Dark Kiss 13. fejezet

13. fejezet

Naná, hogy az út fantasztikusan telt. Képzelhetitek mennyire…Már maga az a tény nagyon csábító, hogy egy kocsiban vagyok Tylerrel összezárva, de közben meg rettegek is ettől. Mármint az illata, és minden ami ő, annyira…jó, de ekkor belegondolok abba is, hogy mi már nem vagyunk együtt. Ez van mindig amikor átjön, vagy csak meglátom valahol. Most pedig nem tudok hova menekülni.
- Mikor érünk oda? – kérdeztem, és a könyökömet az ajtómnak támasztottam.
- Ennyire meg akarsz már tőlem szabadulni? – sóhajtottam
- Mi lenne, ha nem válaszolnál a kérdésre, kérdéssel, és nem mindig csak a gúny jönne le minden szavadból? – fordultam felé, mire nem felelt – Ezek szerint már nem is tudsz velem rendesen beszélni. Csak veszekedni tudsz, és gúnyos hangnemben hozzám vágni dolgokat. Gratulálok! – a szeme sarkából rám nézett
- Nem én kezdtem most sem a veszekedést.
- Dehogynem! Feltettem egy kérdést. Nem hiszem, hogy nehéz lenne rá válaszolnod. – kinéztem az ablakon, és csak az erdőt láttam. Miért is járna erre bárki is?
- Körülbelül egy óra. Boldog vagy?
- Persze…- dünnyögtem, és inkább a „csodás” tájat néztem. De természetesen nem maradt csöndben.
- Bocs, hogy tegnap este megzavartalak titeket, de anya akkor telefonált. Legközelebb óvatosabb leszek…- gúnyosan felnevettem.
- Már megint ugyan ott tartunk. – mondtam sóhajtva
- Hogy érted?
- Süt belőled a féltékenység Tyler. Így értem. – néztem rá, mire felém fordult, majd vissza az útra
- Nézd Helena…
- Nem akarok megint erről beszélni. Rendben? Szerintem már elégszer kiveséztük ezt a témát.
- Oké, akkor beszéljünk arról, hogy miért nem mondtad el hónapokig, hogy együtt vagytok? – Istenem!
- És te miért nem mondtad el, hogy együtt vagy Viviennel, ha már itt tartunk? – kérdeztem élesen, mire lefékezett, és leállt az út szélén. Még szerencse, hogy erre nem jár senki. Majdnem lefejeltem a műszerfalat, de az öv megmentett. Halleluja!
- Mi az Istent csinálsz? – fakadtam ki, mire kikapcsolta az övét, és felém fordult
- Kérdezted egyszer is, hogy mi van velem? Érdeklődtél, hogy élek-e még, amíg terhes voltál? Nem. Én mindig megkérdeztem, és egyszer sem árultátok el, hogy mi van köztetek. – közölte élesen, mire összevontam a szemöldököm
- Csak annyit kérdeztél, hogy élek-e még, és hogy a baba rendben van-e. Erre pedig megkaptad a válaszodat. Én pedig úgy voltam vele, hogy te biztos jól vagy. Álmomban nem gondoltam volna, hogy összejössz azzal a…- mielőtt befejezhettem volna közbevágott
- Én sem gondoltam volna, hogy összejössz Nickel. De legalább most már tudom, hogy miért akartál annyira hozzá költözni. Már akkor is megcsaltál vele, amikor együtt voltunk?
- Ne forgasd ki a szavaimat Tyler, és ne dobálózz olyan dolgokkal amikhez semmi közöd! Még mindig jobb „ember” Nick, mint Vivien. – néztem rá komoran, mire gúnyosan felnevetett
- Jobb? Na persze. Aki elveszi más barátnőjét az csak jó lehet. – idegesen megráztam a fejem
- Mi az Istenről beszélsz? Nem vett el tőled, és már rég nem voltunk együtt amikor vele összejöttem. Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! – felvonta a szemöldökét
- Sokáig gondolkoztam, hogy miért hagytál el, de most már tudom. Nick jobb volt az ágyban mi? – mély levegőt vettem, és nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne töröljem képen
- Szállj le erről a témáról! Most! Én sem kérdezek arról, hogy milyen Viviennel. – felvonta a szemöldökét
- Á szóval Nick nem egy lepedő akrobata igaz? – ha lett volna eszem állom a tekintetét, de nem tettem. Lesütöttem a szemem. Fogalmam sincs, hogy milyen Nick az ágyban. Nem tudtam vele lefeküdni…éppen a veszekedő partnerem miatt. Nem szóltam egy szót sem, és a csönd túl hosszúra kezdett nyúlni. – Jézusom! – hallottam meg Tyler hangját, mire felemeltem a fejem
- Mi van? – a tekintete furcsa volt. Azt hittem dühös lesz, vagy nem is tudom, ehelyett…színtiszta meglepettség sütött belőle.
- Nem is feküdtél még le vele. – már nyitottam a szám, hogy tiltakozzak, de hang nem jött ki a torkomon. Túl jól ismer már. Eleresztett egy cifra káromkodást, amit nem tudtam mire vélni hirtelen. A levegőt gyorsan szedte, de próbált uralkodni magán. Kibámult a szélvédőn, és csak percek múlva szólalt meg.
- Te legalább nem teszel olyat ami nem helyes. – nagyot sóhajtott – Azért fekszek le Viviennel, hogy elfelejtselek, de…- felém fordult, és még a levegőm is bent ragadt - …közben téged képzellek oda. Én azt hittem, hogy te, és Nick… - behunyta a szemét, majd megfogta a kezemet. – Most egy szemétládának tartasz tudom, de tudnod kell, hogy... – nem hagytam, hogy befejezze
- Miért tartanálak azért szemétládának, hogy éled az életedet? Nekem is azt kéne, de…sajnos nem tudom. – el akartam húzni a kezem, de nem hagyta. Kikapcsolta az övemet, és magához húzott. A szívem majdnem kiugrott. Jobb keze a tarkómat szorította, és mélyen a szemembe nézett.
- Tudnod kell, hogy mit érzek. – suttogta, majd megcsókolt. Bár az agyam tiltakozott, és kiabált, hogy most azonnal hagyjam abba nem tettem. Beletúrtam rövid hajába, és még közelebb húztam magamhoz. Puha ajka gyengéden falta az enyémet. Mikor szétváltunk mind a ketten nehezen vettünk levegőt. Tyler tekintete vággyal volt tele. A nyakamhoz hajolt, majd lágy csókot lehelt rá. – Maradj itt! – lehelte, majd kiszállt a kocsiból. Rögtön hiányérzetem támadt, de nem sokáig, mert megjelent az ajtómnál, és a karjaiba vett. Először azt sem tudtam, hogy mit csinál, de végül rájöttem. Befektetett a hátsó ülésekre, és a fejem két oldalán támaszkodott miután bezárta az ajtókat. Milyen jó, hogy erre tényleg nem jár senki. Az pedig még jobb, hogy ez a Merci nem egy kis darab.
Tyler ledobta az ingét, majd szenvedélyesen megcsókolt. Levette rólam a toppot, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Naná, hogy egy pillanatra megint megjött az eszem.
- Ne! Ezt…nem lenne szabad! – leheltem halkan, mire rám nézett
- Tisztában vagyok vele. – lehelte, majd belém fojtva a szót megint birtokba vette az ajkaimat. Közben kigombolta a nadrágomat, és le is húzta rólam. Ami azért egy kocsiban nagy mutatvány. A hasamat csókolgatta, mikor megcsörrent a mobilom. Nem tudom hogy, de a fejem mellé került valahogy a földre, így pont láttam, hogy Nick hív. A francba! Elfelejtettem szólni neki, hogy elmegyek Tylerrel Emilyért. Felnyögtem. Részben azért, mert egy hülye vagyok, részben pedig azért, mert Tyler a köldököm körül játszott, és közben a keze felcsúszott a mellemre. – Remélem nem akarod felvenni…- lehelte, és forró lehelete csiklandozott. Lenéztem rá ő pedig engem vizslatott. Végigsimított a lábamon, és feljebb csúszott rajtam. – Nem akarom abba hagyni Helena! Nick pedig várhat még. – tiltakozhattam volna, de nem tudtam. Azt hiszem épp most „jelentettem ki”, hogy ki a fontosabb számomra. Sóhajtva megcsókoltam a nyakát a mobilom pedig elhalkult. Tyler felsóhajtott. Valahogy megszabadult a nadrágjától, és levette rólam is a maradék ruhát. Szenvedélyesen megcsókolt, én pedig az egyik lábamat a teste köré fontam. – Szörnyen hiányoztál. – suttogta az ajkamba, majd belém hatolt. El sem hiszem, hogy ez történik, és mégis. Nem mintha nem élvezném, és agyam nagy része most valahol a más világon van, de van egy kis zeg-zug ott hátul ami ezerrel tiltakozik. Vajon miért…vagy inkább kiért? Kinyitottam a szemem, és találkozott a tekintetem Tylerével. Na, ekkor nem maradt már semmilyen kis zeg-zug a fejemben. Láttam a szerelmet a szemében, és ez mindent kiűzött belőlem. A lökései gyorsabbak lettek, és nem kellett sok, hogy mind a ketten a csúcshoz érjünk. Verejtékezve rám hanyatlott, de nem is éreztem a súlyát jóformán.
- Szeretlek. – mondtam hirtelen, pedig nem is terveztem. Lassan felemelte a fejét, és rám mosolygott. Ez a mosoly mindent megér.
- Tudom. – felnevettem, mire ő megcsókolt
- Túl nagy az egód nem? – toltam el magamtól, ő pedig megfogta a kezemet
- Szerintem nem csak az a nagy…- naná, hogy ennyi nem volt elég neki, de azért már kitisztult a fejem nagyjából.
- Emily vár ránk. – mondtam halkan
- A szüleim vigyáznak rá, és már nem vagyunk olyan messze, szóval nem kell annyira sokat várnia. – sóhajtottam
- Fel kell hívnom Nicket. –nagyot nyögve leszállt rólam, és az ingét kezdte keresni. Én is felültem. – Dühös vagy, de…nem tudom, hogy miért?! – gúnyosan felnevetett
- Épp most mondtad, hogy szeretsz aztán meg már Nicket akarod felhívni. Nem értelek Helena. – rázta meg a fejét, de nem nézett rám, ezért megfogtam az inge gallérját, és magamhoz húztam.
- Nagyon jól tudod, hogy ez csak azért történt meg, mert össze vagyunk zárva. Több ilyen nem lesz. – felvonta a szemöldökét
- Ha rajtam múlik, de. – sóhajtottam
- Tyler…
- Rendben nem hagyod el Nicket, én sem hagyom el Vivient. Nem szórakozhatunk emberek érzéseivel ez igaz. – lágyan megcsókolt – De akkor is kellesz nekem, és nem csak a szexre!
- Nem lehet… - mondtam halkan, majd elhúzódtam tőle, és megkerestem a mobilomat. Nick az első csöngésre felvette. Tyler nem mozdult mellettem.
- Merre vagy? – kérdezte idegesen, mire halványan elmosolyodtam
- Nem kell mindig aggódnod értem. Jól vagyok, csak elkísérem Tylert Emilyért, és már otthon is vagyunk. – pár másodpercig csend lett
- Nem veszekedtek annyit igaz? – kérdezte, mire majdnem elsírtam magam. Tylerre néztem, aki kifejezéstelen arccal nézett rám.
- Nem. Egész jól bírjuk egymás közelségét. – mondtam volna ironikusan, de nem igazán jött össze. - Nézd…Drágám hamarosan találkozunk, de…mindjárt kijön Emily, szóval…
- Megértem. Siessetek haza! Szeretlek. – mély levegőt vettem, de a szemem nem vettem le Tylerről
- Én is téged…- mondtam, majd le is raktam
- Drágám? Engem mikor hívtál így? – szegezte nekem a kérdést, mire megköszörültem a torkom.
- Induljunk inkább oké? Nem akarok többet beszélni…
- Felőlem mást is csinálhatunk. – vont vállat, mire rávillantottam egy fenyegető pillantást. Persze, hogy elvigyorodott, és nem tojt be.
- Akkor öltözzünk fel! – nyúlt le a lábamhoz ahol a nadrágja volt, és szándékosan végigsimított közben a combomon. Megborzongtam, és ezt ő is észrevette, mert a következő pillanatban már az ajkaimat vette birtokba. Felnevettem, és eltoltam magamtól ismét, hogy belenézzek a gyönyörű szemébe.
- Már semmi nem lehet olyan mint régen. Van egy lányunk, és…
- Nem a lányunk a probléma Helena. Hanem az, hogy rossz döntést hoztál, amikor elhagytál. – felvontam a szemöldököm – Nem azért mondom ezt, mert én vagyok a legjobb számodra, de…akárhányszor eddig szétmentünk mi lett a vége? Ez. – simított végig az arcomon. – És bár…legszívesebben veled, és Emilyvel lennék, tisztában vagyok vele, hogy nem hagyhatjuk el őket. Annyira azért még nekem is van szívem, hogy ne játsszak ennyire Viviennel.
- Habár megérdemelné. – szúrós pillantást vetett rám, mire vállat vontam
- Bocs. Neked ugyanez a véleményed Nickről. Viszont igazad van. Nem játszhatunk velük csak úgy. Ezért…úgy teszünk mintha ez meg sem történt volna. – felnevetett, de volt valami szomorúság is a hangjában
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy bánom ezt, de…valahogy nem jön össze. Örülök, hogy még nem adtad magad Nicknek, és közben rettegek, hogy mikor fogod. Féltékeny vagyok igazad van, és birtoklási vágy van bennem, mert félek, hogy átveszi a helyem. Nemhogy melletted, de még Emily mellett is. – belecsókoltam a tenyerébe
- Ettől ne félj! Nick nem ilyen, és Emily téged szeret. Mert te vagy az apja. – halványan elmosolyodott - Most viszont menjünk! – odanyújtotta nekem a melltartómat, de amikor a fölsőt el akartam venni visszahúzta.
- Ha nekem is azt mondod, hogy Drágám odaadom, és elindulhatunk. Talán még el is felejtem, hogy mik történtek itt. – vont vállat, mire elvigyorodtam
- Komolyan ez most a legnagyobb bajod? Hogy nem becéztelek még sehogy? – bólintott
- Ha már többet nem kaphatok legalább ennyit. – a fájdalmas tekintetébe beleborzongtam.
- Drágám odaadnád a fölsőmet, mert a lányunk már vár ránk?! – rám mosolyogott, majd odaadta a toppot, de nem engedte el – Kihagytam valamit?
- A jutalmamat. –döntötte félre a fejét, mire megforgattam a szemem. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam, de természetesen nem engedte el. Utálom, amikor játszik. Az ajkam lejjebb vándorolt a nyakára, és lágyan belé haraptam, de a bőrt nem szakítottam át. Tyler felnyögött a fölső pedig az enyém lett, így gyorsan fel is vettem.
- Gonosz. – suttogta
- Egoista.
- Makacs.
- Mint te. – elvigyorodott, és az ajtónak nyomott. Megcsókolt, de már ez is elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a fejem, és nehezen kapjak levegőt.
- Nick, hogy szólít téged? – kérdezte hirtelen, mire felvontam a szemöldököm
- Attól függ. Általában a nevemen, de néha neki is kicsúszik pár becenév a száján. -elmosolyodott, de most nem volt benne gúny
- Mondta már neked valaha is Drága Egyetlen Szerelmem? – a szám kiszáradt, és pár másodpercig nem tudtam megszólalni
- Nem, ezt még…szerintem senki nem mondta nekem…nemhogy Nick. – elvigyorodott, de ez amolyan birtokló, gonosz mosoly volt. Amitől ugyan nem lehet megijedni, de az ember lánya ezután a mosoly után biztos tudja, hogy mi a pálya.
- Nos, akkor Drága Egyetlen Szerelmem, szükségem lesz még legalább fél órára, mert valahogy nem tudlak kiengedni innen. Nemleges választ pedig sajnos nem tudok elfogadni.

Sziasztok!

Azért írok most ide, mert nem akartam az elején lelőni a poént, hogy mi lesz benne. Utólagosan is mondom, hogy 18-as fejezet lett. xD Bocsi, ha későn szóltam. A lényeg az, hogy igazából lenne egy kérdésem hozzátok. Ha lesz a jövőben még...ilyen fajta fejezet, akkor fogjam vissza magam, vagy elengedhetem a fantáziámat??? xD Nem akarom, hogy a könyvem nagyon perverz legyen, de néha kell ilyen fejezet is szerintem. Viszont most kíváncsi vagyok a véleményetekre. :P

puszi

Niky