3. Videó!!!

Sziasztok!

Itt a 3. videó is, ami számomra a kedvenc!!! :DD:D:D Köszönöm ismét Brandynek!!! :))))

puszi
Niky

Videók!

Sziasztok!

Brandy csinált nekem 2 videót, és még holnap is kapok tőle egyet, szóval tessék megnézni, mert nekem nagyon tetszenek!!!! :DDDD Valamint még egyszer ezer köszönet neki!!! :)

http://www.youtube.com/watch?v=YgSu6lLTnxo

http://www.youtube.com/watch?v=BtWqf8tVVWQ

ui.: új fejezet 2-3 napon belül várható, mert már csak a javításra várok :P:) Legyetek jók, és nézzétek meg a vidiket, sztem megéri!!!

puszi
Niky

Dark Night 44. fejezet

Sziasztok!

Na, hát először is itt az új feji, szóval várom a véleményeket!!! :D:D Másodszor, két könyvben szeretném megírni a Dark Nightot. Ez annyit tesz, hogy a 44. fejezeten kívűl még 1 vagy 2 fejezet lesz, és utána lezárul az első könyv! :)))) Amikor ezzel végeztem utána szeretném megtartani a már említett olvasói estet. Már tudom is, hogy fogom megoldani, és remélem úgy mindenkinek jó lesz. De ennek a részleteit, majd ha ott tartunk :) Harmadszor, indítottam egy kis szavazást, mert kíváncsi vagyok, hogy ki a kedvenc szereplőtök!:))) Jó olvasást a fejihez!

puszi
Niky

44. fejezet

Mit mondhatnék? Rohadtul nem számítottam arra, hogy összefutok vele. Pont itt! Pont amikor Nick megcsókol. Már csak ez hiányzott! Farkas szemet nézett velem, és nem mondhatnám, hogy boldog volt. Ki lenne az, ha meglátná a barátnőjét más karjaiban? Így is elég vészes a helyzet, nem kéne még tetézni is.
- Ezt én is kérdezhetném tőletek?!- megköszörültem a torkom, és egy kicsit eltávolodtam Nicktől
- Épp nyomozunk…
- Azt látom. – közölte nyersen, mire megfagyott bennem a vér
- A hírekben láttam, hogy megölt egy vámpír valakit, és furcsa töltényeket találtak, így idejöttem egy kicsit szimatolni.- vontam vállat, mintha nem lenne itt semmi komoly dolog.
- És közben egymás száját is átvizsgáltátok, hátha találtok valamit? – kérdezte gúnyos hangnemmel
- Tyler… - Nick közbevágott
- Hangokat hallottunk, és mivel lehettél volna egy vámpír is… gondoltuk jobb ha mindenki megbizonyosodik róla, hogy…”együtt vagyunk” – zavartan lesütöttem a szemem. Igazából ez a csók…egy iciri-picirit más volt. Élveztem, és bár szeretem Tylert azért… Hagyjuk! Én egy elkötelezett nő vagyok, és nem szabad fantáziálnom!
- Valld be, hogy élvezed te szemétláda! – sziszegte Nick arcába
- Ezt…nem hiszem, hogy…
- Maradj ki ebből! – közölték egyszerre, mire én megadóan felemeltem a kezem, és egy lépést hátráltam. Ha meg akarják ölni egymást, hát jól van. Na jó azért ennyire nem egyszerű, de ha most közbe vágok, csak megint rám rontanak.
- Mi van, ha igen? Tudsz ellenne bármit is tenni?
- Ha akarok hidd el, hogy tudok! – villant meg Tyler tekintete
- Ne feledd, hogy segítek neked. Ha én nem vagyok, akkor ti nem lehetnétek együtt! – Tyler ökölbe szorította a kezét, és enyhén remegni kezdett, a tekintete pedig már nem volt a régi.
- Öm…nem azért, hogy megzavarjam a „nagyfiúk” beszélgetését, de… Nick, ha egy farkas remeg, és a szeme már nem igazán emberi az azt jelenti, hogy ha…- persze, hogy nem engedte, hogy befejezzem
- Mi lenne, ha beülnél a kocsiba Helena? – eltátottam a szám
- Tudod mit? Nem érdekel, hogy széttép-e, vagy nem. Én szóltam. Szóval, ha lesz, vala…
- Tényleg jobb lenne, ha beszállnál. – fordult felém a másik fél is. Az állam már az aszfaltot verte.
- Az előbb még volt lelkiismeret furdalásom a csók miatt, de most, hogy elkezdtétek ezt a macsó dumát, már rohadtul nem érdekel! – közöltem élesen, de nem is foglalkoztak velem. Farkasszemet néztek, a mellkasuk pedig csaknem összeért. – Na jó! Ha befejezitek, akkor Nick, lefekszek veled! Itt. Most. A kocsiban. – próbáltam ki hátha felkapják a fejüket, de semmi. – Halló! Tyler?
- Inkább sétálj egyet! – válaszolta.
- Hát, rendben! Most elmegyek, de ha megölök valakit véletlenül, azért mert felidegesítettek, vagy engem öl meg valaki, mert nem figyeltem oda, akkor ti lesztek a hibások! – mintha a falnak beszélnék – Jézusom, hova kerültem? – néztem rájuk lenézően, majd elsétáltam onnan.
Kocsi helyett buszoztam. Én. Értitek ezt? Aki jóformán soha nem buszozik, vagy metrózik, vagy bármi, most mégis megtettem. És mindez, azért, mert két hülye pasi nem képes felfogni a dolgokat. Lehet nem jó ötlet ilyen lelkiállapotban emberek között lenni, de nekem használ. Nem nagyon, de jó önmegtartóztató játék.
Nem a főhadiszállásra mentem vissza, hanem Tyler lakására.
Ledobtam a kabátomat az ágyra, és a fotelben ülve dobolni kezdtem az ujjaimmal a lábamon.
Eddig a lelkiismeret furdalás dolgozott bennem, de az már átváltozott haraggá. Istenem két ilyen hülye pasit! Nem az, hogy nyugodtan megbeszéljük, vagy engem is bevonnak. Nem! Elküldenek, hogy rólam beszélgethessenek, és megmutassák, hogy ki a jobb! Számomra lassan már egyik sem jó!
Közel egy óra idegtépelődés után, az ajtó kinyílt, és Tyler jelent meg komoly arccal. Ledobta a kulcsát az asztalra, majd egy pillantást vetve rám bevonult a fürdőbe. Majdnem szétcincáltam a fotel karfáját, de aztán uralkodtam magamon. Karba tett kézzel utána indultam.
- Neked is szia! – közöltem gúnyosan, mire rám nézett a válla fölött. Épp a felsőjét vette le
- Miért vagy itt? Azt hittem hazamentél.
- Zavarok? – vontam föl a szemöldököm
- Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek! – mondta nyersen, majd lehajította az ingét a zoknija, és a cipője mellé
- Sikerült minden macsó dolgot kitárgyalnotok? Vagy már Nick rég hallott? – teljes testével felém fordult, a tekintete pedig megvillant
- Ha érdekel még él. Az pedig nem macsóság, hogy kiállok azért ami az enyém.
- Milyen kár, hogy én senkinek sem vagyok a tulajdona. – közöltem hidegen, mire felemelte az állát
- Miért te érzed magad megsértve Helena? Én lehetnék dühös, és nem te.
- Az is vagy, ahogy én is. De ameddig nem kezdtetek el az erényeiteken veszekedni volt lelkiismeret furdalásom. Nem tehetek róla, hogy mindent elcsesztél. – vágtam neki, a keze pedig megint remegni kezdett.
- Ma már közel voltam az átváltozáshoz, és a telihold sincs messze, szóval ne gerjessz tovább!
- Akkor gerjesztenélek, ha rád másznék, vagy egy csontot lengetnék az orrod előtt. Végső soron a kutyákat úgy szokták csalogatni. – vontam vállat, a kézmosó kagylóra könyökölt, és úgy megszorította, hogy az megreccsent.
- Helena! – kiabálta, egy mély morgás után. Nem szólaltam meg. Nem szeretem, ha szenved, és lehet, hogy nem kéne még jobban feldühítenem, de én is bosszús vagyok. Percekig mély csend volt a szobában, csak a szaggatott lélegzetvételét lehetett hallani.- Tudod milyen érzés volt látni, ahogy megcsókol? – kérdezte halkan, és rám emelte gyönyörű szemeit – Mintha kifacsarták volna szívemet. Azt hittem megölöm Nicket, és nem csak a csók miatt.
- Ha bíznál bennem nem lennél ezen kiakadva. – húztam össze a szemöldökömet – Ez csak egy szerep.
- Már mondtam, hogy benned bízok, de Nickben nem.
- De ha…
- Nincs de Helena! Hogy bízhatnék benne, amikor tudom, hogy mit érez? Amikor tudom, hogy neki az a csók nem színjáték volt?
- Nekem viszont igen. – mondtam halkan, mire sóhajtva felegyenesedett
- Abban a pillanatban…nem voltam ebben biztos. – lesütöttem a szemem, és inkább nem néztem rá. Ezzel már el is árultam magam. – És, ahogy látom igazam van. – megráztam a fejem, és ránéztem
- Nincs. Más csók volt mint a…többi. De nem érzek iránta semmit.
- Istenem Helena, hányszor csókoltátok már meg egymást csak úgy játékból? – kérdezte fájdalmasan, mire én inkább nem feleltem. – Hogy várod el, hogy higgyek, amikor még te sem hiszel benne?
- Segít, és ez a lényeg. Csak barátok vagyunk. – mondtam váll vonogatva, de nem néztem rá
- Ha ezt a szemembe mondod talán el hiszem, de nem teszed. Te sem vagy benne biztos, hogy mi lesz Nickel, akkor én, hogy legyek? – ráemeltem a tekintetem, de nem szólaltam meg. Pár percig farkasszemet néztünk, majd egy fejrázás kíséretében megszabadult a nadrágjától, és a zuhany alá állt. – Megkérdezném, hogy csatlakozol-e, de azt hiszem már tudom rá a választ.
- Tyler, én…- nem hagyta, hogy befejezzem
- Sajnálod? Nem akarom, hogy ezt mond, mert nincs mit. – mondta halkan, majd megnyitotta a vizet. A vízcseppek végigszántottak izmos testén egészen, a… Vettem egy mély levegőt, és pár pillanatig behunytam a szemem.
- Most el kell mennem, de…egy óra múlva visszajövök. Ha még akarsz látni?! – lehajtott fejét a víz alá tettem, és nem vártam, hogy mond valamit. Maximum kiabál.
- Gyere ide. – kérlelt halkan, mire én a fejemet ráztam
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért? Mert kívánlak, és ezt a testem sem rejti véka alá? – hát az biztos, hogy nem rejti véka alá. Ahhoz képest, hogy ideges a férfiasságát ez egyáltalán nem zavarja.
- Részben igen. – mondtam mosolyogva – Részben, pedig azért, mert én is akarlak. – döntöttem félre fejem, és végiggusztáltam a testét, mire felmordult. Istenem, de imádom! – Egy óra! Csak leadom a töltényt, a főhadiszálláson, és már itt is vagyok. Addig…segíts magadon.
- Jobban szeretném ha te segítenél nekem. – közelebb mentem hozzá, és végigsimítottam a mellkasán.
- Nem lehet…-csókoltam meg a nyakát, mire átölelte a derekamat. – Nem áll szándékomban vizes lenni. – nem is kellett több azonnal elzárta a zuhanyt
- És most? – kérdezte végre vigyorogva
- Lehetetlen egy alak vagy.
- Épp ezért szeretsz. – hajolt hozzám közel, majd szenvedélyesen megcsókolt. Nem engedtem, hogy behúzzon magával a zuhanyfülkébe.
- Egy óra. – hátráltam el, majd küldtem egy csókot neki a levegőben, és elhagytam a lakást.

Megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett haragban elválnom tőle. Nem mondom, hogy nincs köztünk feszültség, de még mindig jobb a helyzet mint eddig. Miután beparkoltam a garázsba, gyorsan felrohantam, és leadtam az egyik Vadásznak a töltényt.
Szerintem az egész gyilkosság abból indult ki, hogy valaki akinek köze van az új fegyverhez meglátta, hogy egy vámpír épp egy emberből iszik, és rálőtt. Valószínűleg nem talált, mert nem találtam hamut, vagy bármit ami a vámpír halálára utalna. Több nyom nincs, de még ez is több mint a semmi. Ha nem tudta lelőni az elkövető a vámpírt, akkor az azt jelenti, hogy kezdő. Vagyis a fegyver kezd elterjedni, ami NAGYON nem jó.
Átrohantam a fél házon, míg elértem Nick szobáját. Első kopogás után kinyitotta, mire én berontottam.
- Megmondanád, mire volt jó elküldeni onnan? Ha átváltozik, és valami bajod esik az én lelkemen szárad, ebbe bele sem gondoltál? – keltem ki magamból, de ő nem igazán törődött velem. Épp a ruháit rakosgatta a szekrényében.
- Azt hiszed ilyen könnyű engem eltenni láb alól? Amúgy meg…könnyebb volt úgy beszélni rólad, hogy nem voltál ott.
- Zseniális már csak azt kéne tudnom, hogy miről volt szó?! – tettem karba a kezem
- Csak…formalitásokról. Már minden rendben ne aggódj! – nézett rám egy pillanatig, majd visszafordult a ruháihoz. Mint egy nő esküszöm!
- Nyugtass meg, hogy nem lesz több ilyen!
- Milyen? Csók, vagy vita? – felemeltem az állam
- Vita. – felém fordult, és gonoszul elmosolyodott
- Ezek szerint tetszett a csók. – megforgattam a szemem
- Ne légy nevetséges. Csak a színjáték miatt van az egész. Nem is értem, miért reménykedsz. – megvonta a vállát
- A remény hal meg utoljára. – kivett egy jól szabott öltönyt, meg egy inget, és az ágyára dobta.
- Ho…hová készülsz? – kérdeztem torok köszörülve, mintha nem izgatna.
- A klubbomba, egy kicsit kikapcsolódni, aztán…kitudja. – nyeltem egy nagyot
- Jobb ha óvatos vagy. Nem szeretném ha dugába dőlne, amit eddig véghezvittünk. – elment mellettem, és közben a fülembe súgott
- Ne aggódj, nem fog! Te úgyis Tylerrel leszel este, szóval én is szórakozni szeretnék. Mind a ketten elleszünk, míg a többiek azt hiszik együtt vagyunk. – vont vállat, és öltözni kezdett.
- Hát…jó. – az ajtóhoz mentem, de azért még visszanéztem rá – Vigyázz magadra! – mondtam halkan, mire kijött a fürdőből. – Nem…szeretném, hogy bajod essen. – haraptam be az alsóajkam, mire ő elém sétált
- Zavar, hogy mással megyek szórakozni? – vonta össze a szemöldökét
- Dehogy csak…vigyázz magadra oké? – néztem rá komolyan, mire ő bólintott, és lágy csókot lehelt a nyakamra
- Lágy jó kislány Helena, és ne csinálj semmi hülyeséget! – lépett egyet hátra, én pedig kimentem a szobából. Kívülről nekidőltem az ajtajának, és behunytam a szemem. Ha tényleg beakarom tartani az ígéretemet Nicknek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, akkor… jobb ha most elmegyek Tylerhez. Ha itt maradnék, olyan dolog történne, amit mindenki megbánna. Főleg én…

Dark Night 43. fejezet

43. fejezet

Nem is tudtam először mit reagáljak rá. Már majdnem eltoltam magamtól, amikor megláttam Markot az ajtóban. Most, vagy soha! Beletúrtam Nick hajába, és még közelebb húztam magamhoz. Be kell valljam… rohadt jól csókol. Még ha csak színjáték is az egész. Bár…ebben nem vagyok olyan biztos. Mark halkan megköszörülte a torkát, mire Nick lassan eltávolodott. Farkas szemet néztünk egymással. Nem tetszik ez a tekintet. Nyeltem egy nagyot, ő pedig átkarolta a derekamat, majd Mark felé fordultunk.
- Bocsánat a…zavarásért. Nem volt szándékos, csak… Helenat kerestem. Bár lehet, hogy, majd inkább később.
- Nyugodtan mondhatod! Nick előtt nincsenek titkaim. – mondtam mosolyogva, mire megvillant a tekintete
- Nem lényeg. Gratulálok nektek. – hajtott fejet, de nem volt szívből jövő a gratulációja. – Mióta vagytok együtt?
- Pár hónapja. – válaszolta higgadtan Nick, mire összevonta a szemöldökét
- Igazán? Nem is mondtad Helena. – vigyorgott, de nem igazán tűnt boldognak
- Nem kérdezted. Mi pedig most tartottuk jónak az időpontot, hogy bejelentsük. – tettem a kezemet Nick mellkasára.
- Mint mondtam…örülök nektek. Helena, ha ráérsz beszélhetnénk! – felnéztem Nickre
- Nagyon nagy baj lenne, ha most itt hagynálak egy kicsit? – kérdeztem, mire ő elmosolyodott
- Nem dehogy. Később megkereslek majd.
- Rendben. – viszonoztam a mosolyt, majd búcsúzóul megcsókoltam. Ami…kicsit hosszabb lett mint szerettem volna.
Elmentem Mark mellett, és nem foglalkoztam vele, hogy követ-e, vagy nem. Naná, hogy az előbbi jött össze. Azt hittem felveszi velem a tempót, de nem. Erősen megragadta a karomat, és a falnak lökött. A hátamba belenyilallt a fájdalom, de nem mutattam.
- Ha még egyszer így mersz hozzám érni, nem lesz többé karod! – vicsorogtam
- Ha még egyszer hazudsz nekem, nagyon rosszul jársz! – félredöntöttem a fejem
- Ugyan miben hazudtam neked? – kérdeztem ártatlanul, mire megint megragadta a karomat – Engedj el! Most!
- Attól még a mi egyességünk áll! – összeszorítottam az állkapcsomat
- Nincs semmilyen egyesség! Nincs mit elmondanod Lucasnak, ezért nem leszek a kurvád! – közöltem, majd kirántottam a kezemet a szorításból – Különben is…ha Nick megtudja, hogy mit akarsz tőlem, azt hiszem vége a nagy barátságotoknak. – közöltem, mire kihúzta magát
- Még nem végeztünk!
- Koránt sem! – ráztam meg a fejem, majd faképnél hagytam

- Szóval azt mondod, lehet, hogy vége? – kiabálta Nick, míg én megtörülköztem, és magamra vettem a köntösömet.
- Lehet, de én már inkább nem kiabálok el semmit. – ültem le az ágyamra. Ő a fotelban terpeszkedett, és egy almát evett.
- Jobb is. Szerintem még számíthatunk valamire. Mark nem adja fel egy könnyen.
- Szóval még mindig a pasim vagy. – nem kérdés volt, de azért ő válaszolt rá
- Igen. – vigyorgott teli szájjal, mire én csak a fejemet ráztam. Ki gondolta volna, hogy valaha így fogunk egymással beszélgetni. Én biztos nem. Számomra az is csoda, hogy nem öltük meg egymást. Pedig én közel voltam hozzá, aztán…valahogy mégsem tettem meg. Valahogy úgy mint Tylernél. Rájöttem, hogy annyira nem is utálom, és már rögtön milyen jóban lettünk. Ezért nem jó ha valaki olyan forró fejű mint én, és nem gondolja át a dolgokat mielőtt cselekszik. Én is mindig csak az utolsó pillanatban gondoltam meg a magam.
Valaki kopogott az ajtón.
- Ki az? – kiabáltam ki
- Lucas vagyok. Bejöhetek? – Nickel egymásra néztünk, ő pedig felpattant
- Mi az? Gondolom már ő is tudja, hogy együtt vagyunk. – legnagyobb meglepetésemre ledobta a kabátját, és az ingét is kigombolta – Egy…egy pillanat. – kiabáltam vissza, és értetlenül bámultam Nicket.
- Ha hamar véget akarunk vetni a találgatásoknak, hogy vajon tényleg együtt vagyunk-e, akkor itt lenne az ideje, hogy cselekedjünk. – dobta le az ingjét, majd a cipőjét, és befeküdt az ágyamba. – Mire vársz, tapsra? – eltátottam a szám, de aztán erőt vettem magamon. Bebújtam mellé az ágyba. Lecsúsztatta a vállamról a köntöst, mire magam elé kaptam a kezem.
- Megőrültél? Azért ennyire nem kéne túl mennünk a határon. – megforgatta a szemeit
- Nem nézek oda ha ettől megnyugszol?! – magam elé húztam a takarót.
- Ezt még visszakapod. – hanyatt feküdt, mire én lefeküdtem a mellkasára. – Gyere! – kiáltottam ki, mire az ajtó kinyitódott. Lucas frakkban jelent meg, amin egy kissé meglepődtem. Úgy néz ki mint Drakula.
- Ööö…sajnálom, én…ha zavarok…- Nick felemelte a kezét. Nem láttam még Lucast zavarba jönni. Most viszont… Nyílván azt hitte, hogy épp egy szex partit zavart meg.
- Nem zavarsz. – mondta Nick, mire Lucas egyik lábáról a másikra állt.
- Hallottam, hogy együtt vagytok, de nem akartam elhinni. Most viszont…- megköszörülte a torkát – Nick, szeretném ha ettől függetlenül nem engednéd Helenat Tyler közelébe. – majdnem felnevettem, de végül csak az ajkamat haraptam be
- Ez csak természetes. Mindennél fontosabb számomra az ő biztonsága, és nem sodornám veszélybe. – most majdnem én jöttem zavarba
- Ennek örülök, és…nektek is. – mosolyogott, de még mindig zavarban volt. – Helena…te, hogy haladsz? – látszott rajta, hogy nem akar tovább maradni, de jó modora megköveteli.
- Sehogy. – sóhajtottam fel- Senki nem tud semmit. Aki pedig tud nem akar beszélni. Valószínűleg valaki sakkban tartja őket, és ezért van az egész. – vontam vállat. Az utóbbi időben nem sokat foglalkoztam ezzel üggyel, de nem hiszem, hogy bármi változott volna. Lucas összevonta a szemöldökét.
- Értem. Azért még próbálkozz. – bólintottam
- Meglesz.
- Én…nem is zavarok. Úgy is mennem kell. Majd beszélünk. – hátrált ki a szobából. Amikor eltávolodtak a léptei teli torokból felnevettem.
- Úristen, láttad az arcát? – kérdeztem, mikor kissé lenyugodtam. Hanyattfeküdtem az ágyon, Nick pedig fölém hajolt.
- Még jó, hogy néha hallgatsz rám.
- Oké elismerem. Ez jó ötlet volt.
- Ahogy mostanában minden ötletem jó. – megforgattam a szemem, mire ő elvigyorodott – Imádom, amikor mosolyogsz. – simított végig az arcomon, majd az ajkam fölé hajolt, de még időben megállítottam
- Nick… ez nem jó ötlet. – felültem, és visszahúztam magamra a köntösömet. – A garázsban, az nem csak színjáték volt igaz? – kérdeztem, de ő nem felelt. A vállam fölött ránéztem. – Láttam a szemedben a vágyat ott lent. – sóhajtott
- Rosszul láttad. Csak szerepet játszottam. – nem hittem neki
- Tylernek igaza volt. – mondtam halkan, majd felálltam
- Mit mondott? – ült fel
- Semmi konkrétat, de…valami olyasmit, hogy nem az ő tiszte mások érzéseit elárulni. – Nick tekintete megvillant. Megráztam a fejem. - Hagyjuk, nem érdekel. Segítesz nekem, és ez a lényeg. A többi... nem érdekel. – nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de van egy sanda gyanúm, hogy mit érezhet. Megköszörültem a torkomat. – Magamra hagynál? Kérlek! – kiszállt az ágyamból, és felvette a ledobált ruháit, majd szó nélkül elment. Sóhajtva befeküdtem az ágyamba, és megmarkoltam a párnámat. Mint egy plüssmacit, úgy szorítottam magamhoz. Nem kéne azon gondolkoznom, hogy vajon mit érez Nick, és nem is fogok! Nem fog beteljesedni hiába is akarja. Hisz mi teljes ellentétei vagyunk egymásnak. Biztos, hogy nem érez semmi komolyat, csak barátság, és kész! Nem lesz több, nem lehet több! Az én szívem már másé.

Nem tudtam sokat aludni, így inkább felöltöztem, és lementem a konyhába. Emmat napok óta sehol nem találom, de legalább most már tudom, hogy miért. Elutazott, és még csak nem is szólt! Legalább nekem elmondhatta volna, hogy ne egy hűbérestől tudjam meg. Azt persze senki nem tudja, hogy mikor jön vissza. Telefonon nem lehet elérni, mert mit tudom én, hogy mit csinál, szóval nagyszerű! Lehet, hogy nem mondhatok el neki mindent a biztonsága érdekében, de attól még beszélni jó lenne vele. Mindegy, mostanában már semmi nem úgy alakul, ahogy kéne. Talán megszabadultam Marktól, de nem merek előre remélni már semmit. Igazából, én már semmiben nem hiszek.
Egy pohár vér társaságában leültem az asztalhoz, és bekapcsoltam a tvt. Éppen a hírek ment. Nem vagyok annyira jártas az emberek világában, de nem is kifejezetten érdekel. Váltogattam a csatornákat, de nem találtam semmit, szóval maradtak a hírek. Nem volt senki a konyhában rajtam kívül, mivel nappal van, de nem is baj. Jobb egy kicsit egyedül lenni.
Nem foglalkoztam a műsorral, amíg meg nem láttam egy képet. Azonnal feljebb hangosítottam.
-„ Különös körülmények között találtak meg egy fiatal lányt a sikátorban. A nyaka szétmarcangolt, mintha egy állat támadta volna meg. A holttest mellett töltényhüvelyeket is találtak, ami lövöldözésre utal, de a rendőrség nem árul el semmit. Egy biztos nem tudni mi végzett a lánnyal, és a fegyvert sem tudják azonosítani, hisz ilyennel még a nyomozók sem találkoztak.” – a belvárosban egy vadállat? Na persze. Gyorsan kiittam a pohárból a maradék vért, és mentem a szobámba készülődni.

Addig pepecseltem, míg végre lement a nap, és boldogan mehettem végre az utcára. Lementem a garázsba, ahol már Nick várt.
- Ezek szerint megkaptad az üzenetemet. – mondtam miközben kihajtottam a birtok területéről.
- Meg, de nem igazán értem. Mióta foglalkozunk mi az emberek bajaival?
- Ha csak egy egyszerű vámpírtámadásról lenne szó, akkor simán átadnám Danielnek, hogy intézze el. De találtak valami furcsát, és ki kell derítenem, hogy mit. – összevont szemöldökkel meredt rám- Mi van? – megrázta a fejét
- Semmi. – mondta halkan, majd kibámult az ablakon, én pedig tövig nyomtam a gázt.

Hamar elértünk a bűntény helyszínére. Az egész sikátor le volt zárva, de már nem volt ott senki. Gondolom már nappal elvégezték a dolgukat. Leállítottam a motort, és átbújtam a sárga szalag alatt. Nick először tétovázott, majd utánam jött.
- Minek vagyunk itt? Az emberek már minden nyomott elvittek. – bár a vér már felszáradt, még mindig éreztem. A lány pontosan itt halt meg! De gyűlölöm azokat a vámpírokat, akik kedvtelésből ölnek.
- Mert mi nem vagyunk emberek, és olyan dolgokat is láthatunk amiket ők nem. – mondtam egyszerűen, és a falhoz mentem, hogy körülnézzek.
- Oké, akkor azt mond meg, hogy miért vagyok én itt? – ránéztem a vállam fölött
- Mert a „pasim” vagy, és gondoltam szívesen segítesz nekem. – guggoltam le a konténer mellé, mert megláttam valamit. Óvatosan felemeltem, és elvigyorodtam.
- Mit találtál? – kérdezte, és felém sétált, mire én felegyenesedtem.
- Folyékony ezüsttel töltött golyó. Ami annyit tesz, hogy nyomon vagyunk, és…lehet, hogy még az emberek is segíthetnek ebben. – néztem rá mosolyogva, mire ő felvonta a szemöldökét
- És megmondanád, hogy mi…- nem fejezte be a mondatot helyette inkább a sikátor bejárata felé fordult, és fülelt. Halk léptek hangja hallatszott, és egyre közeledtek.
- A francba! – zsebre tettem szerzeményemet, és gyors léptekkel a kocsihoz indultam, nyomomban Nickel. Nem tudom ki jön erre, de nem is kéne megtudni. Már épp nyitottam volna az ajtót, mikor megragadta a karom, és maga felé fordított.
- Várj! Lehet, hogy egy vámpír, aki szintén látta a híreket.
- És? – kérdeztem, élesen, mire ő halkan sóhajtott, majd megcsókolt. A léptek felerősödtek. Ő pedig egyre vadabbul csókolt. Beletúrt a hajamba, és még közelebb húzott magához, én pedig átkaroltam a nyakát.
Ismerős illat csapta meg az orromat, Nick pedig abbahagyta a csókot. A léptek gazdája előttünk állt, és egyáltalán nem volt boldog.
- Mit keresel itt Tyler? – kérdeztem félénken, és inkább kerültem a szikrákat szóró tekintetét.