Dark night 2. fejezet

2. fejezet

Egy forró zuhany után felkaptam a selyem köntösömet. A tükör bepárásodott a melegtől, így az egyik kezemmel letöröltem, és csak néztem mereven magam. Némán bámultam a tükörképem, majd megráztam a fejem, és egy sóhaj kíséretében a nyakamhoz nyúltam. Megérintettem ott ahol Tyler ajkai voltak, majd behunytam a szemem. Mintha még most is ott lennének, pedig csak pár pillanat volt az egész. Forró lehelete még mindig csiklandozott.
- „Én várok rád!” – hallottam meg az agyamban egy hangot, mire felpattantak a szemeim, de nem láttam senkit csak a saját tükörképem. Elengedtem a nyakam, mire valaki kopogott.
- Gyere be! – kiáltottam ki. Emma a legjobb barátnőm pár pillanat múlva belépett a fürdőbe. Csak a tükörből nézve láttam őt. Gyönyörű sötétkék, földig érő, pántos estélyi ruha volt rajta, mely kiemelte a világoskék szemeit, és szőke haját amely kontyba volt feltűzve. Ezt az összeállítást kék gyémánt nyaklánc, és hozzáillő fülbevaló ékesített. Amikor meglátott megrovó pillantással nézett rám.
- Még fel sem öltöztél? – tette csípőre a kezeit. Én csak sóhajtottam
- Nem volt időm, nem rég értünk vissza, és leakartam zuhanyozni még. – vontam meg a vállam. A barátnőm sóhajtott, majd fogott egy fésűt, és kontyot próbált alkotni. Miközben munkálkodott nem beszéltünk, csak csendben néztem magam a tükörben. Vámpír sebességének köszönhetően, hamar kész lett, és a hajam gyönyörű kontyban tornyosult a fejemen. Hálásan rámosolyogtam, mire ő is elmosolyodott, majd az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kézzel várta, hogy végezzek.
- Sikeres volt a vadászat? – Emmát tényleg érdekelte. Ő egy arisztokrata. Az apja egy nagyon kedves, és gazdag vámpír aki Lucas-nak segít nagyon sok mindenben. Sem Emma, sem az apja nem ítélik el a vadászokat, nem úgy mint egyesek. Megvontam a vállam.
- Mondjuk. Csak egy áldozat volt részünkről. – mondtam egyhangúan, majd lehajtottam a fejem. Hallottam ahogy a magas sarkú cipők egyre közelednek, de meg sem mozdultam. Emma mind két kezét a vállamra rakta, mire én felemeltem a fejem, és a tükrön keresztül néztünk egymással farkasszemet.
- Mi történt? – kérdezte együtt érzően
- Tyler…… - mondtam egyszerűen, mire ő egy kicsit elmosolyodott, és csak bólintott
- Ne hagyd, hogy elrontsa az egész életedet Helena! Vedd úgy, hogy ő is csak egy farkas akit egyszer úgy is el fogsz kapni. Addig pedig ne foglalkozz vele! 10 évig egész jól ment, ne hogy már most vallj kudarcot. – mosolygott bátorítóan, mire én is elmosolyodtam- Na, de most már itt lenne az ideje készülődni. Lucas nem szeretné ha elkésnénk. Fontosak ezek a francia vámpírok neki. – ütögette meg, a vállam majd hátra lépett egyet. Ránéztem még egyszer a tükörképemre, majd a nagy gardróbomhoz vettem az irányt. Tudom, hogy egy harcosnak nem ilyennek kell lennie, de én élek halok a ruhákért, és ha már milliárdosok vagyunk akkor miért ne költhetnék egy keveset ruhákra is. Benyitottam a szoba méretű gardróbomba, és az estélyik felé vettem az irányt. Lehet hogy túlzás, de még mindig kevesebb ruhám van mint Emmának. Neki ideje is van vásárolni, nekem nincs, és mostanában kedvem sem lenne hozzá. Az meg nem egy jó dolog hogy csak este mehetek az utcára, és a boltok akkor már zárva vannak. De mire valók a jó kapcsolatok, ha nem arra hogy segítsenek a régi barátoknak. Semmi kedvem a partihoz. Legszívesebben kimennék, és addig kutatnék Tyler után míg meg nem találom, és nem végzem ki. Levettem egy csillogó fekete, pántnélküli ruhát. Emma ahogy meglátta a ruhát rögtön cipőt választott hozzá, és ékszereket. Én addig belebújtam az estélyibe amely a földig ért. Emma odahozta nekem a kiegészítőket, én pedig készségesen felvettem mindet. Meg sem néztem miket válogatott össze, bíztam az ízlésében, és nagyon nem is érdekel most, hogy mi lesz rajtam csak essünk túl rajta. Oda álltam az egész alakos tükörhöz, és megvizsgáltam magam. Gyémánt lógós fülbevalót, és egy hozzáillő csodaszép gyémánt nyakláncot választott Emma, ami nagyon illet a csillogó ruhámhoz. Mosolyogva fordultam a barátnőmhöz.
- Nem csalódtam az ízlésedben. – érintettem meg a nyakamban lévő nyakláncot
- Te még egy szakadt overálban is jól néznél ki. – legyintett, mire én megforgattam a szemem
- Azért ne, túlozz! – fordultam vissza a tükörhöz
- Nem túlzok! – lépett közelebb hozzám – Nagyon jól nézel ki! - mosolygott rám. Oda fordultam felé.
- Te se panaszkodhatsz. A bátyám meg fog őrülni érted. – kacsintottam rá, mire ő elpirult. Emma oda volt a bátyámért, de mindig tagadta. Daniel viszont nem foglalkozott nagyon vele csak az egy éjszakás kalandjaival. Szerette Emmát, de mindig azt mondja, hogy csak egy barát. Csak abban reménykedek, hogy egyszer benő mind a kettőnek a feje lágya.
- Ne gyere már megint Daniel-el! Csak nagyon jó barátok vagyunk. Ennyi! – mentegetőzött, de én csak mosolyogtam
- Aha. Persze. Én megértem. – mosolyogtam gonoszul, mire ő csak a szemét forgatta
- Na indulhatunk? – jött a kérdés Emmától. Bólintottam, és az ajtó felé vettem az irányt. Mielőtt kitehettem volna a lábam, Emma megragadta a karom.
- Ígérj meg valamit! Mára elfelejted Tylert! Rendben? – Emma kérlelőn nézett rám, én pedig elmosolyodtam, és bólintottam.
- Rendben. Ma nincs több vérfarkas. – Emma elmosolyodott, és megölelt. Mikor szétváltunk, egy sóhajjal elindultunk a fölszint felé. Ahol már javában folyt a parti….