Dark Night 44. fejezet

Sziasztok!

Na, hát először is itt az új feji, szóval várom a véleményeket!!! :D:D Másodszor, két könyvben szeretném megírni a Dark Nightot. Ez annyit tesz, hogy a 44. fejezeten kívűl még 1 vagy 2 fejezet lesz, és utána lezárul az első könyv! :)))) Amikor ezzel végeztem utána szeretném megtartani a már említett olvasói estet. Már tudom is, hogy fogom megoldani, és remélem úgy mindenkinek jó lesz. De ennek a részleteit, majd ha ott tartunk :) Harmadszor, indítottam egy kis szavazást, mert kíváncsi vagyok, hogy ki a kedvenc szereplőtök!:))) Jó olvasást a fejihez!

puszi
Niky

44. fejezet

Mit mondhatnék? Rohadtul nem számítottam arra, hogy összefutok vele. Pont itt! Pont amikor Nick megcsókol. Már csak ez hiányzott! Farkas szemet nézett velem, és nem mondhatnám, hogy boldog volt. Ki lenne az, ha meglátná a barátnőjét más karjaiban? Így is elég vészes a helyzet, nem kéne még tetézni is.
- Ezt én is kérdezhetném tőletek?!- megköszörültem a torkom, és egy kicsit eltávolodtam Nicktől
- Épp nyomozunk…
- Azt látom. – közölte nyersen, mire megfagyott bennem a vér
- A hírekben láttam, hogy megölt egy vámpír valakit, és furcsa töltényeket találtak, így idejöttem egy kicsit szimatolni.- vontam vállat, mintha nem lenne itt semmi komoly dolog.
- És közben egymás száját is átvizsgáltátok, hátha találtok valamit? – kérdezte gúnyos hangnemmel
- Tyler… - Nick közbevágott
- Hangokat hallottunk, és mivel lehettél volna egy vámpír is… gondoltuk jobb ha mindenki megbizonyosodik róla, hogy…”együtt vagyunk” – zavartan lesütöttem a szemem. Igazából ez a csók…egy iciri-picirit más volt. Élveztem, és bár szeretem Tylert azért… Hagyjuk! Én egy elkötelezett nő vagyok, és nem szabad fantáziálnom!
- Valld be, hogy élvezed te szemétláda! – sziszegte Nick arcába
- Ezt…nem hiszem, hogy…
- Maradj ki ebből! – közölték egyszerre, mire én megadóan felemeltem a kezem, és egy lépést hátráltam. Ha meg akarják ölni egymást, hát jól van. Na jó azért ennyire nem egyszerű, de ha most közbe vágok, csak megint rám rontanak.
- Mi van, ha igen? Tudsz ellenne bármit is tenni?
- Ha akarok hidd el, hogy tudok! – villant meg Tyler tekintete
- Ne feledd, hogy segítek neked. Ha én nem vagyok, akkor ti nem lehetnétek együtt! – Tyler ökölbe szorította a kezét, és enyhén remegni kezdett, a tekintete pedig már nem volt a régi.
- Öm…nem azért, hogy megzavarjam a „nagyfiúk” beszélgetését, de… Nick, ha egy farkas remeg, és a szeme már nem igazán emberi az azt jelenti, hogy ha…- persze, hogy nem engedte, hogy befejezzem
- Mi lenne, ha beülnél a kocsiba Helena? – eltátottam a szám
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy széttép-e, vagy nem. Én szóltam. Szóval, ha lesz, vala…
- Tényleg jobb lenne, ha beszállnál. – fordult felém a másik fél is. Az állam már az aszfaltot verte.
- Az előbb még volt lelkiismeret furdalásom a csók miatt, de most, hogy elkezdtétek ezt a macsó dumát, már rohadtul nem érdekel! – közöltem élesen, de nem is foglalkoztak velem. Farkasszemet néztek, a mellkasuk pedig csaknem összeért. – Na jó! Ha befejezitek, akkor Nick, lefekszek veled! Itt. Most. A kocsiban. – próbáltam ki hátha felkapják a fejüket, de semmi. – Halló! Tyler?
- Inkább sétálj egyet! – válaszolta.
- Hát, rendben! Most elmegyek, de ha megölök valakit véletlenül, azért mert felidegesítettek, vagy engem öl meg valaki, mert nem figyeltem oda, akkor ti lesztek a hibások! – mintha a falnak beszélnék – Jézusom, hova kerültem? – néztem rájuk lenézően, majd elsétáltam onnan.
Kocsi helyett buszoztam. Én. Értitek ezt? Aki jóformán soha nem buszozik, vagy metrózik, vagy bármi, most mégis megtettem. És mindez, azért, mert két hülye pasi nem képes felfogni a dolgokat. Lehet nem jó ötlet ilyen lelkiállapotban emberek között lenni, de nekem használ. Nem nagyon, de jó önmegtartóztató játék.
Nem a főhadiszállásra mentem vissza, hanem Tyler lakására.
Ledobtam a kabátomat az ágyra, és a fotelben ülve dobolni kezdtem az ujjaimmal a lábamon.
Eddig a lelkiismeret furdalás dolgozott bennem, de az már átváltozott haraggá. Istenem két ilyen hülye pasit! Nem az, hogy nyugodtan megbeszéljük, vagy engem is bevonnak. Nem! Elküldenek, hogy rólam beszélgethessenek, és megmutassák, hogy ki a jobb! Számomra lassan már egyik sem jó!
Közel egy óra idegtépelődés után, az ajtó kinyílt, és Tyler jelent meg komoly arccal. Ledobta a kulcsát az asztalra, majd egy pillantást vetve rám bevonult a fürdőbe. Majdnem szétcincáltam a fotel karfáját, de aztán uralkodtam magamon. Karba tett kézzel utána indultam.
- Neked is szia! – közöltem gúnyosan, mire rám nézett a válla fölött. Épp a felsőjét vette le
- Miért vagy itt? Azt hittem hazamentél.
- Zavarok? – vontam föl a szemöldököm
- Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek! – mondta nyersen, majd lehajította az ingét a zoknija, és a cipője mellé
- Sikerült minden macsó dolgot kitárgyalnotok? Vagy már Nick rég hallott? – teljes testével felém fordult, a tekintete pedig megvillant
- Ha érdekel még él. Az pedig nem macsóság, hogy kiállok azért ami az enyém.
- Milyen kár, hogy én senkinek sem vagyok a tulajdona. – közöltem hidegen, mire felemelte az állát
- Miért te érzed magad megsértve Helena? Én lehetnék dühös, és nem te.
- Az is vagy, ahogy én is. De ameddig nem kezdtetek el az erényeiteken veszekedni volt lelkiismeret furdalásom. Nem tehetek róla, hogy mindent elcsesztél. – vágtam neki, a keze pedig megint remegni kezdett.
- Ma már közel voltam az átváltozáshoz, és a telihold sincs messze, szóval ne gerjessz tovább!
- Akkor gerjesztenélek, ha rád másznék, vagy egy csontot lengetnék az orrod előtt. Végső soron a kutyákat úgy szokták csalogatni. – vontam vállat, a kézmosó kagylóra könyökölt, és úgy megszorította, hogy az megreccsent.
- Helena! – kiabálta, egy mély morgás után. Nem szólaltam meg. Nem szeretem, ha szenved, és lehet, hogy nem kéne még jobban feldühítenem, de én is bosszús vagyok. Percekig mély csend volt a szobában, csak a szaggatott lélegzetvételét lehetett hallani.- Tudod milyen érzés volt látni, ahogy megcsókol? – kérdezte halkan, és rám emelte gyönyörű szemeit – Mintha kifacsarták volna szívemet. Azt hittem megölöm Nicket, és nem csak a csók miatt.
- Ha bíznál bennem nem lennél ezen kiakadva. – húztam össze a szemöldökömet – Ez csak egy szerep.
- Már mondtam, hogy benned bízok, de Nickben nem.
- De ha…
- Nincs de Helena! Hogy bízhatnék benne, amikor tudom, hogy mit érez? Amikor tudom, hogy neki az a csók nem színjáték volt?
- Nekem viszont igen. – mondtam halkan, mire sóhajtva felegyenesedett
- Abban a pillanatban…nem voltam ebben biztos. – lesütöttem a szemem, és inkább nem néztem rá. Ezzel már el is árultam magam. – És, ahogy látom igazam van. – megráztam a fejem, és ránéztem
- Nincs. Más csók volt mint a…többi. De nem érzek iránta semmit.
- Istenem Helena, hányszor csókoltátok már meg egymást csak úgy játékból? – kérdezte fájdalmasan, mire én inkább nem feleltem. – Hogy várod el, hogy higgyek, amikor még te sem hiszel benne?
- Segít, és ez a lényeg. Csak barátok vagyunk. – mondtam váll vonogatva, de nem néztem rá
- Ha ezt a szemembe mondod talán el hiszem, de nem teszed. Te sem vagy benne biztos, hogy mi lesz Nickel, akkor én, hogy legyek? – ráemeltem a tekintetem, de nem szólaltam meg. Pár percig farkasszemet néztünk, majd egy fejrázás kíséretében megszabadult a nadrágjától, és a zuhany alá állt. – Megkérdezném, hogy csatlakozol-e, de azt hiszem már tudom rá a választ.
- Tyler, én…- nem hagyta, hogy befejezzem
- Sajnálod? Nem akarom, hogy ezt mond, mert nincs mit. – mondta halkan, majd megnyitotta a vizet. A vízcseppek végigszántottak izmos testén egészen, a… Vettem egy mély levegőt, és pár pillanatig behunytam a szemem.
- Most el kell mennem, de…egy óra múlva visszajövök. Ha még akarsz látni?! – lehajtott fejét a víz alá tettem, és nem vártam, hogy mond valamit. Maximum kiabál.
- Gyere ide. – kérlelt halkan, mire én a fejemet ráztam
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért? Mert kívánlak, és ezt a testem sem rejti véka alá? – hát az biztos, hogy nem rejti véka alá. Ahhoz képest, hogy ideges a férfiasságát ez egyáltalán nem zavarja.
- Részben igen. – mondtam mosolyogva – Részben, pedig azért, mert én is akarlak. – döntöttem félre fejem, és végiggusztáltam a testét, mire felmordult. Istenem, de imádom! – Egy óra! Csak leadom a töltényt, a főhadiszálláson, és már itt is vagyok. Addig…segíts magadon.
- Jobban szeretném ha te segítenél nekem. – közelebb mentem hozzá, és végigsimítottam a mellkasán.
- Nem lehet…-csókoltam meg a nyakát, mire átölelte a derekamat. – Nem áll szándékomban vizes lenni. – nem is kellett több azonnal elzárta a zuhanyt
- És most? – kérdezte végre vigyorogva
- Lehetetlen egy alak vagy.
- Épp ezért szeretsz. – hajolt hozzám közel, majd szenvedélyesen megcsókolt. Nem engedtem, hogy behúzzon magával a zuhanyfülkébe.
- Egy óra. – hátráltam el, majd küldtem egy csókot neki a levegőben, és elhagytam a lakást.

Megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett haragban elválnom tőle. Nem mondom, hogy nincs köztünk feszültség, de még mindig jobb a helyzet mint eddig. Miután beparkoltam a garázsba, gyorsan felrohantam, és leadtam az egyik Vadásznak a töltényt.
Szerintem az egész gyilkosság abból indult ki, hogy valaki akinek köze van az új fegyverhez meglátta, hogy egy vámpír épp egy emberből iszik, és rálőtt. Valószínűleg nem talált, mert nem találtam hamut, vagy bármit ami a vámpír halálára utalna. Több nyom nincs, de még ez is több mint a semmi. Ha nem tudta lelőni az elkövető a vámpírt, akkor az azt jelenti, hogy kezdő. Vagyis a fegyver kezd elterjedni, ami NAGYON nem jó.
Átrohantam a fél házon, míg elértem Nick szobáját. Első kopogás után kinyitotta, mire én berontottam.
- Megmondanád, mire volt jó elküldeni onnan? Ha átváltozik, és valami bajod esik az én lelkemen szárad, ebbe bele sem gondoltál? – keltem ki magamból, de ő nem igazán törődött velem. Épp a ruháit rakosgatta a szekrényében.
- Azt hiszed ilyen könnyű engem eltenni láb alól? Amúgy meg…könnyebb volt úgy beszélni rólad, hogy nem voltál ott.
- Zseniális már csak azt kéne tudnom, hogy miről volt szó?! – tettem karba a kezem
- Csak…formalitásokról. Már minden rendben ne aggódj! – nézett rám egy pillanatig, majd visszafordult a ruháihoz. Mint egy nő esküszöm!
- Nyugtass meg, hogy nem lesz több ilyen!
- Milyen? Csók, vagy vita? – felemeltem az állam
- Vita. – felém fordult, és gonoszul elmosolyodott
- Ezek szerint tetszett a csók. – megforgattam a szemem
- Ne légy nevetséges. Csak a színjáték miatt van az egész. Nem is értem, miért reménykedsz. – megvonta a vállát
- A remény hal meg utoljára. – kivett egy jól szabott öltönyt, meg egy inget, és az ágyára dobta.
- Ho…hová készülsz? – kérdeztem torok köszörülve, mintha nem izgatna.
- A klubbomba, egy kicsit kikapcsolódni, aztán…kitudja. – nyeltem egy nagyot
- Jobb ha óvatos vagy. Nem szeretném ha dugába dőlne, amit eddig véghezvittünk. – elment mellettem, és közben a fülembe súgott
- Ne aggódj, nem fog! Te úgyis Tylerrel leszel este, szóval én is szórakozni szeretnék. Mind a ketten elleszünk, míg a többiek azt hiszik együtt vagyunk. – vont vállat, és öltözni kezdett.
- Hát…jó. – az ajtóhoz mentem, de azért még visszanéztem rá – Vigyázz magadra! – mondtam halkan, mire kijött a fürdőből. – Nem…szeretném, hogy bajod essen. – haraptam be az alsóajkam, mire ő elém sétált
- Zavar, hogy mással megyek szórakozni? – vonta össze a szemöldökét
- Dehogy csak…vigyázz magadra oké? – néztem rá komolyan, mire ő bólintott, és lágy csókot lehelt a nyakamra
- Lágy jó kislány Helena, és ne csinálj semmi hülyeséget! – lépett egyet hátra, én pedig kimentem a szobából. Kívülről nekidőltem az ajtajának, és behunytam a szemem. Ha tényleg beakarom tartani az ígéretemet Nicknek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, akkor… jobb ha most elmegyek Tylerhez. Ha itt maradnék, olyan dolog történne, amit mindenki megbánna. Főleg én…