4. fejezet
A vadászattal nem mentem semmire. Egy farkast sem találtam, és ami még rosszabb Tylert sem találtam meg. Egész este az utcákat róttam, de nem találtam semmit, és senkit. Ránéztem az órámra, és szomorúan tapasztaltam, hogy mindjárt fel kell a nap. Lucas pedig a lelkemre kötötte, hogy két órával napkelte előtt legyek a főhadiszálláson. Sóhajtva a kocsim felé vettem az irányt. Még szerencse, hogy ahol a kastély van ott nem lakik senki. Egy hatalmas erdő végén van. Még 1600-ban építették a vámpírok, hogy legyen egy hely ahol bujkálás nélkül lehetnek. A mai napig nincs egy szomszédunk sem, és ha lenne akkor sem vennék észre a kastélyt, mert egy emberi szemnek láthatatlan pajzs van körülötte. Ez megakadályozza, hogy észre vegyék, ha véletlenül valaki erre keveredik. Becsaptam a kocsiajtót, és bementem. A parti már véget ért, már csak a szolgák pakolgatták el a maradékokat. Nem volt kedvem beszélni senkivel, így inkább gyors tempóban a szobámba mentem. Mikor becsuktam az ajtót azonnal tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Előrántottam a fegyverem, és a kanapémon ülő vámpírra szegeztem. A vendégem elmosolyodott, majd felkapcsolta az egyik állólámpát. A redőnyök már le voltak húzva a napkelte miatt.
- Te meg mi a fenét keresel a szobámban? – Nick elmosolyodott, majd felállt és felém sétált
- Gondoltam meglátogatlak. Végül is öt éve nem találkoztunk. – vonta meg a vállát
- Én ennek csak örülök. És ha nem tévedek, neked sem hiányoztam nagyon. Szóval ki vele mit akarsz, vagy pedig menj szépen el innen, mert fáradt vagyok, és elszeretném felejteni a mai estét! – a fegyvert még mindig rászegeztem, de eszem ágában se volt lőni. Csak ha nagyon muszáj
- Na jó rendben igazad van. Nem ezért jöttem.
- Akkor meg mit akarsz? – tettem el a fegyvert, majd dühösen néztem rá
- Mit tudsz Tyler-ről?
- Inkább az a kérdés, hogy te mit tudsz róla? – húztam össze gyanakvón a szemem, mire ő felnevetett
- Én, semmit. Éppen ezért kérdezlek téged.
- Mi közöd van neked hozzá? Ha jól tudom te csak néhány vérfarkast ölsz, és azt is csak ha muszáj.
- Tyler egy nagy hal. Egyszerűen csak szeretném elkapni, és kész.- vonta meg a vállát
- Akkor húzz sorszámot! Tyler az enyém! – mondtam dühösen, mire ő elmosolyodott, és kifelé indult, de még előtte a fülembe súgott
- Azt még meglátjuk! – az ajtó becsukódott, én pedig bezártam mögötte. Nick versenyezni akar. Nagyon jól tudja, hogy tíz éve akarom elkapni azt a mocskot, és most bizonyítani akar, hogy jobb mint én. Na azt még meglátjuk. Ha harc hát legyen harc. De ha megöli Tylert, én megölöm őt. Ha bárki megfoszt attól az örömtől, hogy végezzek vele, akkor megölöm azt. Nem hagyom, hogy előttem bárki is végezzen vele. Azt már nem. Ő az enyém! A fürdő felé vettem az irányt, és közben ledobáltam a ruháimat, és a fegyvereket. Nem rég zuhanyoztam, de így utálok befeküdni az ágyamba. Megnyitottam a forró vizet, és beléptem a zuhany alá. A fejemet a csempének támasztva élveztem ahogy a víz az éjszaka bűzét lemossa a testemről. Egy sóhajjal a tusfürdőért nyúltam, amely eper illatú mint mindig. Végi dörzsöltem minden tagomat, majd hagytam hogy a forró víz lemossa rólam a habot. A hajamat is besamponoztam az ugyanolyan illatú samponnal. Mindig azt kérem a szolgáktól, hogy ilyennel töltsék fel a fürdőmet, mert mással nem vagyok hajlandó zuhanyozni. Nem tehetek róla, ezt szeretem és kész. Mikor kész lettem elzártam a zuhanyt, és jól megtörülköztem. Felvettem a selyem hálóingem, és megmostam a fogam. Mikor kiöblítettem a szám akaratom ellenére a tükörbe néztem. Nem láttam mást, csak egy idegent aki nem tud elkapni egy kutyát. Egy sóhaj kíséretében megráztam a fejem, és a hatalmas francia ágyamba feküdtem. Leoltottam a lámpát, és reménykedtem, hogy mire felkelek már tudni fogom hol van Tyler.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése