Dark Kiss 16. fejezet

16. fejezet

Reménykedtem benne, hogy amíg kiérünk a reptérre nem kell majd Tylerről beszélnem Nicknek, de nem volt ekkora szerencsém.
- Szóval itt volt, amikor Lucas hívott? – kérdezte mintha nem is érdekelné, de tudtam, hogy nem örül neki
- Igen…csak benézett Emilyhez, és már menni is akart, mert Viviennek ma van a születésnapja…- forgattam meg a szemem, de szerintem nem látta – Ekkor hívott Lucas. Tyler, pedig felvetette, hogy ha akarok, akkor el tudnék menni, mert addig az anyja tud vigyázni Emilyre. – sóhajtottam, és már most hiányzott a lányom. Mi lesz velem, ha nem látom három napig? Nem is akarok belegondolni, bár…ha Daniel bajban van, akkor valószínűleg majd ő lefoglalja a gondolataimat.
- És mégis minek jön velünk?
- Már mondtam. Dolga van Londonban, és úgymond ez most kapóra jött neki. Legalább nem kell egyedül utaznia. – vontam vállat, Nick pedig a szeme sarkából engem vizslatott.
- Inkább nem mondok erre semmit…- suttogta, és ennyi volt a beszélgetés. Sóhajtva lejjebb csúsztam az ülésemen, és próbáltam láthatatlanná válni. Nem könnyű, ha az „ember” egy vámpírral ül egy kocsiban. Nick féltékeny, amit valljuk be megtudok érteni, de Tyler is az. Bár szerintem ő jobban, de Tylerrel lefekszek, Nickel meg…nem, és szerintem már ez is böki a csőrét. Az pedig csak hab a tortán, hogy a farkas is velünk jön, pedig köztünk már nincs „semmi”, szóval nem kéne foglalkoznia velem, és a bátyámmal. Hát igen…ez az amit nem tudok neki megmagyarázni.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. Tyler nem maradt le. Bár csak az alakját láttam, és az arcát nem, biztos voltam benne, hogy tudja őt nézem. Megköszörültem a torkom, és inkább behunytam a szemem. Nem lenne rossz ha tudnék egy kicsit pihenni.

Nem tudtam. Akkor viszont marad a repülő, ahol már nagy nehezen sikerült. Én természetesen Nick mellé ültem Tyler pedig a mellettünk lévő széken volt. Egészen a beszállásig valakivel telefonált, de az érthetetlen nyelv miatt nem tudom, hogy miről szólt a beszélgetés. Nem is baj. Nekem már semmi közöm az ügyeihez.
Nick vállára hajtottam a fejem, és aludtam, amíg fel nem ébresztett, hogy megérkeztünk.
A csomagokkal együtt a parkolóba mentünk Tyler után, bár nem tudom, hogy miért. Gondolom ő bérelt kocsit.
Megálltunk egy fekete Merci előtt, és mit ad Isten?! Igazam lett. Bedobáltuk a cuccokat a csomagtartóba, és még Nick sem tiltakozott, hogy Tyler vezet. Ők ültek előre én meg hátra egyedül, de ez volt a legjobb megoldás. Néztem az ismerős utcákat, és elszorult a torkom. Mennyire hiányzott ez nekem. Pedig nem is gondoltam volna. Ameddig nem foglalkozok vele, addig semmi gond. Most viszont…minden emlék visszajött. Átkozott vámpír memória! Majdnem minden emlékem ideköt, és most is csak azon jár az agyam, hogy vajon Emily szeretné-e Londont.
- Mi az Helena? – kérdezte hirtelen Tyler, mire megborzongtam. El is feledkeztem kettőjükről.
- Épp azon agyalok, hogy vajon Emily szeretné-e Londont? – rám nézett a visszapillantó tükörből, és halványan elmosolyodott
- Imádná. – én is erre a következtetésre jutottam. Viszonoztam a mosolyt, majd torok köszörülve Nick felé fordultam. – Felhívnád Lucast, hogy tud-e már valamit? De ne mond neki, hogy Londonban vagyunk! – Nick bólintott, és beütötte a számat
- Miért nem te beszélsz vele? – kérdezte, amíg a telefon csöngött
- Mert nekem nem venné fel. – suttogtam inkább magamnak, de a tekintetéből ítélve hallotta. Tyler engem vizslatott a tükörből, míg Nick beszélt. Most komolyan attól fél, hogy kiugrok a kocsiból, vagy csak egyszerűen jól esik neki bámulni? Fogalmam sincs.
- Hol? – kérdezte Nick hirtelen, mire a két ülésnek támaszkodva középen előre hajoltam. Nem hallottam mit mond Lucas, és Nick tekintetéből se tudtam semmit kiolvasni. – Értem. Bármi van hívj! – már épp letette volna, de még előtte rám nézett, és válaszolt Lucasnak – Az lesz! – elrakta a mobilt, mire én azonnal rákérdeztem.
- Szóval?
- Tudják hol van Daniel. – az arcom felragyogott, és nagy vigyor terült el a képemen
- De? – vonta föl a szemöldökét Tyler, mire én sóhajtottan. Mindig van egy de.
- Közel a hajnal, és nem érnének ki időben, meg még vissza is. Kockázatos, így csak ma este mennek el érte.
- Hol van Daniel? – kérdeztem halkan, mire Tylerre nézett, majd rám. Most meg mi van?
- Egy kórházban. – felvontam a szemöldököm
- Súlyos baja esett? És Lucasék miért aggódnak, ha kórházban van, és biztonságban? – Nick kerülte a tekintetemet, de Tyler már rájött arra, amire én nem
- Nem tudják pontosan mennyire komoly a sérülése, de a legrosszabb nem ez. Emberi kórházban van. – elkerekedtek a szemeim
- Mi? – Nick nem nézett rám, de nem is kellett – Azt is tudod, hogy melyikben igaz? – bólintott – De nem fogod elárulni. – mondtam halkan, mire a fejét rázta
- Nem. Azonnal elmennél érte, és az veszélyes. Fél óra, és feljön a nap.
- Az nem veszélyes, hogy emberi kórházban van a bátyám, és kitudja milyen kísérleteket végeznek rajta? Ha megműtik, vagy csak egyszerűen megvizsgálják már akkor tudják, hogy nem ember. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha feljön a nap, és egy nyitott kórteremben van el ég. Felfogtad, hogy az emberek nem tudnak rólunk? Mi lesz, ha Danielnek nagy baja esett, de nem tudnak rajta segíteni, mert nem vámpírok? – kiabáltam, de egyikőjük sem válaszolt – Nem hagyom, hogy a bátyám egy egész napot ott töltsön. Így is…mennyi ideje van ott?
- Elvileg csak ma este vitte be valami járőr. Egy sikátorban találtak rá, de Lucas nem tudja, hogy mi baja lehet. – nyeltem egy nagyot
- Ha gyorsak vagyunk elmehetünk érte. – mondtam halkan, mire csak a fejét rázta – Meghal, ha nem mentjük meg még napkelte előtt.
- Ha viszont elmegyünk érte, és feljön a nap mi is elégünk, és azt, hogy magyarázod ki az emberek előtt? Sehogy, mert már halott leszel, szóval itt maradsz. Tyler elvisz egy szállodába, és nappalra ott maradunk. – Tyler felé fordítottam a fejem
- Ha megkérnélek rá elhoznád a bátyámat? – vezetés közben rám pillantott, majd vissza az útra
- Gondolod eljönne velem? – kérdezte, mire sóhajtottam
- Nem. Kényszeríteni pedig nem tudnád, mert az feltűnne az embereknek. Ha én mennék be, szerintem még akkor sem jönne. Viszont Nickre talán hallgatna…- néztem rá könyörögve, de ő direkt kerülte a pillantásomat
- Nem Helena! Tudod, hogy bármit megtennék érted, de…Lucas a lelkemre kötötte, hogy maradjak ki belőle, és ne csináljak semmit! – megrázta a fejét – Ő a főnök. Nem én. – összeszorítottam az állkapcsomat
- Nekem már nem a főnököm. – szűrtem a fogaimon keresztül
- Emlékszel mit mondott neked amikor elküldött? – kérdezte halkan, mire megmerevedtem. Minden egyes szavára emlékszem. Még a Himnusz sem maradt meg bennem annyira, mint az a beszélgetés. Minden szava savként mart belém.
- Azt mondta…addig nem lesz bajom ameddig nem avatkozok az ügyeibe. – mondtam halkan, Bár nem szó szerint idéztem a lényeg ez volt. A francba!
- Ha megöleted magad nem csak nekem lesz rossz, hanem Emilynek is. Legalább miatta ne legyél önfejű! Szüksége van az anyjára, és az TE vagy! – pár pillanatra behunytam a szemem
- Örülnék ha ebbe nem kevernéd bele Emilyt. Pontosan tudod, hogy mindent megtennék érte, és most ezt játszod ki, de mondd meg…mi van ha Daniel meghal, és a lányom soha nem ismerheti meg a nagybátyját aki felnevelte az anyját? Szerintem milyen anya válik majd belőlem, ha megtudom, hogy a testvérem meghalt, amíg én a pasimmal hemperegtem egy hotel szobában? – Tyler nem szólt egy szót sem, de láttam rajta, hogy megmerevedik. Kényes témához értünk, de nem szólt bele. Ez a mi vitánk. Nick egy ideig nem válaszolt.
- Egy, senki nem mondta, hogy szeretkeznünk kell egész álló nap, míg várunk. – Tyler egy kicsit engedett, de szerintem csak én vettem észre, hogy milyen feszült. Aki nem ismeri, az ezt a mozdulatot csak egy kis karmozgatásnak hívná. Biztos elzsibbadt a karja. Na ja! – Másodszor, nem hiszem, hogy a bátyádnak eszébe jutott volna valaha is megismerni az unokahúgát. – összevontam a szemöldököm
- Ezt meg honnan veszed? Lehet, hogy idővel megbocsátott volna, és…
- Felhívtam miután Emily megszületett, és találkoztam is vele. – egy kicsit eltátottam a szám. Tyler pedig megállt egy piros lámpánál, és ő is Nickre nézett, de nem olyan éles tekintettel mint én
- Én erről miért nem tudok?
- Mert csak felzaklatott volna. – mély levegőt vettem
- Mit mondott? – megköszörülte a torkát, majd ültében felém fordult
- Azt, hogy akárhogy is szeret, és próbál megbocsátani neked nem megy. A gyerek közelébe pedig soha nem menne, mert akkor csak az jutna róla az eszébe, hogy mekkorát csalódott a tulajdon húgában, akit felnevelt, és akire egész életében vigyázott. Azért örül, hogy élsz, és, hogy boldog, vagy, de… ő nem kívánja kivenni a részét ebből. Soha. – könnyek szúrták a szememet. Nick próbálta érzelemmentes hangon elmondani ezeket, de a szemében szomorúság csillant. Nem kell a sajnálata! Senkinek nem kell a sajnálata!
- Rendben. – mondtam halkan, és magamon éreztem Tyler tekintetét is, aki a mögöttünk dudálókat figyelmen kívül hagyva csak bámult, de nem indult el. Vettem egy mély levegőt, és hátradőlve kinéztem az ablakon.
Pár pillanat múlva Nick biccentett Tylernek, mire az összeszedte magát, és elindult. Nick, pedig előrefordult. Én meg…amilyen halkan csak tudtam itattam az egereket.

Bár tudtam, hogy nem Nick tehet róla, hogy a bátyám ezt mondta, azért én mégis rá haragudtam. Hogy miért? Mert találnom kellett valakit akin levezethetem a dühömet, és mivel vele veszekedtem a kocsiban, és csak ő tudja, hogy a bátyám hol van, ezért rá haragszok. Abból meg végképp elegem van, hogy hülyének néz, és azt hiszi, hogy egy őrült vagyok, aki mindig csak a maga feje után megy. Jó lehet, hogy makacs, és önfejű vagyok, de attól még van eszem. Ha nem is sok, de annyi igen amennyivel meg tudom állapítani, hogy átmehetek-e a piros lámpán, vagy nem. A lényeg meg van, és nem is vagyok egy óvodás akit őrizni kell.
Közben meg Tyler is dühít valamilyen szinten. Miért nem állt ki mellettem, és mondta el a véleményét Nicknek? Mi az istenért ült mint Rozi a moziban, és fogta be a száját. Bezzeg amikor nem kéne, akkor mindig beszél, de most amikor kellett volna…ugyan…minek is? Elkiabálok én magamban is.
Mikor megérkeztünk a Hotelhez kiszálltam a kocsiból, és Nick elé álltam.
- Hol van? – kérdeztem hidegen, mire felvonta a szemöldökét – Hol? – ismételtem meg, és farkas szemet néztünk. Tyler mögém sétált.
- Helena…- megérintette a karom, de leráztam magamról
- A francba is mond már meg, hogy hol van?!
- Hogy elmehess, és megöld magadat? Kizárt. – sétált el mellettem, mire én megragadtam a karját
- A címet! – lenézett a csuklóját szorító kezemre, majd a szemembe
- Nem, és ne is próbálkozz! Ha már Emily sem érdekel, akkor…
- Ne keverd ebbe bele Emilyt! – szűrtem a fogaimon keresztül, és végre Tyler mellém állt
- Egyetértek. A lányunkat hagyd ki ebből! – mondta halk, de komoly hangon. Nick ránézett.
- Most már lányunk? Eddig meg sem szólaltál, most hirtelen mi történt? – nem hagytam, hogy válaszoljon
- Neki ehhez semmi köze!
- Igazán? És amikor majd az anyja temetésén lesz, akkor mi van? Nem lesz hozzá köze? – megráztam a fejem
- Ki mondta, hogy megöletni megyek magam? – lenéző pillantást vetett rám
- Mindjárt fel kel a nap, és nem öleted meg magad? Ha, pedig nem is öl meg a nap, szerinted Lucas életben hagy? Na ne etess!
- Megoldom csak add meg a címet! – Tylerre pillantott
- Ha még mindig annyira nagy a hatásod rá mint régen, akkor beszélj a fejével, mert nálam ez nem nyerő! – azzal kirántotta a karját, és bement a hotelba. Néztem a távolodó alakját, és közben belül őrjöngtem.
- Jó tudni, hogy most nem rám vagy ennyire pipa. – mondta Tyler, mire felnyögtem – Azért lásd be igaza van. Mindjárt fel kel a nap, és…
- Nem érdekel, hogy, de megszerzem azt a címet! Vagy így. Vagy úgy…- néztem rá, mire felvonta a szemöldökét – Ha Nick nem segít, majd megteszi más. Viszont te is kellesz. – a hotel irányába nézett, majd vissza rám, és ezt még párszor elismételte. Végül elmosolyodott.
- Ha ettől boldog leszel oké. De, azért jobb ha tudod, hogy nem vagyok mindenható. Segítek, de ha baj van téged mentelek először, és nem a bátyádat, és ha Nick megtudja…- még jobban elvigyorodott - …akkor még jobb lesz a következő együtt töltött éjszakánk. – felvontam a szemöldököm
- A reggeli veszekedésünk után te még ilyen estékről álmodozol? – olyan pillantást vetett rám, mint az előbb Nick, de ebbe volt valami tűz is
- Ez nem álom. A veszekedés pedig…utána csak jobb a szex. – kacsintott rám, mire megforgattam a szemem, de azért elmosolyodtam én is. Erre is csak Tyler képes. Megmosolyogtat, mikor mindenkit legszívesebben megölnék. Merész vállalkozás.