Dark Night 9. fejezet

Sziasztok!

Bocsi, hogy ilyen későn jön csak új fejezet, de mostanában nem sokat vagyok otthon. A másik dolog pedig, hogy nincsen netem. :( Most is a suliból írok. Szóval nem tudom mikor lesz új feji majd igyekszek (ahogy visszajön a netem jövök :D) addig is itt a 9. fejezet! :)

puszi
Niky

9. fejezet

Mire a főhadiszállásra értem már kezdett nagyon égetni a nap. Az arcom már megperzselődött, és a kézfejem is. Amilyen gyorsan csak tudtam a garázsba hajtottam. Mikor becsukódott az ajtó megnyugodva fújtam ki a levegőt. A visszapillantó tükörben megnéztem magam, és nyugtáztam hogy nemsokára elmúlnak az égési sebek. Bent a házban több figyelmet kaptam mint reméltem. Az égési sebek feltűnőek ez igaz, de valószínűleg nem csak ez van a dolog mögött. Lucas irodája előtt megtorpantam. Biztos, hogy be kéne mennem ide? Szerintem nem jó ötlet, de egyszer úgyis túl kell rajta esnem. De nem most. Megráztam a fejem, és megfordultam, hogy elmenjek, de egy hang megállított.
- Helena, gyere be! – kiáltott ki az irodából Lucas. Csodás! Mi a fenéért ilyen jó a hallása?! Sóhajtottam, majd benyitottam. Lucas az íróasztala mögött ült, és nagyon dühösnek látszott. Daniel mellette a falnak támaszkodott, és engem méregetett ugyanolyan tekintettel mint Lucas. A rengeteg könyvespolc, és ősrégi kép között egy régi kanapé volt, amelyen Nick ült. Még jobb! Mi a fenének nézőközönség? Az íróasztal elé álltam, és vártam aminek jönnie kellett. A hajammal próbáltam elrejteni az arcom, a kezemet pedig a zsebembe süllyesztettem. – Megmagyaráznád…… miért voltál kint napfelkelte után?! – kérdezte komolyan. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de amint Danielre néztem nem jött ki hang a számon. Végül sóhajtottam, és Lucas felé fordultam.
- Meg volt rá az okom. – Daniel felcsattant
- Még is milyen okod? A Tyler utáni vadászat elvette az eszed! - megragadta a karom, de én elhúztam, mire ő meglátta a sebeket a kezemen. – Jézusom! – fogta meg gyengéden a csuklóm, majd a szeme az arcomra tévedt. Mikor ott is meglátta az égéseket elkomorodott, és elengedte a kezem. – Meg is hallhattál volna! Ez sem érdekel? Csak az, hogy elkaphasd? – kiabálta
- Azt csinálok amit akarok! Nem parancsolgathatsz nekem!
- Ami azt illeti……. – állt fel az asztaltól Lucas, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket – De igenis parancsolhat neked!
- Attól, hogy a vadászok vezére nem mondhatja meg, hogy mit csináljak! – Lucas megkerülte az asztalt, és az oldalának támaszkodva nézett rám
- Ő a közvetlen főnököd, és azt kell tenned amit ő mond! Ma viszont megszegted a parancsot……
- Nem történt semmi bajom! – vágtam bele a szavába, mire ő felsóhajtott
- De történhetett volna, és az senkinek nem lett volna jó. A bátyádnak főleg nem…… sajátmagát hibáztatta volna, hogy nem tudott megállítani. – nézett rám együtt érzően, de én csak dühösen néztem rá.– Adok még egy lehetőséget, de…… még egy engedetlenség és nem úszod meg ennyivel! – bólintottam
- Rendben.
- És ha Daniel azt mondja, hogy maradj itt akkor tedd azt! Nem lehetek ott mindenhol. Elég nekem az arisztokratákkal foglalkozni…… had ne kelljen aggódnom annyit a vadászaim miatt. – egy sóhaj után válaszoltam
- Oké. Jó kislány leszek. – tettem a szívemre az egyik kezem amin Lucas elmosolyodott
- Rendben. Most pedig menj! Ja és Helena….. – már az ajtóban álltam, de visszafordultam felé – Ne kelljen csalódnom benned! – bólintottam, majd kiléptem az irodából.

A konyhában épp egy pohár vért ittam amikor Daniel jött oda hozzám.
- Jól vagy? – kérdezte a hátam mögül. Én nem néztem rá csak a napi adagommal foglalkoztam.
- Ahogy vesszük. – vontam meg a vállam
- Nézd, én nem akartam bajt, de……aggódtam és ha…… bármi bajod esne nem hiszem, hogy képes lennék feldolgozni. Mióta anya és apa meghalt csak te maradtál nekem. Ezért féltelek, nem azért mert nem bízok benned, vagy abban hogy jó harcos vagy. – letettem a poharat a pultra, és felé fordultam
- Hogy-hogy most így kiöntöd nekem a szíved? – kérdeztem hidegen
- Én csak……. Sajnálom Helena. – hajtotta le szomorúan a fejét.
- Ó Danny….. – bújtam izmos karjaiba, és szorosan megöleltem – Ha akarnék se tudnék rád haragudni. Te vagy az én mackó bátyám akit imádok. – mondtam mosolyogva. Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem. Már nem volt szomorú, de nem is volt boldog. Félresöpörte a hajam, hogy megnézze a sebeket. Végül sóhajtott.
- Elmúltak. – nézte meg a kezeimet is. – Gyorsan gyógyulsz. – mosolygott rám
- Mintha te nem.
- Akkor szent a béke?- vonta föl az egyik szemöldökét
- Igen…. Szent a béke. Daniel elmosolyodott majd megpuszilta a homlokomat.
- Mennem kell, később beszélünk! – indult az ajtó felé
- Rendben. – intettem búcsút, majd visszamentem a poharamhoz. Nem szabad mást hibáztatnom a saját bűneimért. Hülyeség volt kimenni, de muszáj volt megtudnom amit akartam. Arra viszont még nem jöttem rá, hogy mit akar tőlem Tyler. Én azért keresem, mert meg akarom ölni. De ő?! Mi a fenét akarhat? Kiittam az utolsó csepp vért is, majd kifelé indultam hogy aludjak pár órát, de Nick megállított.
- Mit akarsz? – tettem karba a kezem. Ő csak mosolyogva közelebb jött.
- Lucas nem vette el tőled az ügyet. – nem kérdésként mondta, de én azért válaszoltam rá
- Nem.
- Azt mondta segíthetek a vadászatban, de azt kell tennem amit mondanak. Vagyis nem dolgozhatok a saját szakállamra. – húzta el a száját
- Még jó! Te nem itt vagy vadász, hanem Párizsban. Ez a mi terepünk! – Nick a pultnak dőlve méregetett
- Te nem kedvelsz engem. – megvontam a vállam
- Miért te talán kedvelsz engem? – vontam föl az egyik szemöldököm
- Talán. De tudod….. mi sokban hasonlítunk egymásra. Mind a ketten szeretjük a vadászatot, és nem érdekel minket mások véleménye. Lehet, hogy ezért nem kedveljük annyira egymást.
- Vagy talán azért, mert egy felfuvalkodott hólyag vagy aki mindenbe beleüti az orrát. – mondtam hidegen, mire ő felnevetett
- Van benned spiritusz. Ez tetszik, de…… nem vagy ellenfél számomra. – jött oda hozzám, és csak pár centi választott el minket egymástól
- Mit akarsz Tylertől Nick? Téged nem érdekel a vámpírok elleni fegyver csak ő, de miért? – kérdeztem, mire ő pár másodpercig gondolkozott, majd megvonta a vállát
- Tyler nagyfogás. A vámpírok elleni fegyvert most mindenki keresi, de…… Tylert csak mi ketten. Tehát….. addig kell ütni a vasat amíg meleg. – mosolygott gonoszul
- Igaz, de….. számolj azzal a ténnyel hogy még soha nem adtam fel semmit, és most sem fogom! – mondtam határozottan, majd egy szó nélkül aludni indultam.