Dark Night 15. fejezet

Sziasztok!

Ez a fejezet nem lett valami eseménydús, és rövid is lett. :/ De ígérem, hogy a következő hosszabb lesz, és lesz benne néhány furcsa dolog. :P Addig viszont itt van ez, és várom a komikat! Jó olvasást! :)

puszi
Niky

15. fejezet

Visszatartottam a könnyiemet, de nem volt könnyű. Hülye voltam, hogy odamentem. Dühösen becsaptam a kocsiajtót, és bementem a házba. Sajnos nem tudtam mindenkit elkerülni.
- Nocsak, mi a gond? Nem jött be a buli? – kérdezte a hátam mögül gúnyosan Nick. Ránéztem és a gyűlölettel teli tekintetemtől még ő is ledermedt egy pillanatra.
- Nagyon nincs kedvem most hozzád! Tartogasd másnak a bunkóságaidat! – mondtam hidegen, és ott hagytam. Az ajtóm hangos csattanással becsukódott mögöttem. Nem bírtam tovább. A könnyeim utat törtek maguknak. Csak úgy záporoztak, és nem tudtam megállítani. A táskát áthajítottam a szobán, majd az ágyra zuhantam. A szívem darabokra hullott. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen volt vele lenni.

Órákat feküdtem sírva az ágyamon összegömbölyödve, de a könnyzápor nem szűnt meg. Kopogtak az ajtón, de nem érdekelt. Ha akar valamit majd visszajön. Újabb kopogás.
- Menj el! – kiáltottam ki – Nem akarok senkivel beszélni!
- Helena, Emma vagyok! Bejöhetek? – kérdezte aggódva
- Menj el, kérlek! Nem akarsz így látni… - suttogtam halkan, és a könnyeim folyni kezdtek
- Látni akarlak, és kész! – jelentette ki, mire kinyitódott az ajtó. Felültem az ágyban, és ránéztem. – Te jó ég! – suttogta, majd becsukta az ajtót, és kulcsra zárta
- Ennyire jól nézek ki? – dünnyögtem. A könnyeim már nem folytak. Emma leült mellém az ágyra
- Mi történt? – kérdezte, és vigasztalóan simogatta a hátam
- Semmi. – suttogtam
- A semmi miatt nem borulnál így ki! Még soha nem láttalak ilyen rossz állapotban. Mi a baj? – könnyes szemmel ránéztem.
- Azt hittem… lesz végre egy olyan estém ahol bulizhatok. Gond, és baj nélkül. De… nem így lett. – mondtam, és sírni kezdtem
- Ssss…. – ölelte át a vállam. – Ha elmondod talán könnyebb lesz.
- Az én gondomon most semmi nem segíthet.
- Azért megpróbálhatnád. – suttogta, és nem hagyta abba a hát simogatást. Sóhajtottam.
- Jeremyvel elmentünk a Zöld Sárkányba. És… ott volt Tyler, de nem volt egyedül. Két cicababával volt. Egyáltalán nem foglalkozott velem, mintha… nem történt volna köztünk semmi. – Emma nem szólt semmit csak hallgatta, ahogy elhüppögöm a történetet – Aztán… nem bírtam magammal, és elmentem a lakására
- De miért? – kérdezte halkan Emma
- Nem tudom, csak… úgy éreztem… tudnom kell, hogy… mit csinál…
- Folytasd.
- Amikor félmeztelenül ajtót nyitott már tudtam, hogy mi történt. De… azért benéztem, hogy kínozzam magam. A két nő pedig… ott feküdt az ágyon, és… - nem tudtam folytatni, mert a könnyeim még jobban folyni kezdtek
- Nyugodj meg! Semmi baj!
- De igen, van baj. Hülye voltam, hogy reménykedtem abban, hogy nem csinált azzal a két nővel semmit.
- Nem tudhattad, hogy mi történt.
- De gondoltam. Csak… a szívem mélyén reménykedtem benne, hogy nem. – öleltem magamhoz Emmat, és engedtem hogy a könnyeim folyjanak.

Egy órán keresztül még sírtam, majd úgy éreztem, mintha kiapadtam volna. Lezuhanyoztam, és újult erővel mentem vissza Emmahoz. Legjobb barátnőm révén nem szólt semmit, csak halkan vígasztalt, és hagyta, hogy vége legyen a rohamomnak. Halvány mosollyal leültem mellé.
- Kösz, hogy itt maradtál! – fogtam meg a kezét
- Nincs mit. Tudod jól, hogy rám bármikor számíthatsz.
- Tudom. – suttogtam – De… honnan tudtad meg, hogy rossz állapotban vagyok?
- Nick mondta. – elkerekedtek a szemeim
- Ő, mondta? Mégis… miért? – Emma megvonta a vállát
- Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy jobb ha feljövök hozzád, mert elég ramatyul néztél ki amikor találkoztatok.
- Vannak még csodák. – mondtam halkan
- Nem akarom a témát boncolgatni Helena, de… most mi lesz?
- Mivel mi lesz? – kérdeztem, és az ágytámlának dőltem
- Tudod, jól miről beszélek! Mi lesz Tylerrel, és veled?
- Semmi. – vontam meg a vállam – Igaza volt. Én voltam a hülye.
- Ezt most nem értem. – rázta meg a fejét, mire sóhajtottam
- Megmondtam neki, hogy ez nem volt más csak szex. Erre ma ő is ugyanezt vágta a fejemhez, és igaza volt. Nem tartozunk egymásnak semmivel. Ellenségek vagyunk. Nem több. – mondtam halkan
- Szóval tovább fogtok harcolni egymással?
- Igen.
- És… biztos vagy benne, hogyha találkoztok megtudod majd őt ölni? – nem válaszoltam. Ez egy nagyon jó kérdés.