Dark Kiss 28. fejezet

Sziasztok!

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, és előre is boldog új évet! :) Hoztam nektek a következő fejezetet.

Jó olvasást hozzá

28.    fejezet

Reggel halk, csörömpölő hangokra ébredtem, és mindenhol szalonna illat terjengett, tojással megfűszerezve.
Lassan pislogva kinyitottam a szemem, egy kis fény szűrődött be a folyosóról, de egyébként a redőnyök miatt sötétség uralkodott. Halk hangokat is hallottam a konyhából, ahogy Emily Nickel csacsogott valami nagyon izgalmas dologról. Elmosolyodtam, ahogy hallgattam őket, majd lassan a hátamra fordultam, és a plafont vizslattam.
Csodás volt az este. Szenvedélyes, és mégis gyengéd. Nick odafigyelt rám, de nem volt az a nagyon érzelmes szex. Féltem, hogy az lesz, de nem. Egyszerűen…isteni volt, és teljesen kivert a fejemből minden bajt. Hogy Tylerrel jobb-e? Valamilyen szinten igen, mert szerelmes vagyok belé, de…el kell őt felejtenem, és kész.
Hasra fordultam, és megpróbáltam még egy kicsit aludni.

Valaki kopogott a bejárati ajtón, de nem is vettem nagyon tudomást róla, csak mikor meghallottam Emily boldog hangját.

-       Apu!

-       Szia kicsim, anya? – van egy olyan sejtésem, hogy ekkor vette észre Nicket, mert bár a kocsiját látta, reménykedett valószínűleg benne, hogy téved

-       Hello Tyler.

-       Mit keresel te itt? – szerintem most kéne felkelnem mielőtt még valami baj lesz – Helena hol van? – a választ nem hallottam, csak a gyors lépteket a lépcsőn fel az emeletre. Tényleg jobb lenne felkelni! De mire észbe kaptam Tyler már kitárta az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Én meg ott feküdtem az ágyban, meztelenül, kócosan, félre érthetetlenül.

-       A rohadt életbe! – szitkozódott, és a szemével megtudott volna ölni. Magam elé kaptam a takarót, mint egy pajzsot. – Hiába takargatod magad, nem vagyok hülye. - Ő pedig csak állt mereven, míg engem a szívinfarktus kerülgetett. – Ennyire szeretsz? Hogy összefekszel vele? –megindult felém, és én akaratlanul is elhátráltam, ám ez őt nem igazán zavarta megfogta a karom, majd felrántott az ágyról. – Válaszolj Helena! – szűrte a fogai között

-       Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok, te kétszínű seggfej! – kezdtem mérges lenni – Azzal fekszek le akivel akarok, ahogy akarok, és amikor akarok. Neked ebbe semmi beleszólásod nincs, főleg ha a lányod történetesen imádja azt akivel épp szexelek. – még jobban megszorította a karom, mire felnyögtem – Tyler, ez fáj! – próbáltam kihúzni a kezem, de nem sikerült

-       Élvezed? Jól esik, hogy fájdalmat okozhatsz nekem? – kérdezte hidegen, majd a falnak nyomott

-       Fejezd már be az istenit! Nem vagy se a férjem, se a pasim, akinek be kéne számolnom. Felnőtt egyedülálló nő vagyok. Azt pedig ne felejtsd el, hogy te hagytál el engem, nem fordítva! – hidegen méregettük egymást – Te nem dugsz Viviennel? – kérdeztem negédesen, mire belehajolt a képembe

-       De, és tudod mit? Élvezem is. Hihetetlenül jó, mikor benne lehetek. Veled fele ilyen jó nem volt soha. – ördögien elmosolyodtam

-       Azt hiszed meghatsz ezzel? Azt hiszed meg tudsz még bántani? Már rég nem Tyler. Kiöltél belőlem minden sajnálatot, és megbánást. Valahol belül rosszul esik igen, de már rég nem annyira mint azelőtt. – az arca kifejezéstelen volt, de a szemén láttam egy kis megingást – Szeretnéd tudni milyen volt Nickel? – hajoltam most én közel hozzá – Eget rengető. Fel akarsz vágni milyen jó mással? Legyen. Nick nyomába sem érhetsz. Semmilyen téren Tyler. – bár el akarta titkolni láttam, hogy fájnak neki a szavaim. A karom már majd leszakadt, és most megragadta a másikat is. Nick ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen.

-       Engedd el Tyler! Most! – mögé lépett, de nem tartottam jó ötletnek

-       Ebből jobb ha most kimaradsz. – köpte hátra, de nem vette volna le a szemét rólam. Próbáltam valahogy magam előtt tartani a paplant de nem jött össze, egyre lejjebb csúszott. – Tudod mi fáj a legjobban? Hogy vele feküdtél le. Nem zavarna ennyire ha más lenne, de te mindig oda szúrsz ahol a legjobban fáj. Először Mark, most meg Nick. Ki lesz még Helena? Az öcsémmel nem dugtál véletlenül, amikor még élt? – fellángolt bennem a düh, de közben a megbánás is egy kicsit

-       Szerintem jobb lenne ha most mennél. – Nick halkan mondta mindezt, de minden izma megfeszült. Csak a tegnapi öltönynadrágja volt rajta. Tyler gúnyosan felnevetett, majd hirtelen elengedett. Lassan Nick felé fordult, én pedig a karomat nyomogattam, hogy valami vért kapjon.

-       Te nekem ne mond meg, hogy mit csináljak. Örülsz? Örülsz, hogy végre sikerült megdugnod?

-       Tyler takarodj innen! – emeltem fel már a hangom, de nem figyelt rám

-       Elég hosszú időbe telt, de sikerült. Boldog lehetsz. Nyertél. A tiéd. Nekem nem kell. – vont vállat, és azért ez…egy kissé rosszul esett

-       Nem egy tárgyról beszélsz Tyler. Ő egy nő, mégpedig egy elég értékes nő. Nem bánhatsz vele úgy, mintha nem lennének érzései, de te pont ezt teszed. Minek szórakozol vele, ha nem is akarsz tőle semmit? – bár igaza volt Nicknek, féltettem a testi épségét. Tyler tett egy lépést felé, és bár nem láttam az arcát, el tudtam képzelni

-       Elsírta neked a bánatát? Aztán te megvigasztaltad?

-       Nem. Elmondta, mi az ami bántja, és tudod…az ő helyében én már rég ott hagytalak volna. Annyi szerencséd van, hogy nem olyan szívtelen mint te.

-       Te ne merjél kioktatni engem! Semmit nem tudsz rólam, és nem hiszem, hogy te elhagynád a gyereked aki még meg se született.

-       Egy, itt is van egy gyereked. Kettő, az a gyerek nem a tiéd. – Nick rám sandított, mire én megráztam a fejem. Ezt nem most kéne!

-       Helena bemagyarázta neked a hazugságait? Hiba, hogy mindent elhiszel neki. Tud hazudni, ha akar. – hátranézett rám, én pedig nyeltem egy nagyot. Nem tetszik ez a tekintet.

-       Vagy csak meg kéne hallgatnod nem? – visszakapta a tekintetét Nickre

-       Már eleget hallottam, köszönöm. – Nick rám nézett

-       Helena? – Tyler szintén engem bámult. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, aztán be is csuktam.

-       Én…- megráztam a fejem – Tyler menj el kérlek! – összevonta a szemöldökét, és bár még mindig dühös volt, félretette

-       Rendben, de…ezzel még ezt nem zártuk le. – mutatott rám, majd visszafordult Nickhez – További jó mulatást. Emilyt viszont elviszem, este pedig majd hozom. – azzal vissza se nézve kiment a szobából, gondolom át a lányunkhoz

-       Miért nem mondtad el neki? – szegezte nekem a kérdést halkan, hogy csak én halljam

-       Még nem jött el az ideje. – sóhajtottam, majd elmentem végre zuhanyozni