Dark Night 40. fejezet

Sziasztok!

Próbáltam sietni, és hamar hozni az új fejit. :) Nem lett valami hosszú azt elismerem, de azért remélem tettszeni fog nektek. Már a chaten is írtam, de azért itt is "mondom" B.Ú.É.K!!!! :D Jó olvasást a fejezethez!!! :)

puszi
Niky

40. fejezet

Kihúztam magam, és megköszörültem a torkomat.
- Ő, mit keres itt? - böktem Mark felé, mire rám nézett
- Helena, jó újra látni! - ölelt meg, de nem viszonoztam.
- Már találkoztunk ma, ha jól sejtem. - húztam el a szám, mire elmosolyodott
- Igaz. - kacsintott rám, majd visszaült. Lucas felvont szemöldökkel nézte az eseményeket.
- Lemaradtam valamiről?
- Semmi lényegesről. - válaszoltam, mire ő csak a fejét rázta
- A lényeget nem tudtam meg. Hogy sikerült az este? Jól érezted magad? - ami azt illeti nem nagyon. Mármint az eleje elég szörnyű volt, mert megjelent Mark. A vége viszont ha úgy vesszük jól sikerült. Ezt így előadjam Lucasnak? Talán nem kéne.
- Ahogy vesszük. Nekem nem jött be a bálosdi, de elviselhető volt. Arról pedig ne beszéljünk, hogy hogy éreztem magam. Vége van, és ez a lényeg. - Mark felkuncogott, mire mindketten ránéztünk.
- Valami gond van? - kérdezte Lucas.
- Nem csak, én úgy láttam Helena jól érezte magát. IGAZÁN.jól. - összehúzott szemmel meredtem rá.
- Nocsak. - fordult felém Lucas. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de aztán inkább mégsem.
- Jó volt a kaja. - vontam meg a vállam - Most inkább megyek. Bőrig áztam, és szeretnék kezdeni valamit magammal, ha nem baj?! - biccentettem köszönés képen, majd hangosan becsaptam magam után az ajtót.
- A büdös életbe! - sziszegtem a fogaim között Nem hiszem el, hogy ez a kis, nem is tudom mi bekavar. De hisz nem látott semmit. Tyler kivezetette mielőtt történt volna bármi is. Nem hiszem, hogy tud valamiről. Lehet hogy csak abból indult ki, hogy mennyire harcias volt vele szemben Tyler. Nem kellett volna ennyire feltűnőnek lennie. Na jó, nem hibáztatom semmiért, de azért nem volt jó ötlet. Az emberek szája nem jár el, mert nem ismerik Lucast, de Marké igen, és elég nagy befolyása is van. Hát ez egyszerűen fantasztikus! Ez hiányzott még csak nekem igazán. De ahelyett, hogy sajnáltatnám magam, kezdenem kéne magammal valamit. Ha ő nem mondja meg, hogy miért van itt, akkor majd megmondja más. Már ha az a valaki még szóba áll velem. A folyosón egy hűséges ment el, mire én megszólítottam.
- Bocsánat. - miért is kérek bocsánatot? Mert illedelmes kislány vagyok. Ó, hogy szakadna rám az ég! - Nem tudja, hol találom Mr. Gramert? - a hűséges pár másodpercig nagyokat pislogva nézett rám. Hát igen nem szoktam segítséget kérni tőlük, csak ha nagyon muszáj.
- Utoljára a kertben láttam kisasszony. - hálásan rámosolyogtam
- Köszönöm. - hálálkodtam, majd a főbejáraton keresztül kimentem a kertbe. Az egész akkora, mint maga a főhadiszállás, vagy még nagyobb. Nick jobb helyen nem is lehetne, ha azt akarja, hogy senki ne zavarja! Hát most pedig én zavarni fogom őt, ha tetszik neki, ha nem.
A garázsok felé indultam, és körbenéztem. Nem láttam a közelben. Sóhajtva megfordultam, és, megtaláltam. A halastó melletti kis pagodában ült, és egy vörös rózsát tekergetett a száránál fogva a kezében. Megszaporáztam a lépteimet, és összébb húztam magamon a bolerómat. A ruhám még nedves volt, de annyira nem vészes. Hála az égnek már elállt az eső.
Mikor meghallotta, hogy közeledek, felnézett, és felállt. El akart menni mellettem, de megfogtam a karját.
- Beszélnünk kéne!
- Most már akarsz beszélni? - vonta föl a szemöldökét. Sóhajtottam.
- Nézd sajnálom a kirohanásomat, oké? De azért valljuk be volt benne valami igazam. - Nick csak cöcögött - Jó, oké igazad volt!Így most jobb? - rám vigyorgott
- Sokkal. -megforgattam a szemem, mire ő átnyújtotta nekem a rózsát. Halvány mosollyal végigsimítottam a virág szirmain.
- Miről van szó? - váltott komolyabbra
- Ismered Markot ugye? - égnek emelte a szemét
- Ki ne ismerné?
- Nagyszerű, akkor elmondhatnád, hogy miért tolta ide a seggét?! - Nick felvonta a szemöldökét
- Miért érdekel?
- Az legyen az én titkom. - végignézett rajtam, majd elvigyorodott
- Milyen volt a bál?
- Ne tereld a témát! - megadóan felemelte a kezeit
- Csak érdeklődök, de nem kell beavatnod ha nem akarsz.
- Válaszolj a kérdésre!
- Átutazóban van itt. - idegesen dobbantottam a lábammal.
- Ezt már én is hallottam. - feleltem hidegen, mire összehúzta a szemöldökét
- Most már tényleg kíváncsi vagyok, miért érdekel ennyire. - mély levegőt vettem
- Van egy közös folt a múltunkban. - felnevetett
- Akkor már mindent értek. - vigyorgott kajánul - Bár a választásoddal ismét nem vagyok megelégedve.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre! Szóval? - vontam föl a szemöldököm
- Annyit tudok amennyit te. Ha biztos infó kell kérdezd őt magát.
- Egy, nem beszélek vele. Kettő, már kérdeztem, és azt mondta amit te is. - beharaptam az alsó ajkam - Félek látott valamit amit nem kellett volna, és épp most kotyogja ki Lucasnak.
- Mit csináltál már megint? - kérdezte fájdalmas hangon
- Mi az, hogy már megint? Annyira azért nem vagyok vészes eset. - közöltem, mire megforgatta a szemeit.
- Jó rendben, akkor mit csináltál? - lenéztem a lábamra, és egy fűcsomót kezdtem babrálni.
- Hát, ott volt Tyler, és... - Nick felnyögött, mire ránéztem - Nem történt semmi. Csak táncoltunk. Utána pedig, megcsókolt, de semmi több. Mark addigra már nem volt ott. Nem láthatott semmit. - Kérlek Istenem mond, hogy nem látott semmit!
- Bravó! Erre csak annyit mondhatok, ha tud valamit az csak is a te hibád.
- Kösz, most aztán megnyugtattál. - sóhajtott
- Oké, nézd, azt mondod már nem volt ott, akkor miből gondolod, hogy látott valamit? - jó kérdés.
- Női megérzés. - vontam vállat, mire elmosolyodott
- Nyugi. Szerintem ha elmondta volna valakinek, te már tudnál róla. - hát nagyon remélem, hogy így van!

Mire a szobámhoz értem majdnem szétestem. Szörnyű fáradság lett úrrá rajtam. Az egész estém mozgalmasabbra sikeredett mint azt gondoltam volna az elején. Már a folyosón levettem a magas sarkú cipőmet. A bolerómat lassan a földön húztam, de még azért tartottam magam.
Benyitottam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Ágy. Nagyon kell most az ágyam. És ekkor éreztem meg a szagát. Azonnal kipattantak a szemeim.
- Mi az istenért vagy a szobámban? - kérdeztem élesen, és már rögtön nem voltam annyira fáradt. Mark a kanapémon terpeszkedett vigyorogva.
- Téged vártalak. Baj? - vonta föl a szemöldökét, mire én falhoz vágtam a magas sarkú cipőmet, majd a bolerómat. A Nikctől kapott rózsámat leraktam a szekrényre, és karba tett kézzel bámultam a vendégemet.
- Miért vagy itt? - megvonta a vállát
- Már mondtam, hogy téged vártalak. - Miért vagy Londonban?
- Találd ki. - nyalta meg az alsóajkát, mire nyeltem egy nagyot.
- Fáradt vagyok. Mi lenne ha elmennél? - masszíroztam meg a halántékomat
- Ahhoz nem voltál fáradt, hogy Tylerrel hancúrozz? - nem hittem a fülemnek. Hogy az a...
- Miről beszélsz? - játszottam az ártatlant
- Miről beszélek? - mosolyogva megrázta a fejét, majd felém sétált - Azt hitted, hogy csak azért, mert kidobtak a bálról nem látom ami bent folyik? Azt hittem ennél jobban ismersz. - simított végig az arcomon, de én elütöttem a kezét
- Ha láttál is valamit, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! - közöltem hidegen
- Lucasnak lesz hozzá köze, ha beavatom! - összehúzott szemmel meredtem rá.
- Nem teszed meg. - gonoszul elmosolyodott
- De igen. Megteszem, ha kell.
- Nem hinne neked. Hamarabb hinné el, hogy vallásos vagyok mint azt, hogy együtt vagyok egy farkassal. - inkább magamat hitegettem ezzel. Mostanában elvesztettem a bizalmát, és még mindig nem volt felhőtlen a viszonyunk. Nem vagyok biztos benne ha Mark ezzel előállna nem hinne neki rögtön. Főleg ha megtudja Danieltől amit már Adam volt oly szíves, és elkotyogott. Ami végül is nem volt semmi, csak enyhe célzás. Ha azt is meghallja hozzá (persze ha még nem tudja), akkor biztos, hogy nekem, azaz nekünk, annyi.
- Elhinné ebben ne kételkedj! Bár, ha tartom a szám, akkor nem kell ettől félned. - döntötte félre a fejét. Nekem ez rohadtul nem tetszik!
- Mit akarsz? - kérdeztem kiszáradt torokkal
- Szerintem tudod. - simított végig a nyakamon, majd az ajkamon. Nem löktem el a kezét, de nagy erőfeszítésembe került.
- Ne várd el tőlem, hogy... - ráztam meg a fejem, mire ő a testével az ajtónak szegezett
- Ha azt akarod, hogy a titkod megmaradjon, akkor megteszed amire kérlek! Ha nem, vállald a következményeit a tettednek! - suttogta a nyakamba, majd a szemfogát végighúzta az ütőeremen. Szaggatottan vettem a levegőt, de nem azért, mert elöntött a vágy. - Adok egy kis időt, hogy átgondold a dolgokat. Én mindig elérhető leszek. - lehelte, majd egy mosoly kíséretében kiment a szobából.
Letöröltem a nyakamat, ahol hozzám ért, de még így is égetett az érintése. Gyűlölöm. Mindennél jobban gyűlölöm. Sarokba akar szorítani, és, sikerül is neki. Már csak azt mondja meg valaki, hogy mi az Istent csináljak most?! Mert nekem per pillanat semmi ötletem nincs.