2010. április 11., vasárnap

Dark Night 8. fejezet

8. fejezet

Leszaladtam a garázsba, és beszálltam az egyik fekete Mercibe. Tövig nyomtam a gáz pedált, és csak járt az agyam. Daniel egy seggfej. Ha tényleg azt hiszi, hogy megöltem volna Adamet, akkor nagyon nem ismer. Soha nem használta fel ellennem azt, hogy ő a főnök. Mindig egyenrangúan bánt velünk. Erre most mit csinál?! Nick Gramer pedig csak hab a tortán. Azt hiszi hagyom, hogy elvegye tőlem, akkor téved. Én fogom elkapni Tylert! Viszont ahhoz kell egy kis segítség. Valószínűleg a Zöld Sárkányhoz ma már nem mennek, mert a felvételek szerint egy este csak egy üzlet zajlik le. Hülyeség lenne a világ másik végébe autókázni, hogyha mire odaérek már fel fog kelni a nap. Viszont van egy hely ahova el kéne látogatnom. Ma már másodszor.

Ahogy a Red Bloodhoz értem kipattantam a kocsiból. Adam örülni fog, hogy ilyen sokszor látogatom meg. Viszont most nincs aki megvédhetné. Az emberek kezdtek elszállingózni a klubból, ahogy egyre közeledett a reggel. A nap egyre feljebb jön, és ezt már én is érzem. De nem fogok addig elmenni ameddig nem tudom meg azt amit akarok. Kopogás nélkül bementem Adamhez, és bezártam az ajtót. A vámpír felpattant a székből, és valami fegyvert keresett ellenem. Én elmosolyodtam.
- Adam….. Így kell üdvözölni egy hölgyet? – kérdeztem, és az asztal mögé sétáltam. Elakart szaladni, de megragadtam a karját, és leültettem. – Most pedig mesélj nekem! Mit tudsz Tylerről? – Adam remegni kezdett
- Nem mondok neked semmit! – mondta összeszorított fogakkal. Gúnyosan elmosolyodtam, és előhúztam egy pisztolyt, majd a homlokához nyomtam.
- Csinálhatjuk így is, de ez neked lesz rossz. Szóval mit tudsz? – keményedett meg a hangom. Adam a szemembe nézett, majd nyelt egy nagyot.
- Semmit nem tudok. Csak annyit amennyit elmondtam. – kibiztosítottam a fegyvert
- Nincs sok időm, és ne hogy azt hidd, hogy nem lövöm szét a fejed! – mondtam dühösen.
- Oké, oké. Elmondom, csak……. Tedd el a fegyvert! Kérlek! –
- Ha átversz meghalsz! Világos? – Adam röviden bólintott, mire én bebiztosítottam a pisztolyt, de nem raktam el csak letettem az asztalra. Adam szemei a fegyvert vizslatták, és szerintem elgondolkozott rajta, mi lenne ha elvenné. Végül a szemembe nézett, már valamivel nyugodtabban.
- Tyler végzi a piszkos munkát Vincentel, de Eric is besegít mostanában – mondta idegesen
- Bővebben?! – vontam föl a szemöldököm
- Eric nem akar mutatkozni nyilvánosság előtt. De most, hogy van egy olyan fegyver amivel az egész vámpír társaságot kilehet nyírni……. Pár dolgot ő intéz.
- Mint például?
- Állítólag hamarosan lesz egy nagyobb tárgyalás ahol a nagytekintéllyel bíró vérfarkasok lesznek. Minden ország legnagyobbjaival akar megbeszélést, hogy mindenki tudjon a tervéről.
- Hol és mikor? – kérdeztem hidegen
- Nem tudom. Esküszöm, hogy fogalmam sincs. – dadogta. Sóhajtottam
- Még valami?
- Tyler téged keres. – mondta szárazon
- Mi? –hüledeztem
- Nem tudom miért, de állítólag téged kerestet mindenkivel. Azt mondta aki elkap és elvisz neki élve jutalmat kap. – vonta meg a vállát.
- Te miért nem kapsz el? Nem akarsz jutalmat? – Adam rám nézett
- Lehet, hogy nem kedveljük egymást, de vámpír vagyok. Az enyéimet védem először.
- Na persze. – mondtam gúnyosan. – De ha Tyler keres miért nem kap el? Ma is látott mégsem tett semmit. – Adam megint vállat vont
- Még én sem tudhatok mindent. – sóhajtottam
- Kösz az infót Adam! – vettem el a fegyvert az asztalról, majd elraktam, és az ajtóhoz mentem, de még visszafordultam felé – Tudod hol van Tyler?
- Ha tudnám elmondanám. – mondta komolyan, mire én bólintottam, majd kiléptem az irodából. A nap első sugarai már feljöttek. Még nem éreztem a bőrömön, de vámpír létemre már tudtam. Ez húzós lesz. Ahogy kiléptem a nap rám világított, és a kezemről leégette a bőrkesztyűt. A kocsihoz szaladtam, és azonnal bepattantam. Az ablakokon olyan üveg van ami megvéd a napsugaraktól elvileg, de nem minden mértékben. Míg visszaérek a főhadiszállásra lesz pár sebem, de azok is begyógyulnak majd estére. Épp elindítottam a kocsit, amikor megcsörrent a telefon.
- Igen?- szóltam bele
- Hol a fenében vagy? – kérdezte ingerülten Lucas. Sóhajtottam. Mi a fenének kellett őt is bevonni ebbe az egészbe?
- Hamarosan megyek.
- Tíz perced van! – mondta határozottan Lucas, majd lecsapta a kagylót. Eltettem a mobilt, és lehajtottam a napellenzőt, de nem sokat segített. Tövig nyomtam a gázt, és reménykedtem, hogy egy rendőr sem állít meg. Mondjuk minek sietek annyira? Ami rám vár az nem lesz egy sétagalopp.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett, mint mindig! Bár én olvastam volna tovább is.
    Mikorra várható a következő fejezet?
    Bocs de türelmetlen vagyok ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nem baj ha türelmetlen vagy addig is olvasod majd a blogom :D Még nem tudom mikor lesz új fejezet, de igyeszek vele. Jövőhéten valamikor hétvégén már biztos fennt lesz, de lehet hogy előbb.

    puszi
    Niky

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nagyon szupi lett!Alig várom már a következőt.Erre sem tudok mást mondani mint a többidre:Csak így tovább és minél hamarabb kövit!

    Pusz Blacky!

    VálaszTörlés