Dark Night 45. fejezet

Sziasztok!

Remélem megnéztétek a videókat, mert mint már mondtam nagyon jók lettek?! :P:D De most nem is ez a lényeg. Nem tudom ki, hogy szereti a 18-as karikás fejezeteket, de ez eléggé olyan lett xDxDxD Jó olvasást hozzá!

puszi
Niky

45. fejezet

Mielőtt kitehettem volna a lábam a házból, egy hűbéres szólt utánam.
- Kisasszony! – magamban káromkodva megfordultam
- Igen?
- Van egy üzenete, és…- felemeltem a kezem, hogy elhallgattassam
- Ráér. Van most fontosabb dolgom is. – indultam megint el
- Na de, Kisasszony! – mosolyt erőltetve magamra megfordultam
- A szobám be van zárva, de az ajtó alatt becsúsztathatja. Majd elolvasom a levelet, ha visszaértem. További szép estét! – biccentettem köszönés képen, és már ott sem voltam. Van ma estére egy ötletem amit megszeretnék megvalósítani, ha…sikerül.

Mikor kiszálltam a liftből a legfelső lakosztályon, a szívem hevesen kezdett dobogni, de nem a félelem miatt. A helyzet…furcsa számomra. De ha ez kell ahhoz, hogy bízzunk egymásban…hát rendben.
Mély levegőt vettem, és kopogtam az ajtaján. Összébb húztam magamon a szövetkabátom övét, és vártam.
Tyler pár pillanat múlva kinyitotta az ajtót. Farmer, és fehér ing volt rajta, ami elütött napbarnított bőrétől, és talán ettől lett annyira szexi. Bár még nem látta az én ruhámat… Igaz, hogy már kibékültünk, de azért láttam a szemében az aggodalmat. Azonban egy mosolyt felém villantott.
- Ez több volt mint egy óra. – dőlt az ajtófélfának
- Nem fogod megbánni, hogy vártál rám hidd el! – mentem el mellette. Éreztem magamon a tekintetét, de nem fordultam meg. A konyhába mentem, és kinyitottam a hűtőt.
- Mit keresel? – kérdezte mellőlem. Kivettem a hűtőből egy üveg bort, és hozzá két poharat.
- Kinyitod? Én addig leveszem a kabátomat. – felvonta a szemöldökét, de nem tiltakozott. Kigomboltam a kabátomat, és elterítettem a kanapén. Tudtam, hogy nagy sikert fog aratni a ruhám, de azért…látni még jobb volt a hatás. Latex fekete nadrág, magas sarkú, és váll nélküli toppot vettem fel. Tyler keze megállt az üvegnyitás közben, és szinte falta a látványt. Nem akartam szoknyát felvenni, de ez a nadrág majdnem ugyanazt a hatást kelti mintha mini lenne rajtam. – Nem nyitod ki? – böktem az üveg felé, mire megköszörülte a torkát, és nagy nehezen arra figyelt. Mellé sétáltam, és tartottam a két poharat míg ő töltött. – Mire igyunk? – kérdeztem, és átnyújtottam neki az egyik poharat
- Rád, és arra, hogy mennyire izgatóan gyönyörű vagy. – elmosolyodtam
- Inkább igyunk ránk. – koccintottunk, és beleittunk a poharunkba miközben egymás szemébe néztünk. – Nem csalódtam benned ugyanolyan jó az ízlésed a borok terén, mint… - nem tudtam befejezni, mert erősen magához húzott. Egyik keze a derekamon volt a másik pedig végigsimított a combomon, és a fenekemen.
- Miért teszed ezt velem? – kérdezte halkan, és a szemében vágy csillogott
- Mit? – vontam föl a szemöldököm, és szenvedélyesen megcsókoltam. Kivette a poharat a kezemből, és letette az övé mellé a pultra. Becsúsztatta a kezét a toppom alá, de én elhúzódtam. Csalódottan felsóhajtott.
- Ezt. Halálosan kívánlak, és tisztában vagy azzal, hogy ez most a legfőbb gyengém. Hogy nem kaphatlak meg, és te ezt csúnyán kihasználod. Először lázba hozol utána pedig hagysz szenvedni. Mi a jó ebbe neked? – kérdezte halkan, majd elment mellettem. Lerohadt az arcomról a mosoly. Lehet nem is úgy fog alakulni ez az este mint gondoltam? De igen! Elhatároztam valamit, és nem hagyom, hogy elrontsa ezt! Vártam pár percet, majd utána indultam.
Az az ajtó ami eddig mindig is zárva volt, most tárva nyitva állt. Még soha nem voltam itt. A falak, és a padló is fából készült. Szobrok, képek, és nagy pálmaszerű virágok voltak a sarokban. A szoba végében egy nagy ablakos ajtó, ami egy erkélyre vezet, csodálatos kilátással. Előtte egy nagy íróasztal, olvasólámpával, egy laptoppal, és rengeteg papírral. A lámpa mellett egy kis henger tollakkal. Az asztal előtt két bőr fotel, mögötte pedig egy gurulós főnöki szék. Az egész hely nem nagyobb egy kis dolgozószobánál, de mégis talán ez a ház legjobb része, a kandallóval, és egy kis kanapéval amire lekucoroghatunk bármikor.
Tyler az íróasztal mögötti székben ült, és több papírt tartott a kezében. Próbálta olvasni őket, de látszott mennyire feszült. Félszegen kopogtam az ajtón.
- Zavarhatok? – kérdeztem halkan, de nem nézett rám
- Gyere. – becsuktam magam után az ajtót, és mögé sétáltam. A vállára tettem a kezem, és próbáltam ellazítani.
- Mi a baj? – kérdeztem, bár tudtam a választ
- Semmi, minden tökéletesen rendben van. – közölte élesen, majd elhajította a kezében lévő papírokat, és fáradtan megdörzsölte a homlokát. Lassan masszírozni kezdtem a vállát, de nem nyugodott meg.
- Tudom, hogy nem csak ez bánt. Ha elmondod talán segíthetek.
- Már így is eleget segítettél. – mondta halkan, mire leengedtem a kezeimet, és sóhajtva kifelé indultam, de megragadta a kezemet. – Sajnálom. Én csak…- az arca megvonaglott. Már megint csak a gyötrelem. – Szörnyű érzés az, amikor tudod, hogy a szerelmed mással van, és te mégsem tehetsz ellene semmit. Gyengének érzem magam emiatt, és egyszerűen majd megőrülök, mikor elképzelem, hogy mást csókolsz. Tudom, hogy azt hiszed most ez mind csak féltékenység, és igen. Pontosan az. Eszeveszettül féltékeny vagyok. Hisz Nick vámpír, és sokkal nagyobb helyed van mellette mint mellettem. Ezért félek attól, hogy mi történik amikor nem vagy velem. – teljesen megértem, hogy így érez. Ha ez fordítva lenne, én is ezt érezném. Lágyan végigsimítottam az arcán.
- Tudod jól, hogy csak téged szeretlek. – sóhajtva megrázta a fejét
- Itt most nem a szerelemről van szó. – mondta halkan. Lassan mögé sétáltam, és kigomboltam az ingét egészen a hasáig. Becsúsztattam a kezem alá, és simogatni kezdtem, és közben a nyakához hajoltam. Apró csókokkal borítottam, és elégedetten vettem tudomásul, hogy a feszültség elillan a vállaiból. Nem éreztem kísértést, hogy beléharapjak, és ettől megnyugodtam. Megkerültem Tylert, és megálltam vele szemben. A fölsőm aljához nyúltam, majd lehúztam magamról, és elhajítottam. Felmordult, és behunyta a szemét.
- Ne gerjessz, ha nem akarsz semmit! – letérdeltem elé, és teljesen kigomboltam az ingét
- Ki mondta, hogy nem akarok semmit? – kérdeztem halkan, majd lehúztam a sliccét. A férfiassága már most előre meredezett. Levettem róla a cipőt, és a zoknit, majd a farmer következett. Az alsó nadrágon keresztül simogatni kezdtem, mire hátravetette a fejét, és felnyögött. Végigsimítottam a combján, majd egészen föl a mellkasáig. Végül az alsónadrág következett, és feltártam a hatalmas férfiasságot. Először csak éppen hozzáérve simogattam, majd megmarkoltam, és lágyan a számba vettem. Nem is kellett több, Tyler szaggatottan kezdte venni a levegőt, és erősen megmarkolta a szék karfáját.
Pontosan tudtam, hogy mikor kell abbahagynom, és mikor kell újra kezdenem. Mikor elért volna a csúcsra, én visszahúzódtam, és vártam, hogy egy kicsit csillapodjon. Végül Tyler már vergődött az édes kínzásomban. Megkegyelmeztem, és a férfiasságáról áthaladtam a hasára, és a mellkasára. A szíve szabálytalanul dübörgött a kezem alatt. Lágyan megcsókoltam. A tekintete vággyal, és szeretettel teli, amit imádok. Kikapcsoltam hátul a melltartómat, mire az halk surrogással lecsúszott rólam. Tyler előre dőlt a széken, és a szájába vette az egyik mellettem. Beletúrtam a hajába, és hátravetettem a fejem. Annyira hiányzott már az érintése, és mégis megtagadtam magamtól. Ledobta az ingét magáról, majd felemelt, és az asztalra ültetett. Lesodort minden papírt az asztalról. Még szerencse, hogy a laptop a szélén van. Szerintem ebben a pillanatban még az sem érdekelné. Hanyatt fektetett az asztalon, és lehúzta rólam a nadrágot, és a bugyimat. Felém hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. A melleimet kezdte kényeztetni, és közben a combomat simogatta egyre beljebb, míg el nem érte a kívánt pontot. Felnyögtem az érintésétől. A szájával is egyre lejjebb haladt, és már akkor majdnem elélveztem, amikor elérte nyelvével a legérzékenyebb pontomat. Édes kínzása csodálatos volt, de ő nem volt olyan gonosz mint én az előbb. Mikor felértem a csúcsra a nevét kiáltottam.
Amikor végzett, újra rátalált az ajkamra.
- Megengeded, hogy magamévá tegyelek? – kérdezte halkan, és tudtam, hogy miért. Eddig nem engedtem neki, de most…nincs veszély. Bólintottam, mire egy csodálatos mosollyal jutalmazott meg. Belém hatolt, mire mind a ketten felnyögtünk. Tyler lökéseitől, az asztal panaszosan elkezdett nyikorogni. Egyre gyorsabb tempót diktált, és közben a szemembe nézett. Mintha egy pillanatig láttam volna a tekintetében a farkast, de aztán gyorsan eltűnt. Egyszerre értünk fel a csúcsra. Mind a ketten lihegve, vettük a levegőt.
Tyler ahelyett, hogy kihúzódott volna belőlem gyengéden felhúzott az asztalról, és a karjaiba kapott. Átkaroltam a nyakát, és lágyan megcsókoltam. Lassan az ajtóhoz sétált, majd bevitt a hálóba, és lefektetett az ágyra. Fölém helyezkedett, majd simogatni kezdte az arcomat, én pedig a mellkasát cirógattam.
- Annyira szeretlek. – suttogta halkan, majd lökött egyet, mire a hátába vájtam a körmöm. A szívem dörömbölt a mellkasomban, de teljesen a magam ura maradtam. Nem éreztem semmi vágyat a vére iránt. Mintha elvágtak volna bennem valamit, vagy az agyam tudná, hogy mikor kell észnél lennem. Akárhogy is, de…sikerült elzárnom magamban az állatot. Meglovagoltam a gyönyör hullámait, és Tyler nem sokkal utánam jött. Hátravetette a fejét, és hangosan felmordult. Talán most mutatott meg a legtöbbet a belső farkasból. Erőtlenül rám rogyott. – Mondtam, hogy nem lesz baj! – csókolta meg a kulcscsontomat, majd legördült rólam, és a mellkasára húzott.
- Én uraltam a szörnyetegemet. – felkönyököltem, hogy a szemébe tudjak nézni – Neked sikerült?
- Nem úgy néz ki? – kérdezte vigyorogva, de láttam rajta, hogy van benne feszültség
- Ne hazudj! – kértem, mire lefagyott az arcáról a mosoly. Sóhajtott, majd megfogta a kezemet.
- Csak…a történtek miatt volt. Sajnálom ha megijesztettelek.
- Nem félek tőled. De nem szeretném, hogy valami bajod legyen. – belecsókolt a tenyerembe
- Egy vadállat vagyok, és te értem aggódsz nem magadért? – elmosolyodtam
- Annyi mindent elviselsz tőlem. Én miért ne viselném el azt ami te vagy? – mosolyogva végigsimított az arcomon.
- Szóval ezért volt ma ez a nagy kiöltözés? Hogy lázba hozz, utána elutasíts, majd megadd amit szeretnék? – kérdezte, mire felnevettem
- Nem csak ezért. Gondoltam felveszek valamit, amivel eltudlak kápráztatni, de…végül nem sok szerepe volt. – nevettem fel
- Én élveztem a látványt. Bár…így jobban tetszel! – csókolta meg a homlokomat. A mellkasán köröket rajzoltam. A szíve egyenletesen vert a kezem alatt.
- Csak…most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott már az érintésed. A farkas pedig ma kifejezetten nekem dolgozott. – haraptam be az alsóajkam, mire felvonta a szemöldökét
- Ezek szerint tetszett, hogy vadabb vagyok a kelleténél?
- Hm…de még hogy! – mondtam kajánul, mire fölém gurult, és az ágynak szegezett. Belecsókolt a nyakamba, majd megrázta a fejét.
- Néha nem tudom, hogy érdemelhetlek meg?! – gúnyosan felnevettem
- Én nem egy nyeremény vagyok. Inkább tartanak átoknak, mint bármi másnak…- mély levegőt vett, majd belenézett a szemembe
- Mert ők nem ismernek úgy, mint én. – összevontam a szemöldököm
- Miért te ismersz? – kérdeztem halkan, mire végigsimított az arcomon
- Jobban mint azt gondolnád…

Mosolyogva, életvidáman, majdhogynem szökdécselve mentem fel a szobámba a főhadiszálláson.
Megtudtam, hogy a golyó tényleg az a golyó ugyanonnan származik, mint az amit Jeremytől kaptam. Nincs rajta ujjlenyomat, vagy DNS, de most valahogy még ez sem érdekel. Talán életemben először vagyok úgy, hogy mindennél boldogabbnak érzem magam. A folyosón összetalálkoztam Daniellel, és legnagyobb meglepetésére vigyorogva adtam az arcára egy cuppanós puszit. Nem foglalkoztam vele, hogy mindenki őrültnek néz.
Bementem a szobámba, és mosolyogva hanyatt dőltem az ágyon. Nem tudtam levakarni az arcomról a mosolyt. A mai este egyszerűen…fenomenális volt. Visszaszereztem Tyler bizalmát, és megadtam neki azt amire igazából már mind a ketten vágytunk. A vérem tombolt, de nem a vérszomjamtól. Talán egy kicsit túl könnyű is volt, de nem érdekel. Felőlem most a harmadik világháború is kitörhet az sem érdekel!
Felnevettem, az emlékeimen, és szorongatni kezdtem a párnámat, mint egy tini lány. Ekkor láttam meg az ajtóm előtt heverő levelet.
Feltápászkodtam az ágyról, és lehajoltam érte. Szép gondos betűkkel az én nevem állt a borítékon. Összevont szemöldökkel kivettem belőle a lapot, és olvasni kezdtem. Többször is végigkellet mennem a szövegen, ahhoz, hogy biztos legyek benne, jól látok-e…