Dark night 12. fejezet

Sziasztok!

Bocsi a csúszásért, de nem volt időm! Most viszont itt az új feji! :D

puszi
Niky

12. fejezet

A sötétség kezdett halványodni. Már nem zuhantam, és hangokat is hallottam végre. Felébredtem. A szagok nem voltak ismerősek egyáltalán, csak egy valakit ismertem fel. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem a szobában. Egy luxuslakás. Nahát! Bárpult, bőrkanapé, és minden olyan ami nem két filléres dolog. Egy hatalmas francia ágyon feküdtem. A kabátom egy fotelben pihent. Felültem és a hasamhoz kaptam. Az a szemét farkas meglőtt, de annak már nyoma sincs. Semmi nem látszott a lőtt sebből. A bőrruhám a hasamnál felvolt vágva, de csak ott.
- Bocs a ruháért! – a hang irányába fordultam. Tudtam, hogy itt van mert éreztem a szagát, de eddig nem szólalt meg és el is feledkeztem róla. Egy bőrfotelben ült lazán. Farmer, és fekete ing volt rajta, mely nem volt teljesen begombolva így látni lehetett izmos felsőtestét. Mellette egy lehúzott redőnyű ablak volt. Tehát nappal van. Eddig is éreztem, de most legalább biztosra tudom. Nagyszerű. Itt ülök Tylerrel fogalmam sincs hogy hol, a fegyvereim nincsenek nálam, és nappal van ezért nem tudok elmenni. Mi jöhet még? – Sajnálom a bőrszerkót. Szerettem, de….. egyszer megnéznélek másban is. – mosolygott kacéran
- Ha jól tudom láttál már másban is.
- Igen estéjiben, de….. olyan ruhára gondoltam ami nem takar…… sokat. – rám kacsintott, de én csak megforgattam a szememet.
- Hol vannak a fegyvereim? – kérdeztem mikor nem láttam sehol
- Helena, szerinted hagyom hogy fegyver legyen nálad amikor ilyen közel vagy hozzám?! Ennél azért okosabb vagyok. – mosolygott rám
- Hát jó! Mi történt? Nem emlékszek nagyon semmire. – Tyler kényelmesen hátradőlt a fotelben, és a gyűrűjét forgatta. Eddig még soha nem vettem észre, hogy van neki pedig elég feltűnő. Végül a karfára fektette a kezeit.
- Megmentettelek. – mondta egyszerűen. Felnevettem. – Mi olyan mulatságos ezen?
- Te?! Engem?! Na persze. Miért tennél ilyet? – kérdeztem már komolyabban. Nem válaszolt, de nem engedte el a tekintetemet
- John rád lőtt és majdnem meghaltál, de még időben kiszedtem a golyót. Így begyógyult a seb, és már semmi bajod. – nem hittem a fülemnek. Ellenségek vagyunk, és ő megment?! Mi a fene folyik itt?
- Miért tetted? – ismételtem meg ismét a kérdést. Tyler sóhajtott, majd felállt.
- Ha akarsz lezuhanyozhatsz. Nem fogok zavarni. – a bárpulthoz sétált, és öntött magának egy pohár wiskyt. Lemásztam az ágyról, és felé mentem. Tyler nem nézett rám. A bárpultnak támaszkodtam, és rámeredtem. Ivott egy kortyot, majd rám nézett.
- Miért hoztál ide? – Tyler elmosolyodott
- Azért hogy rendbe hozhassam a sebedet.
- Akkor miért nem hagytál itt utána? – vontam föl a szemöldököm.
- Megakartam bizonyosodni róla, hogy túléled-e. – mondta halkan, majd kiitta a poharát
- Miért? – faggattam tovább
- Túl sokat kérdezel. Nem kéne menned zuhanyozni?! – kérdezte és töltött magának még egy pohárral
- Miért? – kérdeztem ismét, és mielőtt beleihatott volna a pohárba elvettem tőle, és én ittam meg. Nem olyan mint a vér, de egyenlőre megteszi. Tyler elmosolyodott
- Kérsz még? – nemet intettem
- Válaszolj! – mordultam rá, mire ő sóhajtott
- Egyszerűen csak megmentettelek, és kész. Inkább örülj neki, és ne kérdezősködj! – nem is kérdeztem többet. Ráhagytam a dolgot, és a fürdőbe mentem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót be is zártam. Tudom, hogy ha Tyler akarna így is betudna jönni, de…. az elv megvan legalább. Csak az a kérdés miért nem félek tőle? Nincs nálam se fegyver, se semmi, mégsem félek attól, hogy bármelyik percben megölhet. Nem mentett volna meg ha megakarna ölni. Ezzel csak a gáz, hogy én viszont megakarom őt ölni, de nem most. Így egyszerű lenne, de nem fair. Az ő részéről sem. Talán ezért mentett meg. Mert ő akar majd velem végezni, és nem akarta hogy más tegye meg helyette. Ha fordítva történt volna talán én is ezt tettem volna. Talán. Nem hallottam kintről zajt. Egy sóhaj után a tükörhöz mentem. Annyira nem is nézek ki ramatyul. A hajam kócos, a szemem karikás, és egy kicsit beesett az arcom a vérhiányától, de semmi komoly. Lehámoztam magamról a bőrruhát, és a szennyes kosár tetejére dobtam. Nem áll szándékomban itt hagyni, de egyenlőre jó helyen van ott. A fürdőben is luxus uralkodott. A farkasoknak is sok pénzük van, de minek herdálják el erre?! Dunsztom sincs, de valahogy nem is érdekel. Beálltam a forró zuhany alá, és élveztem a meleget. Kész felüdülés volt ennyi minden után. Próbáltam sietni nehogy Tyler meggondolja magát, és rám nyisson. Elzártam a vizet, és kerítettem egy törülközőt. Megfésültem a hajam, és máris nem voltam olyan rosszul. Már csak egy valami hiányzik. Vér. Behunytam a szemem, és hallgattam Tyler egyenletes szívdobogását. Éreztem a vére illatát, és elképzeltem ahogy belőle iszok. Felpattantak a szemeim, és elfeledtettem magammal még ennek a gondolatát is. Nem találtam semmi ruhát a bőrgöncöt pedig nem akartam visszavenni. Így egy köntösnél maradtam. Lehet hogy nem a legjobb választás, de a semminél még ez is több. A köntös fehér selyemből volt. Mi a fene? Nem valami hosszú. Nem hiszem, hogy ezt ő hordja. Ilyen sok nőt hoz fel ide, hogy köntöst is vesz nekik? De… ez miért is érdekel engem? Az ő élete nem az enyém. A köntös épphogy a combom felééig ért, de ez van. Ezt kell szeretni. Sóhajtottam, és kiléptem a fürdőből. Tyler most egy tálat tartott a kezében mely eperrel volt tele. Mikor meglátott elmosolyodott.
- Inkább ne mondj semmit. – tartottam fel a kezemet.
- Nem is kell. Pontosan ilyen ruhára gondoltam. – suttogta, majd félrebillentette fejjel jelentőségteljesen végigmért. Hirtelen olyan érzésem lett mintha meztelen lennék, pedig nem. A tekintete perzselt, így inkább nem vettem tudomásul. – Éhes vagy? – kérdezte miután minden porcikámat megnézte magának.
- Igen. – Csak nem arra amit te eszel. Ezt nem mondtam ki, de bennem volt. Tyler bólintott és a hűtőhöz sétált. Pár másodpercig kutatott, majd kivett egy zacskót és felém nyújtotta.
- Gondoltam szükséged lesz rá, miután annyi vért vesztettél. – rámeredtem a zacskó vérre. Pont erre van most szükségem. Elvettem tőle, és leültem a pulthoz. Tyler adott egy poharat. Beleöntöttem egy kis adagot, és belekortyoltam.
- Nullás. Nem rossz. – elmosolyodott
- Nem tudtam melyiket szereted, így maradtam ennél.
- Per pillanat bármilyen vért megtudnék inni. – suttogtam, és jó nagyot húztam a poharamból.
- Öröm nézni ahogy eszel. – mondta a pultra könyökölve.
- Képzelem milyen szexi lehet, ahogy vért iszok. – húztam el a szám.
- Az is. – mondta halkan. Pár másodpercig rámeredtem, majd kiittam a maradék vért még a tasakból is.
- Soha nem gondoltam volna hogy ezt mondom, de….. köszönöm. – néztem rá hálásan, Tyler elmosolyodott
- Igazán nincs mit. – barna szemébe néztem, és elolvadtam. Soha nem láttam még ennél szebb szempárt.
- Annyira furcsa ez az egész. – mondtam halkan.
- Tudom, mire gondolsz.
- Tudod? – vontam föl a szemöldököm
- Igen, mert nekem is valami hasonló jár a fejemben. – Tudom, hogy érzi a hangulatomat, és minden egyéb mást is amit érzek, de furcsa hogy ő is így van vele. Soha nem gondoltam volna hogy valaha egy szobában leszek vele. Főleg nem így.
- Amúgy hol vagyunk? – kérdeztem miközben körbe pillantottam
- A… lakásomon. – rámeresztettem a szemem
- Na ne! Ez komoly? Itt laksz? De hát…. azt hittem a többi vérfarkassal laksz egy helyen, mint….. – már majdnem azt mondtam, mint én és a többi vámpír, de még időben befogtam.
- Nekem van saját lakásom. Nem sokunknak van, de…. néhányunknak igen. Legalább majd tudod hova gyere, ha megakarsz ölni. – mondta mosolyogva. Vágtam egy fintort.
- Esküszöm azt hittem egy hotelszobában vagyunk. – mondtam halkan. Tyler felnevetett.
- A lakás többi része a nagy ajtó mögött van. Lehet azért hitted. – mutatott egy hatalmas fa ajtóra, amit még nem is vettem észre. Hirtelen eszembe jutott Daniel.
- Jézusom, Daniel! Fel kell hívnom, hogy…..
- Nyugi! Küldtem neki egy üzenetet a nevedben, hogy minden rendben csak nem volt időd visszamenni így meghúztad magad nappalra valahol. – mondta mosolyogva. Hogy én mit fogok ezért kapni, te jó ég. Már előre félek. Na mindegy, hagyjuk. Először vészeljük át ezt a napot a többivel majd később foglalkozunk. Felálltam hogy körbe nézzek, de igazából csak a fegyvereimet, és a mobilomat kerestem. Lehet hogy Tyler nem fog bántani, de biztonságban érezném magam ha tudnám hol vannak. – Nem fogod őket megtalálni. – mondta Tyler, mire ránéztem
- Miről beszélsz? – kérdeztem úgy mintha nem csinálnék semmit. Ő viszont elmosolyodott, és felém közeledett. A falhoz hátráltam.
- Ne feledd, hogy tudom mit érzel. – suttogta a nyakamba. A lehelete forró volt, én pedig libabőrös lettem tőle. Az illata nem olyan volt mint egy vérfarkasé, sőt elkábultam tőle. Egy olyan parfüm ami csak az övé, és amit senki más nem kaphat meg. Hiába akarom tagadni, de imádom ezt az illatot. A szívem a torkomban dobogott ahogy végigsimított a kezemen. Valami fegyvert kerestem a mellettem lévő asztalon míg meg nem találtam egy levélbontó kést. Azonnal Tyler nyakának szegeztem, de ő csak mosolygott.
- Menj hátrébb!- suttogtam halkan, mire ő felnevetett, és még közelebb hajolt. A kés már hozzáért. Ha jól tippelek ezüstből van, szóval én nem csinálnám a helyében.
- Gyerünk Helena, tedd meg! Erre vársz, gyerünk! Vágd el a torkom! – cseppet sem félt, sőt teljesen a késnek nyomta a nyakát, de az még nem vágta el. Az ajka vészesen közeledett az enyémhez. Még jobban a torkának szorítottam a kést, de nem állt meg. Egyre csak közeledett, én pedig életemben először… tétováztam. Nem tettem semmit, pedig kéne. Tyler végül elérte az ajkam, és szenvedélyesen megcsókolt. Nem viszonoztam a csókot, hanem küzdöttem ellene. A kés még mindig a nyakánál volt, de nem törődött vele. Már mozdultam volna, mikor megéreztem a teste melegét. Ugyanaz mint az álmaimban. Mintha… hazaértem volna, és az ő teste adná nekem az életet. A kés kiesett a kezemből, és hangos csattanással földet ért. Visszacsókoltam, és én is olyan mohón faltam az ajkait ahogy ő az enyémet. Az ajkaival a nyakamat kezdte csókolni, én pedig levettem róla az inget. Kioldotta a köntös elejét, és meztelen testemet kezdte el simogatni. Végül a ruha lecsúszott a vállamról, és Tyler inge mellett landolt. Felnyögtem, mire ő megcsókolt és az ágyhoz vitt. Gyengéden lefektetett, majd felém helyezkedett. Míg én a csodás felsőtestét simogattam, ő megszabadult a nadrágjától is. Nem gondolkodtam mit teszek csak lehúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam. Közben pedig belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel mind a ketten. A körmömet a hátába vájtam miközben felértem a csúcsra. Nem gondoltam abban a pillanatban semmire. Semmi nem létezett csak ő, és én. Tyler egyre nagyobb tempót diktált, mígnem ő is elélvezett. De még ekkor sem fejezte be, és nem is akartam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen lenne beléharapni miközben bennem van. Több- kevesebb sikerrel. A vérem tombolt bennem, és az övé is. Megakartam ízlelni a vérét, hogy tudjam milyen, de ….. nem tettem meg. Nem tehettem meg. Végül az egész délutánt szeretkezéssel töltöttük amit én egyáltalán nem bántam.

Este tíz felé ébredtem fel. Most először aludtam úgy hosszú idő óta, hogy nem álmodtam. Az oldalamon feküdtem a derekamon Tyler karjával. Hallottam ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Nyeltem egy nagyot, és kimásztam a keze alól. Nagyon vonzó volt ahogy ott feküdt hason kiterülve a matracon. Ha lehetne itt maradnék vele, de…. nem. Még csak most döbbentem rá hogy mit is tettem. Jézusom. A fürdőben felvettem a szakadt bőrruhát, és a kabátot. Nem érdekel, hogy szétvan szakadva, csak legyen rajtam valami. Még kellenek a fegyvereim. Nem akartam a lakás többi részét megnézni. Pedig lehet, hogy ott vannak a cuccaim, de nem akarom látni. Még a végén elmenne a maradék józan eszem is, és itt maradnék. Épp egy fiókot néztem át mikor Tyler megszólalt mögöttem.
- Nem ott vannak. – mondta halkan, mire felé fordultam. Az ágy támlájának dőlve ült, és engem nézett.
- Akkor hol? - kérdeztem, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy milyen lenne hozzábújni.
- A bárpult alatti kis reteszben. – közölte színtelenül. Megkerültem a pultot, és lehajoltam. Meg is találtam mindent amit kerestem. A helyére raktam az összes fegyverem, majd a telefonomat is. Daniel ötször keresett. Nagyszerű. Szép fejmosást fogok kapni. És ha tudná mit csináltam délután…… Felálltam, és az ajtó felé mentem.
- Szóval ennyi? Se szó, se beszéd, csak úgy lelépsz? – kérdezte szárazon. Felé fordultam, de csak tátogni tudtam. Végül megtaláltam a hangom.
- Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok tétovázni. Minden olyan lesz mint régen, és….. megfoglak ölni. – mondtam halkan, majd kerülve a tekintetét kimentem az ajtón.