Dark Night 24. fejezet

Sziasztok!

Bocsi a kimaradásért, de beteg voltam, és nem tudtam feljönni. Most viszont már minden a régi, és itt az új fejezet!!! Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmesen várt!!! :) Jó olvasást! :)

puszi
Niky

24. fejezet

Már nyúltam volna én is a fegyveremért, de Tyler megállított.
- Bízd rám! – suttogta, majd az óriáshoz fordult. Volt vagy legalább két méter, az biztos. Szőkésbarna haja, két oldalt fel volt nyírva, de középen sem volt hosszabb. Maximum egy-két centivel. Amikor a szemébe néztem, azt hittem világoskék, de aztán rájöttem, hogy inkább szürke. Teljesen farkasos szemek voltak. Az izmai csak úgy duzzadtak a fekete póló alatt. Nem mondom, ha ember lennék, már rég szedtem volna a virgácsaimat, de nem vagyok az. – Bill, engedj be minket, és tedd el a fegyvert! Most! – Tyler hangja kemény volt, és parancsoló. Egy kis mosolyt azért megengedtem magamnak, amikor a farkas leengedte a fegyverét. De az istenért, sem állt volna arrébb, hogy elférjünk mellette. Legalábbis, én nem.
- A kérés első fele nem jutott el a tudatodig izomagy? – kérdeztem gúnyosan, mire felém mozdult, de Tyler azon az ismeretlen nyelven motyogott neki valamit. Amikor befejezte a szónoklatot, megragadta a karomat.
- Ezzel nagyon nem segítesz Helena! A mi területünkön vagy, szóval ha lehet, ne kekeckedj! Mindentől én sem tudlak megvédeni. – suttogta a fülembe, majd egy lágy csókot lehelt a nyakamra. Az izomagy szemei kidülledtek, ahogy meglátta az attrakciót. Szuper!
- Nem úgy volt, hogy leplezzük a valóságot? – kérdeztem halkan, mire halványan elmosolyodott
- A farkasok nem olyanok, mint a vámpírok. Te is nagyon jól tudod! – elengedte a karom, és még a mindig sokkos testőrhöz fordult. Valamit megint mondott neki, amit nem értettem. Kihallottam a beszélgetésből Eric nevét, de semmi több. Ideje lenne megtanulnom ezt a nyelvet. A farkas tekintete rám villant, majd eltűnt a házban. Vártam, hogy történjen valami, de nem. Tyler az ajtófélfának támaszkodva állt, és engem nézett.
- Biztos jó ötlet ez?
- Te akartál idejönni, nem én. Most akarsz meghátrálni? – vonta össze a szemöldökét
- Nem arra értettem. – ráztam meg a fejem – Titokban kellett volna tartanunk, de most már minden egyes farkas tud róla. Ismerek olyan farkasokat, akik infókat adnak el nekünk jó pénzért. Ha ez kiszivárog…
- Nem fog kiszivárogni. A farkasok pontosan tudják, hogy mi az amit meglehet osztani, és mi az amit nem. Egyébként sem tudtuk volna előttük titokban tartani. Mit mondtál volna, miért segítettem bemenni? – megvontam a vállam
- Nem tudom. Valamit kitaláltam volna, de biztos nem mondtam volna el. – félredöntötte a fejét
- Most haragszol? – mélyen a szemébe néztem, mire ő mosolyogva megrázta a fejét – Nem, nem haragszol. Nem tudsz rám haragudni. – kacsintott rám, mire én a szememet forgattam. Bárcsak én is tudnám, hogy mit érez!
Végül az izom kolosszus megjelent az oldalán Ericel. Közelebb léptem, és üdvözlés képpen biccentettem neki, amit ő mosolyogva viszonzott. Tyler, már megint érhetetlen nyelven kezdett hadoválni. Már unom, hogy nem értem miről van szó! Bill, eközben engem méricskélt. Kihívóan rámosolyogtam, mire mély morgás hagyta el a torkát. Eric, a testőr felé intézett pár szót, mire az elhalkult. Tyler, azonban megrovó pillantást mért rám. Most mi van?
- Legyen hát! – szólalt meg pár perc után Eric, érthető nyelven. Majdnem hangosan felsóhajtottam, hogy végre, de visszafogtam magam. Mosolyogva mellém lépett. – Úgy hiszem most már többször is láthatjuk, majd egymást! – nézett a válla fölött Tylerre, majd vissza rám. Még csak mérges sem volt. Én a helyében az lettem volna. - Segítek neked, ahogy te is segítettél nekem! De jómodorra ne nagyon számíts! – elvigyorodtam
- Nem számítok rá. Főleg, hogy én sem vagyok a jómodor mintaszobra.
- Ezzel egyetértek. – dünnyögte Tyler, mire küldtem felé egy nem éppen kedves pillantást. Ő csak mosolyogva megvonta a vállát.
- Induljunk! – indult Eric a ház felé. Én Tyler mellett maradtam. A hátam mögött Bill jött, kezd már nagyon irritáló lenni. Mondjuk, nem hibáztatom. Ha farkas lennék, én is így védeném a fajomat.
Bent a házban jóformán nem volt semmi. Minden fal fehér volt, és még bútorok sem voltak sehol. Csak a hatalmas ebédlő volt úgy, ahogy berendezve. Egy óriási ovális asztal volt a közepén, körülötte rengeteg szék. A fő vérfarkasok az asztal mellett ültek, és az érkezőket szemlélték. Azaz minket. Minden nagyfőnök mellett, minimum két testőr tornyosult, akik vicsorogtak rám, mint egy közellenségre. Végül is nekik az vagyok. Találtam pár ismerős arcot a farkasokban. Eric, leült az egyik üres székre. Hirtelen Vincentet pillantottam meg, ahogy fenyegetően közelít felém. Daniel, mérges lenne ha én ölném meg? Valószínűleg igen.
Tyler, az irritáló vérfarkas elé állt, és valószínűleg neki is elmagyarázott mindent. Én tovább húztam az agyát, és mosolyogva integettem Vincentnek. Majdnem nekem ugrott, de visszatartották.
Mikor Tyler az érthetetlen mondóka végére ért, Vincent egy morgás után leült Eric mellé. Tyler, közelhajolt hozzám, és úgy suttogott a fülembe.
- Még egy ilyen, és elmész! – közölte keményen, majd az Eric melletti utolsó üres székre ült le. Én jobbnak láttam ha mögé állok. Billy, fiú is mellém tornyosult. Hát nem szuper?!
Minden egyes farkason végignéztem, és egyetlen kedves pillantással nem találkoztam.
- Eric, szabályellenes behozni egy fajon kívülit! Főleg ha az a valaki… egy vérszívó szörnyeteg! – egy furcsán jóképű farkas állt fel az asztaltól. Vállig érő szőke hajával, és barna szemével egy kisherceghez hasonlított. Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, de csak mert, Eric is felállt, hogy beszéljen.
- Megmentette a londoni farkasok nagy részét. Tartozok neki, és… az ügy amiért itt van minket is érint.
- Akkor sem jöhet be ide! Nem közülünk való! – állt fel egy másik is. Ő már nem volt olyan vonzó, mint a másik. Eléggé kopaszodó félben volt, és a tekintete sem tetszett.
- Ha segíthet megmenteni a fajt, akkor de! Bejöhet! – közölte Eric, mire vagy tíz farkas állt fel egyszerre. Mindegyik csak beszélt, és fogadni mertem volna, hogy nem értik, hogy mit mond a másik, csak mondják a magukét. Tylerre néztem, aki fáradtam masszírozta a szemét. Legalább nem csak én unom. Vincent, a válla fölött folyamatosan engem vizslatott. Legszívesebben bemutattam volna neki, de mára már elég hülyeséget csináltam. Végül is tényleg nem lehetnék itt. Ez az ő területüket. De ez engem perpillanat, nem érdekel. Mikor már kezdtem nagyon unni, előre léptem Eric mellé.
- Mi lenne ha befognák, és meghallgatnának! Csak addig maradok, amíg kell. Én sem szívelem, hogy itt kell lennem, de ez van! Ahelyett, hogy itt veszekednek mi lenne, ha rátérnénk a tárgyra?! – mindenki elnémult, és rám nézett.
- Magának itt nincs joga felszólalni! Ez a mi ügyünk! – közölte a kopaszodó
- Az is a maguk ügye, hogy kiakarják irtani a fajukat, szóval jobb ha meghallgat! Viszont, ha nem érdekli, ott az ajtó! – mutattam kifelé, mire kidülledt szemmel meredt rám. Fenyegetően felemelte a mutatóujját.
- Még egy szó, és nagyon megbánja! – megforgattam a szememet.
- Miért, mit csinál? Rám uszítja a gorilláját? – böktem a másik izomember felé. Már épp megszólalt volna, mikor Eric, megelőzte.
- Henry, jobb ha túlesünk rajta! Helena, csak addig marad ameddig kell! Ne húzzuk tovább, ezt a kínos dolgot! Nem harcolni jött ide, hanem kérdezni valamit! Utána már megy is.
- Így van. – kontráztam rá.
- Üljünk le, és engedjük, hogy beszéljen!
- Honnan tudod, hogy ez nem egy csapda? Ő csak egy vérszívó, még hozzá Vadász! Nem bízhatunk benne! – ebben azért igazat adtam neki. Nem lehetnek biztosak benne, hogy igazat mondok.
- Személyesen vállalom a felelősséget érte! – állt fel Tyler, és mellém sétált. Páran összehúzták a szemüket, amikor megérintette a vállamat, de Henry teljesen dühbe gurult.
- Te, Tyler? Aki mindig is gyűlölted őket?! Te vagy együtt egy ilyen… - Tyler nem hagyta, hogy befejezze
- Egy ilyen gyönyörű nővel. Igen. – nyeltem egy nagyot, és befogtam inkább a számat. – Nem bíztok bennem?
- Benned bízunk, de benne nem! – mutatott rám a szöszi. Felsóhajtottam.
- Nem kell, hogy higgyenek nekem. Csak válaszoljanak egy egyszerű kérdésre! Nem maradhatok a végtelenségig itt, és maguk sem szeretnék, hogy sokáig itt legyek. – amit ezután mondtam, azt még magam sem hittem el. – Hallgassanak meg! Kérem! – mindenki megdermedt egy pillanatra. Henry, végül bólintott, és a többiekkel együtt leült. Eric, mosolyogva fordult hozzám, de nem mondott semmit. Egy apró meghajlás után ő is leült. Mikor Tyler látta, hogy már nincs veszély leült ő is a helyére. Mindenki csendben volt. Egy apró pisszenést sem lehetett hallani, és engem bámultak. Égnek emeltem a szemem, és elindultam körbe az asztal körül. – Gondolom már mindannyian hallottak az új fegyverről?! – mindenhonnan kaptam egy kis biccentést. Haladunk! – Azért vagyok itt, mert a közvetlen célpont a vámpírok faja, de a farkasokra is veszélyes. Nem tudom ki akar minket eltenni végleg láb alól, de meg kell tudnom! Ez mind két faj érdeke szerintem. Most nagy felháborodást fog megint kelteni amit kérdezni fogok, de ezért jöttem, és válasz nélkül nem megyek el! – mindenkin végignéztem – Tudom, hogy nem Eric falkája a felbújtó, de abban nem vagyok biztos, hogy a világ többi farkasa is ártatlan. Ezért megkérdezem. Melyikük tud bármilyen információt a fegyverről? Vagy éppen… melyiküknek van köze hozzá? – Henry nem bírta tovább, és csak pár centire állt meg előttem.
- Azt hiszi, hogy képesek lennénk erre?
- Miért, képesek? – vontam föl a szemöldököm. Irdatlan düh áradt szét rajta. Mielőtt emelhette volna a kezét Eric, jelent meg mellettem.
- Erre nincs szükség.
- Még hogy nincs? Minket gyanúsít, és te nem mondasz erre semmit?
- Én is tudni szeretném, hogy ki az elkövető. Tudom, hogy nem farkas, de a vámpírok azt hiszik.
- Van rá okunk, hogy azt higgyük Henry? – végig a szemébe néztem. Sóhajtva megrázta a fejét.
- Nincs. Biztos vagyok benne, hogy nem farkas volt. – most már Ericre néztem
- Igazat mond? – félredöntötte a fejét
- Igen. Igazat mond, és a többieknek sincs semmilyen köze a fegyverhez. Azt érezném. – bólintottam. Ezzel sem kerültem beljebb. Sóhajtottam.
- Köszönöm. Köszönöm mindenkinek, hogy… meghallgatott. Nem akarok tovább zavarni. – indultam meg az ajtó felé, de Eric hangja megállított.
- Mi köszönjük, hogy segítettél, és tisztázol minket. – visszafordultam a hatalmas farkas tenger felé
- Nem ígérhetem, hogy tisztázlak titeket, mert nem vagyok benne biztos, hogy hisznek nekem. De… én hiszek. – mondtam halkan, majd kifelé indultam. Nem volt nálam kocsi kulcs, de reménykedtem benne, hogy Tyler utánam jön.
Nem tévedtem. Nekitámasztottam a homlokomat az autó üvegének. Éreztem, hogy mögöttem van, ahogy azt is, hogy megfogja a vállam, és gyengéden maga felé fordított.
- Nem jöttem rá semmire. – suttogtam halkan
- De igen. Rájöttél, hogy nem farkas volt. – megvontam a vállam
- Fogalmam sincs, hogy miért hiszek nektek, de… úgy érzem, hogy hihetek. Megőrültem, az biztos. – Tyler elmosolyodott
- Inkább megjött az eszed. – megforgattam a szememet.
- Elviszem a kocsidat, de a lakásnál leparkolok. Nem mehetek haza a tiéddel. – mondtam sóhajtva
- Rendben. Majd Eric, valamelyik sofőrre elvisz. Ügyes voltál! – suttogta pár centire az ajkamtól, mire én felnevettem, és eltoltam magamtól.
- Ha az ügyesnek számít, hogy majdnem megölt mindenki. – mondtam mosolyogva- Mennem kell! – váltottam komolyra, mire bólintott
- Látlak este? – ölelt magához
- Nem tudom. Nem hiszem, de… majd próbálok elszabadulni. – pusziltam meg az arcát – Vigyázz magadra!
- Te is! – simított végig az arcomon, majd beszálltam a kocsiba. Már épp indultam volna, mikor kopogott az ablakon. Mosolyogva lehúztam.
- Mi az?
- Szerintem elfelejtettél valamit! – hajolt beljebb
- Nem rémlik semmi. – ráztam meg a fejem, mire halkan morgott egyet. Mosolyogva hajoltam én is közelebb. – Majd találkozunk! Te, pedig menj vissza a gyűlésre! – leheltem lágy csókot az ajkára, majd elfordultam, de ő nem engedett. Olyan hévvel csókolt meg, hogy legszívesebben maradtam volna a karjaiban. De ez nem lehetséges sajnos.
- Tényleg mennem kell! – suttogtam, mire bólintott
- Tudom. – csókolt meg még egyszer, majd hátra lépett egyet. – Siess vissza hozzám! – beindítottam a kocsit, és elhajtottam. A visszapillantó tükörből még láttam, ahogy csókot küld a levegőben.