Dark Night 8. fejezet

8. fejezet

Leszaladtam a garázsba, és beszálltam az egyik fekete Mercibe. Tövig nyomtam a gáz pedált, és csak járt az agyam. Daniel egy seggfej. Ha tényleg azt hiszi, hogy megöltem volna Adamet, akkor nagyon nem ismer. Soha nem használta fel ellennem azt, hogy ő a főnök. Mindig egyenrangúan bánt velünk. Erre most mit csinál?! Nick Gramer pedig csak hab a tortán. Azt hiszi hagyom, hogy elvegye tőlem, akkor téved. Én fogom elkapni Tylert! Viszont ahhoz kell egy kis segítség. Valószínűleg a Zöld Sárkányhoz ma már nem mennek, mert a felvételek szerint egy este csak egy üzlet zajlik le. Hülyeség lenne a világ másik végébe autókázni, hogyha mire odaérek már fel fog kelni a nap. Viszont van egy hely ahova el kéne látogatnom. Ma már másodszor.

Ahogy a Red Bloodhoz értem kipattantam a kocsiból. Adam örülni fog, hogy ilyen sokszor látogatom meg. Viszont most nincs aki megvédhetné. Az emberek kezdtek elszállingózni a klubból, ahogy egyre közeledett a reggel. A nap egyre feljebb jön, és ezt már én is érzem. De nem fogok addig elmenni ameddig nem tudom meg azt amit akarok. Kopogás nélkül bementem Adamhez, és bezártam az ajtót. A vámpír felpattant a székből, és valami fegyvert keresett ellenem. Én elmosolyodtam.
- Adam….. Így kell üdvözölni egy hölgyet? – kérdeztem, és az asztal mögé sétáltam. Elakart szaladni, de megragadtam a karját, és leültettem. – Most pedig mesélj nekem! Mit tudsz Tylerről? – Adam remegni kezdett
- Nem mondok neked semmit! – mondta összeszorított fogakkal. Gúnyosan elmosolyodtam, és előhúztam egy pisztolyt, majd a homlokához nyomtam.
- Csinálhatjuk így is, de ez neked lesz rossz. Szóval mit tudsz? – keményedett meg a hangom. Adam a szemembe nézett, majd nyelt egy nagyot.
- Semmit nem tudok. Csak annyit amennyit elmondtam. – kibiztosítottam a fegyvert
- Nincs sok időm, és ne hogy azt hidd, hogy nem lövöm szét a fejed! – mondtam dühösen.
- Oké, oké. Elmondom, csak……. Tedd el a fegyvert! Kérlek! –
- Ha átversz meghalsz! Világos? – Adam röviden bólintott, mire én bebiztosítottam a pisztolyt, de nem raktam el csak letettem az asztalra. Adam szemei a fegyvert vizslatták, és szerintem elgondolkozott rajta, mi lenne ha elvenné. Végül a szemembe nézett, már valamivel nyugodtabban.
- Tyler végzi a piszkos munkát Vincentel, de Eric is besegít mostanában – mondta idegesen
- Bővebben?! – vontam föl a szemöldököm
- Eric nem akar mutatkozni nyilvánosság előtt. De most, hogy van egy olyan fegyver amivel az egész vámpír társaságot kilehet nyírni……. Pár dolgot ő intéz.
- Mint például?
- Állítólag hamarosan lesz egy nagyobb tárgyalás ahol a nagytekintéllyel bíró vérfarkasok lesznek. Minden ország legnagyobbjaival akar megbeszélést, hogy mindenki tudjon a tervéről.
- Hol és mikor? – kérdeztem hidegen
- Nem tudom. Esküszöm, hogy fogalmam sincs. – dadogta. Sóhajtottam
- Még valami?
- Tyler téged keres. – mondta szárazon
- Mi? –hüledeztem
- Nem tudom miért, de állítólag téged kerestet mindenkivel. Azt mondta aki elkap és elvisz neki élve jutalmat kap. – vonta meg a vállát.
- Te miért nem kapsz el? Nem akarsz jutalmat? – Adam rám nézett
- Lehet, hogy nem kedveljük egymást, de vámpír vagyok. Az enyéimet védem először.
- Na persze. – mondtam gúnyosan. – De ha Tyler keres miért nem kap el? Ma is látott mégsem tett semmit. – Adam megint vállat vont
- Még én sem tudhatok mindent. – sóhajtottam
- Kösz az infót Adam! – vettem el a fegyvert az asztalról, majd elraktam, és az ajtóhoz mentem, de még visszafordultam felé – Tudod hol van Tyler?
- Ha tudnám elmondanám. – mondta komolyan, mire én bólintottam, majd kiléptem az irodából. A nap első sugarai már feljöttek. Még nem éreztem a bőrömön, de vámpír létemre már tudtam. Ez húzós lesz. Ahogy kiléptem a nap rám világított, és a kezemről leégette a bőrkesztyűt. A kocsihoz szaladtam, és azonnal bepattantam. Az ablakokon olyan üveg van ami megvéd a napsugaraktól elvileg, de nem minden mértékben. Míg visszaérek a főhadiszállásra lesz pár sebem, de azok is begyógyulnak majd estére. Épp elindítottam a kocsit, amikor megcsörrent a telefon.
- Igen?- szóltam bele
- Hol a fenében vagy? – kérdezte ingerülten Lucas. Sóhajtottam. Mi a fenének kellett őt is bevonni ebbe az egészbe?
- Hamarosan megyek.
- Tíz perced van! – mondta határozottan Lucas, majd lecsapta a kagylót. Eltettem a mobilt, és lehajtottam a napellenzőt, de nem sokat segített. Tövig nyomtam a gázt, és reménykedtem, hogy egy rendőr sem állít meg. Mondjuk minek sietek annyira? Ami rám vár az nem lesz egy sétagalopp.