3. Videó!!!

Sziasztok!

Itt a 3. videó is, ami számomra a kedvenc!!! :DD:D:D Köszönöm ismét Brandynek!!! :))))

puszi
Niky

Videók!

Sziasztok!

Brandy csinált nekem 2 videót, és még holnap is kapok tőle egyet, szóval tessék megnézni, mert nekem nagyon tetszenek!!!! :DDDD Valamint még egyszer ezer köszönet neki!!! :)

http://www.youtube.com/watch?v=YgSu6lLTnxo

http://www.youtube.com/watch?v=BtWqf8tVVWQ

ui.: új fejezet 2-3 napon belül várható, mert már csak a javításra várok :P:) Legyetek jók, és nézzétek meg a vidiket, sztem megéri!!!

puszi
Niky

Dark Night 44. fejezet

Sziasztok!

Na, hát először is itt az új feji, szóval várom a véleményeket!!! :D:D Másodszor, két könyvben szeretném megírni a Dark Nightot. Ez annyit tesz, hogy a 44. fejezeten kívűl még 1 vagy 2 fejezet lesz, és utána lezárul az első könyv! :)))) Amikor ezzel végeztem utána szeretném megtartani a már említett olvasói estet. Már tudom is, hogy fogom megoldani, és remélem úgy mindenkinek jó lesz. De ennek a részleteit, majd ha ott tartunk :) Harmadszor, indítottam egy kis szavazást, mert kíváncsi vagyok, hogy ki a kedvenc szereplőtök!:))) Jó olvasást a fejihez!

puszi
Niky

44. fejezet

Mit mondhatnék? Rohadtul nem számítottam arra, hogy összefutok vele. Pont itt! Pont amikor Nick megcsókol. Már csak ez hiányzott! Farkas szemet nézett velem, és nem mondhatnám, hogy boldog volt. Ki lenne az, ha meglátná a barátnőjét más karjaiban? Így is elég vészes a helyzet, nem kéne még tetézni is.
- Ezt én is kérdezhetném tőletek?!- megköszörültem a torkom, és egy kicsit eltávolodtam Nicktől
- Épp nyomozunk…
- Azt látom. – közölte nyersen, mire megfagyott bennem a vér
- A hírekben láttam, hogy megölt egy vámpír valakit, és furcsa töltényeket találtak, így idejöttem egy kicsit szimatolni.- vontam vállat, mintha nem lenne itt semmi komoly dolog.
- És közben egymás száját is átvizsgáltátok, hátha találtok valamit? – kérdezte gúnyos hangnemmel
- Tyler… - Nick közbevágott
- Hangokat hallottunk, és mivel lehettél volna egy vámpír is… gondoltuk jobb ha mindenki megbizonyosodik róla, hogy…”együtt vagyunk” – zavartan lesütöttem a szemem. Igazából ez a csók…egy iciri-picirit más volt. Élveztem, és bár szeretem Tylert azért… Hagyjuk! Én egy elkötelezett nő vagyok, és nem szabad fantáziálnom!
- Valld be, hogy élvezed te szemétláda! – sziszegte Nick arcába
- Ezt…nem hiszem, hogy…
- Maradj ki ebből! – közölték egyszerre, mire én megadóan felemeltem a kezem, és egy lépést hátráltam. Ha meg akarják ölni egymást, hát jól van. Na jó azért ennyire nem egyszerű, de ha most közbe vágok, csak megint rám rontanak.
- Mi van, ha igen? Tudsz ellenne bármit is tenni?
- Ha akarok hidd el, hogy tudok! – villant meg Tyler tekintete
- Ne feledd, hogy segítek neked. Ha én nem vagyok, akkor ti nem lehetnétek együtt! – Tyler ökölbe szorította a kezét, és enyhén remegni kezdett, a tekintete pedig már nem volt a régi.
- Öm…nem azért, hogy megzavarjam a „nagyfiúk” beszélgetését, de… Nick, ha egy farkas remeg, és a szeme már nem igazán emberi az azt jelenti, hogy ha…- persze, hogy nem engedte, hogy befejezzem
- Mi lenne, ha beülnél a kocsiba Helena? – eltátottam a szám
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy széttép-e, vagy nem. Én szóltam. Szóval, ha lesz, vala…
- Tényleg jobb lenne, ha beszállnál. – fordult felém a másik fél is. Az állam már az aszfaltot verte.
- Az előbb még volt lelkiismeret furdalásom a csók miatt, de most, hogy elkezdtétek ezt a macsó dumát, már rohadtul nem érdekel! – közöltem élesen, de nem is foglalkoztak velem. Farkasszemet néztek, a mellkasuk pedig csaknem összeért. – Na jó! Ha befejezitek, akkor Nick, lefekszek veled! Itt. Most. A kocsiban. – próbáltam ki hátha felkapják a fejüket, de semmi. – Halló! Tyler?
- Inkább sétálj egyet! – válaszolta.
- Hát, rendben! Most elmegyek, de ha megölök valakit véletlenül, azért mert felidegesítettek, vagy engem öl meg valaki, mert nem figyeltem oda, akkor ti lesztek a hibások! – mintha a falnak beszélnék – Jézusom, hova kerültem? – néztem rájuk lenézően, majd elsétáltam onnan.
Kocsi helyett buszoztam. Én. Értitek ezt? Aki jóformán soha nem buszozik, vagy metrózik, vagy bármi, most mégis megtettem. És mindez, azért, mert két hülye pasi nem képes felfogni a dolgokat. Lehet nem jó ötlet ilyen lelkiállapotban emberek között lenni, de nekem használ. Nem nagyon, de jó önmegtartóztató játék.
Nem a főhadiszállásra mentem vissza, hanem Tyler lakására.
Ledobtam a kabátomat az ágyra, és a fotelben ülve dobolni kezdtem az ujjaimmal a lábamon.
Eddig a lelkiismeret furdalás dolgozott bennem, de az már átváltozott haraggá. Istenem két ilyen hülye pasit! Nem az, hogy nyugodtan megbeszéljük, vagy engem is bevonnak. Nem! Elküldenek, hogy rólam beszélgethessenek, és megmutassák, hogy ki a jobb! Számomra lassan már egyik sem jó!
Közel egy óra idegtépelődés után, az ajtó kinyílt, és Tyler jelent meg komoly arccal. Ledobta a kulcsát az asztalra, majd egy pillantást vetve rám bevonult a fürdőbe. Majdnem szétcincáltam a fotel karfáját, de aztán uralkodtam magamon. Karba tett kézzel utána indultam.
- Neked is szia! – közöltem gúnyosan, mire rám nézett a válla fölött. Épp a felsőjét vette le
- Miért vagy itt? Azt hittem hazamentél.
- Zavarok? – vontam föl a szemöldököm
- Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek! – mondta nyersen, majd lehajította az ingét a zoknija, és a cipője mellé
- Sikerült minden macsó dolgot kitárgyalnotok? Vagy már Nick rég hallott? – teljes testével felém fordult, a tekintete pedig megvillant
- Ha érdekel még él. Az pedig nem macsóság, hogy kiállok azért ami az enyém.
- Milyen kár, hogy én senkinek sem vagyok a tulajdona. – közöltem hidegen, mire felemelte az állát
- Miért te érzed magad megsértve Helena? Én lehetnék dühös, és nem te.
- Az is vagy, ahogy én is. De ameddig nem kezdtetek el az erényeiteken veszekedni volt lelkiismeret furdalásom. Nem tehetek róla, hogy mindent elcsesztél. – vágtam neki, a keze pedig megint remegni kezdett.
- Ma már közel voltam az átváltozáshoz, és a telihold sincs messze, szóval ne gerjessz tovább!
- Akkor gerjesztenélek, ha rád másznék, vagy egy csontot lengetnék az orrod előtt. Végső soron a kutyákat úgy szokták csalogatni. – vontam vállat, a kézmosó kagylóra könyökölt, és úgy megszorította, hogy az megreccsent.
- Helena! – kiabálta, egy mély morgás után. Nem szólaltam meg. Nem szeretem, ha szenved, és lehet, hogy nem kéne még jobban feldühítenem, de én is bosszús vagyok. Percekig mély csend volt a szobában, csak a szaggatott lélegzetvételét lehetett hallani.- Tudod milyen érzés volt látni, ahogy megcsókol? – kérdezte halkan, és rám emelte gyönyörű szemeit – Mintha kifacsarták volna szívemet. Azt hittem megölöm Nicket, és nem csak a csók miatt.
- Ha bíznál bennem nem lennél ezen kiakadva. – húztam össze a szemöldökömet – Ez csak egy szerep.
- Már mondtam, hogy benned bízok, de Nickben nem.
- De ha…
- Nincs de Helena! Hogy bízhatnék benne, amikor tudom, hogy mit érez? Amikor tudom, hogy neki az a csók nem színjáték volt?
- Nekem viszont igen. – mondtam halkan, mire sóhajtva felegyenesedett
- Abban a pillanatban…nem voltam ebben biztos. – lesütöttem a szemem, és inkább nem néztem rá. Ezzel már el is árultam magam. – És, ahogy látom igazam van. – megráztam a fejem, és ránéztem
- Nincs. Más csók volt mint a…többi. De nem érzek iránta semmit.
- Istenem Helena, hányszor csókoltátok már meg egymást csak úgy játékból? – kérdezte fájdalmasan, mire én inkább nem feleltem. – Hogy várod el, hogy higgyek, amikor még te sem hiszel benne?
- Segít, és ez a lényeg. Csak barátok vagyunk. – mondtam váll vonogatva, de nem néztem rá
- Ha ezt a szemembe mondod talán el hiszem, de nem teszed. Te sem vagy benne biztos, hogy mi lesz Nickel, akkor én, hogy legyek? – ráemeltem a tekintetem, de nem szólaltam meg. Pár percig farkasszemet néztünk, majd egy fejrázás kíséretében megszabadult a nadrágjától, és a zuhany alá állt. – Megkérdezném, hogy csatlakozol-e, de azt hiszem már tudom rá a választ.
- Tyler, én…- nem hagyta, hogy befejezzem
- Sajnálod? Nem akarom, hogy ezt mond, mert nincs mit. – mondta halkan, majd megnyitotta a vizet. A vízcseppek végigszántottak izmos testén egészen, a… Vettem egy mély levegőt, és pár pillanatig behunytam a szemem.
- Most el kell mennem, de…egy óra múlva visszajövök. Ha még akarsz látni?! – lehajtott fejét a víz alá tettem, és nem vártam, hogy mond valamit. Maximum kiabál.
- Gyere ide. – kérlelt halkan, mire én a fejemet ráztam
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért? Mert kívánlak, és ezt a testem sem rejti véka alá? – hát az biztos, hogy nem rejti véka alá. Ahhoz képest, hogy ideges a férfiasságát ez egyáltalán nem zavarja.
- Részben igen. – mondtam mosolyogva – Részben, pedig azért, mert én is akarlak. – döntöttem félre fejem, és végiggusztáltam a testét, mire felmordult. Istenem, de imádom! – Egy óra! Csak leadom a töltényt, a főhadiszálláson, és már itt is vagyok. Addig…segíts magadon.
- Jobban szeretném ha te segítenél nekem. – közelebb mentem hozzá, és végigsimítottam a mellkasán.
- Nem lehet…-csókoltam meg a nyakát, mire átölelte a derekamat. – Nem áll szándékomban vizes lenni. – nem is kellett több azonnal elzárta a zuhanyt
- És most? – kérdezte végre vigyorogva
- Lehetetlen egy alak vagy.
- Épp ezért szeretsz. – hajolt hozzám közel, majd szenvedélyesen megcsókolt. Nem engedtem, hogy behúzzon magával a zuhanyfülkébe.
- Egy óra. – hátráltam el, majd küldtem egy csókot neki a levegőben, és elhagytam a lakást.

Megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett haragban elválnom tőle. Nem mondom, hogy nincs köztünk feszültség, de még mindig jobb a helyzet mint eddig. Miután beparkoltam a garázsba, gyorsan felrohantam, és leadtam az egyik Vadásznak a töltényt.
Szerintem az egész gyilkosság abból indult ki, hogy valaki akinek köze van az új fegyverhez meglátta, hogy egy vámpír épp egy emberből iszik, és rálőtt. Valószínűleg nem talált, mert nem találtam hamut, vagy bármit ami a vámpír halálára utalna. Több nyom nincs, de még ez is több mint a semmi. Ha nem tudta lelőni az elkövető a vámpírt, akkor az azt jelenti, hogy kezdő. Vagyis a fegyver kezd elterjedni, ami NAGYON nem jó.
Átrohantam a fél házon, míg elértem Nick szobáját. Első kopogás után kinyitotta, mire én berontottam.
- Megmondanád, mire volt jó elküldeni onnan? Ha átváltozik, és valami bajod esik az én lelkemen szárad, ebbe bele sem gondoltál? – keltem ki magamból, de ő nem igazán törődött velem. Épp a ruháit rakosgatta a szekrényében.
- Azt hiszed ilyen könnyű engem eltenni láb alól? Amúgy meg…könnyebb volt úgy beszélni rólad, hogy nem voltál ott.
- Zseniális már csak azt kéne tudnom, hogy miről volt szó?! – tettem karba a kezem
- Csak…formalitásokról. Már minden rendben ne aggódj! – nézett rám egy pillanatig, majd visszafordult a ruháihoz. Mint egy nő esküszöm!
- Nyugtass meg, hogy nem lesz több ilyen!
- Milyen? Csók, vagy vita? – felemeltem az állam
- Vita. – felém fordult, és gonoszul elmosolyodott
- Ezek szerint tetszett a csók. – megforgattam a szemem
- Ne légy nevetséges. Csak a színjáték miatt van az egész. Nem is értem, miért reménykedsz. – megvonta a vállát
- A remény hal meg utoljára. – kivett egy jól szabott öltönyt, meg egy inget, és az ágyára dobta.
- Ho…hová készülsz? – kérdeztem torok köszörülve, mintha nem izgatna.
- A klubbomba, egy kicsit kikapcsolódni, aztán…kitudja. – nyeltem egy nagyot
- Jobb ha óvatos vagy. Nem szeretném ha dugába dőlne, amit eddig véghezvittünk. – elment mellettem, és közben a fülembe súgott
- Ne aggódj, nem fog! Te úgyis Tylerrel leszel este, szóval én is szórakozni szeretnék. Mind a ketten elleszünk, míg a többiek azt hiszik együtt vagyunk. – vont vállat, és öltözni kezdett.
- Hát…jó. – az ajtóhoz mentem, de azért még visszanéztem rá – Vigyázz magadra! – mondtam halkan, mire kijött a fürdőből. – Nem…szeretném, hogy bajod essen. – haraptam be az alsóajkam, mire ő elém sétált
- Zavar, hogy mással megyek szórakozni? – vonta össze a szemöldökét
- Dehogy csak…vigyázz magadra oké? – néztem rá komolyan, mire ő bólintott, és lágy csókot lehelt a nyakamra
- Lágy jó kislány Helena, és ne csinálj semmi hülyeséget! – lépett egyet hátra, én pedig kimentem a szobából. Kívülről nekidőltem az ajtajának, és behunytam a szemem. Ha tényleg beakarom tartani az ígéretemet Nicknek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, akkor… jobb ha most elmegyek Tylerhez. Ha itt maradnék, olyan dolog történne, amit mindenki megbánna. Főleg én…

Dark Night 43. fejezet

43. fejezet

Nem is tudtam először mit reagáljak rá. Már majdnem eltoltam magamtól, amikor megláttam Markot az ajtóban. Most, vagy soha! Beletúrtam Nick hajába, és még közelebb húztam magamhoz. Be kell valljam… rohadt jól csókol. Még ha csak színjáték is az egész. Bár…ebben nem vagyok olyan biztos. Mark halkan megköszörülte a torkát, mire Nick lassan eltávolodott. Farkas szemet néztünk egymással. Nem tetszik ez a tekintet. Nyeltem egy nagyot, ő pedig átkarolta a derekamat, majd Mark felé fordultunk.
- Bocsánat a…zavarásért. Nem volt szándékos, csak… Helenat kerestem. Bár lehet, hogy, majd inkább később.
- Nyugodtan mondhatod! Nick előtt nincsenek titkaim. – mondtam mosolyogva, mire megvillant a tekintete
- Nem lényeg. Gratulálok nektek. – hajtott fejet, de nem volt szívből jövő a gratulációja. – Mióta vagytok együtt?
- Pár hónapja. – válaszolta higgadtan Nick, mire összevonta a szemöldökét
- Igazán? Nem is mondtad Helena. – vigyorgott, de nem igazán tűnt boldognak
- Nem kérdezted. Mi pedig most tartottuk jónak az időpontot, hogy bejelentsük. – tettem a kezemet Nick mellkasára.
- Mint mondtam…örülök nektek. Helena, ha ráérsz beszélhetnénk! – felnéztem Nickre
- Nagyon nagy baj lenne, ha most itt hagynálak egy kicsit? – kérdeztem, mire ő elmosolyodott
- Nem dehogy. Később megkereslek majd.
- Rendben. – viszonoztam a mosolyt, majd búcsúzóul megcsókoltam. Ami…kicsit hosszabb lett mint szerettem volna.
Elmentem Mark mellett, és nem foglalkoztam vele, hogy követ-e, vagy nem. Naná, hogy az előbbi jött össze. Azt hittem felveszi velem a tempót, de nem. Erősen megragadta a karomat, és a falnak lökött. A hátamba belenyilallt a fájdalom, de nem mutattam.
- Ha még egyszer így mersz hozzám érni, nem lesz többé karod! – vicsorogtam
- Ha még egyszer hazudsz nekem, nagyon rosszul jársz! – félredöntöttem a fejem
- Ugyan miben hazudtam neked? – kérdeztem ártatlanul, mire megint megragadta a karomat – Engedj el! Most!
- Attól még a mi egyességünk áll! – összeszorítottam az állkapcsomat
- Nincs semmilyen egyesség! Nincs mit elmondanod Lucasnak, ezért nem leszek a kurvád! – közöltem, majd kirántottam a kezemet a szorításból – Különben is…ha Nick megtudja, hogy mit akarsz tőlem, azt hiszem vége a nagy barátságotoknak. – közöltem, mire kihúzta magát
- Még nem végeztünk!
- Koránt sem! – ráztam meg a fejem, majd faképnél hagytam

- Szóval azt mondod, lehet, hogy vége? – kiabálta Nick, míg én megtörülköztem, és magamra vettem a köntösömet.
- Lehet, de én már inkább nem kiabálok el semmit. – ültem le az ágyamra. Ő a fotelban terpeszkedett, és egy almát evett.
- Jobb is. Szerintem még számíthatunk valamire. Mark nem adja fel egy könnyen.
- Szóval még mindig a pasim vagy. – nem kérdés volt, de azért ő válaszolt rá
- Igen. – vigyorgott teli szájjal, mire én csak a fejemet ráztam. Ki gondolta volna, hogy valaha így fogunk egymással beszélgetni. Én biztos nem. Számomra az is csoda, hogy nem öltük meg egymást. Pedig én közel voltam hozzá, aztán…valahogy mégsem tettem meg. Valahogy úgy mint Tylernél. Rájöttem, hogy annyira nem is utálom, és már rögtön milyen jóban lettünk. Ezért nem jó ha valaki olyan forró fejű mint én, és nem gondolja át a dolgokat mielőtt cselekszik. Én is mindig csak az utolsó pillanatban gondoltam meg a magam.
Valaki kopogott az ajtón.
- Ki az? – kiabáltam ki
- Lucas vagyok. Bejöhetek? – Nickel egymásra néztünk, ő pedig felpattant
- Mi az? Gondolom már ő is tudja, hogy együtt vagyunk. – legnagyobb meglepetésemre ledobta a kabátját, és az ingét is kigombolta – Egy…egy pillanat. – kiabáltam vissza, és értetlenül bámultam Nicket.
- Ha hamar véget akarunk vetni a találgatásoknak, hogy vajon tényleg együtt vagyunk-e, akkor itt lenne az ideje, hogy cselekedjünk. – dobta le az ingjét, majd a cipőjét, és befeküdt az ágyamba. – Mire vársz, tapsra? – eltátottam a szám, de aztán erőt vettem magamon. Bebújtam mellé az ágyba. Lecsúsztatta a vállamról a köntöst, mire magam elé kaptam a kezem.
- Megőrültél? Azért ennyire nem kéne túl mennünk a határon. – megforgatta a szemeit
- Nem nézek oda ha ettől megnyugszol?! – magam elé húztam a takarót.
- Ezt még visszakapod. – hanyatt feküdt, mire én lefeküdtem a mellkasára. – Gyere! – kiáltottam ki, mire az ajtó kinyitódott. Lucas frakkban jelent meg, amin egy kissé meglepődtem. Úgy néz ki mint Drakula.
- Ööö…sajnálom, én…ha zavarok…- Nick felemelte a kezét. Nem láttam még Lucast zavarba jönni. Most viszont… Nyílván azt hitte, hogy épp egy szex partit zavart meg.
- Nem zavarsz. – mondta Nick, mire Lucas egyik lábáról a másikra állt.
- Hallottam, hogy együtt vagytok, de nem akartam elhinni. Most viszont…- megköszörülte a torkát – Nick, szeretném ha ettől függetlenül nem engednéd Helenat Tyler közelébe. – majdnem felnevettem, de végül csak az ajkamat haraptam be
- Ez csak természetes. Mindennél fontosabb számomra az ő biztonsága, és nem sodornám veszélybe. – most majdnem én jöttem zavarba
- Ennek örülök, és…nektek is. – mosolyogott, de még mindig zavarban volt. – Helena…te, hogy haladsz? – látszott rajta, hogy nem akar tovább maradni, de jó modora megköveteli.
- Sehogy. – sóhajtottam fel- Senki nem tud semmit. Aki pedig tud nem akar beszélni. Valószínűleg valaki sakkban tartja őket, és ezért van az egész. – vontam vállat. Az utóbbi időben nem sokat foglalkoztam ezzel üggyel, de nem hiszem, hogy bármi változott volna. Lucas összevonta a szemöldökét.
- Értem. Azért még próbálkozz. – bólintottam
- Meglesz.
- Én…nem is zavarok. Úgy is mennem kell. Majd beszélünk. – hátrált ki a szobából. Amikor eltávolodtak a léptei teli torokból felnevettem.
- Úristen, láttad az arcát? – kérdeztem, mikor kissé lenyugodtam. Hanyattfeküdtem az ágyon, Nick pedig fölém hajolt.
- Még jó, hogy néha hallgatsz rám.
- Oké elismerem. Ez jó ötlet volt.
- Ahogy mostanában minden ötletem jó. – megforgattam a szemem, mire ő elvigyorodott – Imádom, amikor mosolyogsz. – simított végig az arcomon, majd az ajkam fölé hajolt, de még időben megállítottam
- Nick… ez nem jó ötlet. – felültem, és visszahúztam magamra a köntösömet. – A garázsban, az nem csak színjáték volt igaz? – kérdeztem, de ő nem felelt. A vállam fölött ránéztem. – Láttam a szemedben a vágyat ott lent. – sóhajtott
- Rosszul láttad. Csak szerepet játszottam. – nem hittem neki
- Tylernek igaza volt. – mondtam halkan, majd felálltam
- Mit mondott? – ült fel
- Semmi konkrétat, de…valami olyasmit, hogy nem az ő tiszte mások érzéseit elárulni. – Nick tekintete megvillant. Megráztam a fejem. - Hagyjuk, nem érdekel. Segítesz nekem, és ez a lényeg. A többi... nem érdekel. – nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de van egy sanda gyanúm, hogy mit érezhet. Megköszörültem a torkomat. – Magamra hagynál? Kérlek! – kiszállt az ágyamból, és felvette a ledobált ruháit, majd szó nélkül elment. Sóhajtva befeküdtem az ágyamba, és megmarkoltam a párnámat. Mint egy plüssmacit, úgy szorítottam magamhoz. Nem kéne azon gondolkoznom, hogy vajon mit érez Nick, és nem is fogok! Nem fog beteljesedni hiába is akarja. Hisz mi teljes ellentétei vagyunk egymásnak. Biztos, hogy nem érez semmi komolyat, csak barátság, és kész! Nem lesz több, nem lehet több! Az én szívem már másé.

Nem tudtam sokat aludni, így inkább felöltöztem, és lementem a konyhába. Emmat napok óta sehol nem találom, de legalább most már tudom, hogy miért. Elutazott, és még csak nem is szólt! Legalább nekem elmondhatta volna, hogy ne egy hűbérestől tudjam meg. Azt persze senki nem tudja, hogy mikor jön vissza. Telefonon nem lehet elérni, mert mit tudom én, hogy mit csinál, szóval nagyszerű! Lehet, hogy nem mondhatok el neki mindent a biztonsága érdekében, de attól még beszélni jó lenne vele. Mindegy, mostanában már semmi nem úgy alakul, ahogy kéne. Talán megszabadultam Marktól, de nem merek előre remélni már semmit. Igazából, én már semmiben nem hiszek.
Egy pohár vér társaságában leültem az asztalhoz, és bekapcsoltam a tvt. Éppen a hírek ment. Nem vagyok annyira jártas az emberek világában, de nem is kifejezetten érdekel. Váltogattam a csatornákat, de nem találtam semmit, szóval maradtak a hírek. Nem volt senki a konyhában rajtam kívül, mivel nappal van, de nem is baj. Jobb egy kicsit egyedül lenni.
Nem foglalkoztam a műsorral, amíg meg nem láttam egy képet. Azonnal feljebb hangosítottam.
-„ Különös körülmények között találtak meg egy fiatal lányt a sikátorban. A nyaka szétmarcangolt, mintha egy állat támadta volna meg. A holttest mellett töltényhüvelyeket is találtak, ami lövöldözésre utal, de a rendőrség nem árul el semmit. Egy biztos nem tudni mi végzett a lánnyal, és a fegyvert sem tudják azonosítani, hisz ilyennel még a nyomozók sem találkoztak.” – a belvárosban egy vadállat? Na persze. Gyorsan kiittam a pohárból a maradék vért, és mentem a szobámba készülődni.

Addig pepecseltem, míg végre lement a nap, és boldogan mehettem végre az utcára. Lementem a garázsba, ahol már Nick várt.
- Ezek szerint megkaptad az üzenetemet. – mondtam miközben kihajtottam a birtok területéről.
- Meg, de nem igazán értem. Mióta foglalkozunk mi az emberek bajaival?
- Ha csak egy egyszerű vámpírtámadásról lenne szó, akkor simán átadnám Danielnek, hogy intézze el. De találtak valami furcsát, és ki kell derítenem, hogy mit. – összevont szemöldökkel meredt rám- Mi van? – megrázta a fejét
- Semmi. – mondta halkan, majd kibámult az ablakon, én pedig tövig nyomtam a gázt.

Hamar elértünk a bűntény helyszínére. Az egész sikátor le volt zárva, de már nem volt ott senki. Gondolom már nappal elvégezték a dolgukat. Leállítottam a motort, és átbújtam a sárga szalag alatt. Nick először tétovázott, majd utánam jött.
- Minek vagyunk itt? Az emberek már minden nyomott elvittek. – bár a vér már felszáradt, még mindig éreztem. A lány pontosan itt halt meg! De gyűlölöm azokat a vámpírokat, akik kedvtelésből ölnek.
- Mert mi nem vagyunk emberek, és olyan dolgokat is láthatunk amiket ők nem. – mondtam egyszerűen, és a falhoz mentem, hogy körülnézzek.
- Oké, akkor azt mond meg, hogy miért vagyok én itt? – ránéztem a vállam fölött
- Mert a „pasim” vagy, és gondoltam szívesen segítesz nekem. – guggoltam le a konténer mellé, mert megláttam valamit. Óvatosan felemeltem, és elvigyorodtam.
- Mit találtál? – kérdezte, és felém sétált, mire én felegyenesedtem.
- Folyékony ezüsttel töltött golyó. Ami annyit tesz, hogy nyomon vagyunk, és…lehet, hogy még az emberek is segíthetnek ebben. – néztem rá mosolyogva, mire ő felvonta a szemöldökét
- És megmondanád, hogy mi…- nem fejezte be a mondatot helyette inkább a sikátor bejárata felé fordult, és fülelt. Halk léptek hangja hallatszott, és egyre közeledtek.
- A francba! – zsebre tettem szerzeményemet, és gyors léptekkel a kocsihoz indultam, nyomomban Nickel. Nem tudom ki jön erre, de nem is kéne megtudni. Már épp nyitottam volna az ajtót, mikor megragadta a karom, és maga felé fordított.
- Várj! Lehet, hogy egy vámpír, aki szintén látta a híreket.
- És? – kérdeztem, élesen, mire ő halkan sóhajtott, majd megcsókolt. A léptek felerősödtek. Ő pedig egyre vadabbul csókolt. Beletúrt a hajamba, és még közelebb húzott magához, én pedig átkaroltam a nyakát.
Ismerős illat csapta meg az orromat, Nick pedig abbahagyta a csókot. A léptek gazdája előttünk állt, és egyáltalán nem volt boldog.
- Mit keresel itt Tyler? – kérdeztem félénken, és inkább kerültem a szikrákat szóró tekintetét.

Dark Night 42. fejezet

Sziasztok!

Próbáltam gyorsan hozni az új fejit, és most nem kellett több hetet várni rá. ;) Brandy a képek nagy része már meg van, de még azért kell pár, és persze még a zene sincs meg :/ De igyekszek, és előre is köszönöm a videót!!! :) A fejezethez, pedig jó olvasást! :)

puszi
Niky

42. fejezet

- Na nem! Ez egy rohadt szar ötlet! – egyik lábamról a másikra álltam, de legszívesebben elfutottam volna. Nick azonban szorosan tartott a derekamnál fogva. A lépcső mellett álltunk, és a bátyámat fixíroztuk aki épp mutogatott valamit egy hűbéresnek.
- Te mondtad, hogy segítsek. Most, akkor mi baj? – suttogta a fülembe
- Baj? Ugyan semmi. Csak nem értem miért ke ebbe belevonni Danielt. – közöltem, mire elmosolyodott
- Része a tervemnek. Nyugi, csak…bízz bennem!
- Hogy bíznék ha a cápák elé löksz?
- Félsz a bátyádtól? – kérdezte vigyorogva, majd meglökött, hogy induljak el. Tettem pár félszeg lépést, de aztán meggondoltam magam.
- Mi lenne ha…
- Ha elindulnál? Megköszönném. – fogta meg a karom, és a bátyám elé húzott.
- Fogalmad sincs mire váalkoztál. – suttogtam
- Ráérsz majd megköszönni. – közölte, majd mosolyogva Daniel felé fordult.- Zavarhatunk? – Kérlek mond, hogy nem! Beharaptam az alsóajkam. A bátyám felénk fordult, és egy kézlegyintéssel elhessegette a hűbérest.
- Persze. Csupa fül vagyok. – majdnem karon ragadtam Nicket, hogy elhúzzunk onnan, de aztán eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Tyler. Csak ez járjon a fejedben! Semmi más. Összefűztem az ujjaimat Nickével, és rámosolyogtam a bátyámra. Ó, mamám!
- Szeretnénk bejelenteni valamit. – kezdte, mire Daniel a kezeinket kezdte bámulni karba tett kézzel.
- Igazán? Mit? – nagyon jól tudja, de azért megerősítést akar. Hát… nem hiszem, hogy erre vágyik.
- Mi…szóval…- nem bírtam kimondani, így Nick fejezte be
- Együtt vagyunk, és szeretnénk, hogy ezt te is tudd. – Hülye! Hülye! Hülye! Magamban átkoztam magam, és megpróbáltam szerelmes, nyugodt lánynak tűnni. Daniel szigorú tekintettel méregetett, majd fáradtan megmasszírozta az orrnyergét.
- Mi…mióta? – kérdezte halkan
- Pár hónapja. – vágtam rá gyorsan.
- És miért csak most szóltok?
- Mert…nem voltunk biztosak benne. Most viszont eljött az ideje, és szeretnénk ha mindenki tudná. – mosolygott bájvigyorral Nick, mire Daniel fölvonta a szemöldökét. Már épp megszólalt volna, mikor Nicholas jelent meg meette. Valamit súgott a fülébe, majd elment.
- Nézzétek nekem most… mennem ke, de… ezt még…megbeszélhetnénk. – mondta torok köszörülve, majd botladozva elment. Hát igen ki az aki erre számított? Senki. Még én sem gondoltam volna, hogy Nick ezt találja ki, de hát… a cél szentesíti az eszközt, és most bennem csak ez tartja a lelket. A cél.
- Annyira nem volt vészes. – mondta Nick, mire én rábámultam
- Nem, de attól még furcsa volt. – mosolyogva a szájához vitte a kezemet
- Majd megszokod. – lehelt rá lágy csókot
- Majd meglátjuk. – mosolyogtam vissza. Kihúztam a kezemet az övéi közül. – És most? – halkan sóhajtott
- Várunk, és… játsszuk a szerepeinket.
- Honnan tudod, hogy beválik? – vontam föl a szemöldököm
- Mark egy…nagyon régi jó barátom, és ha jól ismerem, nem veszi el soha azt ami az enyém. Ergo, leszá rólad, és azt hiszi majd, hogy ez a dolog Tylerrel csak egy kis… kaland volt. A mi kapcsolatunk viszont komoly. – sóhajtottam
- És ha nem változik semmi? – vontam föl a szemöldököm
- Akkor még mindig van egy lehetőség. – összehúztam a szememet. Nick nem nézett rám, csak a padlóra bámult.
- Amit én fogok megtenni, és nem te. – közöltem, mire rám nézett.
- Ez még nincs benne a játékban. Csak, akkor ha már minden kötél szakad. – bólintottam
- Reméljük kitart a kötél.

Egész nap a „pasimmal” voltam. Igazából szörnyen furcsa érzés, amikor egy idegen, és mégis jó barátod menti meg a kapcsolatodat. Már ha ez megment bármit is. Nagyon reménykedek benne, de nem vagyok semmiben sem biztos. Csak a remény maradt, és semmi más. Nem tudom, hogy bejön-e egyáltalán ebből bármi is, és abban sem vagyok biztos, hogy elhiszik, hogy együtt vagyunk Nickel. Elég hihetetlen, hogy eddig utáltuk egymást most meg együtt vagyunk. Danielel azóta sem beszéltem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy még van mondanivalója számomra.
A nappali feladatunkat ha úgy vesszük elvégeztük, de még este…van egy kis dolgunk. Aminek Nick nem annyira örül, de én sem.
- Indulhatunk? – kérdezte, mikor kijöttem a gardróbomból. Mély levegőt vettem.
- Igen. Hagytam neki egy üzenetet, hogy egy kis kávézóban várjon.
- Minket, vagy csak téged? – vonta föl a szemöldökét
- Csak annyit mondtam, hogy hamarosan találkozunk. Azt mondta nem tehetem be a lábam a házába. Azt nem említette, hogy máshol nem találkozhatok vele. – bár szerintem nem gondolta komolyan amit mondott. Ha meg mégis majd most kiderül. Nick elmosolyodott
- Remélem eljön.
- Elfog ne aggódj! Bár én nem reménykednék benne ennyire. Nem is kéne lehet ott lenned. Így is eléggé ki van ha ezt meghaja még rosszabbra fordulnak majd a dolgok. Nem maradsz inkább itt? – kérdeztem, mire a szemét forgatta
- Hogy azt higgye félek tőle?! Na nem kösz, inkább megyek. Meg amúgy is… tartanunk kell a látszatot. – vigyorgott.
Nicken egy sötét farmer, és sötétkék ing volt. A fekete zakóban pedig lemerem fogadni, hogy legalább két pisztoly is van. Én egy koptatott farmer, fekete vá nélküli fölső, és bőrdzseki mellett döntöttem. A kabátban simán elfért fegyver, mobil, és némi készpénz. Milyen jól összeillünk. Hát igen ilyen egy igazi pár nem? Inkább ezt nem említem Tyler előtt. Megköszörültem a torkom.
- Menjünk inkább! – fogtam meg a kezét, és kisétáltunk a szobámból.
Nem mondok keveset ha azt mondom az egész ház minket bámult. Páran nyíltan, páran pedig torok köszörülve félre fordultak. Mondtam én, hogy furcsa lesz! De ki hagat rám?

Mikor megérkeztünk a kávézóhoz Nick leállította a kocsit, de még nem szálltunk ki. Tyler már bent volt valamit ivott, és közben magazint olvasgatott.
- Figyelj, próbálj…kíméletes lenni vele oké? Nem szeretnék balhét. –kérleltem, mire bólintott – És…ha lehet ne próbáld meg megölni. – felnevetett
- Megpróbálhatom. – kacsintott rám, majd mind a ketten kiszálltunk. Előre mentem, de a sarkamban Nick lépkedett.
A kávézóban meleg volt, de mégis majd megfagytam. Tyler felemelte a fejét, és összevont szemöldökkel nézett rám. Gyanítom már akkor tudta, hogy megérkeztünk, amikor leállítottuk a motort, csak nem akart rám figyelni. Lassan az asztal felé sétáltunk, majd megálltam mellette.
- Örülök, hogy itt vagy. – mondtam halkan, mire megkeményedett az állkapcsa
- Ő mit keres itt? Már meg akarsz öletni? – ennyit a szívélyes üdvözlésről.
- Ne légy nevetséges. – közöltem, majd beültem elé a kis boxba. Nick, és Tyler farkas szemet néztek egymással. Végül a vámpír is leült meém. – Szeretném ha mind a ketten viselkednétek, és nem esnétek egymás torkának. Beszélni jöttünk csak. Ebbe még senki nem halt bele.
- Miért van itt? – kérdezte tőlem Tyler, de nem engem nézett.
- Zavarok? – kérdezte gúnyosan Nick
- Ami azt illeti rohadtuk zavarsz! – csikorogta Tyler, mire felsóhajtottam
- Elég már! Azt mondtad viselkedsz! – fordultam Nick felé, mire ő elvigyorodott
- Jó leszek ígérem. – nézett rám kiskutya szemekkel, mire csak a szememet forgattam
- Nick azért van itt, mert segít nekünk. – Tyler karba tett kézzel hátradőlt
- Ugyan miben segíthet nekünk ez a szépfiú?
- Elmondtam neki a Markos sztorit, és ő… kitalált valamit. Ami beválhat. – néztem az említettre, majd vissza Tylerre. – De…nem fogsz neki örülni. – felsóhajtott
- Minek örülök én mostanában? – kérdezte fájdalmasan, mire megráztam a fejem
- Erről beszéltem. Ha nem tudunk együtt lenni, akkor minek próbálkozunk ennyire? Mind a ketten csak rosszul járunk. – mondtam halkan, mire Nick megszorította a kezem az asztal alatt. Jól esett, hogy ott van velem, de közben rossz volt abba belegondolni, hogy lehet a kapcsolatomnak Tylerrel semmi értelme.
- Nem akarok megint veszekedni. – szólalt meg Tyler, mire én sóhajtottam
- Akkor ígérd meg, hogy nyugodt maradsz bármit is mondok, és nem ölöd meg Nicket!
- Egyáltalán bízhatunk benne? – kérdezte élesen
- Az életemet is rá bíznám. – mondtam halkan, és Nickre néztem, aki furcsa tekintettel nézett a szemembe. – Segíthet, és most ez a lényeg. – Tyler fáradtan megdörzsölte a szemét, de nem szólalt meg, így én folytattam. – A terv lényege az, hogy elhitetjük Markal, hogy együtt vagyok Nickel. Mivel ők jó barátok, ezért remélhetőleg Mark visszavonulót fúj, ha meghallja, hogy mi együtt vagyunk. Így tartani fogja a száját, és azt hiszi majd, hogy amit látott az csak egy apró kis botlás volt semmi több. Nem biztos, hogy beválik, de meg van rá az esély. – Tyler percekig meg sem szólalt, majd végül gúnyosan elmosolyodott
- Szóval ti most… együtt vagytok? – kérdezte mosolyogva, de semmi vidámság nem volt benne
- Elméletileg…igen. De gyakorlatilag… veled vagyok. – idegesen a fejét rázta, de nem mondott semmit. Nem bírom nézni, hogy szenved. – Nick, magunkra hagynál? Kérlek! – bólintott, majd kicsusszant a boxból, és a kocsihoz sétált. Halk sóhajjal leültem Tyler meé, és a váára tettem a kezem. – Nézz rám! – kérleltem halkan, mire lassan felemelte a fejét – Mindennél jobban szeretlek. – halványan elmosolyodott, és az ujjaim közé fűzte az övéit. A hüvelykujjával lágy köröket rajzolt a kézfejemre.
- Ahogy én is. Ezért nem tudom elviselni a gondolatát sem annak, hogy valaki másé vagy.
- Nem vagyok másé. Mindenem a tiéd, de… talán így távol tudom magamtól tartani Markot, és nem ke még rosszabb dolgot tennem. Kérlek! Bízz bennem! – kérleltem
- Benned bízok, de benne… - bökött a fejével Nick felé - …rohadtul nem.
- Ő csak egy barát, aki hoz értem egy áldozatot. Semmi több. – megrázta a fejét
- Nem érted igaz? – összevontam a szemöldököm – Nem az én tisztem, hogy eláruljam mások érzelmeit. – mondta halkan, majd sóhajtott – Csak…ígérd meg, hogy nem hagysz el! Ígérd meg, hogy velem maradsz! – fogta két kezébe az arcomat
- Ígérem. – suttogtam, majd hagytam, hogy az ajka az enyémre találjon. A csók mindent elárult.

Furcsa érzéssel mentem vissza Nickel a főhadiszállásra. A kocsiban csöndben maradtam. Valahogy zavart voltam amiatt, hogy látta a csókunkat Tylerrel, de volt ennél nagyon bajom is. Remélem sikerül a terv, mert ha nem, nem tudom mi lesz velünk. Egyikünk sem akarja elveszíteni a másikat, és nagy áldozatokat hozunk. Hálás vagyok Nicknek, hogy megteszi ezt értem, de nem értem miért csinálja. Van egy olyan érzésem, hogy van neki ennél jobb dolga is. Nem kérdeztem rá, de azért magamban van miről merengnem.
Alig várom már, hogy holnap újra lássam Tylert. Csak egy órája váltunk el, de már most pokolian hiányzik. Ahogy megcsókolt abból azonnal tudtam, hogy mit érez, és szörnyen sajnálom, hogy ezt kell átélnie.
Amikor Nick leállította a motort lassan kiszálltam, és már elindultam volna, mikor elállta az utamat, mire a kocsinak dőltem.
- Mi az? – kérdeztem értetetlenül, mire a válla fölött hátra nézett
- Ha megteszek most valamit, megölsz? – felvontam a szemöldököm
- Miért ölnélek meg? Segítesz nekem, és hálás vagyok neked ezért. Igaz az, amit arról mondtam, hogy az életemet is rád bíznám. – mondtam halkan, mire ő halványan elmosolyodott
- Ígérd meg!
- Mi? – ráztam meg a fejem, mire megfogta mind a két kezemet
- Ígérd meg, hogy nem fogsz megutálni, vagy megölni azért ha most teszek valamit. – nem értettem miről van szó
- Nem értem, mi…
- Csak ígérd meg! – szakított félbe, mire összevontam a szemöldököm. Végül is… mi bajom lehet belőle?!
- Hát oké…megígérem! – mély levegőt vett
- Ne felejtsd el, hogy mit ígértél! – suttogta lágyan. Épp meg akartam szólalni, mikor lecsapott. Az ajka lágyan tapadt az enyémre.

Dark Night 41. fejezet

41. fejezet

Ahhoz képest, hogy közel kerültem a nem létező szívinfarktusomhoz, egész könnyen elaludtam. Több óra járkálás, és szitkozódás után, letettem magam az ágyra.
Nem is kellett több, azonnal elaludtam. Bár…néha az alvás, rosszabb az ébrenlétnél.
Rém képeket láttam magamról ahogy egy ágyon fekszek, miközben Mark csókolgat. Tyler pedig az ajtóból néz minket. Az arca eltorzul a fájdalomtól, és mondani akar valamit, de nem sikerült neki. A kezemet felé nyújtom, mire ő a fejét rázva elmegy. Aztán…felriadtam.
Hiába ébredtem fel, az ágyból…nem sikerült kimásznom. A gondolataimat viszont nem sikerült megállítani. Egyfolytában azt próbáltam elképzelni, hogy hogyan is élhetném túl azt ha lefekszek Markkal. A testem biztos átvészelné, de belül…félek elveszítek még egy kicsit magamból ha megteszem. Már így is eléggé a szakadék szélén egyensúlyozok nem kéne még több gond.
A redőnyök felhúzódtak. Nem igaz, hogy már este van! Hogy adagoljam be Tylernek ami történt? Igazából…halvány lila gőzöm sincs. Vagy ne mondjam el, azért, hogy ne aggódjon emiatt? De ha nem mondok neki semmit, és közben megteszem, amit Mark kér, akkor semmi nem fog megoldódni. Elveszítem miatta Tylert, és ezt nem akarom. Akkor…minden amit megtennék…hiába való.
Egy mély levegő után felöltöztem a bőrruhámba, és magamra vettem a fegyvereimet is. A legjobb ha minél hamarabb túlesek a színvalláson.
Kisétáltam a szobámból, és próbáltam nem olyan arcot vágni mint aki mindjárt szörnyet hal. Még csak az kéne, hogy valaki kérdezősködni kezdjen, hogy ugyan mi bajom van. Végül is semmi komoly, csak meg kéne csalnom azt az „embert” akit mindennél jobban szeretek.

Kivételesen nem azért hajtottam lassan, mert annyira nem akaródzott találkoznom Tylerrel. Van bennem félsz, de mindennél jobban szeretném őt újra látni.
Egyszerűen csak nem figyeltem rá, hogy milyen gyorsan is megyek. Csak szépen, komótosan.

Tyler lakása zárva volt, kopogni, pedig nem akartam, így használtam a tőle kapott kulcsomat, és benyitottam. Legnagyobb sajnálatomra senki nem volt a lakásban. Sóhajtva becsaptam az ajtót a kulcsot pedig ledobtam a szekrényre. Talán jobb is ha nincs itt. Legalább rákészülhetek a nagy beszédre.
Ledobtam a kabátomat a kanapéra, majd bementem a fürdőbe. Megmostam az arcomat, és belenéztem a tükörbe. Próbáltam magamat Tyler helyébe képzelni, amikor elmondom neki, hogy mit kell tennem. Nem nagyon jött össze. Csak fájdalom, és féltékenység, hogy nem velem van, hanem valaki mással.
Megráztam a fejem, majd levettem a cuccaimat, és beálltam a zuhany alá. Nem tudtam valahogy rendesen beállítani a hőfokot. Sehogy nem jó! Vagy túl meleg, vagy túl hideg, vagy túl langyos. Istenem, miért vagyok ilyen rohadt szerencsétlen?! Végül inkább a forrónál maradtam.
Nem tudom meddig áztam, de a végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Kimásztam a zuhany alól, és szárazra töröltem magam. Felvettem a selyem köntöst ami már mondhatjuk az enyém, majd valami testápoló után kezdtem kutatni. Végül találtam egy levendulásat. A hajamat lófarokba kötöttem, hogy ne lógjon a szemembe, majd az egyik lábamat feltettem a kád peremére, és elkentem rajta a krémet.
A bejárati ajtó halkan kinyitódott, majd kulcscsörgést hallottam, és egy puffanást. Valaki ledobta a kabátját. Tudtam, hogy ki az, így nem aggódva a másik lábamat kezdtem kenni.
Ahogy felnéztem, megláttam Tylert. Az ajtóban állt karba tett kézzel, és engem vizslatott. Mosolyogva felegyenesedtem.
- Mi az? – kérdeztem, mire megvonta a vállát
- Csak nézem a kilátást. Nem fogad ez minden nap, mikor hazajövök. – el akartam mondani neki, hogy mi történt, de… nem jött össze. A tükör felé fordultam, és visszaraktam a testápolót a helyére. Hallottam, ahogy mögém lép, majd átkarolja hátulról a derekamat. Kivette a gumit a hajamból, és mélyen beszívta az illatomat. Én csak tovább néztem magunkat a tükörben, míg ő lágy csókokkal hintette be a nyakamat. – Hiányoztál. – suttogta, mire halványan elmosolyodtam
- Te is nekem. Nem is hinnéd mennyire…- fogtam meg a derekamon lévő kezeit. Nem veszíthetem el! Még egyszer…nem!
- Baj van? – kérdezte hirtelen. Csak most vettem észre mennyire szorítom a karját. Lazítottam a fogásomon.
- Csak…- fordultam lassan felé-…szeretlek. – ha érzi amit én, akkor tudja, hogy valami miatt aggódok, de erről gondolhatja azt, hogy csak a hirtelen történtek miatt van. Magához húzott, majd lágyan megcsókolt.
- Én is téged. – suttogta, majd birtokba vette ismét az ajkaimat. A keze a derekamat simogatta, és ki akarta oldani a köntös elejét, de én elhúzódtam.
- Ne! – emeltem fel a kezemet, és kitrappoltam a fürdőből. Leültem az ágyra, és próbáltam helyreállítani a légzésemet. Be, ki, be, ki, be…és lassan ki. Behunytam a szemem, és csak akkor nyitottam ki, mikor végre lenyugodtam.
Tyler éppen a hűtőben kutatott, majd az asztalra vágott egy doboz vajat. Sóhajtottam.
- Dühös vagy. – mondtam halkan, mire felém fordult
- Nem, nem vagyok dühös. Épp csak…nem értelek. Miért nem engeded, hogy hozzád érjek? – összevontam a szemöldököm
- Hiszen hozzám érhetsz, csak…
- Csak nem feküdhetek le veled? – kérdezte élesen, és elővett valami felvágottat
- Az önuralmam romokban van. Tegnap este is elveszítettem a fejem. Nem…történhet meg még egyszer. Ha kell… nem fekszek le veled soha. – fáradtan megdörzsölte a szemét
- Megcsókolni legalább, megcsókolhatlak? – beharaptam az alsó ajkamat
- Ha… nem olyan intenzíven, hogy elveszítsem a fejem, akkor igen. – felmordult
- Attól, hogy te félsz én még nem. Rohadtul nem érdekel, hogy megsebesülök-e, vagy nem. A tegnapi pedig…- gúnyosan felnevetett- Egy karcolásba még senki nem halt bele. Mint tudod gyorsan gyógyulok. Nem ebben fogok elpatkolni.
- Lehet, de már elmagyaráztam neked, hogy miért nem kockáztatok. Emlékszel még rá? – dühösen visszafordult a hűtő felé. Talán… most kéne megmondanom neki. Végül is már úgy is mérges. Csak nem lehet ennél rosszabb. Na jó, talán…mégis. De nem rám kell majd haragudnia. Erről nem én tehetek. – Tyler, történt ma…valami. – a válla fölött rám nézett, majd becsapta a hűtőt. A kezében saláta, és majonézes üveg volt. Nyeltem egy nagyot, és folytattam. – Mark…szóval azt akarja, hogy tegyek meg neki valamit. – felvonta a szemöldökét- Látott minket, a…bálon, vagy utána…igazából nem tudom pontosan, de tudja, hogy mi együtt vagyunk. – Tyler, sóhajtva lerakta ami a kezében volt. Lehajtott fejjel a pultra támaszkodott.
- Mit akar? – kérdezte halkan. Hát igen ez a nehezebb része a dolgoknak. Azt még könnyen fogadta, hogy tud rólunk, de… - Helena! Mit akar? – ismételte meg a kérdést, és felemelte a fejét, hogy rám nézhessen. Kinyitottam a szám, hogy megnyugtassam, nem akar semmi olyat ami nagy dolog lenne. Másoknak mondjuk…nem hiszem, hogy ez nagydolog, de…nekünk. Kiszáradt torokkal válaszoltam.
- Engem…Azt akarja, hogy…- pár másodpercig behunytam a szemem -…feküdjek le vele. Csak, akkor nem szól Lucasnak. – Tyler, tekintete elsötétült, és már tudom… a hurrikán ehhez képest, friss, tavaszi szellő.
A dühét érezni lehetett. Úgy csapott le rám mint egy villám. Olyan erősen szorította meg a pultot, hogy az megreccsent.
- Remélem most hazudtál, és nem gondoltad komolyan. – nyeltem egyet
- Te is tudod, hogy nem hazudok. Ilyennel…nem szívesen viccelek. – olyan gyorsan mozdult, hogy még nekem is nehéz volt kivennem, merre van. Felkapta a kabátját, és az ajtóhoz indult, de én még idejében elálltam az útját.
- Jobban teszed ha elmész előlem. Nem vagyok abban az idegállapotban.
- Mégis mit akarsz csinálni? Fogalmad sincs, hogy hol van Mark. Azzal pedig nem segítesz, ha megöleted magad. – mondtam komolyan, mire megvillant a tekintete
- Ha akarom két perc alatt kiderítem, hogy hol van hidd el! És nem engem kell féltened…hanem őt. – olyan erősen szorította össze az állkapcsát, hogy azt hittem kitöri az összes fogát
- Nem tehetsz semmit. Az egyetlen aki itt bármit is tehet az én vagyok. Engem akar a hallgatásért cserébe, nem téged. – felszisszent, és eltávolodott az ajtótól.
- Tényleg ennyire naiv vagy? Szerinted ha megteszed, majd nem köp senkinek? Ugyan már Helena! Pontosan tudod, hogy nem érsz el azzal semmit, ha oda adod magad neki. – járkált fel-alá a szobában
- Nem lehetsz ebben biztos. Mi van ha tényleg megtartja a szavát, ha megteszem?
- Ebben meg te nem lehetsz biztos. Ha akarja így is, úgy is elmondja Lucasnak. És ha…lefekszel vele…mindent megkap amit akar. – dühöngött
- Ha ez az ára, hogy együtt lehessünk, akkor…én megteszem. Nem akarlak elveszíteni! – Tyler megállt a járkálás közben, és rám nézett
- Nem teheted meg Helena! Nem hagyom, hogy föláldozd magad ezért! – lépett oda hozzám, mire megráztam a fejem
- Nem fogok belehalni. – mondtam halkan, mire felmordult
- Lehet, hogy még élvezni is fogod igaz?
- Ne forgasd ki a szavaimat! – csattantam fel. De ő csak tovább folytatta
- Velem nem akarsz lefeküdni, de mással igen. Végül is Mark vámpír, őt nem ölheted meg. Hacsak nem vagy olyan vad vele. – a düh fellángolt bennem. Hogy gondolhat ilyet? Örüljön, hogy elmondom neki, és nem a háta mögött csinálom végig az egészet. Ökölbe szorítottam a kezem, és már majdnem megütöttem, de elkapta a kezemet. – Ezzel nem mész most semmire. Ne velem szemben véd meg az erényedet! – kirántottam a kezemet a szorításból
- Miért is mondtam el neked az egészet? Jobban jártam volna ha a hátad mögött teszem meg. – karba fonta a karjait a melle előtt
- És utána a szemembe tudtál volna nézni? – ebben igaza van. Nem tudtam volna szembenézni vele. Elfordítottam a fejem. – Mindjárt gondoltam. Bár ha élvezni fogod, akkor… - ennyi kellett csak. Megfogtam az inge gallérját, és magamhoz húztam. Úgy csókoltam meg mint még talán soha. A nyelvemet vadul a szájába dugtam, majd levettem róla a kabátját, és szétszaggattam rajta az inget. Tyler felmordult, és keményen a falnak szegezett. A merev férfiassága nekem nyomódott. A körmömet a hátába vájtam miközben ő felemelt, hogy a lábaimat a dereka köré tudjam kulcsolni. A köntösöm eleje kioldódott ő pedig megragadta az egyik mellemet, és körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte. Szaggatottan vettem a levegőt, és próbáltam összeszedni magam. Várjunk csak! Nem azt mondtam, hogy Tyler biztonsága fontosabb mint a vágyaink? De igen. Akkor most ezt nagyon gyorsan be kéne fejezni, vagy rossz vége lesz. Elfordítottam a fejem, hogy levegőhöz jussak.
- Várj! Ezt…nem kéne. – próbáltam leszállni róla, de nem engedett. A fejét a nyakamba temette
- Te kezdted, akkor most már fejezd is be! – lihegte a nyakamba, mire nyeltem egy nagyot
- Épp azt teszem. – mondtam halkan, és a szemébe néztem. Sóhajtva elengedett, és a falnak tántorodott. Én kibújtam a karjai alól, és visszakötöttem a köntösömet. Tyler hátán karmolások díszelegtek. Megköszörültem a torkom. – Sajnálom. Én…elragadtattam magam. Felbosszantottál, és… nem gondolkodtam. – megrázta a fejét, majd megfordult, és a hátát a falnak vetette. A szemében vágy csillogott, és a nadrágja eleje szépen domborodott.
- Az én hibám volt. Tudom, hogy…nem akarod ezt a dolgot Markkal. Csak… nem tudom elfogadni, hogy ő megteheti veled azt amit én nem. – mély levegőt vettem
- Szeretlek, és nem akarom, hogy vége legyen. Csak erre gondolok, és nem arra, hogy mit kell tennem!
- Semmi nem kötelező Helena! Pontosan tudod, hogy mennyi annak az esélye, hogy nem köp be Lucasnak, még…a dolgok után sem. – lehajtottam a fejem
- Egy próbát megér. – vontam meg nem törődőem a vállam, pedig belül jobban foglalkoztatott. Tyler tekintete megvillant.
- Megér egy próbát a lelked? – gúnyosan elmosolyodtam
- Nekem már rég nincs olyanom. – mentem be a fürdőbe, és felvettem a bőrruhát. A fegyvereket felcsatoltam, majd visszamentem Tylerhez. Már magára vett egy pólót.
- Most meg hova mész? – kérdezte, miközben csinálta magának a szendvicset. Nyugodtnak próbál mutatkozni, de belül egyáltalán nem az.
- Fáradt vagy, úgyhogy pihenj. Nekem van egy kis dolgom. – a kést ledobta az asztalra, és rám meredt
- Nem teszed meg! Itt maradsz, és együtt kitalálunk valamit! – összevontam a szemöldököm
- Nincs mit kitalálni! Ez van, és kész. Jobb előbb túlesni rajta. – közöltem, mire összeszorította az álkapcsát
- Ha most kimész azon az ajtón, többet nem jössz ide vissza! – megforgattam a szememet
- Kezd elegem lenni abból, hogy mindenki csak fenyegetőzni tud. Majd találkozunk. – mentem ki az ajtón nem törődve vele, hogy a nevemet mondja. Kívülről neki támasztottam a fejem a falnak, és behunytam a szemem. Bentről hangos csörömpölés, és egy mély morgás hallatszott. Inkább a lifthez sétáltam. Még a végén visszamegyek megvigasztalni.

A főhadiszálláson ahelyett, hogy a szobámba mentem volna Nick ajtaján dörömböltem. Nem nyitotta ki senki, így az egyik hűbéreshez fordultam.
- Mr. Gramer bent van? – a fiatal lány bólintott, mire benyitottam, majd hangosan becsaptam magam után az ajtót. – Nick! – kiabáltam, mert nem láttam sehol. Halvány fény szűrődött ki a fürdőből. Dobbantottam a lábammal, hogy legyen már valami.
A fürdő ajtaja kinyílt, és megjelent Nick vizes mellkassal a derekán egy törölközővel. Megköszörültem a torkom.
- Nálad nem szokás kopogni? – kérdezte, mire én a szememet forgattam.
- Kopogtam. Sőt, még kiabáltam is. Ennyit a csodás vámpírhallásodról. – feküdtem hanyatt az ágyán, és a plafont kezdtem bámulni.
- Zuhanyoztam, mint láthatod. Nem arra figyelek, hogy ki mikor keres.
- Remek. Ki figyel mostanában rám? – kérdeztem gúnyosan.
- Én figyelek. – mondta halkan. Az ágy besüppedt alatta, ahogy leült. –Mi történt?
- Nem akarsz felöltözni? – kérdeztem hirtelen, de nem néztem rá. El tudom képzelni, hogy milyen önelégülten mosolyog most.
- Zavar, hogy félmeztelenül látsz? – felnyögtem
- Ne legyél nevetséges. – hirtelen felém került. A kezén támaszkodott a két fülem mellett.
- Pedig boldog lennék ha zavarba hozhatnálak egyszer.
- Az nem fog megtörténni. – mosolyogtam, mire elvigyorodott
- Ne fogadj rá. – simított végig az arcomon, majd az ajkaimon. A szeme olyan gyönyörű mint Tyleré, de…mégis van benne valami más. Megköszörültem a torkom, és felültem. Téma váltás.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak Nick. Elmondtam Tylernek a történteket…
- Hogy fogadta? – kérdezte halkan, mire ránéztem a vállam fölött
- Szerinted? – bólintott jelezve, hogy van róla sejtése
- És most? – az oldalán feküdt az egyik könyökén támaszkodva. Megráztam a fejem.
- Nem tudom. – a szobában csend lett. A paplant kezdtem el birizgálni. Vajon komolyan gondolta Tyler, hogy már nem tehetem be hozzá soha a lábamat? Nem hiszem. Annyi minden történt már, és csak egy napja békültünk ki. Most meg már ismét valami baj van. Talán igazuk van azoknak akik szerint ennek a kapcsolatnak nincs jövője. De ha megteszem amit kell, és utána megint csak szétmegyünk… ebbe inkább nem akarok belegondolni.
- Van egy ötletem. – szólalt meg hirtelen Nick. Azonnal felkaptam a fejem.
- Micsoda? – mosolyogva felült
- Nem hiszem, hogy tetszeni fog, de… még mindig jobb mint a másik lehetőség. – összevontam a szemöldököm. Remélem valami értelmes dolgot agyalt ki. Bár, Marknál minden jobb.
- Hallgatlak.

Dark Night 40. fejezet

Sziasztok!

Próbáltam sietni, és hamar hozni az új fejit. :) Nem lett valami hosszú azt elismerem, de azért remélem tettszeni fog nektek. Már a chaten is írtam, de azért itt is "mondom" B.Ú.É.K!!!! :D Jó olvasást a fejezethez!!! :)

puszi
Niky

40. fejezet

Kihúztam magam, és megköszörültem a torkomat.
- Ő, mit keres itt? - böktem Mark felé, mire rám nézett
- Helena, jó újra látni! - ölelt meg, de nem viszonoztam.
- Már találkoztunk ma, ha jól sejtem. - húztam el a szám, mire elmosolyodott
- Igaz. - kacsintott rám, majd visszaült. Lucas felvont szemöldökkel nézte az eseményeket.
- Lemaradtam valamiről?
- Semmi lényegesről. - válaszoltam, mire ő csak a fejét rázta
- A lényeget nem tudtam meg. Hogy sikerült az este? Jól érezted magad? - ami azt illeti nem nagyon. Mármint az eleje elég szörnyű volt, mert megjelent Mark. A vége viszont ha úgy vesszük jól sikerült. Ezt így előadjam Lucasnak? Talán nem kéne.
- Ahogy vesszük. Nekem nem jött be a bálosdi, de elviselhető volt. Arról pedig ne beszéljünk, hogy hogy éreztem magam. Vége van, és ez a lényeg. - Mark felkuncogott, mire mindketten ránéztünk.
- Valami gond van? - kérdezte Lucas.
- Nem csak, én úgy láttam Helena jól érezte magát. IGAZÁN.jól. - összehúzott szemmel meredtem rá.
- Nocsak. - fordult felém Lucas. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de aztán inkább mégsem.
- Jó volt a kaja. - vontam meg a vállam - Most inkább megyek. Bőrig áztam, és szeretnék kezdeni valamit magammal, ha nem baj?! - biccentettem köszönés képen, majd hangosan becsaptam magam után az ajtót.
- A büdös életbe! - sziszegtem a fogaim között Nem hiszem el, hogy ez a kis, nem is tudom mi bekavar. De hisz nem látott semmit. Tyler kivezetette mielőtt történt volna bármi is. Nem hiszem, hogy tud valamiről. Lehet hogy csak abból indult ki, hogy mennyire harcias volt vele szemben Tyler. Nem kellett volna ennyire feltűnőnek lennie. Na jó, nem hibáztatom semmiért, de azért nem volt jó ötlet. Az emberek szája nem jár el, mert nem ismerik Lucast, de Marké igen, és elég nagy befolyása is van. Hát ez egyszerűen fantasztikus! Ez hiányzott még csak nekem igazán. De ahelyett, hogy sajnáltatnám magam, kezdenem kéne magammal valamit. Ha ő nem mondja meg, hogy miért van itt, akkor majd megmondja más. Már ha az a valaki még szóba áll velem. A folyosón egy hűséges ment el, mire én megszólítottam.
- Bocsánat. - miért is kérek bocsánatot? Mert illedelmes kislány vagyok. Ó, hogy szakadna rám az ég! - Nem tudja, hol találom Mr. Gramert? - a hűséges pár másodpercig nagyokat pislogva nézett rám. Hát igen nem szoktam segítséget kérni tőlük, csak ha nagyon muszáj.
- Utoljára a kertben láttam kisasszony. - hálásan rámosolyogtam
- Köszönöm. - hálálkodtam, majd a főbejáraton keresztül kimentem a kertbe. Az egész akkora, mint maga a főhadiszállás, vagy még nagyobb. Nick jobb helyen nem is lehetne, ha azt akarja, hogy senki ne zavarja! Hát most pedig én zavarni fogom őt, ha tetszik neki, ha nem.
A garázsok felé indultam, és körbenéztem. Nem láttam a közelben. Sóhajtva megfordultam, és, megtaláltam. A halastó melletti kis pagodában ült, és egy vörös rózsát tekergetett a száránál fogva a kezében. Megszaporáztam a lépteimet, és összébb húztam magamon a bolerómat. A ruhám még nedves volt, de annyira nem vészes. Hála az égnek már elállt az eső.
Mikor meghallotta, hogy közeledek, felnézett, és felállt. El akart menni mellettem, de megfogtam a karját.
- Beszélnünk kéne!
- Most már akarsz beszélni? - vonta föl a szemöldökét. Sóhajtottam.
- Nézd sajnálom a kirohanásomat, oké? De azért valljuk be volt benne valami igazam. - Nick csak cöcögött - Jó, oké igazad volt!Így most jobb? - rám vigyorgott
- Sokkal. -megforgattam a szemem, mire ő átnyújtotta nekem a rózsát. Halvány mosollyal végigsimítottam a virág szirmain.
- Miről van szó? - váltott komolyabbra
- Ismered Markot ugye? - égnek emelte a szemét
- Ki ne ismerné?
- Nagyszerű, akkor elmondhatnád, hogy miért tolta ide a seggét?! - Nick felvonta a szemöldökét
- Miért érdekel?
- Az legyen az én titkom. - végignézett rajtam, majd elvigyorodott
- Milyen volt a bál?
- Ne tereld a témát! - megadóan felemelte a kezeit
- Csak érdeklődök, de nem kell beavatnod ha nem akarsz.
- Válaszolj a kérdésre!
- Átutazóban van itt. - idegesen dobbantottam a lábammal.
- Ezt már én is hallottam. - feleltem hidegen, mire összehúzta a szemöldökét
- Most már tényleg kíváncsi vagyok, miért érdekel ennyire. - mély levegőt vettem
- Van egy közös folt a múltunkban. - felnevetett
- Akkor már mindent értek. - vigyorgott kajánul - Bár a választásoddal ismét nem vagyok megelégedve.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre! Szóval? - vontam föl a szemöldököm
- Annyit tudok amennyit te. Ha biztos infó kell kérdezd őt magát.
- Egy, nem beszélek vele. Kettő, már kérdeztem, és azt mondta amit te is. - beharaptam az alsó ajkam - Félek látott valamit amit nem kellett volna, és épp most kotyogja ki Lucasnak.
- Mit csináltál már megint? - kérdezte fájdalmas hangon
- Mi az, hogy már megint? Annyira azért nem vagyok vészes eset. - közöltem, mire megforgatta a szemeit.
- Jó rendben, akkor mit csináltál? - lenéztem a lábamra, és egy fűcsomót kezdtem babrálni.
- Hát, ott volt Tyler, és... - Nick felnyögött, mire ránéztem - Nem történt semmi. Csak táncoltunk. Utána pedig, megcsókolt, de semmi több. Mark addigra már nem volt ott. Nem láthatott semmit. - Kérlek Istenem mond, hogy nem látott semmit!
- Bravó! Erre csak annyit mondhatok, ha tud valamit az csak is a te hibád.
- Kösz, most aztán megnyugtattál. - sóhajtott
- Oké, nézd, azt mondod már nem volt ott, akkor miből gondolod, hogy látott valamit? - jó kérdés.
- Női megérzés. - vontam vállat, mire elmosolyodott
- Nyugi. Szerintem ha elmondta volna valakinek, te már tudnál róla. - hát nagyon remélem, hogy így van!

Mire a szobámhoz értem majdnem szétestem. Szörnyű fáradság lett úrrá rajtam. Az egész estém mozgalmasabbra sikeredett mint azt gondoltam volna az elején. Már a folyosón levettem a magas sarkú cipőmet. A bolerómat lassan a földön húztam, de még azért tartottam magam.
Benyitottam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Ágy. Nagyon kell most az ágyam. És ekkor éreztem meg a szagát. Azonnal kipattantak a szemeim.
- Mi az istenért vagy a szobámban? - kérdeztem élesen, és már rögtön nem voltam annyira fáradt. Mark a kanapémon terpeszkedett vigyorogva.
- Téged vártalak. Baj? - vonta föl a szemöldökét, mire én falhoz vágtam a magas sarkú cipőmet, majd a bolerómat. A Nikctől kapott rózsámat leraktam a szekrényre, és karba tett kézzel bámultam a vendégemet.
- Miért vagy itt? - megvonta a vállát
- Már mondtam, hogy téged vártalak. - Miért vagy Londonban?
- Találd ki. - nyalta meg az alsóajkát, mire nyeltem egy nagyot.
- Fáradt vagyok. Mi lenne ha elmennél? - masszíroztam meg a halántékomat
- Ahhoz nem voltál fáradt, hogy Tylerrel hancúrozz? - nem hittem a fülemnek. Hogy az a...
- Miről beszélsz? - játszottam az ártatlant
- Miről beszélek? - mosolyogva megrázta a fejét, majd felém sétált - Azt hitted, hogy csak azért, mert kidobtak a bálról nem látom ami bent folyik? Azt hittem ennél jobban ismersz. - simított végig az arcomon, de én elütöttem a kezét
- Ha láttál is valamit, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! - közöltem hidegen
- Lucasnak lesz hozzá köze, ha beavatom! - összehúzott szemmel meredtem rá.
- Nem teszed meg. - gonoszul elmosolyodott
- De igen. Megteszem, ha kell.
- Nem hinne neked. Hamarabb hinné el, hogy vallásos vagyok mint azt, hogy együtt vagyok egy farkassal. - inkább magamat hitegettem ezzel. Mostanában elvesztettem a bizalmát, és még mindig nem volt felhőtlen a viszonyunk. Nem vagyok biztos benne ha Mark ezzel előállna nem hinne neki rögtön. Főleg ha megtudja Danieltől amit már Adam volt oly szíves, és elkotyogott. Ami végül is nem volt semmi, csak enyhe célzás. Ha azt is meghallja hozzá (persze ha még nem tudja), akkor biztos, hogy nekem, azaz nekünk, annyi.
- Elhinné ebben ne kételkedj! Bár, ha tartom a szám, akkor nem kell ettől félned. - döntötte félre a fejét. Nekem ez rohadtul nem tetszik!
- Mit akarsz? - kérdeztem kiszáradt torokkal
- Szerintem tudod. - simított végig a nyakamon, majd az ajkamon. Nem löktem el a kezét, de nagy erőfeszítésembe került.
- Ne várd el tőlem, hogy... - ráztam meg a fejem, mire ő a testével az ajtónak szegezett
- Ha azt akarod, hogy a titkod megmaradjon, akkor megteszed amire kérlek! Ha nem, vállald a következményeit a tettednek! - suttogta a nyakamba, majd a szemfogát végighúzta az ütőeremen. Szaggatottan vettem a levegőt, de nem azért, mert elöntött a vágy. - Adok egy kis időt, hogy átgondold a dolgokat. Én mindig elérhető leszek. - lehelte, majd egy mosoly kíséretében kiment a szobából.
Letöröltem a nyakamat, ahol hozzám ért, de még így is égetett az érintése. Gyűlölöm. Mindennél jobban gyűlölöm. Sarokba akar szorítani, és, sikerül is neki. Már csak azt mondja meg valaki, hogy mi az Istent csináljak most?! Mert nekem per pillanat semmi ötletem nincs.