Dark Night 7. fejezet

7. fejezet

Nem foglalkoztam senkivel a kocsiban. Egyre csak járt az agyam. Daniel a szeme sarkából méregetett, de most még ahhoz sincs kedvem, hogy szóljak neki. Karba tett kézzel az ülésbe süppedve néztem London utcáit. Még Nicholas is csendben maradt, pedig ez nála nagy csoda. Steven a maga csendes módján ült a hátam mögött, és a fegyvereit vizsgálgatta. Alig vártam, hogy visszaérjünk a főhadiszállásra. Az az egy óra ami alatt megtettük az utat egy örökkévalóságnak tűnt. Ahogy Daniel leállította a motort kipattantam a kocsiból, és hangos csattanással becsaptam magam után.
- Hé, hé azért nem kéne ilyen dühösnek lenned!! – mondta Nicholas, de nem figyeltem rá csak mentem a szobám felé. Éreztem Daniel tekintetét a hátamba fúródni, de nem foglalkoztam vele. Dühös vagyok, és ennek a bátyám is az oka. Miért nem engedte, hogy én szedjem ki az infókat Adamből? Ennyire nem bízik bennem? Ahogy felfelé csőrtettem a lépcsőn az összes tekintet rám szegeződött. Amikor Emma meglátott aggodalmasan jött felém, de én egy fejrázással megakadályoztam. Gyorsított léptekkel bementem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Egy sóhajjal nekidőltem az ajtónak, és lecsúsztam ülőhelyzetbe. Nem fogom ezt sokáig így bírni. Nem félek a harctól, de a tehetetlenség megőrjít. Egy fegyver kell a farkasoknak ami lehet annyira erős, hogy kiírhatják az egész vámpír társadalmat. Előbb kell megtalálnunk, vagy nagy bajok lesznek. Behunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit megnyugodni, de nem sikerült. A fáradtság egyre jobban eluralkodott rajtam. Viszont ahogy eszembe jutott az álom azonnal kiment a szememből a fáradtság. A hátam mögött kopogást hallottam.
- Mi van? – kérdeztem színtelen hangon
- Steven vagyok! Találtunk valamit. Meg kéne nézned! – közölte, majd elment az ajtótól. Kinyitottam a szemem, és feltápászkodtam. Egy sóhaj után kiléptem a folyosóra. Hangokat hallottam a számítógépterem felől így odamentem. Jim a elektronika szakértőnk épp mutogatott valamit Danielnek a monitorokon.
- Mi a helyzet? – kérdeztem mögéjük lépve
- Ezt nézd! – mutatott egy kamera felvételre amin ugyanaz volt amit ma láttunk a sikátorban csak közelebbről
- Most ezzel mit kezdjek? Már láttam ezt. – mondtam mérgesen. Daniel dühös pillantást vetett rám, de nem foglalkoztam vele.
- Lehet, hogy ezt láttad, de…. ezeket nem hiszem. – rákattintott egy újabb felvételre amin egy új sikátor jelent meg. A jelenet majdnem ugyanolyan volt mint az előzőé. Még három ilyen videót mutatott ahol a farkasok egy kis csoportja tárgyalt. Valószínűleg mind ugyanarról.
- És ez most mit jelent? Miért kell ennyi megbeszélés? Miért nem rendeznek egy gyűlést ahol mindenkinek elmondhatják egyszerre? – kérdeztem Jimtől
- Fogalmam sincs, de remélem hamarosan rájövök valamire.
- Viszont mindegyik tárgyalás egy nagyobb szórakozó hely mögött zajlott. Tehát valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Nick Gramer állt lazán a falnak támaszkodva. Lenéző pillantást vetettem rá.
- Te meg mit keresel itt? Nem vagy Vadász. Legalábbis itt. – tettem karba a kezeim, mire ő elmosolyodott, és közelebb jött.
- Csak segíteni akarok. Ha megszerzik a várfarkasok a fegyvert akkor az nem csak a Londoniak baja lesz, hanem az enyém is. Ahogy Tyler is az én gondom most már. – nézett rám kihívó mosollyal amitől felment bennem a pumpa
- Az az én ügyem! – léptem egyet előre, mire Daniel nyugtatóan a vállamra tette a kezét, de én leráztam őket.
- Azt még meglátjuk.- suttogta, majd egy kacsintás után elment. Dühösen néztem ahogy távolodott. De hiába csinálom ezt ha igaza volt. Valószínűleg a Zöld Sárkány lesz a következő. A listán az a következő legjobb szórakozóhely.
- Jól vagy? – kérdezte Daniel, de én nem foglalkoztam vele, hanem Jim felé fordultam.
- Kösz Jimmy. – tettem a kezem a vállára
- Neked bármit. – mosolygott rám, amit én halványan viszonoztam, majd egy dühös pillantást vetve a bátyámra kifelé vettem az irányt. Már a folyosón jártam, amikor lábdobogást hallottam mögöttem, de nem álltam meg.
- Helena! – kiáltott utánam Daniel, mire megtorpantam.
- Mi van? – kérdeztem hidegen
- Mi a fene bajod van?
- Semmi. - mondtam egyszerűen, majd megint elindultam, de Daniel vámpír gyorsasággal előttem termett, és elállta az utam. – Mit akarsz?
- Azt akarom, hogy mond el mi a bajod! – nézett rám komolyan
- Semmi.
- A francokat! A bátyád vagyok, és tudom, hogy mikor van valami bajod! – közölte dühösen
- Tényleg tudni akarod?! Hát jó akkor elmondom. A vérfarkasok valószínűleg egy halálos fegyvert akarnak megszerezni a vámpírok ellen. A bátyám nem bízik bennem, Nick Gramer kispécizte magának az ügyemet amin egész életemben dolgoztam, ja és ha ez még nem lenne elég ott van még Tyler is. – soroltam dühösen a gondjaimat
- Honnan veszed, hogy nem bízok benned? – kérdezte
- Nem hagytad, hogy kiszedjem Adamből azt amit tudott! – néztem rá mereven
- Nem, nem hagytam! Adam fél tőled így is, ezért……
- Ezért mondta volna el hamarabb nekem! – csattantam fel, mire Danielben is felment a pumpa
- Ismerlek Helena, és tudom milyen amikor beindulsz. Nem akartam, hogy valami baja legyen Adamnak!
- Azért annyira bízhatnál bennem, hogy nem fogom megölni az informátorunkat.
- Be kell valljam nem voltam benne biztos, hogy nem teszel olyat amit nem kéne. – nézett el mellettem, mire hitetlenkedve néztem rá
- Jó tudni, hogy ennyire ismersz. – mondtam hidegen, majd elmentem mellette
- Most meg hova mész? – fordult meg, de én figyelemre se méltattam
- Dolgom van. – mondtam egyszerűen, de Daniel megint megállított – Mi a fene bajod van már megint?
- A Zöld Sárkányhoz mész? – kérdezte, és közben megragadta a karom
- És ha igen mi közöd van hozzá? – húztam ki a karom a szorításból
- Két óra és felkel a nap. Nem mehetsz most ki! – mondta komolyan
- Miért mit csinálsz? Nagylány vagyok. Pontosan tudom, hogy mit akarok. – közöltem, majd elindultam.
- Megtiltom hogy kimenj Helena! – mondta élesen, mire én ránéztem
- Ha most akarod játszani a főnököt, akkor nagyon elkéstél! – mondtam gúnyosan, majd a garázsba mentem.