Dark Night 13. fejezet

13. fejezet

Nem néztem hátra csak mentem. Semmi kedvem belegondolni mit csináltam. Tyler arckifejezésére pedig még úgyse. Hát mit mondjak, nem vagyok büszke magamra az biztos. Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! Felejtsd el! Ha az olyan könnyű lenne. Kifújtam a benn tartott levegőt, és beparkoltam a garázsba.
- Ááá megjött Csipkerózsika! Örülök, hogy megtisztelsz minket! – gúnyolódott Nicholas
- Nincs kedvem most hozzád! – közöltem hidegen, majd Lucas irodájába mentem. Megtorpantam az ajtóban, de bekopogtam.
- Gyere! – szólt ki hangosan Lucas. Nem úgy léptem be az irodába mint tegnap. Nem volt bennem félelem, de nyugodt sem voltam. Ahogy megálltam az íróasztal előtt belekezdtem a mondanivalómba.
- Sajnálom hogy nem jöttem vissza. Én tényleg akartam, de….. hosszabbra nyúlt ez….. az egész mint azt gondoltam. Soha többet nem fog előfordulni. Esküszöm…..
- Befejezted? – vonta föl a szemöldökét Lucas
- Igen. – mondtam halkan. Felemelkedett a székéből, és az asztal sarkára ült.
- Nem haragszok rád, de….. Daniel nagyon aggódott érted. Hol voltál? – már nyitottam volna a szám, hogy válaszoljak, de ekkor a bátyám rontott be az irodába, és szorosan megölelt.
- Hál’istennek semmi bajod. Nicholas mondta, hogy visszajöttél. Nagyon megijesztettél hallod?! Már azt hittem valami bajod esett. – simogatta meg az arcom. Pont úgy viselkedett mint kiskoromban
- Nyugi Danny! Már itt vagyok. – mondtam mosolyogva. Lucas megköszörülte a torkát, mire ránéztünk.
- Elnézést, de….. kíváncsi vagyok hol volt egész este ez a mi kis ma született bárányunk. – mosolygott Lucas, de én nem tudtam viszonozni.
- Az este….. a Kék bár sikátoránál találkoztam…… két vérfarkassal. Nem tűntek veszélyesnek így rájuk támadtam. Csak az volt a gond, hogy ameddig az egyiket leszereltem a másik rám lőtt.
- Micsoda? – kérdezte Daniel, majd a tekintete a szakadt ruhámra tévedt
- Már jól vagyok, de nem tudtam időben visszajönni, így….. kivettem egy hotelszobát. Helyre hoztam magam, és elaludtam. Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem. – hajtottam le a fejem. Ennél jobb hazugság per pillanat nem jut eszembe
- Az a lényeg, hogy már jól vagy. – mosolygott Lucas – És….. legalább megérte? – még csak most jutott eszembe a pisztoly tár. A kabátzsebemből kivettem a borítékot. Tyler nem vette észre, vagy nem akarta elvenni? Mindegy, már nem lényeg. Lucasnak nyújtottam a borítékot.
- De még hogy. – összehúzott szemmel kivette a tárat, és vizsgálni kezdte
- Mi ez?
- A vámpírok elleni fegyver.- Daniel, és Lucas rám meredtek. Én pedig elmondtam mindent amit Jeremy nekem mondott.
- Ha ez igaz, akkor veszélyben vagyunk. Nagyon nagy veszélyben. – Lucas megkerülte az asztalt, és leült – Felhívom a többi ország vámpír főhadiszállásait, és figyelmeztetem őket. De…. ennél többet nem tehetünk egyenlőre. Ti pedig ezentúl még jobban vigyázzatok! Helenanak szerencséje volt, hogy nem ezt lőtték belé. – nem néztem Danielre, de tudtam hogy megmerevedett mellettem. – Szóval… csak óvatosan. Amúgy…honnan szerezted ezt?
- Megvannak a kapcsolataim – kétkedve nézett rám, de nem firtatta a dolgot. Ezzel ő lezártnak tekintette a témát. A bátyám már indult is volna, de én maradtam a helyemen. – Van még valami? – nézett fel rám Lucas. Bólintottam.
- Szeretnék pár nap szabadságot kérni. – közöltem, mire mind a ketten rám meredtek. Ismét. Ennyire nagydolog ez? – Tudom, hogy nem a legjobb alkalom, és hogy……
- Ne, ne magyarázkodj! Csak ez elég váratlanul ért. – hüledezett Lucas
- Ez azt jelenti, hogy nem? – vontam föl a szemöldököm
- Helena tíz éve nem kértél még csak egy órát sem. Most van, valami különös oka?
- Pihennem kell. Ez a….. Tyler utáni vadászat kivett belőlem. Csak pár nap, és utána minden visszaáll a régi kerékvágásba.
- A magam részéről nem bánom, hogy egy kicsit kifújod magad. – mosolygott – Rendben. Kapsz pár napot ha megígéred, hogy távol tartod magad minden olyan dologtól aminek köze van a vérfarkasokhoz, a harchoz, és Tylerhez. – nyeltem egy nagyot amikor kimondta a nevét, de bólintottam.
- Köszönöm. – mondtam halkan, majd a hitetlenkedő bátyám mellett elmenve a szobámba mentem. Minden ruhát a kukába dobtam. Nem akarom érezni Tyler szagát sehol. Többek között azért kértem pár nap pihit, mert még véletlenül sem szeretnék Tylerbe botlani. Viszont ma este még van egy feladatom. Lecseréltem a ruhákat egy koptatott farmerre, magas sarkú cipőre, és egy fekete toppra. Nyár van Londonban, és az éjszakák nem hidegek, de ha azok lennének akkor sem fázhatnék meg. Fogtam egy fekete retikül táskát, és Emma szobájába mentem. Ahogy kopogtam azonnal kinyitotta.
- Kitört a harmadik világháború, vagy mi a szösz?! – kérdezte mosolyogva, de én csak a szememet forgattam. Emmán egy fehér szövetnadrág, és egy sötét lila póló volt.
- Szabadságon vagyok, és ezt veled szeretném megünnepelni. – mosolyogtam rá, mire ő egy kicsit eltátotta a száját. – Na, mi lesz? Megyünk pletyizni, vagy itt maradsz?! – a barátnőm felébredt a hirtelen sokkból, és felvette a vállára a táskáját
- Erre vártam! – karolt belém, majd a kocsikhoz indultunk.

Egy otthonos kis kávézóban ültünk egymással szemben, és teát iszogattunk. Furcsa, hogy a hajnali órákban két nő egyedül iszogat, de legalább nincs olyan tömeg. Már mindent elmondtam Emmának töviről hegyire. Nem bírtam volna magamban tartani, és tudom hogy nem fogja senkinek elmondani.
- Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél vele. – mondta halkan
- Én sem. – sóhajtottam
- Legalább jó volt? – kérdezte kíváncsian, mire én felnevettem – Jaj, ne már! Komolyan, milyen volt? – úgy sem fog addig békén hagyni amíg nem mondom el
- Volt már pár kalandom, de ez….. mindet felülmúlta. – mosolyogtam – De ez nem változtat semmin. – komolyodtam el
- Mire gondolsz? – kérdezte és belekortyolt a teájába
- Ettől még minden ugyanolyan lesz mint régen. Ellenségek maradtunk.
- Ha szereted ez nem számít. – mondta Emma, mire megráztam a fejem
- Nem szeretem…. – próbáltam tiltakozni, de a barátnőm tekintete belém fojtotta a szót- Na jó. Nem közömbös nekem, de akkor sem vagyok szerelmes
- Még- suttogta sokat sejtetően – Miatta kértél egy kis szabit igaz?- bólintottam – De remélem tudod, hogy nem menekülhetsz előle egész életedben.
- Én vámpír vagyok, ő pedig vérfarkas. Ez már elvből lejátszott menet.
- Lehet, hogy én is így látnám a dolgot a helyedben, de….. nem azért mondod ezt csak, mert nem tudod őt tíz éve elkapni?
- Ha csak egy vérfarkas lenne akivel életemben egyszer találkoztam, akkor sem lenne ennek a kapcsolatnak jövője.
- Most engem akarsz meggyőzni, vagy magadat? – kérdezte a csészéje mögül. Nem válaszoltam. Nagyon jó kérdés. Még én magam sem tudom erre a választ. Kinéztem az ablakon, és nem hittem a szememnek.
- Te jó ég! – suttogtam, mire Emma is követte a tekintetemet.
- Ennyit az elkerülésről. – sóhajtotta
- Nem gond, ha megyünk? – kérdeztem, mire Emma megrázta a fejét. Elkaptam a tekintetem a túloldalról engem vizslató Tylerről. Elővettem a pénzt, és még némi borravalót is hagytam az asztalon, majd Emmával együtt kifelé mentünk. Nem láttam Tylert, de ez még nem jelenti azt hogy elment. A kocsihoz indultunk.
- Szerinted elment? – kérdezte Emma. Nem félek Tylertől, és nem is fogok.
- Nem tudom. – ráztam meg a fejem, és nem néztem magam elé. Hiba volt. Pont nekiütköztem Tyler mellkasának. Emma felsikkantott mellettem. Én is ezt tettem volna, de visszafogtam magam.
- Beszélnünk kell. – mondta szárazon. Még nem öltözött át, és ugyanaz az ing volt rajta, mint… a dolgok előtt.
- Nekünk már nincs miről beszélnünk. – jelentettem ki, majd indultam volna, de megfogta a karom
- Beszélhetnék a barátnőddel négyszemközt? – nézett Emmara. A barátnőm rám nézett. Behunytam a szemem, és bólintottam.
- A kocsiban várlak. – suttogta halkan. Kinyitottam a szemem, de nem néztem Tylerre. Már nem fogta a karom.
- Mit akarsz? – kérdeztem hidegen
- Beszélnünk kell arról, ami köztünk történt.
- Nem történt semmi. Én már el is felejtettem. – mondtam szárazon. Nem láttam a tekintetét, de mivel nem szólalt meg a szemébe néztem. Harag bujkált benne.
- Legalább ne tagadd, hogy élvezted! – közölte hidegen.
- Rendben. Nem tagadom, élveztem. Most jobb? De ez nem változtat a tényen, hogy ez többet nem fordul elő!
- Ilyen könnyen eltudod felejteni?
- Igen. – mondtam határozottan – Tyler, ez nem volt más, csak egy kiadós szex. Semmi több. – hideg tekintettel mért végig
- Ha így gondolod jobb ha hagyjuk az egészet a fenébe! – mondta összeszorított fogakkal
- Igen. Így gondolom. – jelentettem ki, majd szó nélkül elmentem mellette.