Szép napot minden kedves idetévedőnek!
Nem is tudom hol kezdjem...talán az elején kéne. Azon gondolkozok, hogy mit írhatnék. Amikor abbahagytam a blog írását, azt hittem soha többet nem fogok már írni. Komolyan! Aztán mégis újra kezdtem. Ennek ezer meg egy oka van. Nem hagyhatom abba ezt a történet...nem szabad!!!! Két éve nem írtam erre a blogra, se máshova, és most megint itt vagyok. Tudnotok kell, hogy nem akartam abbahagyni, de mindenki életében vannak holtpontok, nekem két éve volt ez, és nem tudtam folytatni a történetet. Nem mentegetőzni próbálok, csak szeretném ha megértenétek. Nem volt szándékomban abbahagyni, és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy két éve hébe-hóba írtam tovább ezt a sztorit. Neeem még nem végeztem vele, de már látom a végét, és annyit megérdemeltek, hogy megtudjátok végre mi is a végkimenetele. Abban sem vagyok biztos, hogy valaki még van itt ennyi idő után, de tényleg. Biztos csalódtatok bennem, én is egy kicsit magamban, hogy feladtam az írást, de most úgy érzem betudom fejezni, és ezzel párhuzamosan még más történeteket is tudok írni.
Ha esetleg valaki erre jár, nem tudom ez meg fog-e történni, de ha igen, akkor neki KÖSZÖNÖM, hogy újra itt van, és valamennyire kitart mellettem, valamint érdekli még a történet. Annyit kérnék, ha tényleg itt vagytok jelezzetek nekem kérlek ennél a posztnál kommentben. Szeretném, ha elküldenétek a fenébe, és lehordanátok. :D De tényleg!!! Nem kellett volna itt hagynom titeket, és ezért ezer bocsánat!! Úgyhogy, ha itt vagytok dobjatok egy üzenetet. ;)
Kellemes napot
Niky
