Dark Night 11. fejezet

Sziasztok!

Azért raktam fel kettő fejezetet, mert rövidnek találtam a 10. fejezetet. (Mondjuk ez sem hosszabb, de így egyben szerintem jobb :P) Szóval van most mit olvasni! Jó olvasást hozzájuk! :D

puszi
Niky

11. fejezet

A Kék bár egy kis szórakozóhely ahova nem sokan járnak, és ezért jó. Többek között ezért is akartam itt találkozni Jeremyvel. A bár ajtaja előtt várt rám. Vállig érő barna hajával, és sötét mélyen ülő szemével egy titkos ügynökhöz jobban hasonlított mint egy vérfarkashoz. Bár a szerkója nem erről árulkodott. Fekete farmer, sportcipő, és egy sötétbarna dzseki volt rajta. Leparkoltam az egyik konténer mellett a sikátorban, és Jer felé indultam. Ahogy meglátott mosolyogva ellökte magát a faltól, és megölelt. Ezt más farkastól nem viselném el, de ő más.
- Rég láttalak Helena! Már kezdtél hiányozni. – elmosolyodtam. Ha úgy vesszük olyan ő nekem mint egy második báty.
- Te is nekem Jer. – ütögettem meg a vállát, mire elmosolyodott
- Bemegyünk, vagy inkább kint szeretnél beszélgetni? – sóhajtottam
- Más körülmények között bemennék, de…… most nem. Inkább beszéljünk itt ha nem gond. – néztem majdnem fekete szemeibe. Komolyan bólintott, majd arrébb terelt egy kis beugróhoz. Itt nem láthat meg minket senki, csak ha nagyon közel jön hozzánk. – Nos….. mesélsz nekem? – Jeremy egy kicsit elmosolyodott, de aztán el is komorult. Benyúlt a dzsekije zsebébe, és egy nagy barna borítékot húzott elő. Jer először a borítékra nézett, majd átnyújtotta nekem.
- Mi ez? – vettem el tőle
- A vámpírok elleni fegyver. – mondta egyszerűen. Kigúvadt szemmel meredtem rá, mire ő bólintott bizonyságul hogy igazat mond. Kinyitottam a borítékot, és a kezembe ürítettem a tartalmát. Egy pisztoly tára volt benne, de nem szokványos golyókkal.
- Most csak viccelsz ugye? – kérdeztem
- Sajnos nem. – mondta sóhajtva – És ebből még több is van.
- Meg mondanád hogy mi is ez pontosan? – kérdeztem, és közben a kezemben forgattam a tárat.
- Amint látod ezek nem szokványos golyók. Folyékony ezüst van benne. – Jeremyre meredtem. Az ezüst, a nap, és a vérfarkasok után a legnagyobb ellenségünk. Ezzel harcolunk a farkasok ellen, de ránk is halált hoz. A vérfarkasokra csak akkor ha a szívűket találjuk el vele, de ha ezt belénk lövik…… mindegy hogy hova. Biztosan meghalunk.
- Nem félnek, hogyha ezt mi találjuk meg ellenük fordítjuk? – kérdeztem, és visszatettem a tárat a borítékba. Jeremy megrázta a fejét.
- Nem, ugyanis…… van más is. – komorult el a tekintete
- Még mi? – kérdeztem suttogva.
- Állítólag az Ausztrál vérfarkasok kifejlesztettek egy bombát amit most tömegesen gyártanak.
- Miféle bombát?
- Egy olyat mely napfényt bocsát ki. Olyan mint egy rendes bomba, de a farkasokra, és az emberekre nem halálos….. csak a vámpírokra. Az a tervük, hogy nagyobb harcokban fogják használni. Akkora ereje van mint a napnak, rátok nézve. És…….
- És? – kérdeztem amikor nem folytatta
- Megakarják találni mindenhol a vámpírok búvóhelyét, és több bombát is elhelyezni bent. – Kiakarják irtani a vámpírokat. – mondtam elakadó lélegzettel. Eddig csak öltük egymást, de most…… már teljesen véget akarnak vetni mindennek.
- Igen. – mondta suttogva Jeremy.
- Kösz hogy elmondtad. Ez az életedbe is kerülhet ha megtudják, hogy mit adtál oda. – néztem a borítékra, amit azonnal zsebre is vágtam.
- Nincs mit. Én nem akarok harcolni Helena, jól tudod! - bólintottam
- Tudom, és ezért is vagyok most annyira hálás. Most viszont mennem kell. Ha ez igaz….. a többieknek is tudniuk kell róla.
- Menj csak, és sajnálom hogy ilyen hírekkel tudtam csak szolgálni.
- Semmi baj. Tudnom kellett. Remélem ha legközelebb találkozunk nem lesz ilyen gyászos a hangulat. – mosolyogtam rá amit ő viszonzott.
- Azt én is. – mondta, majd felemelte a kezem és lovag módjára megcsókolta azt. – Vigyázz magadra Helena! Hogy legyen legközelebb. – bólintottam, majd egy gyors ölelés után elhajtottam a kocsival. Mindenre gondoltam csak erre nem. Tényleg megakarnak minket ölni. Mindannyiunkat, és végleg. Véget akarnak vetni a harcoknak, és ez valószínűleg sikerülni is fog majd nekik. Fogalmam sincs mit kéne tenni. Egyenlőre csak elmondom azt amit tudok Lucasnak, és a Vadászoknak. A többi majd kialakul. Most valahogy a Tyler probléma nagyon eltörpül ez mellett. Már épp kikanyarodtam volna az útra mikor megláttam őt a sikátorban. Kellett nekem emlegetni. Nem volt egyedül. Egy másik vérfarkassal beszélgetett. Mit is mondott Daniel, ha kettőnél többen vannak ne harcoljak velük. Csak hogy ők nincsenek többen kettőnél, így…… veszekedés nélkül támadhatok. Megálltam egy helyen ahol nem láthatta meg a kocsimat, és elővettem a pisztolyom. A sikátor felé közeledve egyre jobban lőni akartam. Véget akartam vetni ennek a problémának, hogy foglalkozhassak a másikkal. Próbáltam halkan lépkedni, de a szagom elárult. A sikátor felénél jártam mikor Tyler barna szemei rám szegeződtek.
- Helena! Milyen öröm téged újra látni. – színpadiasan meghajolt. Nem álltam meg, addig közeledtem felé míg biztosra nem vettem, hogy szíven tudom lőni. A mellette lévő vérfarkas felmordult, mire elővettem a másik fegyvert is, és rácéloztam vele. Tyler a farkas mellkasa elé tette a kezét, így az megállt.
- Fogd vissza a kutyust, vagy megbánja! – álltam meg előttük. A vérfarkas rám sziszegett, de Tyler nem engedte hogy nekem jöjjön. Valamit mondott egy nekem idegen nyelven. Hát persze, a vámpíroknak is van egy külön nyelvük, ahogy nekik farkasoknak is. Végül Tyler rám nézett. – Mindig örömmel látlak, de most nem alkalmas!
- Nekem megfelel. – vontam meg a vállam, és kibiztosítottam a fegyvert. Tyler komoly arcot vágott.
- Nem akarlak most bántani Helena! Dolgom van!
- Nem érdekelnek a problémáid Tyler! Megöllek, és már itt sem vagyok.
- Nagyon jól tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- De igen, az. Én lelőlek. Te meghalsz, én pedig boldogan élem a vidám kis életemet. – Legalábbis amíg tudom. Tyler leengedte a kezét, és közelebb jött hozzám. A másik fegyvert is kibiztosítottam, és a szíve fölé céloztam. Nem állt meg. Addig jött közelebb míg a pisztoly csöve bele nem nyomódott a mellkasába.
- Akkor ölj meg! Húzd meg a ravaszt! Ezt akarod nem? Tíz éve ezt akarod. Akkor most tedd meg! Mire vársz? – azt még magam sem tudom. Belebámultam barna igéző szemeibe, és nem húztam meg a ravaszt. De megfogom.
- Ég veled Tyler. – suttogtam, és már lőttem volna, de közben megfeledkeztem a másik farkasról. A szemem sarkából láttam, hogy előveszi a fegyverét, és nem tudtam olyan gyorsan reagálni rá. A pisztoly eldördült, és nem ez enyém. A szemem előtt minden elhomályosult, és majdnem összeestem, de valami miatt nem estem el. A karjaiban tartott valaki, de fogalmam sincs ki. Mielőtt elnyelt volna a sötétség még hallottam Tyler kiabálását, aztán…… csak zuhantam.