Sziasztok!
Örülök, hogy még maradtunk páran a blogon, és köszönöm a kedves hozzászólásokat, véleményeket mindenkinek! :) Itt az új fejezet! Jó olvasást az új fejezethez, és várom a kommenteket! ;D
puszi
Niky
Az agyam egy hátsó részében tisztában voltam vele, hogy ezt most azonnal be kéne fejeznem, de nem sikerült. Egy pohárnál sajnos nem tudtam megállni. Életemben ha háromszor részeg voltam, legalább meg lesz a negyedik alkalom is. Bár lehet ezt most hanyagolni kéne, mert Emily hamarosan megérkezik az apjával együtt.
Na igen, az apja…az a szemétláda…
A poharat egyre görcsösebben szorítottam. A drága, büszke apuka aki hamarosan még egy gyerekkel lesz gazdagabb. Hipp-hipp hurrá!
A pia nem megoldás, de legalább egyszer az életben had tegyem azt amit én akarok, és ne azt amit mások akarnak! Még egy pohárral töltöttem a wiskyből, majd még egy, és egy újabb.
Nem tudom mennyi idő telt el, vagy mennyit ittam, de a látásom kezdett elhomályosodni, és nem voltam képes megállni a lábamon, szóval a pultra támaszkodtam. Éles fény hasított az éjszakába, és Tyler kocsija megállt a ház előtt. Felhajtottam még egy pohárral.
Az ajtóhoz akartam sétálni, de nem jött össze. A vámpírok nem részegednek le egy könnyen. Rengeteget ihattam, de érdekel ez most egyáltalán? Nem. Akkor meg minek görcsöljek rajta, ha még gondolkodni sem tudok.
Megálltam a konyhaajtóban, és vártam, hogy bejöjjenek. Ám amikor az ajtó kinyílt csak Tylert láttam.
- Emily hol van? – kérdeztem furcsa távoli hangon. Tyler felvonta a szemöldökét, és becsukta maga után a bejárati ajtót.
- Kint a kocsiban. Éreztem a wisky szagát, és gondoltam jobb ha kint marad. Jobb is így. – nézett végig rajtam, mire elfintorodtam
- Te már csak tudod mi a jó a másiknak igaz? – kérdeztem élesebben a kelleténél, és megfordultam, hogy igyak még egy pohárral. Öntöttem magamnak, amit egy huzattal le is húztam
- Mi ütött beléd? – jött mellém, és elvette az üveget, mire felmordultam
- Belém mi ütött? Inkább veled mi az Isten van? – keltem ki magamból, és lehet, hogy csak alkohol miatt, de Tyler felé fordultam, majd megragadtam inge gallérját. Szorosan magamhoz szorítottam. – Honnan veszed, hogy Vivien a te gyermekedet várja? – suttogtam, mire egy pillanatra megdermedt, de hamar észbekapott
- Részeg vagy, bűzlesz a piától, és fogalmad sincs, hogy miről beszélsz. – lökött el magától – Emily nálam alszik, te pedig feküdj le! – összeszorítottam az állkapcsomat
- Az a ribanc a közelébe sem mehet a gyerekemnek! – mondtam, mire megrázta a fejét
- Az a ribanc nem issza le magát, amikor van egy gyereke. – közölte élesen, és már majdnem elment, de utána botladoztam
- Miért választottad őt? Miért nem vagyok elég jó neked? – kérdeztem halkan, majd megragadtam a karját – Már nem is kívánsz engem? Már…nem is akarsz tőlem semmit? – simítottam végig a mellkasán, de a nadrágjához már nem jutottam el, mert megragadta a kezem. A tekintete kifejezéstelen volt.
- Aludj! Gondolkozni sem tudsz ilyen állapotban. – fordult el, és faképnél hagyott. Eszembe jutott, hogy utána megyek, de aztán annyira megszédültem, hogy jobbnak láttam, ha inkább kialszom magam.
Amikor reggel felébredtem a fejem majd szétszakadt, és alig tudtam kinyitni a szemem. Mi az Isten történt velem?
Nagy nehezen kinyitottam a szemem, de annyira fájt még ettől kis aprócska mozdulattól is, hogy felnyögtem. Inkább idézzük fel, hogy mit is történt tegnap.
Délelőtt Emilyvel sütöttünk csokis muffint aztán jött Tyler…mondjuk úgy, hogy veszekedtünk egy sort. Aztán jött a wisky, és filmszakadás. Várjunk, nem! Olyan este tíz körül megint jött Tyler, de Emily nélkül, és…
Megint felnyögtem, de most inkább a gyerekes viselkedésem miatt amit produkáltam. Gratulálok Helena! Jól leégetted magad.
Ismét megpróbálkoztam azzal, hogy kinyissam a szemem, és bár fájt tőle a fejem nyitva is tartottam. Lassan felültem, és az órára néztem. Délután kettő.
Legalább kialudtam magam, és nem vagyok részeg. Csak másnapos.
Szerencse, hogy Tylernek volt annyi esze, hogy nem hozta be Emilyt. Még nagyobb lenne a szégyenem, hogy így látott volna. Elég, hogy Tyler előtt teljesen lejárattam magam. Mondjuk…kit érdekel? Igazam volt nem?
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és lesétáltam a konyhába egy aszpirinért. Bevettem a dili bogyómat, majd rengeteg vért ittam, hogy ne legyek olyan rosszul. Ez pedig segített. A fejem lüktetett egy kicsit, de mivel vámpír vagyok ezért mondhatjuk, hogy hamar kiheverem a másnaposságom, és emlékszek a dolgokra. Most inkább azt kívánom bár ne így lenne.
Visszasétáltam az emeletre, majd egy gyors fogmosás után beálltam a zuhany alá. Mint valami megváltás, olyan jól esett, ahogy a forró vízcseppek végigszántottak a bőrömön. Szerintem vagy fél óráig áztattam magam, de annyira jól esett hogy nem is akartam kiszállni. Végül mégis megtettem, de kár volt.
Meztelenül, csurom vizesen kiléptem a zuhanyzóból, és szembetaláltam magam Tylerrel. Nem tudtam, hogy mérges legyek, játsszam a szégyenlős kislányt, vagy kezdjek el hisztizni. Aztán úgy döntöttem, hogy úgy teszek mintha semmi nem történt volna. Persze ez elég nehéz amikor Tyler olyan tekintettel bámul, mint aki fel akar falni. Ez a hajó már elment!
- Kopogni luxus? – kérdeztem gúnyosan, mire megrázta a fejét, mint aki most ébred fel valami álomból. Láttam a szemén, hogy akar engem, és hogy élvezi a látványt. Ne mindig csak én szenvedjek. Úgy ahogy voltam, karba tettem a kezem, és a csípőmet a mosdókagylónak támasztottam – Vagy legalább megvárod, míg végzek, és nem törsz rám.
- Kopogtam. Nem hallottad, ezért bejöttem. Reménykedtem benne, hogy már nem vagy olyan állapotban, mint este. – nem lesz bűntudatom a dolog miatt!
- Emily hol van? – nem vette le a szemét rólam, és bár a tekintete égetett próbáltam figyelmen kívül hagyni
- Jó helyen. Felhívtam anyát, hogy vigyázzon rá egy kicsit.
- Akkor minek vagy most itt? – kérdeztem gúnyosan
- Kíváncsi voltam, hogy ma már hazahozhatom-e a lányomat?! – megráztam a fejem
- Ne csinálj úgy mintha én lennék a világ legrosszabb anyja. Szerinted Vivien jobb anya lesz? – vágy már rég nem volt a szemében, inkább undor, amit nem tudtam hova tenni. Nyeltem egy nagyot, és inkább felvettem a köntösöm.
- Nem hiszem, hogy Vivien képes lenne ilyet tenni egy szerelmi csalódás miatt… - az állam a padlót verdeste
- Szerelmi csalódás? – felnevettem, de öröm nem volt benne. Előre dőltem, és a két kezemmel nekitámaszkodtam a csapnak. – Szerinted ez csak egy rohadt szerelmi csalódás? – kérdeztem szárazon
- Miért nem? – kérdezett vissza, mire ráemeltem a tekintetem
- Mindenem megvolt. Egy ház, a lányom, szeretet, család, egy szerető férfi aki megbecsül, és nem ítél el semmiért. Valaki aki feleségül vett volna csak azért, hogy boldogabb legyek. Aki csak nekem, és a lányomnak élt, senki másnak. – merengtem el, és elképzeltem milyen lenne most az életem, ha Tyler nem ébreszt bennem felesleges reményeket
- Kár, hogy az a férfi akit te tökéletesnek hívsz, csak egy álom. Ő nem a szőke herceg fehér lovon. Az lehetne, de…mindketten tudjuk, hogy nem szeretted őt, és így nem lehettél volna boldog.
- De megszerethettem volna. – néztem fel rá – Ha nem jössz a házassági ajánlatoddal, nem hagytam volna el Nicket. Talán ha lefekszek vele minden megváltozik. – ráztam meg a fejem
- Szerinted a szex változtatni tud bármin is? – kérdezte halkan, mire felegyenesedtem
- Nem, de az legalább bizonyítja, hogy az illető vonzódik hozzá…- fordultam el
- Hét erről van szó? Azt hiszed már nem vonzódok hozzád? Ezért ittál annyit este? – megpördültem a tengelyem körül
- Nem. Arról van szó, hogy házasságot ígértél, és egy összetartó családot, de eldobtál mint egy rongyot. Se szó- se beszéd, csak ott hagytál mikor már nagyon jól tudtad, hogy elhagytam Nicket. Aztán…- behunytam a szemem, hogy ne bőgjem el magam, majd folytattam - …gondoltam itt az ideje egy kicsit kirúgni a hámból, de nem akartam sokat inni, viszont megállni se tudtam. Elegem lett mindenből. Most pedig itt állsz előttem…nem elég, hogy tegnap este nem kívántál, de még most sem, hogy meztelenül álltam előtted. Te ebből mire következtetnél? Hogy rohadtul vonzódik hozzád az a személy, akiért mindent megadnál? – fejeztem be a szóáradatot, és elmentem volna mellette, de nem engedte. Mélyen a szemembe nézett, és hátratolt egészen a pultig.
- Nem vonzódok hozzád? – suttogta az arcomba, és lehelete csiklandozott –Valóban így gondolod? – nyeltem egy nagyot
- Miért nem így van? – kérdeztem halkan, mire hozzám simult. Éreztem a merev férfiasságát-
- Na, és most? Szerinted ez Vivien miatt áhítozik? – nem tudtam mit mondani. Próbáltam kiszellőztetni a fejem.
- Nem tudom, de igazából már nem érdekel. Őt választottad, és ezen már nem tudok változtatni. Majd rájössz te is, hogy hiba volt, amikor megszületik a gyerek, és egyáltalán nem hasonlít rád.
- Miből gondolod, hogy nem az enyém a gyerek? – kérdezte hidegen – Ivott a véremből Helena. Ki másé lehetne? – mély levegőt vettem, és inkább nem foglalkoztam vele, hogy mit mondott
- Más véréből is ihatott…nem csak a tiedből… - megrázta a fejét
- Nem tenné meg. Halálosan szerelmes belém.
- Te pedig élvezed igaz? Hogy istenít. Pedig hidd el, a nők mindenre képesek azért akit szeretnek. – még jobban hozzám simult
- Te is? – kérdezte halkan, és egyre közelebb hajolt
- Én is…- suttogtam, majd megcsókoltam. Talán nem a legjobb ötlet. Talán megbánom, de ahogy a mondás tartja. Ne bánj meg semmit, amit tettél, mert amikor megtetted boldog voltál. Ez pedig nagyon is igaz rám. – Ha tényleg kívánsz, és akarsz…akkor mutasd meg!
Több se kellett neki ledobta a kabátját, majd felültetett a pultra… a többi pedig már történelem.
Jó volt Tylerrel lenni, de valahogy amikor több mint három menet után kikászálódott az ágyból, és elkezdett öltözni, elfogott a szomorúság. Felvette a nadrágját, majd az ingét, mintha mi sem történt volna. Felültem az ágyban, és szárazon elmosolyodtam.
- Szóval megint csak ennyi. Szex aztán mész hozzá…miért is gondoltam, hogy most más lesz? – kérdeztem inkább magamtól, de felém fordult
- Kíváncsi voltál, hogy vonzódok-e hozzád. Megkaptad a választ, vagy nem volt elég? – bármennyire is mondott igazat, a szavai fájtak
- Soha nem akartál feleségül venni igaz? Csak azért mondtad, hogy Nick ne legyen a képben, és bármikor ide gyere egy kis enyhülésért. – leült mellém az ágy szélére, és hozzám akart érni, de elhúzódtam
- Minden vágyam az volt, hogy a feleségem legyél, de…a sors nem akarja, hogy mi boldogok legyünk.
- A sors mi? – kérdeztem gúnyosan - Vivien nem engedi a hazugságával. – felpattant az ágyról, és a maradék ruháját is visszavette – Nem vagyok a kurvád Tyler! Ha akarsz tőlem valamit, akkor az ne csak a szex legyen. Azt bárki mástól is megkaphatod. Nem szükséges pont tőlem.
- Soha nem mondtam, hogy kurva vagy, és nem is bántam veled úgy.
- Nem? – vontam föl a szemöldököm, mire rám nézett. Farkasszemet néztünk, és nem tudtam eldönteni, hogy mit is érezhet. Végül megköszörülte a torkát, és megrázta a fejét.
- Egy óra múlva jövök Emilyvel. Ne csinálj hülyeséget, és…szeretlek. – az ajtó csukódása még sokáig csengett a fülemben
- Én is. - suttogtam magam elé, majd kikászálódtam az ágyból, és felöltöztem
Miért gondolom, minden egyes ilyen alkalomnál, hogy valami megváltozhat? Miért hiszem azt, hogy minden jóra fordulhat, és végre boldog leszek? Miért van ez?
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Igen? – szóltam bele, és közben lefelé sétáltam az emeletről
- Szia Helena! – ismerős volt a hangja, de hirtelen nem tudtam hova tenni
- Ki az? – gonosz kacajt hallottam a vonal másik végéről
- Nem is emlékszel már rám? Az nagy kár...pedig tudok valamit ami érdekelne. Nem akarsz találkozni? Biztos vagyok benne, hogy olyat tudnék neked mondani, ami…nagyon tetszene. – összevontam a szemöldököm. Átgondoltam, hogy ki is lehet az. Ilyen mély hangja csak egy valakinek van…
- Na mesélj!
