Sziasztok!
SZOMBATON ÚJ FEJEZET JÖN! Szóval hétvégén gyertek, és várom a komikat! :D
puszi
Niky
2010. április 29., csütörtök
2010. április 23., péntek
Dark Night 9. fejezet
Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 9. fejezet! :)
puszi
Niky
9. fejezet
Mire a főhadiszállásra értem már kezdett nagyon égetni a nap. Az arcom már megperzselődött, és a kézfejem is. Amilyen gyorsan csak tudtam a garázsba hajtottam. Mikor becsukódott az ajtó megnyugodva fújtam ki a levegőt. A visszapillantó tükörben megnéztem magam, és nyugtáztam hogy nemsokára elmúlnak az égési sebek. Bent a házban több figyelmet kaptam mint reméltem. Az égési sebek feltűnőek ez igaz, de valószínűleg nem csak ez van a dolog mögött. Lucas irodája előtt megtorpantam. Biztos, hogy be kéne mennem ide? Szerintem nem jó ötlet, de egyszer úgyis túl kell rajta esnem. De nem most. Megráztam a fejem, és megfordultam, hogy elmenjek, de egy hang megállított.
- Helena, gyere be! – kiáltott ki az irodából Lucas. Csodás! Mi a fenéért ilyen jó a hallása?! Sóhajtottam, majd benyitottam. Lucas az íróasztala mögött ült, és nagyon dühösnek látszott. Daniel mellette a falnak támaszkodott, és engem méregetett ugyanolyan tekintettel mint Lucas. A rengeteg könyvespolc, és ősrégi kép között egy régi kanapé volt, amelyen Nick ült. Még jobb! Mi a fenének nézőközönség? Az íróasztal elé álltam, és vártam aminek jönnie kellett. A hajammal próbáltam elrejteni az arcom, a kezemet pedig a zsebembe süllyesztettem. – Megmagyaráznád…… miért voltál kint napfelkelte után?! – kérdezte komolyan. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de amint Danielre néztem nem jött ki hang a számon. Végül sóhajtottam, és Lucas felé fordultam.
- Meg volt rá az okom. – Daniel felcsattant
- Még is milyen okod? A Tyler utáni vadászat elvette az eszed! - megragadta a karom, de én elhúztam, mire ő meglátta a sebeket a kezemen. – Jézusom! – fogta meg gyengéden a csuklóm, majd a szeme az arcomra tévedt. Mikor ott is meglátta az égéseket elkomorodott, és elengedte a kezem. – Meg is hallhattál volna! Ez sem érdekel? Csak az, hogy elkaphasd? – kiabálta
- Azt csinálok amit akarok! Nem parancsolgathatsz nekem!
- Ami azt illeti……. – állt fel az asztaltól Lucas, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket – De igenis parancsolhat neked!
- Attól, hogy a vadászok vezére nem mondhatja meg, hogy mit csináljak! – Lucas megkerülte az asztalt, és az oldalának támaszkodva nézett rám
- Ő a közvetlen főnököd, és azt kell tenned amit ő mond! Ma viszont megszegted a parancsot……
- Nem történt semmi bajom! – vágtam bele a szavába, mire ő felsóhajtott
- De történhetett volna, és az senkinek nem lett volna jó. A bátyádnak főleg nem…… sajátmagát hibáztatta volna, hogy nem tudott megállítani. – nézett rám együtt érzően, de én csak dühösen néztem rá.– Adok még egy lehetőséget, de…… még egy engedetlenség és nem úszod meg ennyivel! – bólintottam
- Rendben.
- És ha Daniel azt mondja, hogy maradj itt akkor tedd azt! Nem lehetek ott mindenhol. Elég nekem az arisztokratákkal foglalkozni…… had ne kelljen aggódnom annyit a vadászaim miatt. – egy sóhaj után válaszoltam
- Oké. Jó kislány leszek. – tettem a szívemre az egyik kezem amin Lucas elmosolyodott
- Rendben. Most pedig menj! Ja és Helena….. – már az ajtóban álltam, de visszafordultam felé – Ne kelljen csalódnom benned! – bólintottam, majd kiléptem az irodából.
A konyhában épp egy pohár vért ittam amikor Daniel jött oda hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte a hátam mögül. Én nem néztem rá csak a napi adagommal foglalkoztam.
- Ahogy vesszük. – vontam meg a vállam
- Nézd, én nem akartam bajt, de……aggódtam és ha…… bármi bajod esne nem hiszem, hogy képes lennék feldolgozni. Mióta anya és apa meghalt csak te maradtál nekem. Ezért féltelek, nem azért mert nem bízok benned, vagy abban hogy jó harcos vagy. – letettem a poharat a pultra, és felé fordultam
- Hogy-hogy most így kiöntöd nekem a szíved? – kérdeztem hidegen
- Én csak……. Sajnálom Helena. – hajtotta le szomorúan a fejét.
- Ó Danny….. – bújtam izmos karjaiba, és szorosan megöleltem – Ha akarnék se tudnék rád haragudni. Te vagy az én mackó bátyám akit imádok. – mondtam mosolyogva. Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem. Már nem volt szomorú, de nem is volt boldog. Félresöpörte a hajam, hogy megnézze a sebeket. Végül sóhajtott.
- Elmúltak. – nézte meg a kezeimet is. – Gyorsan gyógyulsz. – mosolygott rám
- Mintha te nem.
- Akkor szent a béke?- vonta föl az egyik szemöldökét
- Igen…. Szent a béke. Daniel elmosolyodott majd megpuszilta a homlokomat.
- Mennem kell, később beszélünk! – indult az ajtó felé
- Rendben. – intettem búcsút, majd visszamentem a poharamhoz. Nem szabad mást hibáztatnom a saját bűneimért. Hülyeség volt kimenni, de muszáj volt megtudnom amit akartam. Arra viszont még nem jöttem rá, hogy mit akar tőlem Tyler. Én azért keresem, mert meg akarom ölni. De ő?! Mi a fenét akarhat? Kiittam az utolsó csepp vért is, majd kifelé indultam hogy aludjak pár órát, de Nick megállított.
- Mit akarsz? – tettem karba a kezem. Ő csak mosolyogva közelebb jött.
- Lucas nem vette el tőled az ügyet. – nem kérdésként mondta, de én azért válaszoltam rá
- Nem.
- Azt mondta segíthetek a vadászatban, de azt kell tennem amit mondanak. Vagyis nem dolgozhatok a saját szakállamra. – húzta el a száját
- Még jó! Te nem itt vagy vadász, hanem Párizsban. Ez a mi terepünk! – Nick a pultnak dőlve méregetett
- Te nem kedvelsz engem. – megvontam a vállam
- Miért te talán kedvelsz engem? – vontam föl az egyik szemöldököm
- Talán. De tudod….. mi sokban hasonlítunk egymásra. Mind a ketten szeretjük a vadászatot, és nem érdekel minket mások véleménye. Lehet, hogy ezért nem kedveljük annyira egymást.
- Vagy talán azért, mert egy felfuvalkodott hólyag vagy aki mindenbe beleüti az orrát. – mondtam hidegen, mire ő felnevetett
- Van benned spiritusz. Ez tetszik, de…… nem vagy ellenfél számomra. – jött oda hozzám, és csak pár centi választott el minket egymástól
- Mit akarsz Tylertől Nick? Téged nem érdekel a vámpírok elleni fegyver csak ő, de miért? – kérdeztem, mire ő pár másodpercig gondolkozott, majd megvonta a vállát
- Tyler nagyfogás. A vámpírok elleni fegyvert most mindenki keresi, de…… Tylert csak mi ketten. Tehát….. addig kell ütni a vasat amíg meleg. – mosolygott gonoszul
- Igaz, de….. számolj azzal a ténnyel hogy még soha nem adtam fel semmit, és most sem fogom! – mondtam határozottan, majd egy szó nélkül aludni indultam.
Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 9. fejezet! :)
puszi
Niky
9. fejezet
Mire a főhadiszállásra értem már kezdett nagyon égetni a nap. Az arcom már megperzselődött, és a kézfejem is. Amilyen gyorsan csak tudtam a garázsba hajtottam. Mikor becsukódott az ajtó megnyugodva fújtam ki a levegőt. A visszapillantó tükörben megnéztem magam, és nyugtáztam hogy nemsokára elmúlnak az égési sebek. Bent a házban több figyelmet kaptam mint reméltem. Az égési sebek feltűnőek ez igaz, de valószínűleg nem csak ez van a dolog mögött. Lucas irodája előtt megtorpantam. Biztos, hogy be kéne mennem ide? Szerintem nem jó ötlet, de egyszer úgyis túl kell rajta esnem. De nem most. Megráztam a fejem, és megfordultam, hogy elmenjek, de egy hang megállított.
- Helena, gyere be! – kiáltott ki az irodából Lucas. Csodás! Mi a fenéért ilyen jó a hallása?! Sóhajtottam, majd benyitottam. Lucas az íróasztala mögött ült, és nagyon dühösnek látszott. Daniel mellette a falnak támaszkodott, és engem méregetett ugyanolyan tekintettel mint Lucas. A rengeteg könyvespolc, és ősrégi kép között egy régi kanapé volt, amelyen Nick ült. Még jobb! Mi a fenének nézőközönség? Az íróasztal elé álltam, és vártam aminek jönnie kellett. A hajammal próbáltam elrejteni az arcom, a kezemet pedig a zsebembe süllyesztettem. – Megmagyaráznád…… miért voltál kint napfelkelte után?! – kérdezte komolyan. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de amint Danielre néztem nem jött ki hang a számon. Végül sóhajtottam, és Lucas felé fordultam.
- Meg volt rá az okom. – Daniel felcsattant
- Még is milyen okod? A Tyler utáni vadászat elvette az eszed! - megragadta a karom, de én elhúztam, mire ő meglátta a sebeket a kezemen. – Jézusom! – fogta meg gyengéden a csuklóm, majd a szeme az arcomra tévedt. Mikor ott is meglátta az égéseket elkomorodott, és elengedte a kezem. – Meg is hallhattál volna! Ez sem érdekel? Csak az, hogy elkaphasd? – kiabálta
- Azt csinálok amit akarok! Nem parancsolgathatsz nekem!
- Ami azt illeti……. – állt fel az asztaltól Lucas, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket – De igenis parancsolhat neked!
- Attól, hogy a vadászok vezére nem mondhatja meg, hogy mit csináljak! – Lucas megkerülte az asztalt, és az oldalának támaszkodva nézett rám
- Ő a közvetlen főnököd, és azt kell tenned amit ő mond! Ma viszont megszegted a parancsot……
- Nem történt semmi bajom! – vágtam bele a szavába, mire ő felsóhajtott
- De történhetett volna, és az senkinek nem lett volna jó. A bátyádnak főleg nem…… sajátmagát hibáztatta volna, hogy nem tudott megállítani. – nézett rám együtt érzően, de én csak dühösen néztem rá.– Adok még egy lehetőséget, de…… még egy engedetlenség és nem úszod meg ennyivel! – bólintottam
- Rendben.
- És ha Daniel azt mondja, hogy maradj itt akkor tedd azt! Nem lehetek ott mindenhol. Elég nekem az arisztokratákkal foglalkozni…… had ne kelljen aggódnom annyit a vadászaim miatt. – egy sóhaj után válaszoltam
- Oké. Jó kislány leszek. – tettem a szívemre az egyik kezem amin Lucas elmosolyodott
- Rendben. Most pedig menj! Ja és Helena….. – már az ajtóban álltam, de visszafordultam felé – Ne kelljen csalódnom benned! – bólintottam, majd kiléptem az irodából.
A konyhában épp egy pohár vért ittam amikor Daniel jött oda hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte a hátam mögül. Én nem néztem rá csak a napi adagommal foglalkoztam.
- Ahogy vesszük. – vontam meg a vállam
- Nézd, én nem akartam bajt, de……aggódtam és ha…… bármi bajod esne nem hiszem, hogy képes lennék feldolgozni. Mióta anya és apa meghalt csak te maradtál nekem. Ezért féltelek, nem azért mert nem bízok benned, vagy abban hogy jó harcos vagy. – letettem a poharat a pultra, és felé fordultam
- Hogy-hogy most így kiöntöd nekem a szíved? – kérdeztem hidegen
- Én csak……. Sajnálom Helena. – hajtotta le szomorúan a fejét.
- Ó Danny….. – bújtam izmos karjaiba, és szorosan megöleltem – Ha akarnék se tudnék rád haragudni. Te vagy az én mackó bátyám akit imádok. – mondtam mosolyogva. Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem. Már nem volt szomorú, de nem is volt boldog. Félresöpörte a hajam, hogy megnézze a sebeket. Végül sóhajtott.
- Elmúltak. – nézte meg a kezeimet is. – Gyorsan gyógyulsz. – mosolygott rám
- Mintha te nem.
- Akkor szent a béke?- vonta föl az egyik szemöldökét
- Igen…. Szent a béke. Daniel elmosolyodott majd megpuszilta a homlokomat.
- Mennem kell, később beszélünk! – indult az ajtó felé
- Rendben. – intettem búcsút, majd visszamentem a poharamhoz. Nem szabad mást hibáztatnom a saját bűneimért. Hülyeség volt kimenni, de muszáj volt megtudnom amit akartam. Arra viszont még nem jöttem rá, hogy mit akar tőlem Tyler. Én azért keresem, mert meg akarom ölni. De ő?! Mi a fenét akarhat? Kiittam az utolsó csepp vért is, majd kifelé indultam hogy aludjak pár órát, de Nick megállított.
- Mit akarsz? – tettem karba a kezem. Ő csak mosolyogva közelebb jött.
- Lucas nem vette el tőled az ügyet. – nem kérdésként mondta, de én azért válaszoltam rá
- Nem.
- Azt mondta segíthetek a vadászatban, de azt kell tennem amit mondanak. Vagyis nem dolgozhatok a saját szakállamra. – húzta el a száját
- Még jó! Te nem itt vagy vadász, hanem Párizsban. Ez a mi terepünk! – Nick a pultnak dőlve méregetett
- Te nem kedvelsz engem. – megvontam a vállam
- Miért te talán kedvelsz engem? – vontam föl az egyik szemöldököm
- Talán. De tudod….. mi sokban hasonlítunk egymásra. Mind a ketten szeretjük a vadászatot, és nem érdekel minket mások véleménye. Lehet, hogy ezért nem kedveljük annyira egymást.
- Vagy talán azért, mert egy felfuvalkodott hólyag vagy aki mindenbe beleüti az orrát. – mondtam hidegen, mire ő felnevetett
- Van benned spiritusz. Ez tetszik, de…… nem vagy ellenfél számomra. – jött oda hozzám, és csak pár centi választott el minket egymástól
- Mit akarsz Tylertől Nick? Téged nem érdekel a vámpírok elleni fegyver csak ő, de miért? – kérdeztem, mire ő pár másodpercig gondolkozott, majd megvonta a vállát
- Tyler nagyfogás. A vámpírok elleni fegyvert most mindenki keresi, de…… Tylert csak mi ketten. Tehát….. addig kell ütni a vasat amíg meleg. – mosolygott gonoszul
- Igaz, de….. számolj azzal a ténnyel hogy még soha nem adtam fel semmit, és most sem fogom! – mondtam határozottan, majd egy szó nélkül aludni indultam.
2010. április 12., hétfő
Díj!
Feladataim:
1. Tedd be a logód a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
Köszönöm Blacky!!:)
Kedvenc könyvem: Twilight Vámpírakadémia, Anita Blake
Kedvenc írom: Laurell K. Hamilton, Stephenie Meyer, Richelle Mead
Kedvenc ételem:pizza, fagyi, csoki
Kedvenc iatlom:sprite
Kedvenc színem: zöld, kék, fekete
Kedvenc énekesem: Jay Sean
Kedvenc énekesnőm: Pink
Kedvenc együttesem: Backstreet Boys, Paramore
Kedvenc díj: -
Kedvenc színész: Taylor Lautner, Robert Pattinson, Johnny Depp
Kedvenc film: Twilight, New Moon, Karib tenger kalózai
Kedvenc sorozatom: CSI, Vampire Diaries
Kedvenc dalom: Jay Sean, Sean Paul Ft. Lil John- Do you remember
Kedvenc hangszerem: zongora
Kedvenc hónapom: július
Kedvenc napom: csütörtök
Kedvenc napszakom: este
Kedvenc évszakom: nyár
Kedvenc sportom: atlétika, foci
Kedvenc idézet: "Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
Nekik adom a díjat:
Akiknek adni akartam azok már mind megkapták, szóval bocsi de ide most nem írok semmit. :(
:)
Még egyszer köszi! :)
puszi
Niky
2010. április 11., vasárnap
Dark Night 8. fejezet
8. fejezet
Leszaladtam a garázsba, és beszálltam az egyik fekete Mercibe. Tövig nyomtam a gáz pedált, és csak járt az agyam. Daniel egy seggfej. Ha tényleg azt hiszi, hogy megöltem volna Adamet, akkor nagyon nem ismer. Soha nem használta fel ellennem azt, hogy ő a főnök. Mindig egyenrangúan bánt velünk. Erre most mit csinál?! Nick Gramer pedig csak hab a tortán. Azt hiszi hagyom, hogy elvegye tőlem, akkor téved. Én fogom elkapni Tylert! Viszont ahhoz kell egy kis segítség. Valószínűleg a Zöld Sárkányhoz ma már nem mennek, mert a felvételek szerint egy este csak egy üzlet zajlik le. Hülyeség lenne a világ másik végébe autókázni, hogyha mire odaérek már fel fog kelni a nap. Viszont van egy hely ahova el kéne látogatnom. Ma már másodszor.
Ahogy a Red Bloodhoz értem kipattantam a kocsiból. Adam örülni fog, hogy ilyen sokszor látogatom meg. Viszont most nincs aki megvédhetné. Az emberek kezdtek elszállingózni a klubból, ahogy egyre közeledett a reggel. A nap egyre feljebb jön, és ezt már én is érzem. De nem fogok addig elmenni ameddig nem tudom meg azt amit akarok. Kopogás nélkül bementem Adamhez, és bezártam az ajtót. A vámpír felpattant a székből, és valami fegyvert keresett ellenem. Én elmosolyodtam.
- Adam….. Így kell üdvözölni egy hölgyet? – kérdeztem, és az asztal mögé sétáltam. Elakart szaladni, de megragadtam a karját, és leültettem. – Most pedig mesélj nekem! Mit tudsz Tylerről? – Adam remegni kezdett
- Nem mondok neked semmit! – mondta összeszorított fogakkal. Gúnyosan elmosolyodtam, és előhúztam egy pisztolyt, majd a homlokához nyomtam.
- Csinálhatjuk így is, de ez neked lesz rossz. Szóval mit tudsz? – keményedett meg a hangom. Adam a szemembe nézett, majd nyelt egy nagyot.
- Semmit nem tudok. Csak annyit amennyit elmondtam. – kibiztosítottam a fegyvert
- Nincs sok időm, és ne hogy azt hidd, hogy nem lövöm szét a fejed! – mondtam dühösen.
- Oké, oké. Elmondom, csak……. Tedd el a fegyvert! Kérlek! –
- Ha átversz meghalsz! Világos? – Adam röviden bólintott, mire én bebiztosítottam a pisztolyt, de nem raktam el csak letettem az asztalra. Adam szemei a fegyvert vizslatták, és szerintem elgondolkozott rajta, mi lenne ha elvenné. Végül a szemembe nézett, már valamivel nyugodtabban.
- Tyler végzi a piszkos munkát Vincentel, de Eric is besegít mostanában – mondta idegesen
- Bővebben?! – vontam föl a szemöldököm
- Eric nem akar mutatkozni nyilvánosság előtt. De most, hogy van egy olyan fegyver amivel az egész vámpír társaságot kilehet nyírni……. Pár dolgot ő intéz.
- Mint például?
- Állítólag hamarosan lesz egy nagyobb tárgyalás ahol a nagytekintéllyel bíró vérfarkasok lesznek. Minden ország legnagyobbjaival akar megbeszélést, hogy mindenki tudjon a tervéről.
- Hol és mikor? – kérdeztem hidegen
- Nem tudom. Esküszöm, hogy fogalmam sincs. – dadogta. Sóhajtottam
- Még valami?
- Tyler téged keres. – mondta szárazon
- Mi? –hüledeztem
- Nem tudom miért, de állítólag téged kerestet mindenkivel. Azt mondta aki elkap és elvisz neki élve jutalmat kap. – vonta meg a vállát.
- Te miért nem kapsz el? Nem akarsz jutalmat? – Adam rám nézett
- Lehet, hogy nem kedveljük egymást, de vámpír vagyok. Az enyéimet védem először.
- Na persze. – mondtam gúnyosan. – De ha Tyler keres miért nem kap el? Ma is látott mégsem tett semmit. – Adam megint vállat vont
- Még én sem tudhatok mindent. – sóhajtottam
- Kösz az infót Adam! – vettem el a fegyvert az asztalról, majd elraktam, és az ajtóhoz mentem, de még visszafordultam felé – Tudod hol van Tyler?
- Ha tudnám elmondanám. – mondta komolyan, mire én bólintottam, majd kiléptem az irodából. A nap első sugarai már feljöttek. Még nem éreztem a bőrömön, de vámpír létemre már tudtam. Ez húzós lesz. Ahogy kiléptem a nap rám világított, és a kezemről leégette a bőrkesztyűt. A kocsihoz szaladtam, és azonnal bepattantam. Az ablakokon olyan üveg van ami megvéd a napsugaraktól elvileg, de nem minden mértékben. Míg visszaérek a főhadiszállásra lesz pár sebem, de azok is begyógyulnak majd estére. Épp elindítottam a kocsit, amikor megcsörrent a telefon.
- Igen?- szóltam bele
- Hol a fenében vagy? – kérdezte ingerülten Lucas. Sóhajtottam. Mi a fenének kellett őt is bevonni ebbe az egészbe?
- Hamarosan megyek.
- Tíz perced van! – mondta határozottan Lucas, majd lecsapta a kagylót. Eltettem a mobilt, és lehajtottam a napellenzőt, de nem sokat segített. Tövig nyomtam a gázt, és reménykedtem, hogy egy rendőr sem állít meg. Mondjuk minek sietek annyira? Ami rám vár az nem lesz egy sétagalopp.
Leszaladtam a garázsba, és beszálltam az egyik fekete Mercibe. Tövig nyomtam a gáz pedált, és csak járt az agyam. Daniel egy seggfej. Ha tényleg azt hiszi, hogy megöltem volna Adamet, akkor nagyon nem ismer. Soha nem használta fel ellennem azt, hogy ő a főnök. Mindig egyenrangúan bánt velünk. Erre most mit csinál?! Nick Gramer pedig csak hab a tortán. Azt hiszi hagyom, hogy elvegye tőlem, akkor téved. Én fogom elkapni Tylert! Viszont ahhoz kell egy kis segítség. Valószínűleg a Zöld Sárkányhoz ma már nem mennek, mert a felvételek szerint egy este csak egy üzlet zajlik le. Hülyeség lenne a világ másik végébe autókázni, hogyha mire odaérek már fel fog kelni a nap. Viszont van egy hely ahova el kéne látogatnom. Ma már másodszor.
Ahogy a Red Bloodhoz értem kipattantam a kocsiból. Adam örülni fog, hogy ilyen sokszor látogatom meg. Viszont most nincs aki megvédhetné. Az emberek kezdtek elszállingózni a klubból, ahogy egyre közeledett a reggel. A nap egyre feljebb jön, és ezt már én is érzem. De nem fogok addig elmenni ameddig nem tudom meg azt amit akarok. Kopogás nélkül bementem Adamhez, és bezártam az ajtót. A vámpír felpattant a székből, és valami fegyvert keresett ellenem. Én elmosolyodtam.
- Adam….. Így kell üdvözölni egy hölgyet? – kérdeztem, és az asztal mögé sétáltam. Elakart szaladni, de megragadtam a karját, és leültettem. – Most pedig mesélj nekem! Mit tudsz Tylerről? – Adam remegni kezdett
- Nem mondok neked semmit! – mondta összeszorított fogakkal. Gúnyosan elmosolyodtam, és előhúztam egy pisztolyt, majd a homlokához nyomtam.
- Csinálhatjuk így is, de ez neked lesz rossz. Szóval mit tudsz? – keményedett meg a hangom. Adam a szemembe nézett, majd nyelt egy nagyot.
- Semmit nem tudok. Csak annyit amennyit elmondtam. – kibiztosítottam a fegyvert
- Nincs sok időm, és ne hogy azt hidd, hogy nem lövöm szét a fejed! – mondtam dühösen.
- Oké, oké. Elmondom, csak……. Tedd el a fegyvert! Kérlek! –
- Ha átversz meghalsz! Világos? – Adam röviden bólintott, mire én bebiztosítottam a pisztolyt, de nem raktam el csak letettem az asztalra. Adam szemei a fegyvert vizslatták, és szerintem elgondolkozott rajta, mi lenne ha elvenné. Végül a szemembe nézett, már valamivel nyugodtabban.
- Tyler végzi a piszkos munkát Vincentel, de Eric is besegít mostanában – mondta idegesen
- Bővebben?! – vontam föl a szemöldököm
- Eric nem akar mutatkozni nyilvánosság előtt. De most, hogy van egy olyan fegyver amivel az egész vámpír társaságot kilehet nyírni……. Pár dolgot ő intéz.
- Mint például?
- Állítólag hamarosan lesz egy nagyobb tárgyalás ahol a nagytekintéllyel bíró vérfarkasok lesznek. Minden ország legnagyobbjaival akar megbeszélést, hogy mindenki tudjon a tervéről.
- Hol és mikor? – kérdeztem hidegen
- Nem tudom. Esküszöm, hogy fogalmam sincs. – dadogta. Sóhajtottam
- Még valami?
- Tyler téged keres. – mondta szárazon
- Mi? –hüledeztem
- Nem tudom miért, de állítólag téged kerestet mindenkivel. Azt mondta aki elkap és elvisz neki élve jutalmat kap. – vonta meg a vállát.
- Te miért nem kapsz el? Nem akarsz jutalmat? – Adam rám nézett
- Lehet, hogy nem kedveljük egymást, de vámpír vagyok. Az enyéimet védem először.
- Na persze. – mondtam gúnyosan. – De ha Tyler keres miért nem kap el? Ma is látott mégsem tett semmit. – Adam megint vállat vont
- Még én sem tudhatok mindent. – sóhajtottam
- Kösz az infót Adam! – vettem el a fegyvert az asztalról, majd elraktam, és az ajtóhoz mentem, de még visszafordultam felé – Tudod hol van Tyler?
- Ha tudnám elmondanám. – mondta komolyan, mire én bólintottam, majd kiléptem az irodából. A nap első sugarai már feljöttek. Még nem éreztem a bőrömön, de vámpír létemre már tudtam. Ez húzós lesz. Ahogy kiléptem a nap rám világított, és a kezemről leégette a bőrkesztyűt. A kocsihoz szaladtam, és azonnal bepattantam. Az ablakokon olyan üveg van ami megvéd a napsugaraktól elvileg, de nem minden mértékben. Míg visszaérek a főhadiszállásra lesz pár sebem, de azok is begyógyulnak majd estére. Épp elindítottam a kocsit, amikor megcsörrent a telefon.
- Igen?- szóltam bele
- Hol a fenében vagy? – kérdezte ingerülten Lucas. Sóhajtottam. Mi a fenének kellett őt is bevonni ebbe az egészbe?
- Hamarosan megyek.
- Tíz perced van! – mondta határozottan Lucas, majd lecsapta a kagylót. Eltettem a mobilt, és lehajtottam a napellenzőt, de nem sokat segített. Tövig nyomtam a gázt, és reménykedtem, hogy egy rendőr sem állít meg. Mondjuk minek sietek annyira? Ami rám vár az nem lesz egy sétagalopp.
2010. április 8., csütörtök
Reklám!
Sziasztok!
Szeretném a segítségeteket kérni egy számomra fontos dologban. Akik értenek valamit a photoshophoz vagy a videó készítéshez, vagy valami olyan dologhoz amivel jól lehetne reklámozni az oldalamat azoknak a segítségét kérném. Én nem értek az ilyenekhez szóval én ilyet nem tudok csinálni. :( Mindent rátok bízok, és a képzeletetekre. Bármi jó amit csináltok csak a történetemhez legyen valami köze. (Azért azt szeretném ha a szereplők hasonlítanának legalább egy kicsit a történetben lévőkre :) ) Remélem segítetek, majd nekem. :D Ha valamit készítettetek akkor íjatok e-mailt: nino77@citromail.hu vagy keressetek meg msn-n: nikol-niki@hotmail.com De ha ide írtok az oldalra nekem az is jó csak utána a munkátok valahogy jusson el majd hozzám. :) A fáradozásotokat előre is köszönöm.
puszi
Niky
Szeretném a segítségeteket kérni egy számomra fontos dologban. Akik értenek valamit a photoshophoz vagy a videó készítéshez, vagy valami olyan dologhoz amivel jól lehetne reklámozni az oldalamat azoknak a segítségét kérném. Én nem értek az ilyenekhez szóval én ilyet nem tudok csinálni. :( Mindent rátok bízok, és a képzeletetekre. Bármi jó amit csináltok csak a történetemhez legyen valami köze. (Azért azt szeretném ha a szereplők hasonlítanának legalább egy kicsit a történetben lévőkre :) ) Remélem segítetek, majd nekem. :D Ha valamit készítettetek akkor íjatok e-mailt: nino77@citromail.hu vagy keressetek meg msn-n: nikol-niki@hotmail.com De ha ide írtok az oldalra nekem az is jó csak utána a munkátok valahogy jusson el majd hozzám. :) A fáradozásotokat előre is köszönöm.
puszi
Niky
Dark Night 7. fejezet
7. fejezet
Nem foglalkoztam senkivel a kocsiban. Egyre csak járt az agyam. Daniel a szeme sarkából méregetett, de most még ahhoz sincs kedvem, hogy szóljak neki. Karba tett kézzel az ülésbe süppedve néztem London utcáit. Még Nicholas is csendben maradt, pedig ez nála nagy csoda. Steven a maga csendes módján ült a hátam mögött, és a fegyvereit vizsgálgatta. Alig vártam, hogy visszaérjünk a főhadiszállásra. Az az egy óra ami alatt megtettük az utat egy örökkévalóságnak tűnt. Ahogy Daniel leállította a motort kipattantam a kocsiból, és hangos csattanással becsaptam magam után.
- Hé, hé azért nem kéne ilyen dühösnek lenned!! – mondta Nicholas, de nem figyeltem rá csak mentem a szobám felé. Éreztem Daniel tekintetét a hátamba fúródni, de nem foglalkoztam vele. Dühös vagyok, és ennek a bátyám is az oka. Miért nem engedte, hogy én szedjem ki az infókat Adamből? Ennyire nem bízik bennem? Ahogy felfelé csőrtettem a lépcsőn az összes tekintet rám szegeződött. Amikor Emma meglátott aggodalmasan jött felém, de én egy fejrázással megakadályoztam. Gyorsított léptekkel bementem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Egy sóhajjal nekidőltem az ajtónak, és lecsúsztam ülőhelyzetbe. Nem fogom ezt sokáig így bírni. Nem félek a harctól, de a tehetetlenség megőrjít. Egy fegyver kell a farkasoknak ami lehet annyira erős, hogy kiírhatják az egész vámpír társadalmat. Előbb kell megtalálnunk, vagy nagy bajok lesznek. Behunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit megnyugodni, de nem sikerült. A fáradtság egyre jobban eluralkodott rajtam. Viszont ahogy eszembe jutott az álom azonnal kiment a szememből a fáradtság. A hátam mögött kopogást hallottam.
- Mi van? – kérdeztem színtelen hangon
- Steven vagyok! Találtunk valamit. Meg kéne nézned! – közölte, majd elment az ajtótól. Kinyitottam a szemem, és feltápászkodtam. Egy sóhaj után kiléptem a folyosóra. Hangokat hallottam a számítógépterem felől így odamentem. Jim a elektronika szakértőnk épp mutogatott valamit Danielnek a monitorokon.
- Mi a helyzet? – kérdeztem mögéjük lépve
- Ezt nézd! – mutatott egy kamera felvételre amin ugyanaz volt amit ma láttunk a sikátorban csak közelebbről
- Most ezzel mit kezdjek? Már láttam ezt. – mondtam mérgesen. Daniel dühös pillantást vetett rám, de nem foglalkoztam vele.
- Lehet, hogy ezt láttad, de…. ezeket nem hiszem. – rákattintott egy újabb felvételre amin egy új sikátor jelent meg. A jelenet majdnem ugyanolyan volt mint az előzőé. Még három ilyen videót mutatott ahol a farkasok egy kis csoportja tárgyalt. Valószínűleg mind ugyanarról.
- És ez most mit jelent? Miért kell ennyi megbeszélés? Miért nem rendeznek egy gyűlést ahol mindenkinek elmondhatják egyszerre? – kérdeztem Jimtől
- Fogalmam sincs, de remélem hamarosan rájövök valamire.
- Viszont mindegyik tárgyalás egy nagyobb szórakozó hely mögött zajlott. Tehát valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Nick Gramer állt lazán a falnak támaszkodva. Lenéző pillantást vetettem rá.
- Te meg mit keresel itt? Nem vagy Vadász. Legalábbis itt. – tettem karba a kezeim, mire ő elmosolyodott, és közelebb jött.
- Csak segíteni akarok. Ha megszerzik a várfarkasok a fegyvert akkor az nem csak a Londoniak baja lesz, hanem az enyém is. Ahogy Tyler is az én gondom most már. – nézett rám kihívó mosollyal amitől felment bennem a pumpa
- Az az én ügyem! – léptem egyet előre, mire Daniel nyugtatóan a vállamra tette a kezét, de én leráztam őket.
- Azt még meglátjuk.- suttogta, majd egy kacsintás után elment. Dühösen néztem ahogy távolodott. De hiába csinálom ezt ha igaza volt. Valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. A listán az a következő legjobb szórakozóhely.
- Jól vagy? – kérdezte Daniel, de én nem foglalkoztam vele, hanem Jim felé fordultam.
- Kösz Jimmy. – tettem a kezem a vállára
- Neked bármit. – mosolygott rám, amit én halványan viszonoztam, majd egy dühös pillantást vetve a bátyámra kifelé vettem az irányt. Már a folyosón jártam, amikor lábdobogást hallottam mögöttem, de nem álltam meg.
- Helena! – kiáltott utánam Daniel, mire megtorpantam.
- Mi van? – kérdeztem hidegen
- Mi a fene bajod van?
- Semmi. - mondtam egyszerűen, majd megint elindultam, de Daniel vámpír gyorsasággal előttem termett, és elállta az utam. – Mit akarsz?
- Azt akarom, hogy mond el mi a bajod! – nézett rám komolyan
- Semmi.
- A francokat! A bátyád vagyok, és tudom, hogy mikor van valami bajod! – közölte dühösen
- Tényleg tudni akarod?! Hát jó akkor elmondom. A vérfarkasok valószínűleg egy halálos fegyvert akarnak megszerezni a vámpírok ellen. A bátyám nem bízik bennem, Nick Gramer kispécizte magának az ügyemet amin egész életemben dolgoztam, ja és ha ez még nem lenne elég ott van még Tyler is. – soroltam dühösen a gondjaimat
- Honnan veszed, hogy nem bízok benned? – kérdezte
- Nem hagytad, hogy kiszedjem Adamből azt amit tudott! – néztem rá mereven
- Nem, nem hagytam! Adam fél tőled így is, ezért……
- Ezért mondta volna el hamarabb nekem! – csattantam fel, mire Danielben is felment a pumpa
- Ismerlek Helena, és tudom milyen amikor beindulsz. Nem akartam, hogy valami baja legyen Adamnak!
- Azért annyira bízhatnál bennem, hogy nem fogom megölni az informátorunkat.
- Be kell valljam nem voltam benne biztos, hogy nem teszel olyat amit nem kéne. – nézett el mellettem, mire hitetlenkedve néztem rá
- Jó tudni, hogy ennyire ismersz. – mondtam hidegen, majd elmentem mellette
- Most meg hova mész? – fordult meg, de én figyelemre se méltattam
- Dolgom van. – mondtam egyszerűen, de Daniel megint megállított – Mi a fene bajod van már megint?
- A Zöld Sárkányhoz mész? – kérdezte, és közben megragadta a karom
- És ha igen mi közöd van hozzá? – húztam ki a karom a szorításból
- Két óra és felkel a nap. Nem mehetsz most ki! – mondta komolyan
- Miért mit csinálsz? Nagylány vagyok. Pontosan tudom, hogy mit akarok. – közöltem, majd elindultam.
- Megtiltom hogy kimenj Helena! – mondta élesen, mire én ránéztem
- Ha most akarod játszani a főnököt, akkor nagyon elkéstél! – mondtam gúnyosan, majd a garázsba mentem.
Nem foglalkoztam senkivel a kocsiban. Egyre csak járt az agyam. Daniel a szeme sarkából méregetett, de most még ahhoz sincs kedvem, hogy szóljak neki. Karba tett kézzel az ülésbe süppedve néztem London utcáit. Még Nicholas is csendben maradt, pedig ez nála nagy csoda. Steven a maga csendes módján ült a hátam mögött, és a fegyvereit vizsgálgatta. Alig vártam, hogy visszaérjünk a főhadiszállásra. Az az egy óra ami alatt megtettük az utat egy örökkévalóságnak tűnt. Ahogy Daniel leállította a motort kipattantam a kocsiból, és hangos csattanással becsaptam magam után.
- Hé, hé azért nem kéne ilyen dühösnek lenned!! – mondta Nicholas, de nem figyeltem rá csak mentem a szobám felé. Éreztem Daniel tekintetét a hátamba fúródni, de nem foglalkoztam vele. Dühös vagyok, és ennek a bátyám is az oka. Miért nem engedte, hogy én szedjem ki az infókat Adamből? Ennyire nem bízik bennem? Ahogy felfelé csőrtettem a lépcsőn az összes tekintet rám szegeződött. Amikor Emma meglátott aggodalmasan jött felém, de én egy fejrázással megakadályoztam. Gyorsított léptekkel bementem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Egy sóhajjal nekidőltem az ajtónak, és lecsúsztam ülőhelyzetbe. Nem fogom ezt sokáig így bírni. Nem félek a harctól, de a tehetetlenség megőrjít. Egy fegyver kell a farkasoknak ami lehet annyira erős, hogy kiírhatják az egész vámpír társadalmat. Előbb kell megtalálnunk, vagy nagy bajok lesznek. Behunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit megnyugodni, de nem sikerült. A fáradtság egyre jobban eluralkodott rajtam. Viszont ahogy eszembe jutott az álom azonnal kiment a szememből a fáradtság. A hátam mögött kopogást hallottam.
- Mi van? – kérdeztem színtelen hangon
- Steven vagyok! Találtunk valamit. Meg kéne nézned! – közölte, majd elment az ajtótól. Kinyitottam a szemem, és feltápászkodtam. Egy sóhaj után kiléptem a folyosóra. Hangokat hallottam a számítógépterem felől így odamentem. Jim a elektronika szakértőnk épp mutogatott valamit Danielnek a monitorokon.
- Mi a helyzet? – kérdeztem mögéjük lépve
- Ezt nézd! – mutatott egy kamera felvételre amin ugyanaz volt amit ma láttunk a sikátorban csak közelebbről
- Most ezzel mit kezdjek? Már láttam ezt. – mondtam mérgesen. Daniel dühös pillantást vetett rám, de nem foglalkoztam vele.
- Lehet, hogy ezt láttad, de…. ezeket nem hiszem. – rákattintott egy újabb felvételre amin egy új sikátor jelent meg. A jelenet majdnem ugyanolyan volt mint az előzőé. Még három ilyen videót mutatott ahol a farkasok egy kis csoportja tárgyalt. Valószínűleg mind ugyanarról.
- És ez most mit jelent? Miért kell ennyi megbeszélés? Miért nem rendeznek egy gyűlést ahol mindenkinek elmondhatják egyszerre? – kérdeztem Jimtől
- Fogalmam sincs, de remélem hamarosan rájövök valamire.
- Viszont mindegyik tárgyalás egy nagyobb szórakozó hely mögött zajlott. Tehát valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Nick Gramer állt lazán a falnak támaszkodva. Lenéző pillantást vetettem rá.
- Te meg mit keresel itt? Nem vagy Vadász. Legalábbis itt. – tettem karba a kezeim, mire ő elmosolyodott, és közelebb jött.
- Csak segíteni akarok. Ha megszerzik a várfarkasok a fegyvert akkor az nem csak a Londoniak baja lesz, hanem az enyém is. Ahogy Tyler is az én gondom most már. – nézett rám kihívó mosollyal amitől felment bennem a pumpa
- Az az én ügyem! – léptem egyet előre, mire Daniel nyugtatóan a vállamra tette a kezét, de én leráztam őket.
- Azt még meglátjuk.- suttogta, majd egy kacsintás után elment. Dühösen néztem ahogy távolodott. De hiába csinálom ezt ha igaza volt. Valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. A listán az a következő legjobb szórakozóhely.
- Jól vagy? – kérdezte Daniel, de én nem foglalkoztam vele, hanem Jim felé fordultam.
- Kösz Jimmy. – tettem a kezem a vállára
- Neked bármit. – mosolygott rám, amit én halványan viszonoztam, majd egy dühös pillantást vetve a bátyámra kifelé vettem az irányt. Már a folyosón jártam, amikor lábdobogást hallottam mögöttem, de nem álltam meg.
- Helena! – kiáltott utánam Daniel, mire megtorpantam.
- Mi van? – kérdeztem hidegen
- Mi a fene bajod van?
- Semmi. - mondtam egyszerűen, majd megint elindultam, de Daniel vámpír gyorsasággal előttem termett, és elállta az utam. – Mit akarsz?
- Azt akarom, hogy mond el mi a bajod! – nézett rám komolyan
- Semmi.
- A francokat! A bátyád vagyok, és tudom, hogy mikor van valami bajod! – közölte dühösen
- Tényleg tudni akarod?! Hát jó akkor elmondom. A vérfarkasok valószínűleg egy halálos fegyvert akarnak megszerezni a vámpírok ellen. A bátyám nem bízik bennem, Nick Gramer kispécizte magának az ügyemet amin egész életemben dolgoztam, ja és ha ez még nem lenne elég ott van még Tyler is. – soroltam dühösen a gondjaimat
- Honnan veszed, hogy nem bízok benned? – kérdezte
- Nem hagytad, hogy kiszedjem Adamből azt amit tudott! – néztem rá mereven
- Nem, nem hagytam! Adam fél tőled így is, ezért……
- Ezért mondta volna el hamarabb nekem! – csattantam fel, mire Danielben is felment a pumpa
- Ismerlek Helena, és tudom milyen amikor beindulsz. Nem akartam, hogy valami baja legyen Adamnak!
- Azért annyira bízhatnál bennem, hogy nem fogom megölni az informátorunkat.
- Be kell valljam nem voltam benne biztos, hogy nem teszel olyat amit nem kéne. – nézett el mellettem, mire hitetlenkedve néztem rá
- Jó tudni, hogy ennyire ismersz. – mondtam hidegen, majd elmentem mellette
- Most meg hova mész? – fordult meg, de én figyelemre se méltattam
- Dolgom van. – mondtam egyszerűen, de Daniel megint megállított – Mi a fene bajod van már megint?
- A Zöld Sárkányhoz mész? – kérdezte, és közben megragadta a karom
- És ha igen mi közöd van hozzá? – húztam ki a karom a szorításból
- Két óra és felkel a nap. Nem mehetsz most ki! – mondta komolyan
- Miért mit csinálsz? Nagylány vagyok. Pontosan tudom, hogy mit akarok. – közöltem, majd elindultam.
- Megtiltom hogy kimenj Helena! – mondta élesen, mire én ránéztem
- Ha most akarod játszani a főnököt, akkor nagyon elkéstél! – mondtam gúnyosan, majd a garázsba mentem.
2010. április 4., vasárnap
Dark Night 6. fejezet
Sziasztok!
Nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést! Örülök, hogy ennyire tetszik nektek a történet, és remélem hogy továbbra is olvasni fogjátok!! :) Meghoztam a 6. fejezetet szóval jó olvasást hozzá, és várom a komikat!!!!!!
puszi
Niky
6. fejezet
Az ember nem nagyon szeret egy csomó bolond pasival egy autóban utazni ha nem muszáj. Talán még az ember pasikkal elbírnék, de három vámpír pasi társasága sokkal elviselhetetlenebb. Daniel vezeti a luxus Mercit, hátul Nicholas, és Steven ül én pedig az anyósülésen hallgatom őket. Próbáltam kizárni őket a fejemből, most már egész nagy sikerrel.
- Daniel! Mi volt a partin összeszedett két csajjal? – nézett a bátyámra Nicholas
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – mosolygott ravaszul
- Jaj, ne már….. Avass be a részletekbe! – ütögette meg Daniel vállát. Már rég a belvárosban kocsikáztunk, és az utcákat róttuk hátha látunk pár ellenséget.
- Ez az haver! Ne fossz meg az örömtől minket! – kontrázott rá Steven is. Megforgattam a szememet.
- Pasik…. – dünnyögtem az orrom alatt, de meghallották
- Inkább te akarsz mesélni Helena?! Mi újság Nick Gramerrel? – kérdezte mosolyogva Nicholas
- Gondolom boldogan iszogat Lucasnál. – vontam meg egyszerűen a vállam
- Na ne már! Azt hittem, hogy régen volt köztetek valami, vagy nem? – kíváncsiskodott tovább
- Kérném a közönség segítségét. – néztem ki az ablakon, mire Nicholas duzzogva ült vissza a helyére
- Látszik, hogy testvérek vagytok! – dünnyögte magában, erre Daniel és én elmosolyodtunk. Nicholas azonban nem adta fel, és tovább faggatta a bátyámat. Nem akartam rá figyelni, így jobbnak láttam ha csendben meghúzom magam, akkor talán engem kihagy az egészből. Egy csomó szórakozó hely mellett hajtottunk el. Épp piros lett a lámpa, mire Daniel lefékezett. Pontosan rá látok a szemben lévő sikátorra, így kíváncsian fordultam oda. Öt nagy testű férfi állt körbe egy másikat. Mikor rájöttem kiket is nézek elkerekedtek a szemeim.
- Daniel…..- fordulta felé, mire rám figyelt, és nem Nicholasra
- Igen?
- Te is látod azt amit én? – fordultam a sikátor felé, majd vissza rá. Amikor a többiek észrevették, hogy mit nézünk ők is odafordultak.
- Vérfarkasok….- sziszegte Steven
- Igen…..azok.- erősítettem meg.
- Akkor menjünk, és intézzük el őket! – jött lázba Nicholas, de Daniel leállította
- Nem! Túl sokan vannak, és kitudja… lehet hogy még rajtuk kívül is vannak ott páran. – Nicholas dühösen káromkodott egyet
- Nem furcsa? – néztem kérdőn Danielre – Két nap alatt, kétszer látjuk őket egy sikátorban üzletelni. Ez nem vall rájuk, hogy ilyen elővigyázatlanok. Hacsak nem valami nagy üzletről van szó…..- gondolkoztam el, és a sikátort néztem ahol épp tárgyaltak valamin
- De igen. – mikor a lámpa zöldre váltott szóltam a bátyámnak
- Hajts tovább! Nem kell a feltűnés. – mondtam neki, mire ő bólintott, majd elindult. A bárok sorban mentek el mellettünk. Senki nem szólt egy szót sem, mindenki az előbbieken gondolkodott. Még Nicholas is. Az eredeti célunk az volt, hogy visszamegyünk abba a sikártorba ahol tegnap lecsaptunk rájuk. Nincs sok esély rá, hogy ma is ott lesznek, de megzavartuk őket, szóval lehet hogy visszamennek. De annyira még ők sem bolondok. Most pedig amikor egy másik sikátorban láttuk őket egyre kevesebb erre az esély. Az egyik kirakatban megláttam egy hirdető táblát, melyen egy klubnak a neve, és címe volt. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami.
- Fordulj balra! – mondtam Danielnek.
- De a sikátor……
- Fordulj balra! – néztem rá komolyan, mire ő bólintott.
- Elmondanátok, hogy hova a fenébe megyünk? – kérdezte Nicholas
- Egyre régi ismerőshöz. – mosolyodtam el
- Csak nem…….. – Daniel megértette, és most már együtt mosolyogtam – Bizony egy nagyon régi ismerőshöz! – nevetett fel, mire Nicholas értetlenül nézett ránk Stevenel együtt. Daniel gyorsabb sebességbe kapcsolt, és 200-al száguldottunk London utcáin.
- Nyugodtan megmondhattátok volna, hogy idejövünk! – zsörtölődött Nicholas, miközben kiszállt a kocsiból. A klub melletti sikátorban álltunk meg, hogy ne legyen annyira feltűnő. Én is a fiúk után mentem, a bajárat felé. A Red Blood egy híres klub Londonban. Mindenki aki egy jót akar bulizni, az idejön, mert itt mindent megkaphat. Drog, szex, és minden olyan dolog ami illegális. Daniel ment elöl, Nicholas, és Steven pedig mögötte. Épp beakartam menni, mikor olyan érzésem támadt hogy valaki figyel. A sikátor felé néztem, de ott nem volt senki csak a szél fújt. Rossz érzés lett úrrá rajtam mikor a szél elért hozzám is. Valaki van ott. Ez biztos.
- Nem jössz? – kérdezte Steven, mire rákaptam a tekintetem, majd visszanéztem a sikátorra.
- De. – mondtam tömören, majd beléptem a klubba. Az irodák felé mentünk. Daniel megtorpant az ajtó előtt, és visszafordult felénk.
- Ti maradjatok itt! – mutatott Stevenre, és Nicholasra akik szó nélkül engedelmeskedtek. Daniel volt a Vadászok vezére, tehát ha tetszik nekik ha nem engedelmeskedni kell neki…… de én általában nem szoktam. Igazából Lucas az igazi főnök, de ő nem lehet ott mindenhol. A bátyám kopogott. Milyen illedelmes, én már rég berúgtam volna az ajtót.
- Szabad! – szólt ki egy ismerős hang, mire mosolyogva beléptünk az irodába. Adam felemelte a fejét a papírokról, és lefagyott az arcáról a mosoly. Mi viszont Danielel jót mulattunk rajta. Ráfordítottam a zárat az ajtóra, hogy senki ne zavarhasson minket. Adam egy átlagos vámpír. Szőke haja rövidre van nyírva, a szeme pedig a kékeszöld színű. Fehér ing, és egy farmer van rajta. Semmi extra dolog, pedig lenne miből. Közelebb mentünk az íróasztalhoz, mire Adam idegesen felpattant.
- Naaaaa Adam! Régi cimborám kérlek foglalj helyet! – mosolygott rá Daniel. Üres tekintettel nézett hol rám hol a bátyámra, majd nyelt egy nagyot és leült. Régen, nem félt tőlünk ennyire. Csak azóta amióta megtudtuk, hogy kapcsolatban áll egy vérfarkas szövetkezettel. Nem öltük meg tekintve az ilyen alkalmakra amikor kell a segítsége. Erről csak a Vadászok tudnak. Ha bárki megtudná azonnal megölnék Adamet, de szerintem nem csak őt.
- Megváltoztál mióta utoljára láttalak! Nem hosszabb volt a hajad? – léptem közelebb, mire verejtékezni kezdett
- D…de igen. – mondta szaggatottan, mire kiszélesedett a mosolyom. Féljen csak, addig is elmond mindent. –Mit akartok? – kérdezte már biztosabb hangon. Egymásra néztünk Danielel, majd végül megszólalt.
- Mit tudsz az utóbbi néhány napban lezajlott vérfarkas üzletekről? – kérdezte komolyan
- Én semmit! Mit tudhatnék, már rég nem kezdek velük. Jó útra tértem. – mentegetőzött
- Mit gondolsz? – kérdezte Daniel
- Hazudik. – mondtam, de közben Adamet fixíroztam. Daniel az íróasztal mögé lépett, mire a vámpír felakart állni, de mögé léptem, és visszanyomtam a székbe. A kezemet a vállára tettem, ha véletlenül felkelni ott tudjam tartani. Daniel a szék két oldalán lévő karfára támaszkodva közelebb hajolt Adamhez.
- Még egyszer megkérdezem! Mit tudsz az üzletekről? – keményedett meg a hangja
- Semmit….. – suttogta. Daniel rám nézett és biccentett egyet a fejével, mire én szorosabban fogtam a vállát. Adam feljajdult.
- Szóval? – nem szólalt meg, így még jobban belevájtam az ujjaimat a vállába. – Beszélj Adam! – parancsolt rá Daniel, de ő csak jajgatott. A bátyám felegyesedett. – Engedd el! – mondta nekem, mire eleresztettem.
- Hadd csináljam én! – néztem a bátyámra, mire Adam félve nézett Danielre. Jó tudni, hogy jobban fél tőlem mint a bátyámtól. Ennyire rossz hírem lenne? Daniel lenézett a székben vonagló Adamra, majd megrázta a fejét.
- Nem! – mondta határozottan, amin meglepődtem. Közelebb hajolt hozzá, és suttogni kezdett. – Ha nem beszélsz, feladlak a vérfarkasoknak, hogy üzeneteket szállítasz nekünk. – fenyegetőzött
- Nem tennéd meg….. – mondta halk hangon Adam, mire Daniel gonoszul elmosolyodott
- De igen, megtenném. – Adam nyelt egy nagyot
- Rendben elmondok mindent. De ha ez Eric fülébe, vagy más vérfarkas fülébe jut én meghalok. – Daniel bólintott – Egy fegyvert akarnak megszerezni. Nem tudom mikor, vagy hogy hol. Csak azt hogy a vámpírok kivégzésére kell nekik.
- Miféle fegyver? – kérdeztem, mire Adam rám nézett
- Tyler nem mondta el? – mosolygott gonoszul, mire majdnem rávetettem magam, de aztán türtőztettem az indulataimat - Nem tudom, annyit tudok, hogy most az összes vérfarkas erről tárgyal. Valami olyan fegyver amivel minden vámpírt megölhetnek. - mondta komoly hangon
- Ennyi?
- Igen. Csak ennyit tudok. – suttogta válaszul, és közben engem figyelt. Zavart ahogy rám nézett. Valamit még tud.
- Kössz az infót! –ütögette meg a vállát Daniel, majd kifelé ment. Percekig csak némán néztem rá, majd sarkon fordultam. Már az ajtónál voltam, mikor visszafordultam felé. A többiek az ajtóban vártak rám
- Mit tudsz Tylerről? – kérdeztem, mire Adam elmosolyodott
- Semmit. – vonta meg egyszerűen a vállait – Csak azt amit mindenki más is, hogy nem tudjátok elkapni.
- Ha kiderül, hogy elhallgatsz valamit előlem visszajövök! – mondtam dühösen, mire leolvadt a szájáról a mosoly. Nem foglalkoztam se vele, sem a többiekkel kimentem a klubból, a kocsihoz. Nem vártam meg hogy ők is jöjjenek. Friss levegő kell! Mikor elértem a sikátorhoz megtorpantam. Még mindig érzem, hogy valaki figyel. Megfordultam, és Tylerrel találtam szembe magam. Az utca másik oldalán állt. Mosolyogva intett nekem. Túl messze van hogy eltaláljam, mire odaérek addigra pedig eltűnik. Azért megér egy próbát. Szapora léptekkel felé mentem, mire ő gonoszul elmosolyodott. Egy fekete BMW állt meg előtte, mire én megtorpantam. Tyler küldött egy búcsúcsókot, majd bepattant a kocsiba, ami azonnal elindult. Ha jól láttam Vincent vezetett. Egy lemondó sóhaj hagyta el a számat, majd a kocsihoz sétáltam.
Nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést! Örülök, hogy ennyire tetszik nektek a történet, és remélem hogy továbbra is olvasni fogjátok!! :) Meghoztam a 6. fejezetet szóval jó olvasást hozzá, és várom a komikat!!!!!!
puszi
Niky
6. fejezet
Az ember nem nagyon szeret egy csomó bolond pasival egy autóban utazni ha nem muszáj. Talán még az ember pasikkal elbírnék, de három vámpír pasi társasága sokkal elviselhetetlenebb. Daniel vezeti a luxus Mercit, hátul Nicholas, és Steven ül én pedig az anyósülésen hallgatom őket. Próbáltam kizárni őket a fejemből, most már egész nagy sikerrel.
- Daniel! Mi volt a partin összeszedett két csajjal? – nézett a bátyámra Nicholas
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – mosolygott ravaszul
- Jaj, ne már….. Avass be a részletekbe! – ütögette meg Daniel vállát. Már rég a belvárosban kocsikáztunk, és az utcákat róttuk hátha látunk pár ellenséget.
- Ez az haver! Ne fossz meg az örömtől minket! – kontrázott rá Steven is. Megforgattam a szememet.
- Pasik…. – dünnyögtem az orrom alatt, de meghallották
- Inkább te akarsz mesélni Helena?! Mi újság Nick Gramerrel? – kérdezte mosolyogva Nicholas
- Gondolom boldogan iszogat Lucasnál. – vontam meg egyszerűen a vállam
- Na ne már! Azt hittem, hogy régen volt köztetek valami, vagy nem? – kíváncsiskodott tovább
- Kérném a közönség segítségét. – néztem ki az ablakon, mire Nicholas duzzogva ült vissza a helyére
- Látszik, hogy testvérek vagytok! – dünnyögte magában, erre Daniel és én elmosolyodtunk. Nicholas azonban nem adta fel, és tovább faggatta a bátyámat. Nem akartam rá figyelni, így jobbnak láttam ha csendben meghúzom magam, akkor talán engem kihagy az egészből. Egy csomó szórakozó hely mellett hajtottunk el. Épp piros lett a lámpa, mire Daniel lefékezett. Pontosan rá látok a szemben lévő sikátorra, így kíváncsian fordultam oda. Öt nagy testű férfi állt körbe egy másikat. Mikor rájöttem kiket is nézek elkerekedtek a szemeim.
- Daniel…..- fordulta felé, mire rám figyelt, és nem Nicholasra
- Igen?
- Te is látod azt amit én? – fordultam a sikátor felé, majd vissza rá. Amikor a többiek észrevették, hogy mit nézünk ők is odafordultak.
- Vérfarkasok….- sziszegte Steven
- Igen…..azok.- erősítettem meg.
- Akkor menjünk, és intézzük el őket! – jött lázba Nicholas, de Daniel leállította
- Nem! Túl sokan vannak, és kitudja… lehet hogy még rajtuk kívül is vannak ott páran. – Nicholas dühösen káromkodott egyet
- Nem furcsa? – néztem kérdőn Danielre – Két nap alatt, kétszer látjuk őket egy sikátorban üzletelni. Ez nem vall rájuk, hogy ilyen elővigyázatlanok. Hacsak nem valami nagy üzletről van szó…..- gondolkoztam el, és a sikátort néztem ahol épp tárgyaltak valamin
- De igen. – mikor a lámpa zöldre váltott szóltam a bátyámnak
- Hajts tovább! Nem kell a feltűnés. – mondtam neki, mire ő bólintott, majd elindult. A bárok sorban mentek el mellettünk. Senki nem szólt egy szót sem, mindenki az előbbieken gondolkodott. Még Nicholas is. Az eredeti célunk az volt, hogy visszamegyünk abba a sikártorba ahol tegnap lecsaptunk rájuk. Nincs sok esély rá, hogy ma is ott lesznek, de megzavartuk őket, szóval lehet hogy visszamennek. De annyira még ők sem bolondok. Most pedig amikor egy másik sikátorban láttuk őket egyre kevesebb erre az esély. Az egyik kirakatban megláttam egy hirdető táblát, melyen egy klubnak a neve, és címe volt. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami.
- Fordulj balra! – mondtam Danielnek.
- De a sikátor……
- Fordulj balra! – néztem rá komolyan, mire ő bólintott.
- Elmondanátok, hogy hova a fenébe megyünk? – kérdezte Nicholas
- Egyre régi ismerőshöz. – mosolyodtam el
- Csak nem…….. – Daniel megértette, és most már együtt mosolyogtam – Bizony egy nagyon régi ismerőshöz! – nevetett fel, mire Nicholas értetlenül nézett ránk Stevenel együtt. Daniel gyorsabb sebességbe kapcsolt, és 200-al száguldottunk London utcáin.
- Nyugodtan megmondhattátok volna, hogy idejövünk! – zsörtölődött Nicholas, miközben kiszállt a kocsiból. A klub melletti sikátorban álltunk meg, hogy ne legyen annyira feltűnő. Én is a fiúk után mentem, a bajárat felé. A Red Blood egy híres klub Londonban. Mindenki aki egy jót akar bulizni, az idejön, mert itt mindent megkaphat. Drog, szex, és minden olyan dolog ami illegális. Daniel ment elöl, Nicholas, és Steven pedig mögötte. Épp beakartam menni, mikor olyan érzésem támadt hogy valaki figyel. A sikátor felé néztem, de ott nem volt senki csak a szél fújt. Rossz érzés lett úrrá rajtam mikor a szél elért hozzám is. Valaki van ott. Ez biztos.
- Nem jössz? – kérdezte Steven, mire rákaptam a tekintetem, majd visszanéztem a sikátorra.
- De. – mondtam tömören, majd beléptem a klubba. Az irodák felé mentünk. Daniel megtorpant az ajtó előtt, és visszafordult felénk.
- Ti maradjatok itt! – mutatott Stevenre, és Nicholasra akik szó nélkül engedelmeskedtek. Daniel volt a Vadászok vezére, tehát ha tetszik nekik ha nem engedelmeskedni kell neki…… de én általában nem szoktam. Igazából Lucas az igazi főnök, de ő nem lehet ott mindenhol. A bátyám kopogott. Milyen illedelmes, én már rég berúgtam volna az ajtót.
- Szabad! – szólt ki egy ismerős hang, mire mosolyogva beléptünk az irodába. Adam felemelte a fejét a papírokról, és lefagyott az arcáról a mosoly. Mi viszont Danielel jót mulattunk rajta. Ráfordítottam a zárat az ajtóra, hogy senki ne zavarhasson minket. Adam egy átlagos vámpír. Szőke haja rövidre van nyírva, a szeme pedig a kékeszöld színű. Fehér ing, és egy farmer van rajta. Semmi extra dolog, pedig lenne miből. Közelebb mentünk az íróasztalhoz, mire Adam idegesen felpattant.
- Naaaaa Adam! Régi cimborám kérlek foglalj helyet! – mosolygott rá Daniel. Üres tekintettel nézett hol rám hol a bátyámra, majd nyelt egy nagyot és leült. Régen, nem félt tőlünk ennyire. Csak azóta amióta megtudtuk, hogy kapcsolatban áll egy vérfarkas szövetkezettel. Nem öltük meg tekintve az ilyen alkalmakra amikor kell a segítsége. Erről csak a Vadászok tudnak. Ha bárki megtudná azonnal megölnék Adamet, de szerintem nem csak őt.
- Megváltoztál mióta utoljára láttalak! Nem hosszabb volt a hajad? – léptem közelebb, mire verejtékezni kezdett
- D…de igen. – mondta szaggatottan, mire kiszélesedett a mosolyom. Féljen csak, addig is elmond mindent. –Mit akartok? – kérdezte már biztosabb hangon. Egymásra néztünk Danielel, majd végül megszólalt.
- Mit tudsz az utóbbi néhány napban lezajlott vérfarkas üzletekről? – kérdezte komolyan
- Én semmit! Mit tudhatnék, már rég nem kezdek velük. Jó útra tértem. – mentegetőzött
- Mit gondolsz? – kérdezte Daniel
- Hazudik. – mondtam, de közben Adamet fixíroztam. Daniel az íróasztal mögé lépett, mire a vámpír felakart állni, de mögé léptem, és visszanyomtam a székbe. A kezemet a vállára tettem, ha véletlenül felkelni ott tudjam tartani. Daniel a szék két oldalán lévő karfára támaszkodva közelebb hajolt Adamhez.
- Még egyszer megkérdezem! Mit tudsz az üzletekről? – keményedett meg a hangja
- Semmit….. – suttogta. Daniel rám nézett és biccentett egyet a fejével, mire én szorosabban fogtam a vállát. Adam feljajdult.
- Szóval? – nem szólalt meg, így még jobban belevájtam az ujjaimat a vállába. – Beszélj Adam! – parancsolt rá Daniel, de ő csak jajgatott. A bátyám felegyesedett. – Engedd el! – mondta nekem, mire eleresztettem.
- Hadd csináljam én! – néztem a bátyámra, mire Adam félve nézett Danielre. Jó tudni, hogy jobban fél tőlem mint a bátyámtól. Ennyire rossz hírem lenne? Daniel lenézett a székben vonagló Adamra, majd megrázta a fejét.
- Nem! – mondta határozottan, amin meglepődtem. Közelebb hajolt hozzá, és suttogni kezdett. – Ha nem beszélsz, feladlak a vérfarkasoknak, hogy üzeneteket szállítasz nekünk. – fenyegetőzött
- Nem tennéd meg….. – mondta halk hangon Adam, mire Daniel gonoszul elmosolyodott
- De igen, megtenném. – Adam nyelt egy nagyot
- Rendben elmondok mindent. De ha ez Eric fülébe, vagy más vérfarkas fülébe jut én meghalok. – Daniel bólintott – Egy fegyvert akarnak megszerezni. Nem tudom mikor, vagy hogy hol. Csak azt hogy a vámpírok kivégzésére kell nekik.
- Miféle fegyver? – kérdeztem, mire Adam rám nézett
- Tyler nem mondta el? – mosolygott gonoszul, mire majdnem rávetettem magam, de aztán türtőztettem az indulataimat - Nem tudom, annyit tudok, hogy most az összes vérfarkas erről tárgyal. Valami olyan fegyver amivel minden vámpírt megölhetnek. - mondta komoly hangon
- Ennyi?
- Igen. Csak ennyit tudok. – suttogta válaszul, és közben engem figyelt. Zavart ahogy rám nézett. Valamit még tud.
- Kössz az infót! –ütögette meg a vállát Daniel, majd kifelé ment. Percekig csak némán néztem rá, majd sarkon fordultam. Már az ajtónál voltam, mikor visszafordultam felé. A többiek az ajtóban vártak rám
- Mit tudsz Tylerről? – kérdeztem, mire Adam elmosolyodott
- Semmit. – vonta meg egyszerűen a vállait – Csak azt amit mindenki más is, hogy nem tudjátok elkapni.
- Ha kiderül, hogy elhallgatsz valamit előlem visszajövök! – mondtam dühösen, mire leolvadt a szájáról a mosoly. Nem foglalkoztam se vele, sem a többiekkel kimentem a klubból, a kocsihoz. Nem vártam meg hogy ők is jöjjenek. Friss levegő kell! Mikor elértem a sikátorhoz megtorpantam. Még mindig érzem, hogy valaki figyel. Megfordultam, és Tylerrel találtam szembe magam. Az utca másik oldalán állt. Mosolyogva intett nekem. Túl messze van hogy eltaláljam, mire odaérek addigra pedig eltűnik. Azért megér egy próbát. Szapora léptekkel felé mentem, mire ő gonoszul elmosolyodott. Egy fekete BMW állt meg előtte, mire én megtorpantam. Tyler küldött egy búcsúcsókot, majd bepattant a kocsiba, ami azonnal elindult. Ha jól láttam Vincent vezetett. Egy lemondó sóhaj hagyta el a számat, majd a kocsihoz sétáltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)