Dark Kiss 7. fejezet

7. fejezet

A szám annyira kiszáradt, hogy nyelni nem tudtam. Megrökönyödve néztem Lucasra, és a bátyámra, akik nagy valószínűséggel most fognak kitagadni nem csak a családból, de a fajból is. Ilyen az én formám! Tudhattam volna, hogyha Tyler idekerül nem marad a titkunkból semmi. Egy barom vagyok, egy őrült, egy bolond, egy hülye, egy… minden ami azt jellemzi, hogy nem vagyok normális.
Pár másodpercig behunytam a szemem, majd kikapcsoltam a diktafont. Ennyi bőven elég volt. Megértettem a lényeget.
- Van valami mondanivalód ezzel kapcsolatban? – kérdezte Lucas, mire próbáltam egy kis levegőt préselni a tüdőmbe. Nem nagyon sikerült. Nekem annyi, és nem a levegő hiány miatt!
- Lucas ez…- sikerült vennem egy mély levegőt - …ez egy nagyon hosszú történet. – maradtam a leegyszerűsített verziónál, amivel gyanítom nem fogják beérni.
- Van időnk.- közölte tömören, és kényelmesen hátradőlt a székében, de egyáltalán nem volt boldog. Daniel pedig…már most annyira gyűlöl, hogy nem tud rám nézni. Mi lesz később?
- Honnan van a felvétel? – kérdeztem egy kis időt nyerve, mire Lucas gonoszan elmosolyodott
- Valahogy túl sok időt töltöttél Tylerrel, ami nem is volt az elején furcsa, hisz tíz évig üldözted, bár ki tudja? Egyáltalán üldözted te valaha is őt? – nem válaszoltam, mire ő folytatta – Nicholas akart bemenni hozzátok, de… be volt zárva az ajtó, és annyit látott, hogy te, Nick, és Tyler valamit nagyon tárgyaltok…még hozzá nyugiban, ami nálad nagy szó. Nagy meglepetésére a hangszóró is ki volt kapcsolva, ezért…ő bekapcsolta, és már csak Jim kellett ahhoz, hogy ezt mind megtudjuk. Mert ha nem tudtad volna, attól hogy nincs bekapcsolva az a hangszóró, attól még ami elhangzik abban a szobában azt felvesszük…de nem voltál elég óvatos. – vont egyszerűen vállat – Kielégítő választ kaptál? – kérdezte gúnyosan, mire sóhajtottam. Tisztában vagyok vele, hogy megérdemlem ezt a hangnemet, de attól még nem esik jól.
- Teljesen. – mondtam halkan – Mire vagy…kíváncsi?
- Mindenre, és ajánlom, hogy ne hazudj, mert a végén olyat teszek amit még én magam is megbánok. Pedig nagyon jól tudod, hogy nem vagyok egy szadista. – szóval mondjad el mindent? Töviről hegyire? Van más választásom. Végül is van. A magán életem csak rám tartozik. Csak az a bökkenő, hogy ez csak bizonyos kereteken belül érvényes. Lucas a faj „agya”, ha meg akar tudni valamit, akkor ő azt meg is fogja tudni. Emiatt nem aggódok. Jól van, akkor legyen az, hogy elmondok mindent, de azért pár részletet kihagyok. Nem kell tudniuk Jeremyről, és arról, hogy mivel zsarolt Mark, meg stb, stb…
- Elég ha azt elmondom, hogy egy ideig együtt voltam Tylerrel, de már ennek vége? – kérdeztem, mire Daniel megmerevedett. Tisztában volt eddig is a dolgokkal, de teljesen más az én számból hallani ezt, és egy kazettáról.
- Részleteket Helena! – mondta negédesen Lucas, mire a bátyámra néztem. Nem akarom, hogy szenvedjen! Így is eléggé ki van! Most tudta meg, hogy a húga egy farkassal járt, és mivel a kazettán a gyerekről beszélt Tyler már azt is tudja, hogy terhes vagyok, bár még mindig nem száz százalék, de… ez most csak részlet kérdése. Ha ez még nem lenne elég, akkor még ott van az a dolog is, hogy az összes beszélgetésünket felvették, szóval már majdnem mindent tudnak.
- Megmentette az életemet, és…felvitt a lakására, mert majdnem meghaltam, aztán…valahogy megtörtént…ami megtörtént, de nem jöttünk össze. Betudtam annak, hogy csak egy kis botlás volt, ami nem fog többet megismétlődni. Utána jött, hogy Steven meghalt. Meg akartam bosszulni, és tudtam, hogy Tyler segíteni tud nekem, ezért megkérdtem, hogy vigyen el a Farkasok Gyűlésére…- nem szóltak közbe, de láttam rajtuk, hogy egyre idegesebbek. – Tettem neki egy ultimátumot. Ha…megteszi amit kérek tőle… én is megteszek neki valamit. Végül bevitt a Gyűlésre, és kiderült a farkasoknak semmi köze az egészhez. Ezért is bizonygattam azt annyira nektek, hogy…
- Mi volt Tyler ultimátuma? – vágott a szavamba
- Egy vacsora…aminek az lett a vége, hogy adtam magunknak egy esélyt, ami…hiba volt. Ezt elismerem…- néztem rá, de semmilyen érzelmet nem láttam az arcán- Ezek után kiderült néhány dolog, ami most nem ide tartozik, és szétmentünk. – Lucas felvonta a szemöldökét – Ekkor volt a bál, és…ott megint…történt néhány dolog, mire ismét egymásnál kötöttünk ki. Aztán jött Nick, akivel…az elején nem volt semmi, de…mindent összekavart. Sejtette, hogy van valami köztem, és Tyler között, viszont nem törődött vele, mert csak segíteni akart nekem. Nem azért jöttem vele össze, mert szeretem, hanem azért, mert megjelent Mark, de ez még hosszabb történt, szóval erről megint nem fogok beszélni. – egy szót sem szóltak még mindig. Én magam viszont úgy hablatyolok össze-vissza, mint egy őrült, és semmi értelme annak amit mondok. Mindegy. – Végül három hónap után úgy éreztem ideje, hogy vége legyen, mert nem akartam tovább hazudni. Röviden ennyi. – vontam vállat, de tudom, hogy a szavaimnak nagyon nagy súlya van. Nem vagyok spicli, így nem köptem be Emmat, vagy Nicket, bár ő már nyakig benne van hála nekem.
- Egy valamit kihagytál. – szólalt meg Lucas hirtelen – A gyerek? – pár másodpercig behunytam a szemem
- Nem biztos, hogy van egyáltalán gyerek, és…nem szándékos volt egyszerűen csak…megtörtént. – Lucas megrázta a fejét, Daniel pedig most először nézett a szemembe, de nem úgy mint régen.
- És ha van is nem biztos, hogy Tyleré, hisz egyszerre több pasival is keféltél igaz? – nem válaszoltam a gúnyos kérdésére, mire felemelte az állát. Gondoltam, hogy ribancnak fog tartani, de hallani még rosszabb. – Mikor derül ki, hogy van-e gyerek? – túl hideg volt a hangja
- Pár napon belül…
- Ha kiderül, hogy terhes vagy…- szólalt meg Lucas-…két lehetőséged van. – felemeltem a kezem
- Nem érdekelnek a lehetőségek. Ha terhes vagyok megtartom, és kész. Nem ő tehet róla, hogy megfogant. – eddig szentül hittem, hogy el fogom vetetni, de az orvosnak igaza volt. Ennyit arról, hogy egy szívtelen dög vagyok. Daniel szikrázó szemmel méregetett.
- Remélem tudod, hogy ez mit jelent?! – mondta Lucas, mire bólintottam- Napnyugtakor már itt sem vagyok. – Daniel ellökte magát a faltól, és el akart menni mellettem, de megragadtam a karját – Várj, Danny! - kirántotta a kezét a szorításból, és felém fordult
- Ne hívj így soha többet! Megértetted? Sehogy ne hívj ezentúl! Felejtsd el, hogy a világon vagyok! Nekem többet te nem vagy a húgom. Csak egy szajha aki mindenkivel összefekszik. – tudtam, hogy igaza van, és mégis fájt. Ha nem lenne ez a helyzet, már rég visszavágtam volna neki… – Fogalmad sincs róla, hogy mit tettél! – rázta meg a fejét, és kitrappolt a szobából. Sírni lett volna kedvem, de nem tettem. Nem tehetem! Csak…néztem a helyet, ahol az előbb állt.
- Elérted amit akartál? – nem gúnyosan kérdezte, de volt egy kis él a hangjában
- Egy hűségesnek megadom majd a címet, ahova hoznia kell a holmiijaimat, ha nem baj?! – fordultam felé
- Nem. Csak nyugodtan. –csend lett a szobában, de ez nem tett nekem jót
- Emmat ne keverd bele, kérlek! Ő nem csinált semmit, és nem is tud az egészről. – bólintott
- Azért remélem tudod, hogy azon felül, hogy mindenki tudni fog róla, és szégyent hozol a nevedre, a bátyádra, valamint mindenkinek csalódást okozol…téged teszlek felelőssé Tyler szökéséért. – megráztam a fejem. Ez egyre jobb!
- Giotin alá nem küldesz? – kérdeztem, mire nem válaszolt, de nem is kellett – Jobb ha megyek…van még mit összepakolnom.
- Az egyik kocsi, és néhány fegyver a tiéd. Ha akarsz pénzt is vihetsz, de szerintem van neked abból elég. Valamint…gondolom már sejted, de nem vagy már a Vadászok tagja többé, és…már én sem vállalok érted felelősséget. Azt csinálsz amit akarsz…a saját házad táján. – bár nem mondta ki, de ő már nem tekint engem a faj tagjának többé, és ha teszek valamit amivel keresztbe teszek nekik nekem annyi. Bár már így is… Talán nem is baj…ennek így kell lennie.
- Rendben. Remélem…minden jól alakul majd…itt. Vigyázz a többiekre, és főleg…Danielre. – mondtam búcsúzóul, majd elhagytam…utoljára az irodát.

Bár nem beszéltem a történtek nagy részéről, és a miértekre sem adtam választ, szerintem megértették nagyjából a dolgokat. Persze csak az ő szemszögükből, de…mást nem nagyon várhatok tőlük. Gyanítom ezentúl a nevemről már nem gyilkos jut majd az „emberek” eszébe, hanem egy ribanc aki összefeküdt egy farkassal, és megszülte a gyerekét. Egyre jobb lesz a hírnevem, de Danielt, és Emmat sajnálom most a legjobban. Nick átvészeli, hisz őt nem érdekli az elit, vagy bárki más. Magasról tesz rá, hogy ki mit mond róla. Talán Daniel is, bár… a húga vagyok/voltam…úgyhogy nem tudom…viszont attól félek, hogy miattam fog kapni egy halálos sebet harc közben… Emma pedig…gyanítom tíz percen belül mindent tudni fog, és nagyon ki lesz rám bukva. De…jobb ha gyűlölnek, minthogy utánam sírjanak. Így nekik is, és nekem is könnyebb lesz a jövő.
Jézusom! Egyedül fogok élni, de hol? Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz most, és mégis milyen nyugodtan fogadtam a hírt. Persze valamilyen szinten zavar, de…ha farkas lennék, akkor most semmi nem változott volna. Talán kaptam volna egy vállveregetést, de semmi több. Itt viszont? Kitagadnak, és lehet, hogy meg is öletnek, hisz Lucas kijelentette, hogy én vagyok a hibás Tyler szökésében. Ami annyit tesz vámpírok között, hogy vagy halálbüntetést kapok, vagy semmit. Az előbbire szavazok, de…ezzel most nem akarok törődni. Van még éppen elég dolgom, és először azokat intézzük el. Aztán…jöhet a többi baj…

A holmijaimat pakoltam éppen, amikor valaki kopogott az ajtón. Emma, vagy Daniel nem kopogna, csak egyetlen személy ebben a helyzetben…
- Gyere be Nick! – mondtam halkan, miközben összehajtogattam a kedvenc pulóveremet.
- Máris…elmész? – kérdezte, mire ránéztem a vállam fölött
- Miért mit kéne tennem? Üljek, és várjak? Mire? – vontam vállat – Így lesz a legjobb…
- Nézd én…- felemeltem a kezem, hogy hallgasson
- Ne hogy azt mond, hogy sajnálod! Nekem van mit sajnálnom, nem neked. Én kevertelek bele, szóval…bocsánat. Mindenért. – Nick arca megenyhült, és közelebb jött hozzám
- Nem a te hibád. Én akartam belefolyni ebbe, úgy hogy ne ostorozd magad. A vámpírok túl maradiak, hogy elfogadják a dolgokat, de ez nem a te hibád. Te is nagyon jól tudod…csak hinned kell benne. – halványan elmosolyodtam, és visszatartottam a könnyeimet
- Próbálom úgy felfogni a dolgokat ahogy te, de…ez még nehéz. Talán idővel sikerül. – végigsimított az arcomon
- Erős vagy, és higgy nekem…minden rendbe jön. Csak hagynod kell. – sóhajtva visszafordultam a bőröndömhöz
- Remélem, bár…szerintem Daniel, és Emma nem fog soha megbocsátani. De erre most nem akarok gondolni. – ráztam meg a fejem. Pár percig csend volt, majd Nick megszólalt
- Elmész Tylerhez? – vettem egy mély levegőt
- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e. Úgy sincs otthon szerintem, mert épp szökésben van. Bár…nála soha nem lehet tudni. – ha együtt lennénk az első dolgom lenne, hogy elmegyek hozzá, de így nem…
- Akkor hova mész?
- Szerintem ma estére kiveszek egy kis hotel szobát, aztán…még nem tudom. Majd keresek valami házat, de…még az sem biztos, hogy a városban maradok…Felejteni akarok, és az itt elég nehéz lenne. – Nick sóhajtott
- Van egy kisebb házam Connecticutban, ha akarsz…beköltözhetsz. Én úgy sem használom. – szembefordultam vele
- Nem fogadhatom el. Így is túl sok mindent tettél már értem. A ház már túl sok lenne. – mosolyogtam rá, de ő komoly maradt
- Megnyugtatnál vele, hogy egy biztonságos helyen vagytok. Ha egy koszos panzióban laksz, az engem nem nyugtat meg.
- Elég pénzem van ahhoz, hogy vegyek magamnak egy normális házat, hidd el. – Nick vállat vont
- Akkor legalább addig, ameddig nem találsz egy lakást. – megráztam a fejem – Még…fizethetsz is bérleti díjat, ha nagyon akarsz…- húzta el a száját, mire felvontam a szemöldököm. Ha jól ismerem őt, akkor soha nem fogadna el tőlem pénzt, és most mégis? Lehet, hogy tényleg aggódik?
- Miért ilyen fontos ez neked? – kérdeztem halkan, mire vett egy mély levegőt
- Szerintem tudod… - beharaptam az alsó ajkam. Igen, pontosan tudom, de…már így is elég sok mindent tett értem. Viszont, most nem csak magamra kell gondolnom. Meg különben is…csak pár nap, amíg nem találok egy szép kis lakást. Elmosolyodtam.
- Rendben, ha…nem zavar, hogy ott vagyunk, akkor legyen. Odaköltözök, de csak pár napra. – Nick elvigyorodott
- Csodás! Odaküldök egy hűségest, hogy takarítsa ki, és töltsön fel mindent. – megforgattam a szemem, de nem tiltakoztam. Most minden segítségre szükségem lehet…