Dark Night 14. fejezet

14. fejezet

- Minden rendben? – kérdezte Emma mikor leállítottam a motort a főhadiszállásnál.
- Igen… azt hiszem. – mondtam bólogatva. A barátnőm bíztatóan rám mosolygott, amit én halványan viszonoztam.
- Hölgyeim, megzavarhatom a bájcsevelyt? – Nick a kocsi motorháztetejének támaszkodva nézett ránk. – Szeretnék beszélni Helenaval, ha lehet! – mondta mosolyogva Emmara nézve.
- Menjek? – kérdezte tőlem bizonytalanul.
- Semmi baj. Nickel nagyon jó kapcsolatban állunk egymással. – mondtam le nem véve a szemem az előttem álló vámpírról.
- Ez, így van! – Emma egyikünkről a másikunkra nézett, majd megrázta a fejét
- Később beszélünk! – mondta mielőtt még eltűnt volna a szemem elől. Már épp ki akartam szállni a kocsiból, mikor Nick ült be mellém az anyósülésre.
- Kiszálltam volna!
- Tudom, de engem jó modorra neveltek. – mosolygott rám. Ezzel azért vezekelnék, de nem mondtam inkább semmit.
- Mit akarsz? – kérdeztem rá nézve
- Csak gratulálni akartam. Nem volt semmi, hogy meg tudtad mi a vámpírok elleni fegyver, és még… bizonyítékot is hoztál. Ezt már nevezem! – mondta elismerően, de valami bujkált a hangjában
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hogy én? Semmire. – rázta meg mosolyogva a fejét – Csak tudod… elég furcsa hogy ilyen hamar megtudtad. Az pedig még furcsább, hogy még szereztél is belőle. Lucast nem érdekli hogy honnan szerezted, mert nem akar belefolyni a piszokos ügyeidbe. De azért engem nagyon érdekelni, hogy kitől van. Ilyet csak egy tégla tud szerezni. Tyler beszélt?
- Hogy jön ide Tyler? – kérdeztem nem éppen kedvesen
- Találkoztál vele tegnap igaz? – nem válaszoltam, és ez nagyon nem volt jó ötlet. Elmosolyodott. – Soha nem gondoltam volna, hogy összeállsz egy farkassal.
- Nem álltam senkivel sem össze! Vannak kapcsolataim, és olyanok is akik tartoznak nekem. Csak megkérdeztem valakit, hogy mit tud a fegyverről, és ő elhozta ezt! Ez nem bűn. – vontam meg a vállam
- És…. Ki lőtt rád? Tylerrel eldurvultak a dolgok?! Él még, vagy… már megölted? – kérdezte kíváncsian
- Most fejeztük be a beszélgetést! – jelentettem ki, és kiszálltam a kocsiból. Már az ajtóban voltam, mikor Nick megszólalt
- Azt hallottam szép lakása van Tylernek. Igaz ez, vagy te csak az ágyat nézted meg közelebbről? – kérdezte mosolyogva. Inkább elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, és aludni indultam.

Hónapok óta most aludtam végig egy egész délutánt álommentesen. El sem hiszem. Lehet, hogy csak egy kiadós szex kellett? Ha ezt tudom már rég találtam volna valakit, de… félek bárki nem lenne jó nekem. Nem mintha olyan finnyás lennék, de most csak egy valaki van akivel ezt eltudnám képzelni. Halvány lila gőzöm sincs, hogy honnan vette ezeket Nick amiket nekem mondott, de lehet hogy nem is kéne tudnom. Mindenre képes ha valamit megakar tudni. El kéne felejtenem a tegnap délutánt. Nagyon gyorsan. Emma azt mondta ma nem tud velem jönni bulizni, így egyedül megyek. Úristen! Én, bulizni? Nagyon rég nem voltam már, de most megyek és kész. Talán találok egy jó pasit aki elfeledteti velem a tegnapot. Kikászálódtam az ágyból, és öltözni indultam. Fél óra töprengés után megtaláltam a megfelelő ruhát. Ha pasit kell felszedni legyünk kihívóak nem igaz?! Kivettem egy farmerszoknyát, és egy sötétkék pánt nélküli toppot. Valamint kerestem hozzá egy magas sarkú szandált, és ékszereket. Mivel az ezüstöt nem bírom ezért egy arany nagy karika fülbevaló, és egy nyaklánc mellett döntöttem, amit a családi címerünk díszít. Danielnek egy gyűrűje van ugyanezzel a címerrel. Magamra kentem egy kis sminket, de nem sokat. Nem vagyok oda érte, de a ruhám megköveteli. Rúzst nem is kentem csak egy kis szájfényt. Hirtelen Emma jelent meg mellettem fekete kosztümben.
- Hogy festek? – kérdeztem felé fordulva
- Wáo….. nem is tudok szóhoz jutni. Ki vagy, és mit tettél a barátnőmmel hogy ezt vette fel? – elmosolyodtam – Nem megy veled senki? – megráztam a fejem. – Biztos hogy egyedül akarsz menni? – kérdezte aggódva
- Nem lesz semmi bajom. Ha pedig egyszer felszabadulsz együtt fogunk bulizni. – mentem el mellette és összeszedtem a cuccaimat egy táskába. Lehet hogy paranoiás vagyok, de azért egy kis pisztolyt is elraktam.
- Ettől egy kicsit megnyugodtam. – mutatott a fegyverre a táskámban
- Nem vagyok bolond, hogy egy vérfarkasokkal teli városban pisztoly nélkül mászkáljak. – Emma sóhajtott
- Vigyázz magadra, és…. Próbáld elkerülni Tylert! – mondta halkan
- Meglesz! – megpusziltam az arcát, és kimentem a szobából. Furcsán éreztem magam ennyi sznob között miniszoknyában, és magas sarkúban. A harcosok még nem mentek el, így legnagyobb bánatomra hallgathattam a véleményüket.
- Ezt nevezem Helena! Ha megvársz elkísérlek! – mosolygott Nicholas
- Ne álmodozz! – kiáltottam vissza. Csak Danielel, ne találkozzak! Rögtön elő fog bújni a védő báty szerepe. Lementem a lépcsőn, és magamban káromkodtam. Daniel épp Lucasal beszélgetett a bejárat közepén. A bátyám háttal állt nekem, de Lucas észre vett. Elakadó lélegzettel nézett rám. Lementem a lépcsőn, mire Daniel is odafordult.
- Hello fiúk! – köszöntem mosolyogva. Ledermedve álltak előttem
- Hová, hová hugi?
- Ööö….. még nem tudom. – vonta meg a vállam. – Majd kialakul.
- Örülök, hogy végre kikapcsolódsz egy kicsit. – mondta mosolyogva Lucas
- Én is. Most viszont megyek. Jó vadászatot!
- Egyedül mész? – kérdezte aggódva Daniel. Nem megmondtam?
- Igen. Emma nem ér rá.
- Vigyázz magadra, és hívj ha kell egy fuvar!
- Oké. – elbúcsúztam tőlük, és beszálltam a fekete Mercibe, ami egész nyugodtan mondhatom hogy lassan a sajátom lesz, mert mindig ezzel megyek mindenhova.

A Zöld Sárkány egyik asztalánál ültem egy pohár mohitót iszogatva. Felhívtam Jeremyt, hogy még se legyek egyedül. Ő pedig készséggel igent mondott. Még nógatnom se kellett. Jó fiú! Épp ekkor lépett be az ajtón én pedig mosolyogva magamhoz intettem. Nem öltözött nagyon ki. Farmer, kék ing, és a szokásos barna kabát.
- Jól nézel ki! – mosolygott rám
- Köszi Jer! Ülj le! – az asztalhoz hívtam a pincért. Jeremy kért egy wiskyt. A klub ezen része csendes. Ha valaki táncolni akar átmegy a másik részlegre, ahol a diszkó van. Ha már eleget ittam talán van esély rá, hogy ott végzem.
- Mit szóltak a fegyverhez? – kérdezte, Jer
- Szerinted? Meglepődtek, és azt kérdezték, hogy honnan szereztem.
- De ugye nem…
- Nem, nem árultalak el. Ne aggódj! Soha nem tenném ezt tudhatnád. – fogtam meg a kezét, mire elmosolyodott. Kiittam az italomat, és elnézést kérve Jeremytől kimentem a mosdóba. Rendbe hoztam a sminkemet, és már kint is voltam. Azt tudni kell, hogy mosdó épp a diszkóba átvezető ajtaja mellett van. Épp a táskámban kutattam mikor valakik nekem ütköztek.
- Ó, sajnálom én csak… – elakadt a lélegzetem. Előttem Tyler állt az oldalán egy-egy szöszi spinével, és boldogan nevetgéltek. Mind a kettőn még az enyémnél is rövidebb miniszoknya, és egy semmit nem takaró top volt. A 20 centis magas sarkúról már ne is beszéljünk. Nem bírtam megszólalni. – Te meg mit keresel itt? – kérdeztem halkan
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Főleg ilyen ruhában. – mondta komolyan.
- Hát egy biztos. Hamar felejtesz. – Tyler arca kifejezéstelenné vált
- Mackó, ki ez a nő? – kérdezte az egyik szöszi.
- Senki. – vonta meg a vállát. A szemem égni kezdett. Nem fogok bőgni!
- Akkor menjünk bulizzunk egy kicsit! – mondta mosolyogva a másik szőkeség, és megcsókolta Tylert. Inkább félre néztem, és Jeremyhez indultam. Ő is engem nézett, és fogalma sem volt mit gondoljon.
- Öröm volt látni Helena! – kiáltott utánam Tyler, majd hangos nevetés kíséretében elment a szöszikkel.
- Mond, hogy rosszul láttam!
- Sajnos nem. – ráztam meg a fejem
- Akarsz beszélni róla, vagy jobb ha nem tudom mit történt?
- Az utóbbi. – mondtam halkan, majd felhajtottam egy pohár wiskyt.
- Jobb lenne ha máshová mennénk! Nem szeretném ha Tyler meglátná, hogy egy vámpírral vagyok. – bólintottam. Igaza van. Az senkinek nem lenne jó. Mondjuk nem hiszem, hogy Tyler most velünk lenne elfoglalva. Van jobb dolga is.

Végül a Kék bárban kötöttünk ki. Jeremy próbált velem beszélni, de nem sokra ment. Nem tudtam rá figyelni. Egyre csak Tyler és az a két nő lebegett a szemem előtt. Tudnom kell mi van most! Elköszöntem Jeremytől, és elmentem elkövetni életem legnagyobb baklövését. 200-al szeltem az utat, míg el nem értem az elit környéket. Egy több száz emeltes felhőkarcoló előtt parkoltam le. Csak tudnám miért jó nekem ha idejövök? Tegnap menekültem innen. Most meg… Beszálltam a liftbe, és a legfelső emeletre vezető gombot megnyomtam. A szívem a torkomban dobogott, és egy örökké valóságnak tűnt amíg felértem. Hál’istennek hajnali háromkor nem liftezik már senki. Ahogy megállt kirohantam, és Tyler ajtaja előtt megtorpantam. Már a csöngőn volt a kezem, de nem nyomta meg. Mire számítok? Hogy nincs itthon, és még bulizik? Lehet jobb lenne minthogy azt csinálja amire gondolok. Nyeltem egy nagyot, és csöngettem. Eltelt pár perc, és nem jött ki senki. Már indultam volna, mikor kinyílt az ajtó, és Tyler állt előttem félmeztelenül egy lepedőt az alfelére tekerve.
- Nocsak, Helena! Te vagy az utolsó akire számítottam. – lazán az ajtófélfának dőlt
- Beszélnünk kell! – mondtam halkan
- Nem a legmegfelelőbb alkalom. Vendégeim vannak. – benéztem a válla fölött, és elszorult a torkom. A két szöszi a hatalmas ágyon feküdt kiterülve. Úgy tűnt békésen alszanak. Pontosan úgy néztek ki mint akik egy kiadós szexet pihennek ki. A lepedő gyűrött volt, a két lány arca pedig piros a hajuk pedig kócos. Nem rég végezhettek. Nyeltem egyet.
- Ez mindent megmagyaráz! – suttogtam
- Mégis mire számítottál? Hogy megáll az élet nélküled? Nagyon tévedsz! Hisz te mondtad Helena! Ez nem volt más csak szex. Ennyi. – könnyes szemmel néztem rá
- Igazad van. Én voltam a hülye. Azt gondoltam….. – nem folytattam inkább megráztam a fejem. – Hát akkor… Jó szórakozást! – suttogtam, és kicsordult az első könnycsepp. Tyler nem mondott semmit. Megráztam a fejem, és a lifthez indultam.