17. fejezet
- Na?! Elmeséled, vagy nem? – kérdezte Nick. Halk sóhaj hagyta el a szám. Eddig csak Tyleren járt az eszem, és el is felejtettem Ericet.
- Majd megtudod ha elmondom Lucasnak. – vontam meg a vállam. Azt hittem vitatkozni fog, de nem. Vannak még csodák.
- Rendben. Akkor mesélj Tylerről! – vágtam egy fintort
- Nincs mit mondanom róla. – közöltem halkan, mire felkuncogott
- Nem avatsz be a részletekbe?
- Te ezt élvezed igaz? – kérdeztem halkan
- Mi tagadás… igen. Élvezem. Nem sokszor érezhetem ellenned nyeregben magam. – mosolygott rám amit nem viszonoztam
- Honnan tudtad meg? – nem néztem rá. A tájat kémleltem.
- Vannak kapcsolataim. Ahogy neked is.
- Igen, nekem vannak. De… neked ki? – kíváncsiskodtam tovább. Nick felnevetett.
- Nem fogom elárulni neked, hogy ki az informátorom. – rázta meg a fejét
- Gondoltam. – húztam el a szám, mire felsóhajtott
- Nézd! Tudod, hogy nem szoktam a magánéleteddel foglalkozni, de… hibát követsz el. – most rajtam volt a sor, hogy felnevessek
- Csak nem szerelmi tanácsokat adsz nekem? Ezt se hittem volna. – mondtam kuncogva
- Nevess csak, de… ha rám hallgatsz elfelejted ezt a kapcsolatot. – elkomolyodtam
- Nem szándékozom folytatni. Csak… elragadott a hév és ennyi. Többet nem történik meg.
- Akkor is így gondoltad amikor a buli után felmentél hozzá? – rámeredtem, mire ő csak mosolygott. Meg sem kérdezem, hogy honnan tudja. Felsóhajtottam.
- Nem tudom mit akartam akkor. Talán… meggyőzni magam arról, hogy ez egy rossz ötlet. Vagy abban reménykedtem, hogy Tyler más mint a többi. – vontam meg a vállam
- Egy farkas nem jó választás. Higgy nekem…- nem értettem miről beszél, de abban biztos vagyok, hogy valami köze van a farkasokhoz. Talán egy régi szerelem. Ááá, kizárt. Nick, és a farkasok… nem jó párosítás. Soha nem beszéltem még ilyen bensőségesen vele. És nem is gondoltam arra, hogy ilyen valaha is történni fog. Azt hittem mond még valamit, de az út többi részén csöndben maradt.
Alig vártam már, hogy végre megérkezzünk, és beszélhessek Lucassal. Remélem nem akar majd megölni, mert rossz infót adtam neki. Mondjuk nem így ismerem. Nick csöndben követett az emeletre az irodához. Kopogtam, de a választ nem vártam meg. Daniel, Lucas mellett állt, és valamit mutogatott neki.
- Beszélnünk kell! – álltam meg előtte. Nick nem zavartatta magát. Kényelmesen elhelyezkedett a bőrkanapén, és várta, hogy végre beavassam őket. Lucas végigmérte a ruhámat, és felvonta a szemöldökét. Daniel is megtette ezt, de ugyanúgy Nicket is megnézte magának.
- Ti együtt voltatok? – szegezte nekem a kérdést, mire Nick felnevetett. Szúrós pillantást vetettem rá, mire megadóan felemelte a kezeit, de a mosolyt nem tűntette el magáról.
- Mondjuk úgy, hogy… közös célból meghívott egy Galériába.
- Akkor már értem a ruhát. – dőlt hátra a székében Lucas – Miről van szó?
- Nem a vérfarkasok voltak.
- Tessék? – kérdezte értetlenül
- Nem ők akarják a halálunkat. – Daniel, és Lucas megdöbbenve méregetett
- Ezt meg honnan veszed? – kérdezte a bátyám
- Beszéltem Ericcel.
- Hogy mit csináltál? – kérdezte idegesen Lucas.
- Hallgass meg! Beszéltem vele, és azt mondta, hogy nem is tudott a töltényekről, és a bombákról. Azt mondta, hogy ez a rájuk is veszélyes lehet, és igaza van. Semmi értelme nincs, hogy a maguk ellenségei legyenek.
- És te hiszel egy farkasnak? – hüledezett Daniel. Vajon mit szólna ha megtudná, hogy lefeküdtem az egyikkel? Jobb azt nem tudni.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de... igen. Eric eddig sem szerette a harcot, és most is azt mondta nekem, hogy véget akar ennek vetni.
- Csak azért mondta, hogy bedőlj neki, és ne öld meg. – rázta meg a fejét Lucas.
- Nem igaz. Higgy nekem! Most az egyszer igazat mond.
- Nem hihetsz egy farkasnak. – mondta Daniel
- Főleg, hogy nincs más akinek lenne rá oka, hogy megöljön minket. – kontrázott rá Lucas. Idegesen Nick felé fordultam, aki eddig egy szót sem szólt.
- Mondj már valamit! – mereven a szemembe nézett, de nem tudtam leolvasni az arcáról semmit.
- Igazuk van! Nem hihetsz egy farkasnak. Főleg, ha az a valaki a vérfarkasok vezére. – eltátottam a szám. Azt hittem legalább ő mellettem lesz.
- Látod? Megértem, hogy Eric minden félét bebeszélt neked, de… nem hihetsz neki! Meg különben is, hamarosan mindennek vége. – állt fel Lucas
- Ezt, hogy érted? – kérdeztem halkan
- Támadást indítunk a farkasok ellen, szóval rád is szükség lesz. Tudom, hogy szabadságon vagy, de… kellesz nekünk.
- Miféle… támadást?
- Adam szerint lesz egy kisebb gyűlése a farkasoknak egy raktárban a Trade Streeten. Ott lecsaphatunk rájuk. – mondta Daniel
- Mikor?
- Holnap este. – közölte Lucas, majd elment mellettem – Nick, ha van kedve velünk tarthat!
- Ki nem hagynám! – mondta mosolyogva, majd a két fiú után ő is kiment. Az íróasztalra támaszkodva próbáltam összegezni a dolgokat. Van egy fegyver ami minden vámpírt kinyír. Valamint egy őrült, akit nem ismerünk. Eric véget akar vetni a harcoknak, és békét kötni. Lucas nem hisz nekem, hogy a vérfarkasok ártatlanok. Nick egy szemét. Daniel nagyon hisz az elveiben. Ja, és még van egy Tyler nevű farkas aki folyton kísért. Valamint az idegbaj kerülget. Kihagytam valamit?! Nem fogom megengedni, hogy ártatlanok halljanak meg. Lehet, hogy a farkasoknak meg kell halnia, de nem azért amit meg sem tettek. Valószínűleg megfognak ölni azért amit most tenni akarok. Ránéztem az asztalon álló órára. Hajnali három. Két és fél óra múlva felkel a nap. Nagyon kell sietnem. Kirohantam az irodából, és a fegyvertárba mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése