Dark Night 6. fejezet

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést! Örülök, hogy ennyire tetszik nektek a történet, és remélem hogy továbbra is olvasni fogjátok!! :) Meghoztam a 6. fejezetet szóval jó olvasást hozzá, és várom a komikat!!!!!!

puszi
Niky

6. fejezet

Az ember nem nagyon szeret egy csomó bolond pasival egy autóban utazni ha nem muszáj. Talán még az ember pasikkal elbírnék, de három vámpír pasi társasága sokkal elviselhetetlenebb. Daniel vezeti a luxus Mercit, hátul Nicholas, és Steven ül én pedig az anyósülésen hallgatom őket. Próbáltam kizárni őket a fejemből, most már egész nagy sikerrel.
- Daniel! Mi volt a partin összeszedett két csajjal? – nézett a bátyámra Nicholas
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – mosolygott ravaszul
- Jaj, ne már….. Avass be a részletekbe! – ütögette meg Daniel vállát. Már rég a belvárosban kocsikáztunk, és az utcákat róttuk hátha látunk pár ellenséget.
- Ez az haver! Ne fossz meg az örömtől minket! – kontrázott rá Steven is. Megforgattam a szememet.
- Pasik…. – dünnyögtem az orrom alatt, de meghallották
- Inkább te akarsz mesélni Helena?! Mi újság Nick Gramerrel? – kérdezte mosolyogva Nicholas
- Gondolom boldogan iszogat Lucasnál. – vontam meg egyszerűen a vállam
- Na ne már! Azt hittem, hogy régen volt köztetek valami, vagy nem? – kíváncsiskodott tovább
- Kérném a közönség segítségét. – néztem ki az ablakon, mire Nicholas duzzogva ült vissza a helyére
- Látszik, hogy testvérek vagytok! – dünnyögte magában, erre Daniel és én elmosolyodtunk. Nicholas azonban nem adta fel, és tovább faggatta a bátyámat. Nem akartam rá figyelni, így jobbnak láttam ha csendben meghúzom magam, akkor talán engem kihagy az egészből. Egy csomó szórakozó hely mellett hajtottunk el. Épp piros lett a lámpa, mire Daniel lefékezett. Pontosan rá látok a szemben lévő sikátorra, így kíváncsian fordultam oda. Öt nagy testű férfi állt körbe egy másikat. Mikor rájöttem kiket is nézek elkerekedtek a szemeim.
- Daniel…..- fordulta felé, mire rám figyelt, és nem Nicholasra
- Igen?
- Te is látod azt amit én? – fordultam a sikátor felé, majd vissza rá. Amikor a többiek észrevették, hogy mit nézünk ők is odafordultak.
- Vérfarkasok….- sziszegte Steven
- Igen…..azok.- erősítettem meg.
- Akkor menjünk, és intézzük el őket! – jött lázba Nicholas, de Daniel leállította
- Nem! Túl sokan vannak, és kitudja… lehet hogy még rajtuk kívül is vannak ott páran. – Nicholas dühösen káromkodott egyet
- Nem furcsa? – néztem kérdőn Danielre – Két nap alatt, kétszer látjuk őket egy sikátorban üzletelni. Ez nem vall rájuk, hogy ilyen elővigyázatlanok. Hacsak nem valami nagy üzletről van szó…..- gondolkoztam el, és a sikátort néztem ahol épp tárgyaltak valamin
- De igen. – mikor a lámpa zöldre váltott szóltam a bátyámnak
- Hajts tovább! Nem kell a feltűnés. – mondtam neki, mire ő bólintott, majd elindult. A bárok sorban mentek el mellettünk. Senki nem szólt egy szót sem, mindenki az előbbieken gondolkodott. Még Nicholas is. Az eredeti célunk az volt, hogy visszamegyünk abba a sikártorba ahol tegnap lecsaptunk rájuk. Nincs sok esély rá, hogy ma is ott lesznek, de megzavartuk őket, szóval lehet hogy visszamennek. De annyira még ők sem bolondok. Most pedig amikor egy másik sikátorban láttuk őket egyre kevesebb erre az esély. Az egyik kirakatban megláttam egy hirdető táblát, melyen egy klubnak a neve, és címe volt. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami.
- Fordulj balra! – mondtam Danielnek.
- De a sikátor……
- Fordulj balra! – néztem rá komolyan, mire ő bólintott.
- Elmondanátok, hogy hova a fenébe megyünk? – kérdezte Nicholas
- Egyre régi ismerőshöz. – mosolyodtam el
- Csak nem…….. – Daniel megértette, és most már együtt mosolyogtam – Bizony egy nagyon régi ismerőshöz! – nevetett fel, mire Nicholas értetlenül nézett ránk Stevenel együtt. Daniel gyorsabb sebességbe kapcsolt, és 200-al száguldottunk London utcáin.


- Nyugodtan megmondhattátok volna, hogy idejövünk! – zsörtölődött Nicholas, miközben kiszállt a kocsiból. A klub melletti sikátorban álltunk meg, hogy ne legyen annyira feltűnő. Én is a fiúk után mentem, a bajárat felé. A Red Blood egy híres klub Londonban. Mindenki aki egy jót akar bulizni, az idejön, mert itt mindent megkaphat. Drog, szex, és minden olyan dolog ami illegális. Daniel ment elöl, Nicholas, és Steven pedig mögötte. Épp beakartam menni, mikor olyan érzésem támadt hogy valaki figyel. A sikátor felé néztem, de ott nem volt senki csak a szél fújt. Rossz érzés lett úrrá rajtam mikor a szél elért hozzám is. Valaki van ott. Ez biztos.
- Nem jössz? – kérdezte Steven, mire rákaptam a tekintetem, majd visszanéztem a sikátorra.
- De. – mondtam tömören, majd beléptem a klubba. Az irodák felé mentünk. Daniel megtorpant az ajtó előtt, és visszafordult felénk.
- Ti maradjatok itt! – mutatott Stevenre, és Nicholasra akik szó nélkül engedelmeskedtek. Daniel volt a Vadászok vezére, tehát ha tetszik nekik ha nem engedelmeskedni kell neki…… de én általában nem szoktam. Igazából Lucas az igazi főnök, de ő nem lehet ott mindenhol. A bátyám kopogott. Milyen illedelmes, én már rég berúgtam volna az ajtót.
- Szabad! – szólt ki egy ismerős hang, mire mosolyogva beléptünk az irodába. Adam felemelte a fejét a papírokról, és lefagyott az arcáról a mosoly. Mi viszont Danielel jót mulattunk rajta. Ráfordítottam a zárat az ajtóra, hogy senki ne zavarhasson minket. Adam egy átlagos vámpír. Szőke haja rövidre van nyírva, a szeme pedig a kékeszöld színű. Fehér ing, és egy farmer van rajta. Semmi extra dolog, pedig lenne miből. Közelebb mentünk az íróasztalhoz, mire Adam idegesen felpattant.
- Naaaaa Adam! Régi cimborám kérlek foglalj helyet! – mosolygott rá Daniel. Üres tekintettel nézett hol rám hol a bátyámra, majd nyelt egy nagyot és leült. Régen, nem félt tőlünk ennyire. Csak azóta amióta megtudtuk, hogy kapcsolatban áll egy vérfarkas szövetkezettel. Nem öltük meg tekintve az ilyen alkalmakra amikor kell a segítsége. Erről csak a Vadászok tudnak. Ha bárki megtudná azonnal megölnék Adamet, de szerintem nem csak őt.
- Megváltoztál mióta utoljára láttalak! Nem hosszabb volt a hajad? – léptem közelebb, mire verejtékezni kezdett
- D…de igen. – mondta szaggatottan, mire kiszélesedett a mosolyom. Féljen csak, addig is elmond mindent. –Mit akartok? – kérdezte már biztosabb hangon. Egymásra néztünk Danielel, majd végül megszólalt.
- Mit tudsz az utóbbi néhány napban lezajlott vérfarkas üzletekről? – kérdezte komolyan
- Én semmit! Mit tudhatnék, már rég nem kezdek velük. Jó útra tértem. – mentegetőzött
- Mit gondolsz? – kérdezte Daniel
- Hazudik. – mondtam, de közben Adamet fixíroztam. Daniel az íróasztal mögé lépett, mire a vámpír felakart állni, de mögé léptem, és visszanyomtam a székbe. A kezemet a vállára tettem, ha véletlenül felkelni ott tudjam tartani. Daniel a szék két oldalán lévő karfára támaszkodva közelebb hajolt Adamhez.
- Még egyszer megkérdezem! Mit tudsz az üzletekről? – keményedett meg a hangja
- Semmit….. – suttogta. Daniel rám nézett és biccentett egyet a fejével, mire én szorosabban fogtam a vállát. Adam feljajdult.
- Szóval? – nem szólalt meg, így még jobban belevájtam az ujjaimat a vállába. – Beszélj Adam! – parancsolt rá Daniel, de ő csak jajgatott. A bátyám felegyesedett. – Engedd el! – mondta nekem, mire eleresztettem.
- Hadd csináljam én! – néztem a bátyámra, mire Adam félve nézett Danielre. Jó tudni, hogy jobban fél tőlem mint a bátyámtól. Ennyire rossz hírem lenne? Daniel lenézett a székben vonagló Adamra, majd megrázta a fejét.
- Nem! – mondta határozottan, amin meglepődtem. Közelebb hajolt hozzá, és suttogni kezdett. – Ha nem beszélsz, feladlak a vérfarkasoknak, hogy üzeneteket szállítasz nekünk. – fenyegetőzött
- Nem tennéd meg….. – mondta halk hangon Adam, mire Daniel gonoszul elmosolyodott
- De igen, megtenném. – Adam nyelt egy nagyot
- Rendben elmondok mindent. De ha ez Eric fülébe, vagy más vérfarkas fülébe jut én meghalok. – Daniel bólintott – Egy fegyvert akarnak megszerezni. Nem tudom mikor, vagy hogy hol. Csak azt hogy a vámpírok kivégzésére kell nekik.
- Miféle fegyver? – kérdeztem, mire Adam rám nézett
- Tyler nem mondta el? – mosolygott gonoszul, mire majdnem rávetettem magam, de aztán türtőztettem az indulataimat - Nem tudom, annyit tudok, hogy most az összes vérfarkas erről tárgyal. Valami olyan fegyver amivel minden vámpírt megölhetnek. - mondta komoly hangon
- Ennyi?
- Igen. Csak ennyit tudok. – suttogta válaszul, és közben engem figyelt. Zavart ahogy rám nézett. Valamit még tud.
- Kössz az infót! –ütögette meg a vállát Daniel, majd kifelé ment. Percekig csak némán néztem rá, majd sarkon fordultam. Már az ajtónál voltam, mikor visszafordultam felé. A többiek az ajtóban vártak rám
- Mit tudsz Tylerről? – kérdeztem, mire Adam elmosolyodott
- Semmit. – vonta meg egyszerűen a vállait – Csak azt amit mindenki más is, hogy nem tudjátok elkapni.
- Ha kiderül, hogy elhallgatsz valamit előlem visszajövök! – mondtam dühösen, mire leolvadt a szájáról a mosoly. Nem foglalkoztam se vele, sem a többiekkel kimentem a klubból, a kocsihoz. Nem vártam meg hogy ők is jöjjenek. Friss levegő kell! Mikor elértem a sikátorhoz megtorpantam. Még mindig érzem, hogy valaki figyel. Megfordultam, és Tylerrel találtam szembe magam. Az utca másik oldalán állt. Mosolyogva intett nekem. Túl messze van hogy eltaláljam, mire odaérek addigra pedig eltűnik. Azért megér egy próbát. Szapora léptekkel felé mentem, mire ő gonoszul elmosolyodott. Egy fekete BMW állt meg előtte, mire én megtorpantam. Tyler küldött egy búcsúcsókot, majd bepattant a kocsiba, ami azonnal elindult. Ha jól láttam Vincent vezetett. Egy lemondó sóhaj hagyta el a számat, majd a kocsihoz sétáltam.