Sziasztok!
Ez a fejezet nem lett valami eseménydús, és rövid is lett. :/ De ígérem, hogy a következő hosszabb lesz, és lesz benne néhány furcsa dolog. :P Addig viszont itt van ez, és várom a komikat! Jó olvasást! :)
puszi
Niky
15. fejezet
Visszatartottam a könnyiemet, de nem volt könnyű. Hülye voltam, hogy odamentem. Dühösen becsaptam a kocsiajtót, és bementem a házba. Sajnos nem tudtam mindenkit elkerülni.
- Nocsak, mi a gond? Nem jött be a buli? – kérdezte a hátam mögül gúnyosan Nick. Ránéztem és a gyűlölettel teli tekintetemtől még ő is ledermedt egy pillanatra.
- Nagyon nincs kedvem most hozzád! Tartogasd másnak a bunkóságaidat! – mondtam hidegen, és ott hagytam. Az ajtóm hangos csattanással becsukódott mögöttem. Nem bírtam tovább. A könnyeim utat törtek maguknak. Csak úgy záporoztak, és nem tudtam megállítani. A táskát áthajítottam a szobán, majd az ágyra zuhantam. A szívem darabokra hullott. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen volt vele lenni.
Órákat feküdtem sírva az ágyamon összegömbölyödve, de a könnyzápor nem szűnt meg. Kopogtak az ajtón, de nem érdekelt. Ha akar valamit majd visszajön. Újabb kopogás.
- Menj el! – kiáltottam ki – Nem akarok senkivel beszélni!
- Helena, Emma vagyok! Bejöhetek? – kérdezte aggódva
- Menj el, kérlek! Nem akarsz így látni… - suttogtam halkan, és a könnyeim folyni kezdtek
- Látni akarlak, és kész! – jelentette ki, mire kinyitódott az ajtó. Felültem az ágyban, és ránéztem. – Te jó ég! – suttogta, majd becsukta az ajtót, és kulcsra zárta
- Ennyire jól nézek ki? – dünnyögtem. A könnyeim már nem folytak. Emma leült mellém az ágyra
- Mi történt? – kérdezte, és vigasztalóan simogatta a hátam
- Semmi. – suttogtam
- A semmi miatt nem borulnál így ki! Még soha nem láttalak ilyen rossz állapotban. Mi a baj? – könnyes szemmel ránéztem.
- Azt hittem… lesz végre egy olyan estém ahol bulizhatok. Gond, és baj nélkül. De… nem így lett. – mondtam, és sírni kezdtem
- Ssss…. – ölelte át a vállam. – Ha elmondod talán könnyebb lesz.
- Az én gondomon most semmi nem segíthet.
- Azért megpróbálhatnád. – suttogta, és nem hagyta abba a hát simogatást. Sóhajtottam.
- Jeremyvel elmentünk a Zöld Sárkányba. És… ott volt Tyler, de nem volt egyedül. Két cicababával volt. Egyáltalán nem foglalkozott velem, mintha… nem történt volna köztünk semmi. – Emma nem szólt semmit csak hallgatta, ahogy elhüppögöm a történetet – Aztán… nem bírtam magammal, és elmentem a lakására
- De miért? – kérdezte halkan Emma
- Nem tudom, csak… úgy éreztem… tudnom kell, hogy… mit csinál…
- Folytasd.
- Amikor félmeztelenül ajtót nyitott már tudtam, hogy mi történt. De… azért benéztem, hogy kínozzam magam. A két nő pedig… ott feküdt az ágyon, és… - nem tudtam folytatni, mert a könnyeim még jobban folyni kezdtek
- Nyugodj meg! Semmi baj!
- De igen, van baj. Hülye voltam, hogy reménykedtem abban, hogy nem csinált azzal a két nővel semmit.
- Nem tudhattad, hogy mi történt.
- De gondoltam. Csak… a szívem mélyén reménykedtem benne, hogy nem. – öleltem magamhoz Emmat, és engedtem hogy a könnyeim folyjanak.
Egy órán keresztül még sírtam, majd úgy éreztem, mintha kiapadtam volna. Lezuhanyoztam, és újult erővel mentem vissza Emmahoz. Legjobb barátnőm révén nem szólt semmit, csak halkan vígasztalt, és hagyta, hogy vége legyen a rohamomnak. Halvány mosollyal leültem mellé.
- Kösz, hogy itt maradtál! – fogtam meg a kezét
- Nincs mit. Tudod jól, hogy rám bármikor számíthatsz.
- Tudom. – suttogtam – De… honnan tudtad meg, hogy rossz állapotban vagyok?
- Nick mondta. – elkerekedtek a szemeim
- Ő, mondta? Mégis… miért? – Emma megvonta a vállát
- Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy jobb ha feljövök hozzád, mert elég ramatyul néztél ki amikor találkoztatok.
- Vannak még csodák. – mondtam halkan
- Nem akarom a témát boncolgatni Helena, de… most mi lesz?
- Mivel mi lesz? – kérdeztem, és az ágytámlának dőltem
- Tudod, jól miről beszélek! Mi lesz Tylerrel, és veled?
- Semmi. – vontam meg a vállam – Igaza volt. Én voltam a hülye.
- Ezt most nem értem. – rázta meg a fejét, mire sóhajtottam
- Megmondtam neki, hogy ez nem volt más csak szex. Erre ma ő is ugyanezt vágta a fejemhez, és igaza volt. Nem tartozunk egymásnak semmivel. Ellenségek vagyunk. Nem több. – mondtam halkan
- Szóval tovább fogtok harcolni egymással?
- Igen.
- És… biztos vagy benne, hogyha találkoztok megtudod majd őt ölni? – nem válaszoltam. Ez egy nagyon jó kérdés.
2010. május 28., péntek
2010. május 22., szombat
Dark Night 14. fejezet
14. fejezet
- Minden rendben? – kérdezte Emma mikor leállítottam a motort a főhadiszállásnál.
- Igen… azt hiszem. – mondtam bólogatva. A barátnőm bíztatóan rám mosolygott, amit én halványan viszonoztam.
- Hölgyeim, megzavarhatom a bájcsevelyt? – Nick a kocsi motorháztetejének támaszkodva nézett ránk. – Szeretnék beszélni Helenaval, ha lehet! – mondta mosolyogva Emmara nézve.
- Menjek? – kérdezte tőlem bizonytalanul.
- Semmi baj. Nickel nagyon jó kapcsolatban állunk egymással. – mondtam le nem véve a szemem az előttem álló vámpírról.
- Ez, így van! – Emma egyikünkről a másikunkra nézett, majd megrázta a fejét
- Később beszélünk! – mondta mielőtt még eltűnt volna a szemem elől. Már épp ki akartam szállni a kocsiból, mikor Nick ült be mellém az anyósülésre.
- Kiszálltam volna!
- Tudom, de engem jó modorra neveltek. – mosolygott rám. Ezzel azért vezekelnék, de nem mondtam inkább semmit.
- Mit akarsz? – kérdeztem rá nézve
- Csak gratulálni akartam. Nem volt semmi, hogy meg tudtad mi a vámpírok elleni fegyver, és még… bizonyítékot is hoztál. Ezt már nevezem! – mondta elismerően, de valami bujkált a hangjában
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hogy én? Semmire. – rázta meg mosolyogva a fejét – Csak tudod… elég furcsa hogy ilyen hamar megtudtad. Az pedig még furcsább, hogy még szereztél is belőle. Lucast nem érdekli hogy honnan szerezted, mert nem akar belefolyni a piszokos ügyeidbe. De azért engem nagyon érdekelni, hogy kitől van. Ilyet csak egy tégla tud szerezni. Tyler beszélt?
- Hogy jön ide Tyler? – kérdeztem nem éppen kedvesen
- Találkoztál vele tegnap igaz? – nem válaszoltam, és ez nagyon nem volt jó ötlet. Elmosolyodott. – Soha nem gondoltam volna, hogy összeállsz egy farkassal.
- Nem álltam senkivel sem össze! Vannak kapcsolataim, és olyanok is akik tartoznak nekem. Csak megkérdeztem valakit, hogy mit tud a fegyverről, és ő elhozta ezt! Ez nem bűn. – vontam meg a vállam
- És…. Ki lőtt rád? Tylerrel eldurvultak a dolgok?! Él még, vagy… már megölted? – kérdezte kíváncsian
- Most fejeztük be a beszélgetést! – jelentettem ki, és kiszálltam a kocsiból. Már az ajtóban voltam, mikor Nick megszólalt
- Azt hallottam szép lakása van Tylernek. Igaz ez, vagy te csak az ágyat nézted meg közelebbről? – kérdezte mosolyogva. Inkább elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, és aludni indultam.
Hónapok óta most aludtam végig egy egész délutánt álommentesen. El sem hiszem. Lehet, hogy csak egy kiadós szex kellett? Ha ezt tudom már rég találtam volna valakit, de… félek bárki nem lenne jó nekem. Nem mintha olyan finnyás lennék, de most csak egy valaki van akivel ezt eltudnám képzelni. Halvány lila gőzöm sincs, hogy honnan vette ezeket Nick amiket nekem mondott, de lehet hogy nem is kéne tudnom. Mindenre képes ha valamit megakar tudni. El kéne felejtenem a tegnap délutánt. Nagyon gyorsan. Emma azt mondta ma nem tud velem jönni bulizni, így egyedül megyek. Úristen! Én, bulizni? Nagyon rég nem voltam már, de most megyek és kész. Talán találok egy jó pasit aki elfeledteti velem a tegnapot. Kikászálódtam az ágyból, és öltözni indultam. Fél óra töprengés után megtaláltam a megfelelő ruhát. Ha pasit kell felszedni legyünk kihívóak nem igaz?! Kivettem egy farmerszoknyát, és egy sötétkék pánt nélküli toppot. Valamint kerestem hozzá egy magas sarkú szandált, és ékszereket. Mivel az ezüstöt nem bírom ezért egy arany nagy karika fülbevaló, és egy nyaklánc mellett döntöttem, amit a családi címerünk díszít. Danielnek egy gyűrűje van ugyanezzel a címerrel. Magamra kentem egy kis sminket, de nem sokat. Nem vagyok oda érte, de a ruhám megköveteli. Rúzst nem is kentem csak egy kis szájfényt. Hirtelen Emma jelent meg mellettem fekete kosztümben.
- Hogy festek? – kérdeztem felé fordulva
- Wáo….. nem is tudok szóhoz jutni. Ki vagy, és mit tettél a barátnőmmel hogy ezt vette fel? – elmosolyodtam – Nem megy veled senki? – megráztam a fejem. – Biztos hogy egyedül akarsz menni? – kérdezte aggódva
- Nem lesz semmi bajom. Ha pedig egyszer felszabadulsz együtt fogunk bulizni. – mentem el mellette és összeszedtem a cuccaimat egy táskába. Lehet hogy paranoiás vagyok, de azért egy kis pisztolyt is elraktam.
- Ettől egy kicsit megnyugodtam. – mutatott a fegyverre a táskámban
- Nem vagyok bolond, hogy egy vérfarkasokkal teli városban pisztoly nélkül mászkáljak. – Emma sóhajtott
- Vigyázz magadra, és…. Próbáld elkerülni Tylert! – mondta halkan
- Meglesz! – megpusziltam az arcát, és kimentem a szobából. Furcsán éreztem magam ennyi sznob között miniszoknyában, és magas sarkúban. A harcosok még nem mentek el, így legnagyobb bánatomra hallgathattam a véleményüket.
- Ezt nevezem Helena! Ha megvársz elkísérlek! – mosolygott Nicholas
- Ne álmodozz! – kiáltottam vissza. Csak Danielel, ne találkozzak! Rögtön elő fog bújni a védő báty szerepe. Lementem a lépcsőn, és magamban káromkodtam. Daniel épp Lucasal beszélgetett a bejárat közepén. A bátyám háttal állt nekem, de Lucas észre vett. Elakadó lélegzettel nézett rám. Lementem a lépcsőn, mire Daniel is odafordult.
- Hello fiúk! – köszöntem mosolyogva. Ledermedve álltak előttem
- Hová, hová hugi?
- Ööö….. még nem tudom. – vonta meg a vállam. – Majd kialakul.
- Örülök, hogy végre kikapcsolódsz egy kicsit. – mondta mosolyogva Lucas
- Én is. Most viszont megyek. Jó vadászatot!
- Egyedül mész? – kérdezte aggódva Daniel. Nem megmondtam?
- Igen. Emma nem ér rá.
- Vigyázz magadra, és hívj ha kell egy fuvar!
- Oké. – elbúcsúztam tőlük, és beszálltam a fekete Mercibe, ami egész nyugodtan mondhatom hogy lassan a sajátom lesz, mert mindig ezzel megyek mindenhova.
A Zöld Sárkány egyik asztalánál ültem egy pohár mohitót iszogatva. Felhívtam Jeremyt, hogy még se legyek egyedül. Ő pedig készséggel igent mondott. Még nógatnom se kellett. Jó fiú! Épp ekkor lépett be az ajtón én pedig mosolyogva magamhoz intettem. Nem öltözött nagyon ki. Farmer, kék ing, és a szokásos barna kabát.
- Jól nézel ki! – mosolygott rám
- Köszi Jer! Ülj le! – az asztalhoz hívtam a pincért. Jeremy kért egy wiskyt. A klub ezen része csendes. Ha valaki táncolni akar átmegy a másik részlegre, ahol a diszkó van. Ha már eleget ittam talán van esély rá, hogy ott végzem.
- Mit szóltak a fegyverhez? – kérdezte, Jer
- Szerinted? Meglepődtek, és azt kérdezték, hogy honnan szereztem.
- De ugye nem…
- Nem, nem árultalak el. Ne aggódj! Soha nem tenném ezt tudhatnád. – fogtam meg a kezét, mire elmosolyodott. Kiittam az italomat, és elnézést kérve Jeremytől kimentem a mosdóba. Rendbe hoztam a sminkemet, és már kint is voltam. Azt tudni kell, hogy mosdó épp a diszkóba átvezető ajtaja mellett van. Épp a táskámban kutattam mikor valakik nekem ütköztek.
- Ó, sajnálom én csak… – elakadt a lélegzetem. Előttem Tyler állt az oldalán egy-egy szöszi spinével, és boldogan nevetgéltek. Mind a kettőn még az enyémnél is rövidebb miniszoknya, és egy semmit nem takaró top volt. A 20 centis magas sarkúról már ne is beszéljünk. Nem bírtam megszólalni. – Te meg mit keresel itt? – kérdeztem halkan
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Főleg ilyen ruhában. – mondta komolyan.
- Hát egy biztos. Hamar felejtesz. – Tyler arca kifejezéstelenné vált
- Mackó, ki ez a nő? – kérdezte az egyik szöszi.
- Senki. – vonta meg a vállát. A szemem égni kezdett. Nem fogok bőgni!
- Akkor menjünk bulizzunk egy kicsit! – mondta mosolyogva a másik szőkeség, és megcsókolta Tylert. Inkább félre néztem, és Jeremyhez indultam. Ő is engem nézett, és fogalma sem volt mit gondoljon.
- Öröm volt látni Helena! – kiáltott utánam Tyler, majd hangos nevetés kíséretében elment a szöszikkel.
- Mond, hogy rosszul láttam!
- Sajnos nem. – ráztam meg a fejem
- Akarsz beszélni róla, vagy jobb ha nem tudom mit történt?
- Az utóbbi. – mondtam halkan, majd felhajtottam egy pohár wiskyt.
- Jobb lenne ha máshová mennénk! Nem szeretném ha Tyler meglátná, hogy egy vámpírral vagyok. – bólintottam. Igaza van. Az senkinek nem lenne jó. Mondjuk nem hiszem, hogy Tyler most velünk lenne elfoglalva. Van jobb dolga is.
Végül a Kék bárban kötöttünk ki. Jeremy próbált velem beszélni, de nem sokra ment. Nem tudtam rá figyelni. Egyre csak Tyler és az a két nő lebegett a szemem előtt. Tudnom kell mi van most! Elköszöntem Jeremytől, és elmentem elkövetni életem legnagyobb baklövését. 200-al szeltem az utat, míg el nem értem az elit környéket. Egy több száz emeltes felhőkarcoló előtt parkoltam le. Csak tudnám miért jó nekem ha idejövök? Tegnap menekültem innen. Most meg… Beszálltam a liftbe, és a legfelső emeletre vezető gombot megnyomtam. A szívem a torkomban dobogott, és egy örökké valóságnak tűnt amíg felértem. Hál’istennek hajnali háromkor nem liftezik már senki. Ahogy megállt kirohantam, és Tyler ajtaja előtt megtorpantam. Már a csöngőn volt a kezem, de nem nyomta meg. Mire számítok? Hogy nincs itthon, és még bulizik? Lehet jobb lenne minthogy azt csinálja amire gondolok. Nyeltem egy nagyot, és csöngettem. Eltelt pár perc, és nem jött ki senki. Már indultam volna, mikor kinyílt az ajtó, és Tyler állt előttem félmeztelenül egy lepedőt az alfelére tekerve.
- Nocsak, Helena! Te vagy az utolsó akire számítottam. – lazán az ajtófélfának dőlt
- Beszélnünk kell! – mondtam halkan
- Nem a legmegfelelőbb alkalom. Vendégeim vannak. – benéztem a válla fölött, és elszorult a torkom. A két szöszi a hatalmas ágyon feküdt kiterülve. Úgy tűnt békésen alszanak. Pontosan úgy néztek ki mint akik egy kiadós szexet pihennek ki. A lepedő gyűrött volt, a két lány arca pedig piros a hajuk pedig kócos. Nem rég végezhettek. Nyeltem egyet.
- Ez mindent megmagyaráz! – suttogtam
- Mégis mire számítottál? Hogy megáll az élet nélküled? Nagyon tévedsz! Hisz te mondtad Helena! Ez nem volt más csak szex. Ennyi. – könnyes szemmel néztem rá
- Igazad van. Én voltam a hülye. Azt gondoltam….. – nem folytattam inkább megráztam a fejem. – Hát akkor… Jó szórakozást! – suttogtam, és kicsordult az első könnycsepp. Tyler nem mondott semmit. Megráztam a fejem, és a lifthez indultam.
- Minden rendben? – kérdezte Emma mikor leállítottam a motort a főhadiszállásnál.
- Igen… azt hiszem. – mondtam bólogatva. A barátnőm bíztatóan rám mosolygott, amit én halványan viszonoztam.
- Hölgyeim, megzavarhatom a bájcsevelyt? – Nick a kocsi motorháztetejének támaszkodva nézett ránk. – Szeretnék beszélni Helenaval, ha lehet! – mondta mosolyogva Emmara nézve.
- Menjek? – kérdezte tőlem bizonytalanul.
- Semmi baj. Nickel nagyon jó kapcsolatban állunk egymással. – mondtam le nem véve a szemem az előttem álló vámpírról.
- Ez, így van! – Emma egyikünkről a másikunkra nézett, majd megrázta a fejét
- Később beszélünk! – mondta mielőtt még eltűnt volna a szemem elől. Már épp ki akartam szállni a kocsiból, mikor Nick ült be mellém az anyósülésre.
- Kiszálltam volna!
- Tudom, de engem jó modorra neveltek. – mosolygott rám. Ezzel azért vezekelnék, de nem mondtam inkább semmit.
- Mit akarsz? – kérdeztem rá nézve
- Csak gratulálni akartam. Nem volt semmi, hogy meg tudtad mi a vámpírok elleni fegyver, és még… bizonyítékot is hoztál. Ezt már nevezem! – mondta elismerően, de valami bujkált a hangjában
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hogy én? Semmire. – rázta meg mosolyogva a fejét – Csak tudod… elég furcsa hogy ilyen hamar megtudtad. Az pedig még furcsább, hogy még szereztél is belőle. Lucast nem érdekli hogy honnan szerezted, mert nem akar belefolyni a piszokos ügyeidbe. De azért engem nagyon érdekelni, hogy kitől van. Ilyet csak egy tégla tud szerezni. Tyler beszélt?
- Hogy jön ide Tyler? – kérdeztem nem éppen kedvesen
- Találkoztál vele tegnap igaz? – nem válaszoltam, és ez nagyon nem volt jó ötlet. Elmosolyodott. – Soha nem gondoltam volna, hogy összeállsz egy farkassal.
- Nem álltam senkivel sem össze! Vannak kapcsolataim, és olyanok is akik tartoznak nekem. Csak megkérdeztem valakit, hogy mit tud a fegyverről, és ő elhozta ezt! Ez nem bűn. – vontam meg a vállam
- És…. Ki lőtt rád? Tylerrel eldurvultak a dolgok?! Él még, vagy… már megölted? – kérdezte kíváncsian
- Most fejeztük be a beszélgetést! – jelentettem ki, és kiszálltam a kocsiból. Már az ajtóban voltam, mikor Nick megszólalt
- Azt hallottam szép lakása van Tylernek. Igaz ez, vagy te csak az ágyat nézted meg közelebbről? – kérdezte mosolyogva. Inkább elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, és aludni indultam.
Hónapok óta most aludtam végig egy egész délutánt álommentesen. El sem hiszem. Lehet, hogy csak egy kiadós szex kellett? Ha ezt tudom már rég találtam volna valakit, de… félek bárki nem lenne jó nekem. Nem mintha olyan finnyás lennék, de most csak egy valaki van akivel ezt eltudnám képzelni. Halvány lila gőzöm sincs, hogy honnan vette ezeket Nick amiket nekem mondott, de lehet hogy nem is kéne tudnom. Mindenre képes ha valamit megakar tudni. El kéne felejtenem a tegnap délutánt. Nagyon gyorsan. Emma azt mondta ma nem tud velem jönni bulizni, így egyedül megyek. Úristen! Én, bulizni? Nagyon rég nem voltam már, de most megyek és kész. Talán találok egy jó pasit aki elfeledteti velem a tegnapot. Kikászálódtam az ágyból, és öltözni indultam. Fél óra töprengés után megtaláltam a megfelelő ruhát. Ha pasit kell felszedni legyünk kihívóak nem igaz?! Kivettem egy farmerszoknyát, és egy sötétkék pánt nélküli toppot. Valamint kerestem hozzá egy magas sarkú szandált, és ékszereket. Mivel az ezüstöt nem bírom ezért egy arany nagy karika fülbevaló, és egy nyaklánc mellett döntöttem, amit a családi címerünk díszít. Danielnek egy gyűrűje van ugyanezzel a címerrel. Magamra kentem egy kis sminket, de nem sokat. Nem vagyok oda érte, de a ruhám megköveteli. Rúzst nem is kentem csak egy kis szájfényt. Hirtelen Emma jelent meg mellettem fekete kosztümben.
- Hogy festek? – kérdeztem felé fordulva
- Wáo….. nem is tudok szóhoz jutni. Ki vagy, és mit tettél a barátnőmmel hogy ezt vette fel? – elmosolyodtam – Nem megy veled senki? – megráztam a fejem. – Biztos hogy egyedül akarsz menni? – kérdezte aggódva
- Nem lesz semmi bajom. Ha pedig egyszer felszabadulsz együtt fogunk bulizni. – mentem el mellette és összeszedtem a cuccaimat egy táskába. Lehet hogy paranoiás vagyok, de azért egy kis pisztolyt is elraktam.
- Ettől egy kicsit megnyugodtam. – mutatott a fegyverre a táskámban
- Nem vagyok bolond, hogy egy vérfarkasokkal teli városban pisztoly nélkül mászkáljak. – Emma sóhajtott
- Vigyázz magadra, és…. Próbáld elkerülni Tylert! – mondta halkan
- Meglesz! – megpusziltam az arcát, és kimentem a szobából. Furcsán éreztem magam ennyi sznob között miniszoknyában, és magas sarkúban. A harcosok még nem mentek el, így legnagyobb bánatomra hallgathattam a véleményüket.
- Ezt nevezem Helena! Ha megvársz elkísérlek! – mosolygott Nicholas
- Ne álmodozz! – kiáltottam vissza. Csak Danielel, ne találkozzak! Rögtön elő fog bújni a védő báty szerepe. Lementem a lépcsőn, és magamban káromkodtam. Daniel épp Lucasal beszélgetett a bejárat közepén. A bátyám háttal állt nekem, de Lucas észre vett. Elakadó lélegzettel nézett rám. Lementem a lépcsőn, mire Daniel is odafordult.
- Hello fiúk! – köszöntem mosolyogva. Ledermedve álltak előttem
- Hová, hová hugi?
- Ööö….. még nem tudom. – vonta meg a vállam. – Majd kialakul.
- Örülök, hogy végre kikapcsolódsz egy kicsit. – mondta mosolyogva Lucas
- Én is. Most viszont megyek. Jó vadászatot!
- Egyedül mész? – kérdezte aggódva Daniel. Nem megmondtam?
- Igen. Emma nem ér rá.
- Vigyázz magadra, és hívj ha kell egy fuvar!
- Oké. – elbúcsúztam tőlük, és beszálltam a fekete Mercibe, ami egész nyugodtan mondhatom hogy lassan a sajátom lesz, mert mindig ezzel megyek mindenhova.
A Zöld Sárkány egyik asztalánál ültem egy pohár mohitót iszogatva. Felhívtam Jeremyt, hogy még se legyek egyedül. Ő pedig készséggel igent mondott. Még nógatnom se kellett. Jó fiú! Épp ekkor lépett be az ajtón én pedig mosolyogva magamhoz intettem. Nem öltözött nagyon ki. Farmer, kék ing, és a szokásos barna kabát.
- Jól nézel ki! – mosolygott rám
- Köszi Jer! Ülj le! – az asztalhoz hívtam a pincért. Jeremy kért egy wiskyt. A klub ezen része csendes. Ha valaki táncolni akar átmegy a másik részlegre, ahol a diszkó van. Ha már eleget ittam talán van esély rá, hogy ott végzem.
- Mit szóltak a fegyverhez? – kérdezte, Jer
- Szerinted? Meglepődtek, és azt kérdezték, hogy honnan szereztem.
- De ugye nem…
- Nem, nem árultalak el. Ne aggódj! Soha nem tenném ezt tudhatnád. – fogtam meg a kezét, mire elmosolyodott. Kiittam az italomat, és elnézést kérve Jeremytől kimentem a mosdóba. Rendbe hoztam a sminkemet, és már kint is voltam. Azt tudni kell, hogy mosdó épp a diszkóba átvezető ajtaja mellett van. Épp a táskámban kutattam mikor valakik nekem ütköztek.
- Ó, sajnálom én csak… – elakadt a lélegzetem. Előttem Tyler állt az oldalán egy-egy szöszi spinével, és boldogan nevetgéltek. Mind a kettőn még az enyémnél is rövidebb miniszoknya, és egy semmit nem takaró top volt. A 20 centis magas sarkúról már ne is beszéljünk. Nem bírtam megszólalni. – Te meg mit keresel itt? – kérdeztem halkan
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Főleg ilyen ruhában. – mondta komolyan.
- Hát egy biztos. Hamar felejtesz. – Tyler arca kifejezéstelenné vált
- Mackó, ki ez a nő? – kérdezte az egyik szöszi.
- Senki. – vonta meg a vállát. A szemem égni kezdett. Nem fogok bőgni!
- Akkor menjünk bulizzunk egy kicsit! – mondta mosolyogva a másik szőkeség, és megcsókolta Tylert. Inkább félre néztem, és Jeremyhez indultam. Ő is engem nézett, és fogalma sem volt mit gondoljon.
- Öröm volt látni Helena! – kiáltott utánam Tyler, majd hangos nevetés kíséretében elment a szöszikkel.
- Mond, hogy rosszul láttam!
- Sajnos nem. – ráztam meg a fejem
- Akarsz beszélni róla, vagy jobb ha nem tudom mit történt?
- Az utóbbi. – mondtam halkan, majd felhajtottam egy pohár wiskyt.
- Jobb lenne ha máshová mennénk! Nem szeretném ha Tyler meglátná, hogy egy vámpírral vagyok. – bólintottam. Igaza van. Az senkinek nem lenne jó. Mondjuk nem hiszem, hogy Tyler most velünk lenne elfoglalva. Van jobb dolga is.
Végül a Kék bárban kötöttünk ki. Jeremy próbált velem beszélni, de nem sokra ment. Nem tudtam rá figyelni. Egyre csak Tyler és az a két nő lebegett a szemem előtt. Tudnom kell mi van most! Elköszöntem Jeremytől, és elmentem elkövetni életem legnagyobb baklövését. 200-al szeltem az utat, míg el nem értem az elit környéket. Egy több száz emeltes felhőkarcoló előtt parkoltam le. Csak tudnám miért jó nekem ha idejövök? Tegnap menekültem innen. Most meg… Beszálltam a liftbe, és a legfelső emeletre vezető gombot megnyomtam. A szívem a torkomban dobogott, és egy örökké valóságnak tűnt amíg felértem. Hál’istennek hajnali háromkor nem liftezik már senki. Ahogy megállt kirohantam, és Tyler ajtaja előtt megtorpantam. Már a csöngőn volt a kezem, de nem nyomta meg. Mire számítok? Hogy nincs itthon, és még bulizik? Lehet jobb lenne minthogy azt csinálja amire gondolok. Nyeltem egy nagyot, és csöngettem. Eltelt pár perc, és nem jött ki senki. Már indultam volna, mikor kinyílt az ajtó, és Tyler állt előttem félmeztelenül egy lepedőt az alfelére tekerve.
- Nocsak, Helena! Te vagy az utolsó akire számítottam. – lazán az ajtófélfának dőlt
- Beszélnünk kell! – mondtam halkan
- Nem a legmegfelelőbb alkalom. Vendégeim vannak. – benéztem a válla fölött, és elszorult a torkom. A két szöszi a hatalmas ágyon feküdt kiterülve. Úgy tűnt békésen alszanak. Pontosan úgy néztek ki mint akik egy kiadós szexet pihennek ki. A lepedő gyűrött volt, a két lány arca pedig piros a hajuk pedig kócos. Nem rég végezhettek. Nyeltem egyet.
- Ez mindent megmagyaráz! – suttogtam
- Mégis mire számítottál? Hogy megáll az élet nélküled? Nagyon tévedsz! Hisz te mondtad Helena! Ez nem volt más csak szex. Ennyi. – könnyes szemmel néztem rá
- Igazad van. Én voltam a hülye. Azt gondoltam….. – nem folytattam inkább megráztam a fejem. – Hát akkor… Jó szórakozást! – suttogtam, és kicsordult az első könnycsepp. Tyler nem mondott semmit. Megráztam a fejem, és a lifthez indultam.
2010. május 14., péntek
Dark Night 13. fejezet
13. fejezet
Nem néztem hátra csak mentem. Semmi kedvem belegondolni mit csináltam. Tyler arckifejezésére pedig még úgyse. Hát mit mondjak, nem vagyok büszke magamra az biztos. Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! Felejtsd el! Ha az olyan könnyű lenne. Kifújtam a benn tartott levegőt, és beparkoltam a garázsba.
- Ááá megjött Csipkerózsika! Örülök, hogy megtisztelsz minket! – gúnyolódott Nicholas
- Nincs kedvem most hozzád! – közöltem hidegen, majd Lucas irodájába mentem. Megtorpantam az ajtóban, de bekopogtam.
- Gyere! – szólt ki hangosan Lucas. Nem úgy léptem be az irodába mint tegnap. Nem volt bennem félelem, de nyugodt sem voltam. Ahogy megálltam az íróasztal előtt belekezdtem a mondanivalómba.
- Sajnálom hogy nem jöttem vissza. Én tényleg akartam, de….. hosszabbra nyúlt ez….. az egész mint azt gondoltam. Soha többet nem fog előfordulni. Esküszöm…..
- Befejezted? – vonta föl a szemöldökét Lucas
- Igen. – mondtam halkan. Felemelkedett a székéből, és az asztal sarkára ült.
- Nem haragszok rád, de….. Daniel nagyon aggódott érted. Hol voltál? – már nyitottam volna a szám, hogy válaszoljak, de ekkor a bátyám rontott be az irodába, és szorosan megölelt.
- Hál’istennek semmi bajod. Nicholas mondta, hogy visszajöttél. Nagyon megijesztettél hallod?! Már azt hittem valami bajod esett. – simogatta meg az arcom. Pont úgy viselkedett mint kiskoromban
- Nyugi Danny! Már itt vagyok. – mondtam mosolyogva. Lucas megköszörülte a torkát, mire ránéztünk.
- Elnézést, de….. kíváncsi vagyok hol volt egész este ez a mi kis ma született bárányunk. – mosolygott Lucas, de én nem tudtam viszonozni.
- Az este….. a Kék bár sikátoránál találkoztam…… két vérfarkassal. Nem tűntek veszélyesnek így rájuk támadtam. Csak az volt a gond, hogy ameddig az egyiket leszereltem a másik rám lőtt.
- Micsoda? – kérdezte Daniel, majd a tekintete a szakadt ruhámra tévedt
- Már jól vagyok, de nem tudtam időben visszajönni, így….. kivettem egy hotelszobát. Helyre hoztam magam, és elaludtam. Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem. – hajtottam le a fejem. Ennél jobb hazugság per pillanat nem jut eszembe
- Az a lényeg, hogy már jól vagy. – mosolygott Lucas – És….. legalább megérte? – még csak most jutott eszembe a pisztoly tár. A kabátzsebemből kivettem a borítékot. Tyler nem vette észre, vagy nem akarta elvenni? Mindegy, már nem lényeg. Lucasnak nyújtottam a borítékot.
- De még hogy. – összehúzott szemmel kivette a tárat, és vizsgálni kezdte
- Mi ez?
- A vámpírok elleni fegyver.- Daniel, és Lucas rám meredtek. Én pedig elmondtam mindent amit Jeremy nekem mondott.
- Ha ez igaz, akkor veszélyben vagyunk. Nagyon nagy veszélyben. – Lucas megkerülte az asztalt, és leült – Felhívom a többi ország vámpír főhadiszállásait, és figyelmeztetem őket. De…. ennél többet nem tehetünk egyenlőre. Ti pedig ezentúl még jobban vigyázzatok! Helenanak szerencséje volt, hogy nem ezt lőtték belé. – nem néztem Danielre, de tudtam hogy megmerevedett mellettem. – Szóval… csak óvatosan. Amúgy…honnan szerezted ezt?
- Megvannak a kapcsolataim – kétkedve nézett rám, de nem firtatta a dolgot. Ezzel ő lezártnak tekintette a témát. A bátyám már indult is volna, de én maradtam a helyemen. – Van még valami? – nézett fel rám Lucas. Bólintottam.
- Szeretnék pár nap szabadságot kérni. – közöltem, mire mind a ketten rám meredtek. Ismét. Ennyire nagydolog ez? – Tudom, hogy nem a legjobb alkalom, és hogy……
- Ne, ne magyarázkodj! Csak ez elég váratlanul ért. – hüledezett Lucas
- Ez azt jelenti, hogy nem? – vontam föl a szemöldököm
- Helena tíz éve nem kértél még csak egy órát sem. Most van, valami különös oka?
- Pihennem kell. Ez a….. Tyler utáni vadászat kivett belőlem. Csak pár nap, és utána minden visszaáll a régi kerékvágásba.
- A magam részéről nem bánom, hogy egy kicsit kifújod magad. – mosolygott – Rendben. Kapsz pár napot ha megígéred, hogy távol tartod magad minden olyan dologtól aminek köze van a vérfarkasokhoz, a harchoz, és Tylerhez. – nyeltem egy nagyot amikor kimondta a nevét, de bólintottam.
- Köszönöm. – mondtam halkan, majd a hitetlenkedő bátyám mellett elmenve a szobámba mentem. Minden ruhát a kukába dobtam. Nem akarom érezni Tyler szagát sehol. Többek között azért kértem pár nap pihit, mert még véletlenül sem szeretnék Tylerbe botlani. Viszont ma este még van egy feladatom. Lecseréltem a ruhákat egy koptatott farmerre, magas sarkú cipőre, és egy fekete toppra. Nyár van Londonban, és az éjszakák nem hidegek, de ha azok lennének akkor sem fázhatnék meg. Fogtam egy fekete retikül táskát, és Emma szobájába mentem. Ahogy kopogtam azonnal kinyitotta.
- Kitört a harmadik világháború, vagy mi a szösz?! – kérdezte mosolyogva, de én csak a szememet forgattam. Emmán egy fehér szövetnadrág, és egy sötét lila póló volt.
- Szabadságon vagyok, és ezt veled szeretném megünnepelni. – mosolyogtam rá, mire ő egy kicsit eltátotta a száját. – Na, mi lesz? Megyünk pletyizni, vagy itt maradsz?! – a barátnőm felébredt a hirtelen sokkból, és felvette a vállára a táskáját
- Erre vártam! – karolt belém, majd a kocsikhoz indultunk.
Egy otthonos kis kávézóban ültünk egymással szemben, és teát iszogattunk. Furcsa, hogy a hajnali órákban két nő egyedül iszogat, de legalább nincs olyan tömeg. Már mindent elmondtam Emmának töviről hegyire. Nem bírtam volna magamban tartani, és tudom hogy nem fogja senkinek elmondani.
- Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél vele. – mondta halkan
- Én sem. – sóhajtottam
- Legalább jó volt? – kérdezte kíváncsian, mire én felnevettem – Jaj, ne már! Komolyan, milyen volt? – úgy sem fog addig békén hagyni amíg nem mondom el
- Volt már pár kalandom, de ez….. mindet felülmúlta. – mosolyogtam – De ez nem változtat semmin. – komolyodtam el
- Mire gondolsz? – kérdezte és belekortyolt a teájába
- Ettől még minden ugyanolyan lesz mint régen. Ellenségek maradtunk.
- Ha szereted ez nem számít. – mondta Emma, mire megráztam a fejem
- Nem szeretem…. – próbáltam tiltakozni, de a barátnőm tekintete belém fojtotta a szót- Na jó. Nem közömbös nekem, de akkor sem vagyok szerelmes
- Még- suttogta sokat sejtetően – Miatta kértél egy kis szabit igaz?- bólintottam – De remélem tudod, hogy nem menekülhetsz előle egész életedben.
- Én vámpír vagyok, ő pedig vérfarkas. Ez már elvből lejátszott menet.
- Lehet, hogy én is így látnám a dolgot a helyedben, de….. nem azért mondod ezt csak, mert nem tudod őt tíz éve elkapni?
- Ha csak egy vérfarkas lenne akivel életemben egyszer találkoztam, akkor sem lenne ennek a kapcsolatnak jövője.
- Most engem akarsz meggyőzni, vagy magadat? – kérdezte a csészéje mögül. Nem válaszoltam. Nagyon jó kérdés. Még én magam sem tudom erre a választ. Kinéztem az ablakon, és nem hittem a szememnek.
- Te jó ég! – suttogtam, mire Emma is követte a tekintetemet.
- Ennyit az elkerülésről. – sóhajtotta
- Nem gond, ha megyünk? – kérdeztem, mire Emma megrázta a fejét. Elkaptam a tekintetem a túloldalról engem vizslató Tylerről. Elővettem a pénzt, és még némi borravalót is hagytam az asztalon, majd Emmával együtt kifelé mentünk. Nem láttam Tylert, de ez még nem jelenti azt hogy elment. A kocsihoz indultunk.
- Szerinted elment? – kérdezte Emma. Nem félek Tylertől, és nem is fogok.
- Nem tudom. – ráztam meg a fejem, és nem néztem magam elé. Hiba volt. Pont nekiütköztem Tyler mellkasának. Emma felsikkantott mellettem. Én is ezt tettem volna, de visszafogtam magam.
- Beszélnünk kell. – mondta szárazon. Még nem öltözött át, és ugyanaz az ing volt rajta, mint… a dolgok előtt.
- Nekünk már nincs miről beszélnünk. – jelentettem ki, majd indultam volna, de megfogta a karom
- Beszélhetnék a barátnőddel négyszemközt? – nézett Emmara. A barátnőm rám nézett. Behunytam a szemem, és bólintottam.
- A kocsiban várlak. – suttogta halkan. Kinyitottam a szemem, de nem néztem Tylerre. Már nem fogta a karom.
- Mit akarsz? – kérdeztem hidegen
- Beszélnünk kell arról, ami köztünk történt.
- Nem történt semmi. Én már el is felejtettem. – mondtam szárazon. Nem láttam a tekintetét, de mivel nem szólalt meg a szemébe néztem. Harag bujkált benne.
- Legalább ne tagadd, hogy élvezted! – közölte hidegen.
- Rendben. Nem tagadom, élveztem. Most jobb? De ez nem változtat a tényen, hogy ez többet nem fordul elő!
- Ilyen könnyen eltudod felejteni?
- Igen. – mondtam határozottan – Tyler, ez nem volt más, csak egy kiadós szex. Semmi több. – hideg tekintettel mért végig
- Ha így gondolod jobb ha hagyjuk az egészet a fenébe! – mondta összeszorított fogakkal
- Igen. Így gondolom. – jelentettem ki, majd szó nélkül elmentem mellette.
Nem néztem hátra csak mentem. Semmi kedvem belegondolni mit csináltam. Tyler arckifejezésére pedig még úgyse. Hát mit mondjak, nem vagyok büszke magamra az biztos. Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! Felejtsd el! Ha az olyan könnyű lenne. Kifújtam a benn tartott levegőt, és beparkoltam a garázsba.
- Ááá megjött Csipkerózsika! Örülök, hogy megtisztelsz minket! – gúnyolódott Nicholas
- Nincs kedvem most hozzád! – közöltem hidegen, majd Lucas irodájába mentem. Megtorpantam az ajtóban, de bekopogtam.
- Gyere! – szólt ki hangosan Lucas. Nem úgy léptem be az irodába mint tegnap. Nem volt bennem félelem, de nyugodt sem voltam. Ahogy megálltam az íróasztal előtt belekezdtem a mondanivalómba.
- Sajnálom hogy nem jöttem vissza. Én tényleg akartam, de….. hosszabbra nyúlt ez….. az egész mint azt gondoltam. Soha többet nem fog előfordulni. Esküszöm…..
- Befejezted? – vonta föl a szemöldökét Lucas
- Igen. – mondtam halkan. Felemelkedett a székéből, és az asztal sarkára ült.
- Nem haragszok rád, de….. Daniel nagyon aggódott érted. Hol voltál? – már nyitottam volna a szám, hogy válaszoljak, de ekkor a bátyám rontott be az irodába, és szorosan megölelt.
- Hál’istennek semmi bajod. Nicholas mondta, hogy visszajöttél. Nagyon megijesztettél hallod?! Már azt hittem valami bajod esett. – simogatta meg az arcom. Pont úgy viselkedett mint kiskoromban
- Nyugi Danny! Már itt vagyok. – mondtam mosolyogva. Lucas megköszörülte a torkát, mire ránéztünk.
- Elnézést, de….. kíváncsi vagyok hol volt egész este ez a mi kis ma született bárányunk. – mosolygott Lucas, de én nem tudtam viszonozni.
- Az este….. a Kék bár sikátoránál találkoztam…… két vérfarkassal. Nem tűntek veszélyesnek így rájuk támadtam. Csak az volt a gond, hogy ameddig az egyiket leszereltem a másik rám lőtt.
- Micsoda? – kérdezte Daniel, majd a tekintete a szakadt ruhámra tévedt
- Már jól vagyok, de nem tudtam időben visszajönni, így….. kivettem egy hotelszobát. Helyre hoztam magam, és elaludtam. Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem. – hajtottam le a fejem. Ennél jobb hazugság per pillanat nem jut eszembe
- Az a lényeg, hogy már jól vagy. – mosolygott Lucas – És….. legalább megérte? – még csak most jutott eszembe a pisztoly tár. A kabátzsebemből kivettem a borítékot. Tyler nem vette észre, vagy nem akarta elvenni? Mindegy, már nem lényeg. Lucasnak nyújtottam a borítékot.
- De még hogy. – összehúzott szemmel kivette a tárat, és vizsgálni kezdte
- Mi ez?
- A vámpírok elleni fegyver.- Daniel, és Lucas rám meredtek. Én pedig elmondtam mindent amit Jeremy nekem mondott.
- Ha ez igaz, akkor veszélyben vagyunk. Nagyon nagy veszélyben. – Lucas megkerülte az asztalt, és leült – Felhívom a többi ország vámpír főhadiszállásait, és figyelmeztetem őket. De…. ennél többet nem tehetünk egyenlőre. Ti pedig ezentúl még jobban vigyázzatok! Helenanak szerencséje volt, hogy nem ezt lőtték belé. – nem néztem Danielre, de tudtam hogy megmerevedett mellettem. – Szóval… csak óvatosan. Amúgy…honnan szerezted ezt?
- Megvannak a kapcsolataim – kétkedve nézett rám, de nem firtatta a dolgot. Ezzel ő lezártnak tekintette a témát. A bátyám már indult is volna, de én maradtam a helyemen. – Van még valami? – nézett fel rám Lucas. Bólintottam.
- Szeretnék pár nap szabadságot kérni. – közöltem, mire mind a ketten rám meredtek. Ismét. Ennyire nagydolog ez? – Tudom, hogy nem a legjobb alkalom, és hogy……
- Ne, ne magyarázkodj! Csak ez elég váratlanul ért. – hüledezett Lucas
- Ez azt jelenti, hogy nem? – vontam föl a szemöldököm
- Helena tíz éve nem kértél még csak egy órát sem. Most van, valami különös oka?
- Pihennem kell. Ez a….. Tyler utáni vadászat kivett belőlem. Csak pár nap, és utána minden visszaáll a régi kerékvágásba.
- A magam részéről nem bánom, hogy egy kicsit kifújod magad. – mosolygott – Rendben. Kapsz pár napot ha megígéred, hogy távol tartod magad minden olyan dologtól aminek köze van a vérfarkasokhoz, a harchoz, és Tylerhez. – nyeltem egy nagyot amikor kimondta a nevét, de bólintottam.
- Köszönöm. – mondtam halkan, majd a hitetlenkedő bátyám mellett elmenve a szobámba mentem. Minden ruhát a kukába dobtam. Nem akarom érezni Tyler szagát sehol. Többek között azért kértem pár nap pihit, mert még véletlenül sem szeretnék Tylerbe botlani. Viszont ma este még van egy feladatom. Lecseréltem a ruhákat egy koptatott farmerre, magas sarkú cipőre, és egy fekete toppra. Nyár van Londonban, és az éjszakák nem hidegek, de ha azok lennének akkor sem fázhatnék meg. Fogtam egy fekete retikül táskát, és Emma szobájába mentem. Ahogy kopogtam azonnal kinyitotta.
- Kitört a harmadik világháború, vagy mi a szösz?! – kérdezte mosolyogva, de én csak a szememet forgattam. Emmán egy fehér szövetnadrág, és egy sötét lila póló volt.
- Szabadságon vagyok, és ezt veled szeretném megünnepelni. – mosolyogtam rá, mire ő egy kicsit eltátotta a száját. – Na, mi lesz? Megyünk pletyizni, vagy itt maradsz?! – a barátnőm felébredt a hirtelen sokkból, és felvette a vállára a táskáját
- Erre vártam! – karolt belém, majd a kocsikhoz indultunk.
Egy otthonos kis kávézóban ültünk egymással szemben, és teát iszogattunk. Furcsa, hogy a hajnali órákban két nő egyedül iszogat, de legalább nincs olyan tömeg. Már mindent elmondtam Emmának töviről hegyire. Nem bírtam volna magamban tartani, és tudom hogy nem fogja senkinek elmondani.
- Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél vele. – mondta halkan
- Én sem. – sóhajtottam
- Legalább jó volt? – kérdezte kíváncsian, mire én felnevettem – Jaj, ne már! Komolyan, milyen volt? – úgy sem fog addig békén hagyni amíg nem mondom el
- Volt már pár kalandom, de ez….. mindet felülmúlta. – mosolyogtam – De ez nem változtat semmin. – komolyodtam el
- Mire gondolsz? – kérdezte és belekortyolt a teájába
- Ettől még minden ugyanolyan lesz mint régen. Ellenségek maradtunk.
- Ha szereted ez nem számít. – mondta Emma, mire megráztam a fejem
- Nem szeretem…. – próbáltam tiltakozni, de a barátnőm tekintete belém fojtotta a szót- Na jó. Nem közömbös nekem, de akkor sem vagyok szerelmes
- Még- suttogta sokat sejtetően – Miatta kértél egy kis szabit igaz?- bólintottam – De remélem tudod, hogy nem menekülhetsz előle egész életedben.
- Én vámpír vagyok, ő pedig vérfarkas. Ez már elvből lejátszott menet.
- Lehet, hogy én is így látnám a dolgot a helyedben, de….. nem azért mondod ezt csak, mert nem tudod őt tíz éve elkapni?
- Ha csak egy vérfarkas lenne akivel életemben egyszer találkoztam, akkor sem lenne ennek a kapcsolatnak jövője.
- Most engem akarsz meggyőzni, vagy magadat? – kérdezte a csészéje mögül. Nem válaszoltam. Nagyon jó kérdés. Még én magam sem tudom erre a választ. Kinéztem az ablakon, és nem hittem a szememnek.
- Te jó ég! – suttogtam, mire Emma is követte a tekintetemet.
- Ennyit az elkerülésről. – sóhajtotta
- Nem gond, ha megyünk? – kérdeztem, mire Emma megrázta a fejét. Elkaptam a tekintetem a túloldalról engem vizslató Tylerről. Elővettem a pénzt, és még némi borravalót is hagytam az asztalon, majd Emmával együtt kifelé mentünk. Nem láttam Tylert, de ez még nem jelenti azt hogy elment. A kocsihoz indultunk.
- Szerinted elment? – kérdezte Emma. Nem félek Tylertől, és nem is fogok.
- Nem tudom. – ráztam meg a fejem, és nem néztem magam elé. Hiba volt. Pont nekiütköztem Tyler mellkasának. Emma felsikkantott mellettem. Én is ezt tettem volna, de visszafogtam magam.
- Beszélnünk kell. – mondta szárazon. Még nem öltözött át, és ugyanaz az ing volt rajta, mint… a dolgok előtt.
- Nekünk már nincs miről beszélnünk. – jelentettem ki, majd indultam volna, de megfogta a karom
- Beszélhetnék a barátnőddel négyszemközt? – nézett Emmara. A barátnőm rám nézett. Behunytam a szemem, és bólintottam.
- A kocsiban várlak. – suttogta halkan. Kinyitottam a szemem, de nem néztem Tylerre. Már nem fogta a karom.
- Mit akarsz? – kérdeztem hidegen
- Beszélnünk kell arról, ami köztünk történt.
- Nem történt semmi. Én már el is felejtettem. – mondtam szárazon. Nem láttam a tekintetét, de mivel nem szólalt meg a szemébe néztem. Harag bujkált benne.
- Legalább ne tagadd, hogy élvezted! – közölte hidegen.
- Rendben. Nem tagadom, élveztem. Most jobb? De ez nem változtat a tényen, hogy ez többet nem fordul elő!
- Ilyen könnyen eltudod felejteni?
- Igen. – mondtam határozottan – Tyler, ez nem volt más, csak egy kiadós szex. Semmi több. – hideg tekintettel mért végig
- Ha így gondolod jobb ha hagyjuk az egészet a fenébe! – mondta összeszorított fogakkal
- Igen. Így gondolom. – jelentettem ki, majd szó nélkül elmentem mellette.
2010. május 11., kedd
Dark night 12. fejezet
Sziasztok!
Bocsi a csúszásért, de nem volt időm! Most viszont itt az új feji! :D
puszi
Niky
12. fejezet
A sötétség kezdett halványodni. Már nem zuhantam, és hangokat is hallottam végre. Felébredtem. A szagok nem voltak ismerősek egyáltalán, csak egy valakit ismertem fel. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem a szobában. Egy luxuslakás. Nahát! Bárpult, bőrkanapé, és minden olyan ami nem két filléres dolog. Egy hatalmas francia ágyon feküdtem. A kabátom egy fotelben pihent. Felültem és a hasamhoz kaptam. Az a szemét farkas meglőtt, de annak már nyoma sincs. Semmi nem látszott a lőtt sebből. A bőrruhám a hasamnál felvolt vágva, de csak ott.
- Bocs a ruháért! – a hang irányába fordultam. Tudtam, hogy itt van mert éreztem a szagát, de eddig nem szólalt meg és el is feledkeztem róla. Egy bőrfotelben ült lazán. Farmer, és fekete ing volt rajta, mely nem volt teljesen begombolva így látni lehetett izmos felsőtestét. Mellette egy lehúzott redőnyű ablak volt. Tehát nappal van. Eddig is éreztem, de most legalább biztosra tudom. Nagyszerű. Itt ülök Tylerrel fogalmam sincs hogy hol, a fegyvereim nincsenek nálam, és nappal van ezért nem tudok elmenni. Mi jöhet még? – Sajnálom a bőrszerkót. Szerettem, de….. egyszer megnéznélek másban is. – mosolygott kacéran
- Ha jól tudom láttál már másban is.
- Igen estéjiben, de….. olyan ruhára gondoltam ami nem takar…… sokat. – rám kacsintott, de én csak megforgattam a szememet.
- Hol vannak a fegyvereim? – kérdeztem mikor nem láttam sehol
- Helena, szerinted hagyom hogy fegyver legyen nálad amikor ilyen közel vagy hozzám?! Ennél azért okosabb vagyok. – mosolygott rám
- Hát jó! Mi történt? Nem emlékszek nagyon semmire. – Tyler kényelmesen hátradőlt a fotelben, és a gyűrűjét forgatta. Eddig még soha nem vettem észre, hogy van neki pedig elég feltűnő. Végül a karfára fektette a kezeit.
- Megmentettelek. – mondta egyszerűen. Felnevettem. – Mi olyan mulatságos ezen?
- Te?! Engem?! Na persze. Miért tennél ilyet? – kérdeztem már komolyabban. Nem válaszolt, de nem engedte el a tekintetemet
- John rád lőtt és majdnem meghaltál, de még időben kiszedtem a golyót. Így begyógyult a seb, és már semmi bajod. – nem hittem a fülemnek. Ellenségek vagyunk, és ő megment?! Mi a fene folyik itt?
- Miért tetted? – ismételtem meg ismét a kérdést. Tyler sóhajtott, majd felállt.
- Ha akarsz lezuhanyozhatsz. Nem fogok zavarni. – a bárpulthoz sétált, és öntött magának egy pohár wiskyt. Lemásztam az ágyról, és felé mentem. Tyler nem nézett rám. A bárpultnak támaszkodtam, és rámeredtem. Ivott egy kortyot, majd rám nézett.
- Miért hoztál ide? – Tyler elmosolyodott
- Azért hogy rendbe hozhassam a sebedet.
- Akkor miért nem hagytál itt utána? – vontam föl a szemöldököm.
- Megakartam bizonyosodni róla, hogy túléled-e. – mondta halkan, majd kiitta a poharát
- Miért? – faggattam tovább
- Túl sokat kérdezel. Nem kéne menned zuhanyozni?! – kérdezte és töltött magának még egy pohárral
- Miért? – kérdeztem ismét, és mielőtt beleihatott volna a pohárba elvettem tőle, és én ittam meg. Nem olyan mint a vér, de egyenlőre megteszi. Tyler elmosolyodott
- Kérsz még? – nemet intettem
- Válaszolj! – mordultam rá, mire ő sóhajtott
- Egyszerűen csak megmentettelek, és kész. Inkább örülj neki, és ne kérdezősködj! – nem is kérdeztem többet. Ráhagytam a dolgot, és a fürdőbe mentem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót be is zártam. Tudom, hogy ha Tyler akarna így is betudna jönni, de…. az elv megvan legalább. Csak az a kérdés miért nem félek tőle? Nincs nálam se fegyver, se semmi, mégsem félek attól, hogy bármelyik percben megölhet. Nem mentett volna meg ha megakarna ölni. Ezzel csak a gáz, hogy én viszont megakarom őt ölni, de nem most. Így egyszerű lenne, de nem fair. Az ő részéről sem. Talán ezért mentett meg. Mert ő akar majd velem végezni, és nem akarta hogy más tegye meg helyette. Ha fordítva történt volna talán én is ezt tettem volna. Talán. Nem hallottam kintről zajt. Egy sóhaj után a tükörhöz mentem. Annyira nem is nézek ki ramatyul. A hajam kócos, a szemem karikás, és egy kicsit beesett az arcom a vérhiányától, de semmi komoly. Lehámoztam magamról a bőrruhát, és a szennyes kosár tetejére dobtam. Nem áll szándékomban itt hagyni, de egyenlőre jó helyen van ott. A fürdőben is luxus uralkodott. A farkasoknak is sok pénzük van, de minek herdálják el erre?! Dunsztom sincs, de valahogy nem is érdekel. Beálltam a forró zuhany alá, és élveztem a meleget. Kész felüdülés volt ennyi minden után. Próbáltam sietni nehogy Tyler meggondolja magát, és rám nyisson. Elzártam a vizet, és kerítettem egy törülközőt. Megfésültem a hajam, és máris nem voltam olyan rosszul. Már csak egy valami hiányzik. Vér. Behunytam a szemem, és hallgattam Tyler egyenletes szívdobogását. Éreztem a vére illatát, és elképzeltem ahogy belőle iszok. Felpattantak a szemeim, és elfeledtettem magammal még ennek a gondolatát is. Nem találtam semmi ruhát a bőrgöncöt pedig nem akartam visszavenni. Így egy köntösnél maradtam. Lehet hogy nem a legjobb választás, de a semminél még ez is több. A köntös fehér selyemből volt. Mi a fene? Nem valami hosszú. Nem hiszem, hogy ezt ő hordja. Ilyen sok nőt hoz fel ide, hogy köntöst is vesz nekik? De… ez miért is érdekel engem? Az ő élete nem az enyém. A köntös épphogy a combom felééig ért, de ez van. Ezt kell szeretni. Sóhajtottam, és kiléptem a fürdőből. Tyler most egy tálat tartott a kezében mely eperrel volt tele. Mikor meglátott elmosolyodott.
- Inkább ne mondj semmit. – tartottam fel a kezemet.
- Nem is kell. Pontosan ilyen ruhára gondoltam. – suttogta, majd félrebillentette fejjel jelentőségteljesen végigmért. Hirtelen olyan érzésem lett mintha meztelen lennék, pedig nem. A tekintete perzselt, így inkább nem vettem tudomásul. – Éhes vagy? – kérdezte miután minden porcikámat megnézte magának.
- Igen. – Csak nem arra amit te eszel. Ezt nem mondtam ki, de bennem volt. Tyler bólintott és a hűtőhöz sétált. Pár másodpercig kutatott, majd kivett egy zacskót és felém nyújtotta.
- Gondoltam szükséged lesz rá, miután annyi vért vesztettél. – rámeredtem a zacskó vérre. Pont erre van most szükségem. Elvettem tőle, és leültem a pulthoz. Tyler adott egy poharat. Beleöntöttem egy kis adagot, és belekortyoltam.
- Nullás. Nem rossz. – elmosolyodott
- Nem tudtam melyiket szereted, így maradtam ennél.
- Per pillanat bármilyen vért megtudnék inni. – suttogtam, és jó nagyot húztam a poharamból.
- Öröm nézni ahogy eszel. – mondta a pultra könyökölve.
- Képzelem milyen szexi lehet, ahogy vért iszok. – húztam el a szám.
- Az is. – mondta halkan. Pár másodpercig rámeredtem, majd kiittam a maradék vért még a tasakból is.
- Soha nem gondoltam volna hogy ezt mondom, de….. köszönöm. – néztem rá hálásan, Tyler elmosolyodott
- Igazán nincs mit. – barna szemébe néztem, és elolvadtam. Soha nem láttam még ennél szebb szempárt.
- Annyira furcsa ez az egész. – mondtam halkan.
- Tudom, mire gondolsz.
- Tudod? – vontam föl a szemöldököm
- Igen, mert nekem is valami hasonló jár a fejemben. – Tudom, hogy érzi a hangulatomat, és minden egyéb mást is amit érzek, de furcsa hogy ő is így van vele. Soha nem gondoltam volna hogy valaha egy szobában leszek vele. Főleg nem így.
- Amúgy hol vagyunk? – kérdeztem miközben körbe pillantottam
- A… lakásomon. – rámeresztettem a szemem
- Na ne! Ez komoly? Itt laksz? De hát…. azt hittem a többi vérfarkassal laksz egy helyen, mint….. – már majdnem azt mondtam, mint én és a többi vámpír, de még időben befogtam.
- Nekem van saját lakásom. Nem sokunknak van, de…. néhányunknak igen. Legalább majd tudod hova gyere, ha megakarsz ölni. – mondta mosolyogva. Vágtam egy fintort.
- Esküszöm azt hittem egy hotelszobában vagyunk. – mondtam halkan. Tyler felnevetett.
- A lakás többi része a nagy ajtó mögött van. Lehet azért hitted. – mutatott egy hatalmas fa ajtóra, amit még nem is vettem észre. Hirtelen eszembe jutott Daniel.
- Jézusom, Daniel! Fel kell hívnom, hogy…..
- Nyugi! Küldtem neki egy üzenetet a nevedben, hogy minden rendben csak nem volt időd visszamenni így meghúztad magad nappalra valahol. – mondta mosolyogva. Hogy én mit fogok ezért kapni, te jó ég. Már előre félek. Na mindegy, hagyjuk. Először vészeljük át ezt a napot a többivel majd később foglalkozunk. Felálltam hogy körbe nézzek, de igazából csak a fegyvereimet, és a mobilomat kerestem. Lehet hogy Tyler nem fog bántani, de biztonságban érezném magam ha tudnám hol vannak. – Nem fogod őket megtalálni. – mondta Tyler, mire ránéztem
- Miről beszélsz? – kérdeztem úgy mintha nem csinálnék semmit. Ő viszont elmosolyodott, és felém közeledett. A falhoz hátráltam.
- Ne feledd, hogy tudom mit érzel. – suttogta a nyakamba. A lehelete forró volt, én pedig libabőrös lettem tőle. Az illata nem olyan volt mint egy vérfarkasé, sőt elkábultam tőle. Egy olyan parfüm ami csak az övé, és amit senki más nem kaphat meg. Hiába akarom tagadni, de imádom ezt az illatot. A szívem a torkomban dobogott ahogy végigsimított a kezemen. Valami fegyvert kerestem a mellettem lévő asztalon míg meg nem találtam egy levélbontó kést. Azonnal Tyler nyakának szegeztem, de ő csak mosolygott.
- Menj hátrébb!- suttogtam halkan, mire ő felnevetett, és még közelebb hajolt. A kés már hozzáért. Ha jól tippelek ezüstből van, szóval én nem csinálnám a helyében.
- Gyerünk Helena, tedd meg! Erre vársz, gyerünk! Vágd el a torkom! – cseppet sem félt, sőt teljesen a késnek nyomta a nyakát, de az még nem vágta el. Az ajka vészesen közeledett az enyémhez. Még jobban a torkának szorítottam a kést, de nem állt meg. Egyre csak közeledett, én pedig életemben először… tétováztam. Nem tettem semmit, pedig kéne. Tyler végül elérte az ajkam, és szenvedélyesen megcsókolt. Nem viszonoztam a csókot, hanem küzdöttem ellene. A kés még mindig a nyakánál volt, de nem törődött vele. Már mozdultam volna, mikor megéreztem a teste melegét. Ugyanaz mint az álmaimban. Mintha… hazaértem volna, és az ő teste adná nekem az életet. A kés kiesett a kezemből, és hangos csattanással földet ért. Visszacsókoltam, és én is olyan mohón faltam az ajkait ahogy ő az enyémet. Az ajkaival a nyakamat kezdte csókolni, én pedig levettem róla az inget. Kioldotta a köntös elejét, és meztelen testemet kezdte el simogatni. Végül a ruha lecsúszott a vállamról, és Tyler inge mellett landolt. Felnyögtem, mire ő megcsókolt és az ágyhoz vitt. Gyengéden lefektetett, majd felém helyezkedett. Míg én a csodás felsőtestét simogattam, ő megszabadult a nadrágjától is. Nem gondolkodtam mit teszek csak lehúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam. Közben pedig belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel mind a ketten. A körmömet a hátába vájtam miközben felértem a csúcsra. Nem gondoltam abban a pillanatban semmire. Semmi nem létezett csak ő, és én. Tyler egyre nagyobb tempót diktált, mígnem ő is elélvezett. De még ekkor sem fejezte be, és nem is akartam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen lenne beléharapni miközben bennem van. Több- kevesebb sikerrel. A vérem tombolt bennem, és az övé is. Megakartam ízlelni a vérét, hogy tudjam milyen, de ….. nem tettem meg. Nem tehettem meg. Végül az egész délutánt szeretkezéssel töltöttük amit én egyáltalán nem bántam.
Este tíz felé ébredtem fel. Most először aludtam úgy hosszú idő óta, hogy nem álmodtam. Az oldalamon feküdtem a derekamon Tyler karjával. Hallottam ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Nyeltem egy nagyot, és kimásztam a keze alól. Nagyon vonzó volt ahogy ott feküdt hason kiterülve a matracon. Ha lehetne itt maradnék vele, de…. nem. Még csak most döbbentem rá hogy mit is tettem. Jézusom. A fürdőben felvettem a szakadt bőrruhát, és a kabátot. Nem érdekel, hogy szétvan szakadva, csak legyen rajtam valami. Még kellenek a fegyvereim. Nem akartam a lakás többi részét megnézni. Pedig lehet, hogy ott vannak a cuccaim, de nem akarom látni. Még a végén elmenne a maradék józan eszem is, és itt maradnék. Épp egy fiókot néztem át mikor Tyler megszólalt mögöttem.
- Nem ott vannak. – mondta halkan, mire felé fordultam. Az ágy támlájának dőlve ült, és engem nézett.
- Akkor hol? - kérdeztem, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy milyen lenne hozzábújni.
- A bárpult alatti kis reteszben. – közölte színtelenül. Megkerültem a pultot, és lehajoltam. Meg is találtam mindent amit kerestem. A helyére raktam az összes fegyverem, majd a telefonomat is. Daniel ötször keresett. Nagyszerű. Szép fejmosást fogok kapni. És ha tudná mit csináltam délután…… Felálltam, és az ajtó felé mentem.
- Szóval ennyi? Se szó, se beszéd, csak úgy lelépsz? – kérdezte szárazon. Felé fordultam, de csak tátogni tudtam. Végül megtaláltam a hangom.
- Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok tétovázni. Minden olyan lesz mint régen, és….. megfoglak ölni. – mondtam halkan, majd kerülve a tekintetét kimentem az ajtón.
Bocsi a csúszásért, de nem volt időm! Most viszont itt az új feji! :D
puszi
Niky
12. fejezet
A sötétség kezdett halványodni. Már nem zuhantam, és hangokat is hallottam végre. Felébredtem. A szagok nem voltak ismerősek egyáltalán, csak egy valakit ismertem fel. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem a szobában. Egy luxuslakás. Nahát! Bárpult, bőrkanapé, és minden olyan ami nem két filléres dolog. Egy hatalmas francia ágyon feküdtem. A kabátom egy fotelben pihent. Felültem és a hasamhoz kaptam. Az a szemét farkas meglőtt, de annak már nyoma sincs. Semmi nem látszott a lőtt sebből. A bőrruhám a hasamnál felvolt vágva, de csak ott.
- Bocs a ruháért! – a hang irányába fordultam. Tudtam, hogy itt van mert éreztem a szagát, de eddig nem szólalt meg és el is feledkeztem róla. Egy bőrfotelben ült lazán. Farmer, és fekete ing volt rajta, mely nem volt teljesen begombolva így látni lehetett izmos felsőtestét. Mellette egy lehúzott redőnyű ablak volt. Tehát nappal van. Eddig is éreztem, de most legalább biztosra tudom. Nagyszerű. Itt ülök Tylerrel fogalmam sincs hogy hol, a fegyvereim nincsenek nálam, és nappal van ezért nem tudok elmenni. Mi jöhet még? – Sajnálom a bőrszerkót. Szerettem, de….. egyszer megnéznélek másban is. – mosolygott kacéran
- Ha jól tudom láttál már másban is.
- Igen estéjiben, de….. olyan ruhára gondoltam ami nem takar…… sokat. – rám kacsintott, de én csak megforgattam a szememet.
- Hol vannak a fegyvereim? – kérdeztem mikor nem láttam sehol
- Helena, szerinted hagyom hogy fegyver legyen nálad amikor ilyen közel vagy hozzám?! Ennél azért okosabb vagyok. – mosolygott rám
- Hát jó! Mi történt? Nem emlékszek nagyon semmire. – Tyler kényelmesen hátradőlt a fotelben, és a gyűrűjét forgatta. Eddig még soha nem vettem észre, hogy van neki pedig elég feltűnő. Végül a karfára fektette a kezeit.
- Megmentettelek. – mondta egyszerűen. Felnevettem. – Mi olyan mulatságos ezen?
- Te?! Engem?! Na persze. Miért tennél ilyet? – kérdeztem már komolyabban. Nem válaszolt, de nem engedte el a tekintetemet
- John rád lőtt és majdnem meghaltál, de még időben kiszedtem a golyót. Így begyógyult a seb, és már semmi bajod. – nem hittem a fülemnek. Ellenségek vagyunk, és ő megment?! Mi a fene folyik itt?
- Miért tetted? – ismételtem meg ismét a kérdést. Tyler sóhajtott, majd felállt.
- Ha akarsz lezuhanyozhatsz. Nem fogok zavarni. – a bárpulthoz sétált, és öntött magának egy pohár wiskyt. Lemásztam az ágyról, és felé mentem. Tyler nem nézett rám. A bárpultnak támaszkodtam, és rámeredtem. Ivott egy kortyot, majd rám nézett.
- Miért hoztál ide? – Tyler elmosolyodott
- Azért hogy rendbe hozhassam a sebedet.
- Akkor miért nem hagytál itt utána? – vontam föl a szemöldököm.
- Megakartam bizonyosodni róla, hogy túléled-e. – mondta halkan, majd kiitta a poharát
- Miért? – faggattam tovább
- Túl sokat kérdezel. Nem kéne menned zuhanyozni?! – kérdezte és töltött magának még egy pohárral
- Miért? – kérdeztem ismét, és mielőtt beleihatott volna a pohárba elvettem tőle, és én ittam meg. Nem olyan mint a vér, de egyenlőre megteszi. Tyler elmosolyodott
- Kérsz még? – nemet intettem
- Válaszolj! – mordultam rá, mire ő sóhajtott
- Egyszerűen csak megmentettelek, és kész. Inkább örülj neki, és ne kérdezősködj! – nem is kérdeztem többet. Ráhagytam a dolgot, és a fürdőbe mentem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót be is zártam. Tudom, hogy ha Tyler akarna így is betudna jönni, de…. az elv megvan legalább. Csak az a kérdés miért nem félek tőle? Nincs nálam se fegyver, se semmi, mégsem félek attól, hogy bármelyik percben megölhet. Nem mentett volna meg ha megakarna ölni. Ezzel csak a gáz, hogy én viszont megakarom őt ölni, de nem most. Így egyszerű lenne, de nem fair. Az ő részéről sem. Talán ezért mentett meg. Mert ő akar majd velem végezni, és nem akarta hogy más tegye meg helyette. Ha fordítva történt volna talán én is ezt tettem volna. Talán. Nem hallottam kintről zajt. Egy sóhaj után a tükörhöz mentem. Annyira nem is nézek ki ramatyul. A hajam kócos, a szemem karikás, és egy kicsit beesett az arcom a vérhiányától, de semmi komoly. Lehámoztam magamról a bőrruhát, és a szennyes kosár tetejére dobtam. Nem áll szándékomban itt hagyni, de egyenlőre jó helyen van ott. A fürdőben is luxus uralkodott. A farkasoknak is sok pénzük van, de minek herdálják el erre?! Dunsztom sincs, de valahogy nem is érdekel. Beálltam a forró zuhany alá, és élveztem a meleget. Kész felüdülés volt ennyi minden után. Próbáltam sietni nehogy Tyler meggondolja magát, és rám nyisson. Elzártam a vizet, és kerítettem egy törülközőt. Megfésültem a hajam, és máris nem voltam olyan rosszul. Már csak egy valami hiányzik. Vér. Behunytam a szemem, és hallgattam Tyler egyenletes szívdobogását. Éreztem a vére illatát, és elképzeltem ahogy belőle iszok. Felpattantak a szemeim, és elfeledtettem magammal még ennek a gondolatát is. Nem találtam semmi ruhát a bőrgöncöt pedig nem akartam visszavenni. Így egy köntösnél maradtam. Lehet hogy nem a legjobb választás, de a semminél még ez is több. A köntös fehér selyemből volt. Mi a fene? Nem valami hosszú. Nem hiszem, hogy ezt ő hordja. Ilyen sok nőt hoz fel ide, hogy köntöst is vesz nekik? De… ez miért is érdekel engem? Az ő élete nem az enyém. A köntös épphogy a combom felééig ért, de ez van. Ezt kell szeretni. Sóhajtottam, és kiléptem a fürdőből. Tyler most egy tálat tartott a kezében mely eperrel volt tele. Mikor meglátott elmosolyodott.
- Inkább ne mondj semmit. – tartottam fel a kezemet.
- Nem is kell. Pontosan ilyen ruhára gondoltam. – suttogta, majd félrebillentette fejjel jelentőségteljesen végigmért. Hirtelen olyan érzésem lett mintha meztelen lennék, pedig nem. A tekintete perzselt, így inkább nem vettem tudomásul. – Éhes vagy? – kérdezte miután minden porcikámat megnézte magának.
- Igen. – Csak nem arra amit te eszel. Ezt nem mondtam ki, de bennem volt. Tyler bólintott és a hűtőhöz sétált. Pár másodpercig kutatott, majd kivett egy zacskót és felém nyújtotta.
- Gondoltam szükséged lesz rá, miután annyi vért vesztettél. – rámeredtem a zacskó vérre. Pont erre van most szükségem. Elvettem tőle, és leültem a pulthoz. Tyler adott egy poharat. Beleöntöttem egy kis adagot, és belekortyoltam.
- Nullás. Nem rossz. – elmosolyodott
- Nem tudtam melyiket szereted, így maradtam ennél.
- Per pillanat bármilyen vért megtudnék inni. – suttogtam, és jó nagyot húztam a poharamból.
- Öröm nézni ahogy eszel. – mondta a pultra könyökölve.
- Képzelem milyen szexi lehet, ahogy vért iszok. – húztam el a szám.
- Az is. – mondta halkan. Pár másodpercig rámeredtem, majd kiittam a maradék vért még a tasakból is.
- Soha nem gondoltam volna hogy ezt mondom, de….. köszönöm. – néztem rá hálásan, Tyler elmosolyodott
- Igazán nincs mit. – barna szemébe néztem, és elolvadtam. Soha nem láttam még ennél szebb szempárt.
- Annyira furcsa ez az egész. – mondtam halkan.
- Tudom, mire gondolsz.
- Tudod? – vontam föl a szemöldököm
- Igen, mert nekem is valami hasonló jár a fejemben. – Tudom, hogy érzi a hangulatomat, és minden egyéb mást is amit érzek, de furcsa hogy ő is így van vele. Soha nem gondoltam volna hogy valaha egy szobában leszek vele. Főleg nem így.
- Amúgy hol vagyunk? – kérdeztem miközben körbe pillantottam
- A… lakásomon. – rámeresztettem a szemem
- Na ne! Ez komoly? Itt laksz? De hát…. azt hittem a többi vérfarkassal laksz egy helyen, mint….. – már majdnem azt mondtam, mint én és a többi vámpír, de még időben befogtam.
- Nekem van saját lakásom. Nem sokunknak van, de…. néhányunknak igen. Legalább majd tudod hova gyere, ha megakarsz ölni. – mondta mosolyogva. Vágtam egy fintort.
- Esküszöm azt hittem egy hotelszobában vagyunk. – mondtam halkan. Tyler felnevetett.
- A lakás többi része a nagy ajtó mögött van. Lehet azért hitted. – mutatott egy hatalmas fa ajtóra, amit még nem is vettem észre. Hirtelen eszembe jutott Daniel.
- Jézusom, Daniel! Fel kell hívnom, hogy…..
- Nyugi! Küldtem neki egy üzenetet a nevedben, hogy minden rendben csak nem volt időd visszamenni így meghúztad magad nappalra valahol. – mondta mosolyogva. Hogy én mit fogok ezért kapni, te jó ég. Már előre félek. Na mindegy, hagyjuk. Először vészeljük át ezt a napot a többivel majd később foglalkozunk. Felálltam hogy körbe nézzek, de igazából csak a fegyvereimet, és a mobilomat kerestem. Lehet hogy Tyler nem fog bántani, de biztonságban érezném magam ha tudnám hol vannak. – Nem fogod őket megtalálni. – mondta Tyler, mire ránéztem
- Miről beszélsz? – kérdeztem úgy mintha nem csinálnék semmit. Ő viszont elmosolyodott, és felém közeledett. A falhoz hátráltam.
- Ne feledd, hogy tudom mit érzel. – suttogta a nyakamba. A lehelete forró volt, én pedig libabőrös lettem tőle. Az illata nem olyan volt mint egy vérfarkasé, sőt elkábultam tőle. Egy olyan parfüm ami csak az övé, és amit senki más nem kaphat meg. Hiába akarom tagadni, de imádom ezt az illatot. A szívem a torkomban dobogott ahogy végigsimított a kezemen. Valami fegyvert kerestem a mellettem lévő asztalon míg meg nem találtam egy levélbontó kést. Azonnal Tyler nyakának szegeztem, de ő csak mosolygott.
- Menj hátrébb!- suttogtam halkan, mire ő felnevetett, és még közelebb hajolt. A kés már hozzáért. Ha jól tippelek ezüstből van, szóval én nem csinálnám a helyében.
- Gyerünk Helena, tedd meg! Erre vársz, gyerünk! Vágd el a torkom! – cseppet sem félt, sőt teljesen a késnek nyomta a nyakát, de az még nem vágta el. Az ajka vészesen közeledett az enyémhez. Még jobban a torkának szorítottam a kést, de nem állt meg. Egyre csak közeledett, én pedig életemben először… tétováztam. Nem tettem semmit, pedig kéne. Tyler végül elérte az ajkam, és szenvedélyesen megcsókolt. Nem viszonoztam a csókot, hanem küzdöttem ellene. A kés még mindig a nyakánál volt, de nem törődött vele. Már mozdultam volna, mikor megéreztem a teste melegét. Ugyanaz mint az álmaimban. Mintha… hazaértem volna, és az ő teste adná nekem az életet. A kés kiesett a kezemből, és hangos csattanással földet ért. Visszacsókoltam, és én is olyan mohón faltam az ajkait ahogy ő az enyémet. Az ajkaival a nyakamat kezdte csókolni, én pedig levettem róla az inget. Kioldotta a köntös elejét, és meztelen testemet kezdte el simogatni. Végül a ruha lecsúszott a vállamról, és Tyler inge mellett landolt. Felnyögtem, mire ő megcsókolt és az ágyhoz vitt. Gyengéden lefektetett, majd felém helyezkedett. Míg én a csodás felsőtestét simogattam, ő megszabadult a nadrágjától is. Nem gondolkodtam mit teszek csak lehúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam. Közben pedig belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel mind a ketten. A körmömet a hátába vájtam miközben felértem a csúcsra. Nem gondoltam abban a pillanatban semmire. Semmi nem létezett csak ő, és én. Tyler egyre nagyobb tempót diktált, mígnem ő is elélvezett. De még ekkor sem fejezte be, és nem is akartam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen lenne beléharapni miközben bennem van. Több- kevesebb sikerrel. A vérem tombolt bennem, és az övé is. Megakartam ízlelni a vérét, hogy tudjam milyen, de ….. nem tettem meg. Nem tehettem meg. Végül az egész délutánt szeretkezéssel töltöttük amit én egyáltalán nem bántam.
Este tíz felé ébredtem fel. Most először aludtam úgy hosszú idő óta, hogy nem álmodtam. Az oldalamon feküdtem a derekamon Tyler karjával. Hallottam ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Nyeltem egy nagyot, és kimásztam a keze alól. Nagyon vonzó volt ahogy ott feküdt hason kiterülve a matracon. Ha lehetne itt maradnék vele, de…. nem. Még csak most döbbentem rá hogy mit is tettem. Jézusom. A fürdőben felvettem a szakadt bőrruhát, és a kabátot. Nem érdekel, hogy szétvan szakadva, csak legyen rajtam valami. Még kellenek a fegyvereim. Nem akartam a lakás többi részét megnézni. Pedig lehet, hogy ott vannak a cuccaim, de nem akarom látni. Még a végén elmenne a maradék józan eszem is, és itt maradnék. Épp egy fiókot néztem át mikor Tyler megszólalt mögöttem.
- Nem ott vannak. – mondta halkan, mire felé fordultam. Az ágy támlájának dőlve ült, és engem nézett.
- Akkor hol? - kérdeztem, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy milyen lenne hozzábújni.
- A bárpult alatti kis reteszben. – közölte színtelenül. Megkerültem a pultot, és lehajoltam. Meg is találtam mindent amit kerestem. A helyére raktam az összes fegyverem, majd a telefonomat is. Daniel ötször keresett. Nagyszerű. Szép fejmosást fogok kapni. És ha tudná mit csináltam délután…… Felálltam, és az ajtó felé mentem.
- Szóval ennyi? Se szó, se beszéd, csak úgy lelépsz? – kérdezte szárazon. Felé fordultam, de csak tátogni tudtam. Végül megtaláltam a hangom.
- Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok tétovázni. Minden olyan lesz mint régen, és….. megfoglak ölni. – mondtam halkan, majd kerülve a tekintetét kimentem az ajtón.
2010. május 1., szombat
Dark Night 11. fejezet
Sziasztok!
Azért raktam fel kettő fejezetet, mert rövidnek találtam a 10. fejezetet. (Mondjuk ez sem hosszabb, de így egyben szerintem jobb :P) Szóval van most mit olvasni! Jó olvasást hozzájuk! :D
puszi
Niky
11. fejezet
A Kék bár egy kis szórakozóhely ahova nem sokan járnak, és ezért jó. Többek között ezért is akartam itt találkozni Jeremyvel. A bár ajtaja előtt várt rám. Vállig érő barna hajával, és sötét mélyen ülő szemével egy titkos ügynökhöz jobban hasonlított mint egy vérfarkashoz. Bár a szerkója nem erről árulkodott. Fekete farmer, sportcipő, és egy sötétbarna dzseki volt rajta. Leparkoltam az egyik konténer mellett a sikátorban, és Jer felé indultam. Ahogy meglátott mosolyogva ellökte magát a faltól, és megölelt. Ezt más farkastól nem viselném el, de ő más.
- Rég láttalak Helena! Már kezdtél hiányozni. – elmosolyodtam. Ha úgy vesszük olyan ő nekem mint egy második báty.
- Te is nekem Jer. – ütögettem meg a vállát, mire elmosolyodott
- Bemegyünk, vagy inkább kint szeretnél beszélgetni? – sóhajtottam
- Más körülmények között bemennék, de…… most nem. Inkább beszéljünk itt ha nem gond. – néztem majdnem fekete szemeibe. Komolyan bólintott, majd arrébb terelt egy kis beugróhoz. Itt nem láthat meg minket senki, csak ha nagyon közel jön hozzánk. – Nos….. mesélsz nekem? – Jeremy egy kicsit elmosolyodott, de aztán el is komorult. Benyúlt a dzsekije zsebébe, és egy nagy barna borítékot húzott elő. Jer először a borítékra nézett, majd átnyújtotta nekem.
- Mi ez? – vettem el tőle
- A vámpírok elleni fegyver. – mondta egyszerűen. Kigúvadt szemmel meredtem rá, mire ő bólintott bizonyságul hogy igazat mond. Kinyitottam a borítékot, és a kezembe ürítettem a tartalmát. Egy pisztoly tára volt benne, de nem szokványos golyókkal.
- Most csak viccelsz ugye? – kérdeztem
- Sajnos nem. – mondta sóhajtva – És ebből még több is van.
- Meg mondanád hogy mi is ez pontosan? – kérdeztem, és közben a kezemben forgattam a tárat.
- Amint látod ezek nem szokványos golyók. Folyékony ezüst van benne. – Jeremyre meredtem. Az ezüst, a nap, és a vérfarkasok után a legnagyobb ellenségünk. Ezzel harcolunk a farkasok ellen, de ránk is halált hoz. A vérfarkasokra csak akkor ha a szívűket találjuk el vele, de ha ezt belénk lövik…… mindegy hogy hova. Biztosan meghalunk.
- Nem félnek, hogyha ezt mi találjuk meg ellenük fordítjuk? – kérdeztem, és visszatettem a tárat a borítékba. Jeremy megrázta a fejét.
- Nem, ugyanis…… van más is. – komorult el a tekintete
- Még mi? – kérdeztem suttogva.
- Állítólag az Ausztrál vérfarkasok kifejlesztettek egy bombát amit most tömegesen gyártanak.
- Miféle bombát?
- Egy olyat mely napfényt bocsát ki. Olyan mint egy rendes bomba, de a farkasokra, és az emberekre nem halálos….. csak a vámpírokra. Az a tervük, hogy nagyobb harcokban fogják használni. Akkora ereje van mint a napnak, rátok nézve. És…….
- És? – kérdeztem amikor nem folytatta
- Megakarják találni mindenhol a vámpírok búvóhelyét, és több bombát is elhelyezni bent. – Kiakarják irtani a vámpírokat. – mondtam elakadó lélegzettel. Eddig csak öltük egymást, de most…… már teljesen véget akarnak vetni mindennek.
- Igen. – mondta suttogva Jeremy.
- Kösz hogy elmondtad. Ez az életedbe is kerülhet ha megtudják, hogy mit adtál oda. – néztem a borítékra, amit azonnal zsebre is vágtam.
- Nincs mit. Én nem akarok harcolni Helena, jól tudod! - bólintottam
- Tudom, és ezért is vagyok most annyira hálás. Most viszont mennem kell. Ha ez igaz….. a többieknek is tudniuk kell róla.
- Menj csak, és sajnálom hogy ilyen hírekkel tudtam csak szolgálni.
- Semmi baj. Tudnom kellett. Remélem ha legközelebb találkozunk nem lesz ilyen gyászos a hangulat. – mosolyogtam rá amit ő viszonzott.
- Azt én is. – mondta, majd felemelte a kezem és lovag módjára megcsókolta azt. – Vigyázz magadra Helena! Hogy legyen legközelebb. – bólintottam, majd egy gyors ölelés után elhajtottam a kocsival. Mindenre gondoltam csak erre nem. Tényleg megakarnak minket ölni. Mindannyiunkat, és végleg. Véget akarnak vetni a harcoknak, és ez valószínűleg sikerülni is fog majd nekik. Fogalmam sincs mit kéne tenni. Egyenlőre csak elmondom azt amit tudok Lucasnak, és a Vadászoknak. A többi majd kialakul. Most valahogy a Tyler probléma nagyon eltörpül ez mellett. Már épp kikanyarodtam volna az útra mikor megláttam őt a sikátorban. Kellett nekem emlegetni. Nem volt egyedül. Egy másik vérfarkassal beszélgetett. Mit is mondott Daniel, ha kettőnél többen vannak ne harcoljak velük. Csak hogy ők nincsenek többen kettőnél, így…… veszekedés nélkül támadhatok. Megálltam egy helyen ahol nem láthatta meg a kocsimat, és elővettem a pisztolyom. A sikátor felé közeledve egyre jobban lőni akartam. Véget akartam vetni ennek a problémának, hogy foglalkozhassak a másikkal. Próbáltam halkan lépkedni, de a szagom elárult. A sikátor felénél jártam mikor Tyler barna szemei rám szegeződtek.
- Helena! Milyen öröm téged újra látni. – színpadiasan meghajolt. Nem álltam meg, addig közeledtem felé míg biztosra nem vettem, hogy szíven tudom lőni. A mellette lévő vérfarkas felmordult, mire elővettem a másik fegyvert is, és rácéloztam vele. Tyler a farkas mellkasa elé tette a kezét, így az megállt.
- Fogd vissza a kutyust, vagy megbánja! – álltam meg előttük. A vérfarkas rám sziszegett, de Tyler nem engedte hogy nekem jöjjön. Valamit mondott egy nekem idegen nyelven. Hát persze, a vámpíroknak is van egy külön nyelvük, ahogy nekik farkasoknak is. Végül Tyler rám nézett. – Mindig örömmel látlak, de most nem alkalmas!
- Nekem megfelel. – vontam meg a vállam, és kibiztosítottam a fegyvert. Tyler komoly arcot vágott.
- Nem akarlak most bántani Helena! Dolgom van!
- Nem érdekelnek a problémáid Tyler! Megöllek, és már itt sem vagyok.
- Nagyon jól tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- De igen, az. Én lelőlek. Te meghalsz, én pedig boldogan élem a vidám kis életemet. – Legalábbis amíg tudom. Tyler leengedte a kezét, és közelebb jött hozzám. A másik fegyvert is kibiztosítottam, és a szíve fölé céloztam. Nem állt meg. Addig jött közelebb míg a pisztoly csöve bele nem nyomódott a mellkasába.
- Akkor ölj meg! Húzd meg a ravaszt! Ezt akarod nem? Tíz éve ezt akarod. Akkor most tedd meg! Mire vársz? – azt még magam sem tudom. Belebámultam barna igéző szemeibe, és nem húztam meg a ravaszt. De megfogom.
- Ég veled Tyler. – suttogtam, és már lőttem volna, de közben megfeledkeztem a másik farkasról. A szemem sarkából láttam, hogy előveszi a fegyverét, és nem tudtam olyan gyorsan reagálni rá. A pisztoly eldördült, és nem ez enyém. A szemem előtt minden elhomályosult, és majdnem összeestem, de valami miatt nem estem el. A karjaiban tartott valaki, de fogalmam sincs ki. Mielőtt elnyelt volna a sötétség még hallottam Tyler kiabálását, aztán…… csak zuhantam.
Azért raktam fel kettő fejezetet, mert rövidnek találtam a 10. fejezetet. (Mondjuk ez sem hosszabb, de így egyben szerintem jobb :P) Szóval van most mit olvasni! Jó olvasást hozzájuk! :D
puszi
Niky
11. fejezet
A Kék bár egy kis szórakozóhely ahova nem sokan járnak, és ezért jó. Többek között ezért is akartam itt találkozni Jeremyvel. A bár ajtaja előtt várt rám. Vállig érő barna hajával, és sötét mélyen ülő szemével egy titkos ügynökhöz jobban hasonlított mint egy vérfarkashoz. Bár a szerkója nem erről árulkodott. Fekete farmer, sportcipő, és egy sötétbarna dzseki volt rajta. Leparkoltam az egyik konténer mellett a sikátorban, és Jer felé indultam. Ahogy meglátott mosolyogva ellökte magát a faltól, és megölelt. Ezt más farkastól nem viselném el, de ő más.
- Rég láttalak Helena! Már kezdtél hiányozni. – elmosolyodtam. Ha úgy vesszük olyan ő nekem mint egy második báty.
- Te is nekem Jer. – ütögettem meg a vállát, mire elmosolyodott
- Bemegyünk, vagy inkább kint szeretnél beszélgetni? – sóhajtottam
- Más körülmények között bemennék, de…… most nem. Inkább beszéljünk itt ha nem gond. – néztem majdnem fekete szemeibe. Komolyan bólintott, majd arrébb terelt egy kis beugróhoz. Itt nem láthat meg minket senki, csak ha nagyon közel jön hozzánk. – Nos….. mesélsz nekem? – Jeremy egy kicsit elmosolyodott, de aztán el is komorult. Benyúlt a dzsekije zsebébe, és egy nagy barna borítékot húzott elő. Jer először a borítékra nézett, majd átnyújtotta nekem.
- Mi ez? – vettem el tőle
- A vámpírok elleni fegyver. – mondta egyszerűen. Kigúvadt szemmel meredtem rá, mire ő bólintott bizonyságul hogy igazat mond. Kinyitottam a borítékot, és a kezembe ürítettem a tartalmát. Egy pisztoly tára volt benne, de nem szokványos golyókkal.
- Most csak viccelsz ugye? – kérdeztem
- Sajnos nem. – mondta sóhajtva – És ebből még több is van.
- Meg mondanád hogy mi is ez pontosan? – kérdeztem, és közben a kezemben forgattam a tárat.
- Amint látod ezek nem szokványos golyók. Folyékony ezüst van benne. – Jeremyre meredtem. Az ezüst, a nap, és a vérfarkasok után a legnagyobb ellenségünk. Ezzel harcolunk a farkasok ellen, de ránk is halált hoz. A vérfarkasokra csak akkor ha a szívűket találjuk el vele, de ha ezt belénk lövik…… mindegy hogy hova. Biztosan meghalunk.
- Nem félnek, hogyha ezt mi találjuk meg ellenük fordítjuk? – kérdeztem, és visszatettem a tárat a borítékba. Jeremy megrázta a fejét.
- Nem, ugyanis…… van más is. – komorult el a tekintete
- Még mi? – kérdeztem suttogva.
- Állítólag az Ausztrál vérfarkasok kifejlesztettek egy bombát amit most tömegesen gyártanak.
- Miféle bombát?
- Egy olyat mely napfényt bocsát ki. Olyan mint egy rendes bomba, de a farkasokra, és az emberekre nem halálos….. csak a vámpírokra. Az a tervük, hogy nagyobb harcokban fogják használni. Akkora ereje van mint a napnak, rátok nézve. És…….
- És? – kérdeztem amikor nem folytatta
- Megakarják találni mindenhol a vámpírok búvóhelyét, és több bombát is elhelyezni bent. – Kiakarják irtani a vámpírokat. – mondtam elakadó lélegzettel. Eddig csak öltük egymást, de most…… már teljesen véget akarnak vetni mindennek.
- Igen. – mondta suttogva Jeremy.
- Kösz hogy elmondtad. Ez az életedbe is kerülhet ha megtudják, hogy mit adtál oda. – néztem a borítékra, amit azonnal zsebre is vágtam.
- Nincs mit. Én nem akarok harcolni Helena, jól tudod! - bólintottam
- Tudom, és ezért is vagyok most annyira hálás. Most viszont mennem kell. Ha ez igaz….. a többieknek is tudniuk kell róla.
- Menj csak, és sajnálom hogy ilyen hírekkel tudtam csak szolgálni.
- Semmi baj. Tudnom kellett. Remélem ha legközelebb találkozunk nem lesz ilyen gyászos a hangulat. – mosolyogtam rá amit ő viszonzott.
- Azt én is. – mondta, majd felemelte a kezem és lovag módjára megcsókolta azt. – Vigyázz magadra Helena! Hogy legyen legközelebb. – bólintottam, majd egy gyors ölelés után elhajtottam a kocsival. Mindenre gondoltam csak erre nem. Tényleg megakarnak minket ölni. Mindannyiunkat, és végleg. Véget akarnak vetni a harcoknak, és ez valószínűleg sikerülni is fog majd nekik. Fogalmam sincs mit kéne tenni. Egyenlőre csak elmondom azt amit tudok Lucasnak, és a Vadászoknak. A többi majd kialakul. Most valahogy a Tyler probléma nagyon eltörpül ez mellett. Már épp kikanyarodtam volna az útra mikor megláttam őt a sikátorban. Kellett nekem emlegetni. Nem volt egyedül. Egy másik vérfarkassal beszélgetett. Mit is mondott Daniel, ha kettőnél többen vannak ne harcoljak velük. Csak hogy ők nincsenek többen kettőnél, így…… veszekedés nélkül támadhatok. Megálltam egy helyen ahol nem láthatta meg a kocsimat, és elővettem a pisztolyom. A sikátor felé közeledve egyre jobban lőni akartam. Véget akartam vetni ennek a problémának, hogy foglalkozhassak a másikkal. Próbáltam halkan lépkedni, de a szagom elárult. A sikátor felénél jártam mikor Tyler barna szemei rám szegeződtek.
- Helena! Milyen öröm téged újra látni. – színpadiasan meghajolt. Nem álltam meg, addig közeledtem felé míg biztosra nem vettem, hogy szíven tudom lőni. A mellette lévő vérfarkas felmordult, mire elővettem a másik fegyvert is, és rácéloztam vele. Tyler a farkas mellkasa elé tette a kezét, így az megállt.
- Fogd vissza a kutyust, vagy megbánja! – álltam meg előttük. A vérfarkas rám sziszegett, de Tyler nem engedte hogy nekem jöjjön. Valamit mondott egy nekem idegen nyelven. Hát persze, a vámpíroknak is van egy külön nyelvük, ahogy nekik farkasoknak is. Végül Tyler rám nézett. – Mindig örömmel látlak, de most nem alkalmas!
- Nekem megfelel. – vontam meg a vállam, és kibiztosítottam a fegyvert. Tyler komoly arcot vágott.
- Nem akarlak most bántani Helena! Dolgom van!
- Nem érdekelnek a problémáid Tyler! Megöllek, és már itt sem vagyok.
- Nagyon jól tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- De igen, az. Én lelőlek. Te meghalsz, én pedig boldogan élem a vidám kis életemet. – Legalábbis amíg tudom. Tyler leengedte a kezét, és közelebb jött hozzám. A másik fegyvert is kibiztosítottam, és a szíve fölé céloztam. Nem állt meg. Addig jött közelebb míg a pisztoly csöve bele nem nyomódott a mellkasába.
- Akkor ölj meg! Húzd meg a ravaszt! Ezt akarod nem? Tíz éve ezt akarod. Akkor most tedd meg! Mire vársz? – azt még magam sem tudom. Belebámultam barna igéző szemeibe, és nem húztam meg a ravaszt. De megfogom.
- Ég veled Tyler. – suttogtam, és már lőttem volna, de közben megfeledkeztem a másik farkasról. A szemem sarkából láttam, hogy előveszi a fegyverét, és nem tudtam olyan gyorsan reagálni rá. A pisztoly eldördült, és nem ez enyém. A szemem előtt minden elhomályosult, és majdnem összeestem, de valami miatt nem estem el. A karjaiban tartott valaki, de fogalmam sincs ki. Mielőtt elnyelt volna a sötétség még hallottam Tyler kiabálását, aztán…… csak zuhantam.
Dark Night 10. fejezet
10. fejezet
Már megint egy rémálom közepén voltam, mikor arra ébredtem hogy valaki rázza a vállam. Ijedségemben azonnal elvettem az éjjeli szekrényről a fegyvert, és a látogatómra szegeztem.
- Csak én vagyok. – ült az ágyam szélére Emma. Nyeltem egy nagyot, majd letettem a fegyvert. A levegőt gyorsan vettem, és mint mindig most is úsztam a verejtékben. – Sajnálom ha megijesztettelek. – mondta halkan. Megráztam a fejem, és felkapcsoltam a kislámpát az éjjeli szekrényen. Emmán egy fekete kosztümnadrág és egy sötétkék blúz volt. Nem szokott így öltözni csak ha valami fontos vámpírral van dolga. Most valószínűleg a franciák miatt öltözött így. Mondjuk nála teljesen mindegy miben van így is, úgy is gyönyörű. Ez blúz pedig nagyon kiemeli kék szemét, és szőke haját.
- Nem ijesztettél meg. – mondtam miután már helyreállt a szívverésem. Emma elmosolyodott.
- Még most is bátornak akarsz látszani. Pedig láttam amit láttam. Mostanában sokszor vannak rémálmaid? Gyakrabban mint eddig? – nem néztem rá.
- Igen. Minden este, és mindegyik álmom főszereplője Tyler aki engem üldöz.
- Talán ha egy kicsit elfelejtenéd akkor nem álmodnál vele! Eddig nem kerested ilyen megszállottam, és nem voltak gyakran vele álmaid!
- Nem csak erről van szó. – mondtam halkan, majd felkeltem hogy lefürödhessek
- Akkor még miről? – kérdezte Emma, mire én a fürdőszoba ajtajából visszafordultam felé.
- Nem tudom megmagyarázni. – mondtam egy fejrázás kíséretében, majd becsuktam a fürdő ajtót. Ahogy beálltam a forró víz alá jó érzés fogott el. Az álmaim rendszerint hidegek, csak Tyler közelében van forróság. Mintha ő melegítene fel engem. Most viszont kész felüdülés a fürdés. Lemostam magamról az izzadtságot, majd kimásztam a fülkéből. Egy gyors törülközés, és hajszárítás után már ki is mentem a fürdőből. Ahogy megláttam Emmát még mindig az ágyamon ülni felsóhajtottam.
- Azt hittem már elmentél. – ültem mellé az ágyra.
- Meg akartalak várni. Szeretném ha elmondanád mi bánt Helena! A legjobb barátnőd vagyok, és neked is jobb lesz ha elmondod! – fogta meg a kezem – Bízz bennem! - sóhajtottam
- Arról van szó, hogy…… eddig az álmok csak álmok voltak, és semmi több. Most viszont……mintha valóság lenne. Még most is érzem ahogy megcsókol. A forró leheletét a nyakamon, és……nem tudom kiverni őt a fejemből. – mondtam könnyekkel küzdve. Emma nyugtatóan megölelt
- Nem lehet, hogy azért álmodsz ilyeneket mert…….
- Mert mi? – húzódtam el, hogy a szemébe tudjak nézni
- Nem lehet hogy érzel valamit iránta? – kérdezte suttogva, mire én dühösen felpattantam
- Ne légy bolond! Ősellenségek vagyunk! – mondtam élesen. Emma felemelte a kezeit
- Oké, oké csak…… kérdeztem. – kifújtam a levegőt, és leültem ismét mellé.
- Bocs a kirohanásomért!
- Semmi baj. Megértelek. – mosolygott rám
- És különben is ha éreznék iránta valamit, akkor sem lehetne köztünk semmi! – vontam meg a vállam nem törődően
- Miért nem? – vonta föl a szemöldökét
- Mert ő vérfarkas Emma! Én pedig vámpír!
- De….ha nem lenne az, lenne esély rá hogy……
- Nem tudom – vágtam a szavába – Talán. Ha nem lennénk ellenségek, és ha nem gyűlölnénk ennyire egymást. – ráztam meg a fejem, majd a felhúzott redőnyökre néztem – Te jó ég! Már ennyi az idő?! Mennem kell, sajnálom! – álltam fel mellőle, majd a gardróbhoz mentem.
- Semmi baj, úgyis mennem kell nekem is! Majd később beszélünk, és….. sok szerencsét. – ölelt meg, majd kilibbent a szobából. Kapkodva felkaptam a harcos ruhámat, és rohantam a fegyvertárba. Már mindenki ott volt, és készülődött.
- Bocs a késésért! – mentem el mellettük, majd felvettem a fegyvereket. Két automata pisztoly a bőrkabát alá, pár tartalék tár a belső zsebbe, két kés a combomra erősített szíjba, még két pisztoly a derekamra, (Természetesen minden töltény ezüst) és már kész is voltam.
- Mehetünk? – kérdeztem Danielt
- Biztos, hogy jönni akarsz? Nem kéne ma este még pihenned? – kérdezte aggódva. A sebeim már begyógyultak szóval nincs miért maradnom. Meg különben is, én vagyok London egyetlen női Vadásza. Mit kéne végighallgatnom a többiektől ha ennyitől padlót fognék?! Na azt már nem!
- Igen, biztos! Jól vagyok, és vadászni akarok! – mondtam dacosan, mire kaptam egy kétkedő pillantást, majd egy beleegyező bólintást.
Az út hál’istennek nem úgy telt mint tegnap. Nem hiszem, hogy eltudtam volna viselni megint Nicholast. Most mást boldogított én egyedül mentem az egyik fekete Mercivel. Daniel, és a többiek két kocsiban mentek előttem. Elővettem a mobilom, és tárcsáztam egy számot. A második csörgésre fel is vette.
- Haló?! – szólt bele egy reszelős hang
- Szia, Jeremy! Helena vagyok!
- Csak nem Helena Hudsenel beszélek a híres vámpírral?! Megtiszteltetés, hogy felhív! – mondta viccelődve amin én elmosolyodtam. Jeremy az egyetlen olyan vérfarkas akit nem akarok megölni. Ő nincs a vérfarkasokkal, de a vámpírokkal sem. Mondjuk úgy, hogy olyan köztes állapotban van. Már elég régóta ismerem, és eddig mindig számíthattam rá. Remélem most is.
- Rég beszéltünk Jer! Tudunk most találkozni? – kérdeztem, majd a fiúk után lehajtottam az autópályáról.
- Találkozni akarsz?! – nevetett fel- Ajaj akkor kell valami igaz?
- Nem találkozhatok az egyetlen vérfarkas barátommal csak úgy? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Senki nem tud Jeremyről, és nem is fog. Megölnék őt. Így is próbálom mindig megvédeni ha rossz helyen van rosszkor. Persze, feltűnés nélkül.
- De igen. Csak te…… általában csak akkor hívsz ha kell valami.
- Ez nem igaz. De ami azt illeti….. tényleg kell valami! – Jeremy felnevetett
- Oké. Hol és mikor? – elmosolyodtam
- A Kék bárban, tíz perc múlva.
- Rendben ott leszek, de azért mond meg miről lesz szó, hogy felkészülhessek! – pár másodpercig hallgattam
- Kéne minden infó amit csak tudsz a vámpírok elleni fegyverről! – Jeremy nem szólalt meg, már attól féltem hogy lerakta – Ott vagy Jer?
- Igen, igen itt vagyok, de….. Helena ez az életembe kerülhet ugye tudod? – kérdezte halkan
- Tudom Jer, és bocs hogy belerángatlak de….. kell az infó. Meg különben is eddig minden olyan dologért amit elmondtál megölhetnének nem?! Ez miben más? – Jeremy sóhajtott
- Rendben. De csak azért, mert barátok vagyunk.
- Köszönöm Jeremy! Jövök neked eggyel! – mosolyogtam
- Többel is. Akkor tíz perc múlva!
- Igen. Sietek. – raktam le a telefont, és egy másik számot hívtam. Daniel azonnal felvette.
- Mondjad Helena!
- El kéne mennem……valahova. – mondtam vontatottan.
- Mégis hova? – kérdezte pár perc csönd után
- Megnézek egy másik klubbot is hátha ott vannak. – Daniel sóhajtott
- Rendben menj, de ha kettőnél többen vannak nem csinálsz semmit! – közölte határozottan.
- Oké. A főhadiszálláson találkozunk. – mondtam búcsúzóul, és már raktam volna el a mobilt, de Daniel még beleszólt
- Helena!
- Igen?
- Vigyázz magadra! – elmosolyodtam
- Te is bátyus! – mondtam, majd zsebre raktam a telefont. Csodálom hogy ilyen könnyen belement. Nem sokszor van ilyen. Most viszont inkább koncentráljunk Jeremyre, és az ő infójára.
Már megint egy rémálom közepén voltam, mikor arra ébredtem hogy valaki rázza a vállam. Ijedségemben azonnal elvettem az éjjeli szekrényről a fegyvert, és a látogatómra szegeztem.
- Csak én vagyok. – ült az ágyam szélére Emma. Nyeltem egy nagyot, majd letettem a fegyvert. A levegőt gyorsan vettem, és mint mindig most is úsztam a verejtékben. – Sajnálom ha megijesztettelek. – mondta halkan. Megráztam a fejem, és felkapcsoltam a kislámpát az éjjeli szekrényen. Emmán egy fekete kosztümnadrág és egy sötétkék blúz volt. Nem szokott így öltözni csak ha valami fontos vámpírral van dolga. Most valószínűleg a franciák miatt öltözött így. Mondjuk nála teljesen mindegy miben van így is, úgy is gyönyörű. Ez blúz pedig nagyon kiemeli kék szemét, és szőke haját.
- Nem ijesztettél meg. – mondtam miután már helyreállt a szívverésem. Emma elmosolyodott.
- Még most is bátornak akarsz látszani. Pedig láttam amit láttam. Mostanában sokszor vannak rémálmaid? Gyakrabban mint eddig? – nem néztem rá.
- Igen. Minden este, és mindegyik álmom főszereplője Tyler aki engem üldöz.
- Talán ha egy kicsit elfelejtenéd akkor nem álmodnál vele! Eddig nem kerested ilyen megszállottam, és nem voltak gyakran vele álmaid!
- Nem csak erről van szó. – mondtam halkan, majd felkeltem hogy lefürödhessek
- Akkor még miről? – kérdezte Emma, mire én a fürdőszoba ajtajából visszafordultam felé.
- Nem tudom megmagyarázni. – mondtam egy fejrázás kíséretében, majd becsuktam a fürdő ajtót. Ahogy beálltam a forró víz alá jó érzés fogott el. Az álmaim rendszerint hidegek, csak Tyler közelében van forróság. Mintha ő melegítene fel engem. Most viszont kész felüdülés a fürdés. Lemostam magamról az izzadtságot, majd kimásztam a fülkéből. Egy gyors törülközés, és hajszárítás után már ki is mentem a fürdőből. Ahogy megláttam Emmát még mindig az ágyamon ülni felsóhajtottam.
- Azt hittem már elmentél. – ültem mellé az ágyra.
- Meg akartalak várni. Szeretném ha elmondanád mi bánt Helena! A legjobb barátnőd vagyok, és neked is jobb lesz ha elmondod! – fogta meg a kezem – Bízz bennem! - sóhajtottam
- Arról van szó, hogy…… eddig az álmok csak álmok voltak, és semmi több. Most viszont……mintha valóság lenne. Még most is érzem ahogy megcsókol. A forró leheletét a nyakamon, és……nem tudom kiverni őt a fejemből. – mondtam könnyekkel küzdve. Emma nyugtatóan megölelt
- Nem lehet, hogy azért álmodsz ilyeneket mert…….
- Mert mi? – húzódtam el, hogy a szemébe tudjak nézni
- Nem lehet hogy érzel valamit iránta? – kérdezte suttogva, mire én dühösen felpattantam
- Ne légy bolond! Ősellenségek vagyunk! – mondtam élesen. Emma felemelte a kezeit
- Oké, oké csak…… kérdeztem. – kifújtam a levegőt, és leültem ismét mellé.
- Bocs a kirohanásomért!
- Semmi baj. Megértelek. – mosolygott rám
- És különben is ha éreznék iránta valamit, akkor sem lehetne köztünk semmi! – vontam meg a vállam nem törődően
- Miért nem? – vonta föl a szemöldökét
- Mert ő vérfarkas Emma! Én pedig vámpír!
- De….ha nem lenne az, lenne esély rá hogy……
- Nem tudom – vágtam a szavába – Talán. Ha nem lennénk ellenségek, és ha nem gyűlölnénk ennyire egymást. – ráztam meg a fejem, majd a felhúzott redőnyökre néztem – Te jó ég! Már ennyi az idő?! Mennem kell, sajnálom! – álltam fel mellőle, majd a gardróbhoz mentem.
- Semmi baj, úgyis mennem kell nekem is! Majd később beszélünk, és….. sok szerencsét. – ölelt meg, majd kilibbent a szobából. Kapkodva felkaptam a harcos ruhámat, és rohantam a fegyvertárba. Már mindenki ott volt, és készülődött.
- Bocs a késésért! – mentem el mellettük, majd felvettem a fegyvereket. Két automata pisztoly a bőrkabát alá, pár tartalék tár a belső zsebbe, két kés a combomra erősített szíjba, még két pisztoly a derekamra, (Természetesen minden töltény ezüst) és már kész is voltam.
- Mehetünk? – kérdeztem Danielt
- Biztos, hogy jönni akarsz? Nem kéne ma este még pihenned? – kérdezte aggódva. A sebeim már begyógyultak szóval nincs miért maradnom. Meg különben is, én vagyok London egyetlen női Vadásza. Mit kéne végighallgatnom a többiektől ha ennyitől padlót fognék?! Na azt már nem!
- Igen, biztos! Jól vagyok, és vadászni akarok! – mondtam dacosan, mire kaptam egy kétkedő pillantást, majd egy beleegyező bólintást.
Az út hál’istennek nem úgy telt mint tegnap. Nem hiszem, hogy eltudtam volna viselni megint Nicholast. Most mást boldogított én egyedül mentem az egyik fekete Mercivel. Daniel, és a többiek két kocsiban mentek előttem. Elővettem a mobilom, és tárcsáztam egy számot. A második csörgésre fel is vette.
- Haló?! – szólt bele egy reszelős hang
- Szia, Jeremy! Helena vagyok!
- Csak nem Helena Hudsenel beszélek a híres vámpírral?! Megtiszteltetés, hogy felhív! – mondta viccelődve amin én elmosolyodtam. Jeremy az egyetlen olyan vérfarkas akit nem akarok megölni. Ő nincs a vérfarkasokkal, de a vámpírokkal sem. Mondjuk úgy, hogy olyan köztes állapotban van. Már elég régóta ismerem, és eddig mindig számíthattam rá. Remélem most is.
- Rég beszéltünk Jer! Tudunk most találkozni? – kérdeztem, majd a fiúk után lehajtottam az autópályáról.
- Találkozni akarsz?! – nevetett fel- Ajaj akkor kell valami igaz?
- Nem találkozhatok az egyetlen vérfarkas barátommal csak úgy? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Senki nem tud Jeremyről, és nem is fog. Megölnék őt. Így is próbálom mindig megvédeni ha rossz helyen van rosszkor. Persze, feltűnés nélkül.
- De igen. Csak te…… általában csak akkor hívsz ha kell valami.
- Ez nem igaz. De ami azt illeti….. tényleg kell valami! – Jeremy felnevetett
- Oké. Hol és mikor? – elmosolyodtam
- A Kék bárban, tíz perc múlva.
- Rendben ott leszek, de azért mond meg miről lesz szó, hogy felkészülhessek! – pár másodpercig hallgattam
- Kéne minden infó amit csak tudsz a vámpírok elleni fegyverről! – Jeremy nem szólalt meg, már attól féltem hogy lerakta – Ott vagy Jer?
- Igen, igen itt vagyok, de….. Helena ez az életembe kerülhet ugye tudod? – kérdezte halkan
- Tudom Jer, és bocs hogy belerángatlak de….. kell az infó. Meg különben is eddig minden olyan dologért amit elmondtál megölhetnének nem?! Ez miben más? – Jeremy sóhajtott
- Rendben. De csak azért, mert barátok vagyunk.
- Köszönöm Jeremy! Jövök neked eggyel! – mosolyogtam
- Többel is. Akkor tíz perc múlva!
- Igen. Sietek. – raktam le a telefont, és egy másik számot hívtam. Daniel azonnal felvette.
- Mondjad Helena!
- El kéne mennem……valahova. – mondtam vontatottan.
- Mégis hova? – kérdezte pár perc csönd után
- Megnézek egy másik klubbot is hátha ott vannak. – Daniel sóhajtott
- Rendben menj, de ha kettőnél többen vannak nem csinálsz semmit! – közölte határozottan.
- Oké. A főhadiszálláson találkozunk. – mondtam búcsúzóul, és már raktam volna el a mobilt, de Daniel még beleszólt
- Helena!
- Igen?
- Vigyázz magadra! – elmosolyodtam
- Te is bátyus! – mondtam, majd zsebre raktam a telefont. Csodálom hogy ilyen könnyen belement. Nem sokszor van ilyen. Most viszont inkább koncentráljunk Jeremyre, és az ő infójára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)