Dark Night 18. fejezet

Sziasztok!

Ezt a fejezetet nem javította ki a Bétám, így előre is bocsi az esetleges hibákért. :) Mivel nem írtok hozzászólásokat, ezért csak akkor fogom feltenni az új fejezetet, ha lesz 10 hsz. Tudom, hogy most utáltok ezért :P de nekem sokat jelent, hogy mit gondoltok. Pl.: szeretném tudni, hogy szerintetek mi lesz a Helena, és Tyler kapcsolatával, szerintetek ki áll a vámpírok elleni fegyver készítése mögött, kinek-kivel kéne összejönnie, mik fognak még szerintetek történni, stb. stb. Na szóval várom a véleményeket! :)

puszi
Niky

18. fejezet

Felvettem valami normális ruhát magamra. Egy farmer, sötétkék póló, fekete bőrkabát, és egy egyszerű sötét sportcipő. Ha futnom kell, legalább tegyem azt kényelmesen. Miközben magamra rángattam minden cuccot, fegyvert kerestem, és közben Jeremynek telefonáltam. A fejem, és a vállam közé préseltem a telefont, hogy közben megtudjam tölteni a pisztolyt.
- Haló! – szólt bele a rekedtes hang
- Kell egy találka! – mondtam köszönés nélkül, és ezüst lövedéket kerestem közben. A vonalban csönd lett. – Sürgős, szóval siess! – elővettem egy tárat, majd még raktam kettőt a zsebembe. Bár remélem nem lesz szükségem rá.
- Ezt nem kérheted tőlem.
- Nagyon fontos Jer! Megölik őket ha nem lépek közbe! – fogtam a kezembe a mobilt, és a kocsimhoz rohantam.
- És ez miért is érdekel téged? – kérdezte kíváncsian. Nem vártam tovább felpörgettem a motort, és a belváros felé indultam.
- Öt perced van, hogy megmond Ericnek, hogy várom egy kis kávézóban a Hervis sarkán. – közöltem vele. Jeremy sóhajtott.
- Mivel Eric kedvel téged nem hiszem, hogy lesz ellenvetése. De én megüthetem a bokámat.
- Esküszöm, hogy nem. Eric véget akar vetni a harcoknak, és nem újat kezdeni. Nem lesz semmi baj. Bízz bennem! – kérleltem, és reméltem, hogy hallgat rám
- Rendben. A Hervis sarkán, öt perc múlva. – mondta halkan, mire én elmosolyodtam
- Köszönöm Jeremy! Most már nagyon sokkal tartozok neked!
- Pontosan, de… ha ezzel megmentheted a fajtánk egy részét, akkor… előre is köszönöm.
- Én tartozom neked hálával. – nevettem fel
- Még beszélünk. Szia!
- Szia! – raktam le én is, majd szélsebesen hajtva szeltem az országutat.

Sajnos nem sikerült öt perc alatt odaérnem, pedig igyekeztem. Körülbelül tíz perc lett belőle. Gyorsított tempóban kiszálltam a kocsiból, gyorsan lezártam, majd a kávézóba siettem. Két óra, és felkel a nap. Nincs sok időm. Eric egy kávét kortyolgatott. Még mindig abban az öltönyében volt, mint a Galériában. Nem volt vele testőr, vagy csak nem láttam őket, mert kint voltak valahol. Rám mosolygott, én pedig leültem elé. A pincérnő azonnal mellettem termett.
- Hozhatok valamit? – mosolygott rám kedvesen a nő
- Am… igen egy kávét kérek. – a pincérnő bólintott, majd elviharzott.
- Örülök, hogy újralátlak. – mosolyogott rám Eric
- Bárcsak én is ezt mondhatnám, de… nem tudok jó hírrel szolgálni. – a nő visszajött, és lerakta elém a kávémat- Köszönöm.- mosolyogtam rá. Eric hátradőlt a kis boxban.
- Hallgatlak.
- Holnap lesz egy találkozótok a Trade Streeten, igaz?- Eric megütközve nézett rám
- Honnan tudod?
- Az mindegy. Az még nem lenne baj ha csak én tudnék róla, de… Lucas is tudja, és leakar rátok csapni holnap este. – mérlegelte a szavaimat. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire lehetetlenül hangzik, hogy egy vámpír segít nekik.
- Miért segítenél nekünk? – kulcsolta össze a kezeit az asztalon. Elmosolyodtam, de nem vidáman
- Nagyon jól tudod, hogy nem vagyok nagy barátságban a farkasokkal. De… azért akarnak megölni titeket, mert azt hiszik, hogy ti… találtátok ki a fegyvert. Azt hiszik, hogy ti akarjátok kiirtani a vámpírokat. Hiába mondtam nekik, hogy nem igaz, nem hittek nekem. – ráztam meg a fejem. – Így gondoltam figyelmeztetlek. Ha megölnek titeket ne azért tegyék, mert azt gondolják elkövettetek valamit amit nem.
- Örülök, hogy így aggódsz értünk. – terült el mosoly az arcán
- Jeremyt ne bántsd! Soha nem adott ki olyan információkat ami elárult volna titeket. A lőszert is ő mutatta nekem.- Eric bólinott
- Nem fogom bántani. Ezt megígérhetem. – elmosolyodtam
- Nagyon köszönöm. - sóhajtva elfordítottam a fejem, és kinéztem az ablakon. Megpillantottam a kinti őrök egyikét. Az utcasarkon állt, és Ericet nézte mereven. Pár pillanatra rám nézett, majd vissza a főnökre. Jól teljesít az biztos. De ezek szerint még van valaki aki engem bámul mereven. Nem tagadom van nálam fegyver, de nem azért, hogy megöljem őt. Valaki belépett a kis kávézóba, de nem néztem arra. Az előttem ülő farkas szavait mérlegeltem. Miért is segítek neki pontosan? Csak azért, hogy ne haljanak meg bűntelenül, vagy… más miatt aggódóm. Ezt az ötletet el is vetettem. Nem érdekel egy farkas sem… ÚGY.
- Eric, beszélhetnénk? – az ismerős hangra odafordultam. Csak emlegetni kellett. Tyler is még mindig az öltönyt viselte. Annyira jól nézett ki abban a vörös ingben. Vagyis… csak jól állt neki, de nem nézett ki jól. Sőt egyenesen a hányinger kerülget ha ránézek.
- Persze. Megbocsátasz pár percre? – kérdezte Eric illedelmesen, mire én bólintottam, de közben Tylerrel néztem farkasszemet. Elvonultak a telefonfülkékhez, és egy olyan nyelven beszéltek amit soha nem értettem. A farkasoknak van egy saját nyelvük amit csak ők ismernek. Állítólag a vámpíroknak is, de azt csak a NAGYON vének ismerik. Fogalmam sincs miről lehetett szó, de azt tudtam, hogy Eric mit magyaráz olyan hosszan. Elmondta, hogy én mit mondtam neki. Mikor Tyler tekintete hitetlenkedve fordult felém lesütöttem a szemem, és nagy jelentőséget tulajdonítottam a kávés poharamnak. A francba ez így nem lesz jó! Pár perccel később Eric visszajött nyomában Tylerrel. Micsoda szerencse.
- Sajnálom, de… most el kell mennem. Viszont, mivel tudom, hogy téged szorít az idő nagyon sietek vissza. Nem szeretném ha valami bajod esne. – nem tudom miért, de hittem neki.
- Akkor tényleg siess! – néztem fel rá, mire elmosolyodott
- Úgy lesz. Addig is… Tyler itt marad veled. – már épp tiltakozni akartam, de Eric már ment kifelé. Magamban káromkodva néztem ki megint az ablakon. Eric beült egy fekete luxus kocsi hátuljába, és már a sofőr gázt is adott. A testőrök eltűntek. Felnéztem az égre ami már kezdett világosodni. Még másfél óra. Hallottam ahogy Tyler leül velem szembe, de nem néztem oda. Elég volt a tudat, hogy ott van, és az illata. Gyűlölet tombolt bennem még mindig.
- Miért vagy itt? – kérdezte halkan
- Pontosan tudod, hogy miért vagyok itt. Eric elmondta nem?
- Ami azt illeti elmondta, de… nem nagyon értem.
- Mi az amit te értesz? – kérdeztem gúnyosan
- Ezzel nem érsz el semmit. – felelte hidegen, mire ránéztem. Hiba volt. A tekintetébe beleborzongtam, és elöntött a forróság. Nem hiszem el, hogy zavarba tud hozni. Még szerencse, hogy nem vagyok pirulós fajta. Az arcom már lángolna.
- Mivel?
- Azzal, hogy így beszélsz. A dolgok nem fognak megváltozni. Vagy ezzel el akarsz valamit érni? – gúnyosan felnevettem, és a közeledő pincérnőre néztem. Nagyon rázta magát, hogy Tyler észrevegye. Megigazította hosszú szőke haját, majd nagy csípőrázás közepette megállt az asztalunknál.
- Hozhatok valamit uram? – rebegtette meg a szempilláit, mire Tyler mosolyogva ránézett. Látszott a nőn, hogy azt sem tudja hol van. Hát igen. Ettől a mosolytól én is elolvadnék. Sőt, már egyszer el is olvadtam.
- Igen kisasszony. Egy kávé jól esne.
- Kér még valamit? – látszott rajta, hogy nem akaródzik neki elmenni az asztalunktól
- Igen. Szeretnék még egyet abból a gyönyörű mosolyából. – a nő arca felvidult. Mintha én ott se lennék. Megforgattam a szememet. Nincs kedvem végighallgatni ezt. A nő végül trillázva kihozta a kávét, és közben alaposan végigmért. Nem látott bennem semmi extrát, így arra a következtetésre jutott, hogy nem veszem el az álom pasiját. Végre elment. Tyler pedig mosolyogva fordult vissza hozzám.
- Jó lenne ha minél előbb lehűtenéd magad. – közöltem vele, mire kényelmesen hátradőlt a kétszemélyes padon. Egy karját lazán a támlájára tette, és engem méricskélt.
- Talán zavar? – kérdezte felvont szemöldökkel
- Nem, de a csajt újra kell lassan éleszteni úgy kalapál a szíve. A másik fele pedig, hogy nem érdekel, hogy kivel kavarsz. Bár úgy tűnik mostanában a szőkék a gyengéid. – mereven a szemébe néztem, és nem akartam elfordulni. A gyűlölet újult erővel fellángolt bennem. Félrebillentette a fejét, és végigmért. A tekintete komoly volt.
- Nem tudlak elképzelni szőkén. – rázta meg végül a fejét. Felvontam a szemöldököm.
- Nem is kell. Elég sok szőke van a városban. Az kettő ahogy láttam nagyon ki volt merülve. Biztos jó munkát végeztél, és még szívesen lennének veled. – újra magam előtt láttam az egészet. Ahogy ott áll az ajtóban félmeztelenül a két csaj pedig az ágyában fekszik. Tyler megrázta a fejét.
- Elítélsz azért, mert szórakozok?
- Nem. Azért ítéllek el, mert egy szemét disznó vagy.
- Ha jól tudom neked is volt részed egy kis szórakozásban. Nem én léptem le több órányi szeretkezés után. – igaza volt, de nincs az az isten, hogy ezt bevalljam neki. Bár… az érzéseimből már biztos tudja.
- Nem én feküdtem le másnap két ribanccal. – előredőltem, és farkasszemet néztem vele. Ő is előredőlt, és csak pár centi választott el minket egymástól.
- Azt a két ribancot legalább nem kellett annyit kéretni.
- Gondolom. Futottak az ágyadba mi?
- Miért te nem azt csináltad? – kérdezte élesen, mire eltávolodtam
- Te másztál rám. – vontam meg a vállam
- Mintha te annyira ártatlan lennél. Ha jól tudom két ember kell ehhez. – mondta gúnyos nevetéssel
- Vagy több. – mosolyogtam rá, mire szikrázó szemekkel méregetett – Fogalmam sincs, hogy minek tettük meg, ha mind a ketten megbántuk. – Tyler azt asztallapot nézte, és azt hittem nem is fog válaszolni
- Nem mondtam, hogy megbántam. – suttogta. A tekintete ellágyult. Egy sóhajjal hátradőltem.
- Ne csináld ezt! – kérleltem halkan
- Mit ne csináljak? Tegyek úgy mintha nem történt volna semmi, és felelt sem el? Próbáltam, de… ezt nem lehet meg nem történté tenni. Te is nagyon jól tudod. Ahogy azt is tudod, hogy ez már várható volt. Komolyan azt hitted azért üldöztél tíz évig, mert annyira gyűlölsz?
- Gyűlöllek is. – mondtam összeszorított fogakkal
- Lehet, de csak azért, mert zavar, hogy mással fekszek le.
- Ez nem igaz! – csattantam fel
- Ó, tényleg? Akkor miért sírtál, amikor megláttad az ágyamban őket? – ledermedtem. Na erre mit mondjak?
- Én csak… - nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a mobilom. Tyler megrázta a fejét, és hátradőlt. Úgyis hallani fogja, hogy mit mondok. Rohadt farkas hallás! – Haló! – szóltam bele. Nem is néztem meg, hogy ki keres.
- Hol vagy? – a bátyám éles hangon szólalt meg
- Én is örülök, hogy hallak Daniel. – Tyler megeresztett egy mosolyt.
- Azt kérdeztem, hogy hol vagy? – minden egyes szót tagoltan mondott ki. Mintha egy ötévessel beszélne
- Miért? Nagylány vagyok, és tudok vigyázni magamra.
- Tisztában vagy vele, hogy egy óra, és felkel a nap? – kérdezte gúnyosan, mire megforgattam a szemem. Tyler a poharával babrált, és úgy hallgatta a beszélgetésünket.
- Nem vagyok hülye. De csak ezért hívtál, mert ha igen akkor…
- Gyere vissza! Most!
- Ne kezd megint! – mondtam sóhajtva
- Egy fontos bevetésre készülünk, és te kint vagy valahol napfelkelte előtt. Vissza kell jönnöd, hogy megbeszéljük a tervet.
- Már megbeszéltetek mindent? – Tyler érdeklődve méregetett, mire én is ránéztem
- Igen már csak te hiányzol. Hol vagy? – kérdezte ismét. Vettem egy mély levegőt, és közben kitaláltam valamit.
- Szabadságon vagyok. Csak egy kicsit kieresztem a gőzt. – Daniel a válaszomon mélázott, majd sóhajtott
- Siess vissza. - mondta halkan, majd letette.
- Furcsán engeded ki a gőzt. – mosolygott rám Tyler, mire én csak a szememet forgattam
- Mikor legutóbb ki akartam engedni a gőzt összetalálkoztam valakivel, és elrontotta az egész estémet.
- Nocsak… terveid voltak Jeremyvel? – kérdezte túljátszott kíváncsisággal
- Csak nem zavar? – vontam föl a szemöldököm, és pénz után kutattam a táskámban. Nem várhatom meg Ericet. Túl közel a napkelte.
- És ha zavar? Változtat valamin?
- Nem. - ráztam meg a fejem, és letettem az asztalra a kávém árát.
- Nem várod meg Ericet?
- Belőled elég volt ennyi. – közöltem, és felálltam
- Nem fog örülni, hogy kifizeted a kávéd. Szerintem ő akart fizetni.
- Mond meg neki, hogy sajnálom, de el kellett mennem. Az infóért pedig nem tartozik semmivel. – már mentem volna el mellette, de megragadta a karom. Lenéztem igéző szemébe
- Jó volt újra látni. – suttogta, és gyengéden végigsimított a karomon. Kiszáradt a szám, de sikerült válaszolnom.
- Bárcsak én is ezt mondhatnám. – feleltem hidegen, és elhúztam a kezem. Nem néztem hátra. Torkomban dobogó szívvel próbáltam elfelejteni forró érintését.